Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám

1992. március 5., csütörtök HAZAI TÜKÖR gKÉS MEGYEI HÍRLAP Élet a határszélen Lenin és Sztálin örök nyugal­mába meghívta Fidel Castrót. A szövegben ez állt: „Már csak te vagy mihozzánk való!” Értesülé­seink szerint a kubai ellenzék az utazás teljes kiadásait finan­szírozná. ¥ Hazánk területén újabb árren­gés vonult végig. A detonáció következtében több kisnyugdíjas megélhetése holtan esett össze. Az elhunytakat Infláció Arisztid, magyarországi vállalkozó saját halottainak tekinti. Népművelőnek lenni jó Hogy a fenti kijelentés kérdés vagy állítás, arra igazán a községi művelődési házak vezetői válaszol­hatnának. Azok ötvenen, akik a kö­zelmúltban remekül érezték magu­kat, sokat tanultak Kétegyházán szakmai továbbképzésükön. A me­gyei művelődési központ képvisele­tében Pál Miklósné és Pocsajiné Fá­bián Magdolna tájékoztatta többek között arról is a résztvevőket, hogy az országos alapból rendelkezésre álló 250 millió forintra hogyan pá­lyázhatnak a községi művelődési házak vezetői. A részletes feltétele­ket március 31-éig kapják meg a címzettek. B. Zs. Vannak az országban olyan helyek, ahová az emberek téve­désből nem juthatnak el. Ilyen hely megyénk északi csücské­ben Körösnagyharsány. Ide „csak úgy” eltévedni nem lehet. Egyetlen hepehupás bekötőút visz be a faluba, ahonnan már folytatása nincs. Illetve van (volt), hiszen Nagyvárad ide mindössze húszegynéhány kilo­méter, de az még — remélhe­tően nem sokáig — túl messze van. Itt dolgozik beszélgetőpart­nerem Barta Imre, aki a helyi általános iskola igazgatója. In­tézményéről szemmel látható örömmel beszél. A gazda örö­mével dicsekszik a napközis konyha új gáztűzhelyével épp­úgy, mint azzal, hogy nincs be­töltetlen nevelői státusza és si­került beindítani az angolnyelv­oktatást is. Első témánk az új oktatási tör­vény vitája, melyet a tantestület is megtárgyalt. A fogadtatás vegyes. A többség véleménye az, hogy az új törvény a kisisko­lák számára nem kedvező. Hi­szen például ha a tehetséges gyerekek a hatodik osztály után elkerülnek, esetleg csökkenteni kell a tanárok számát is. Ennél nagyobb gondnak tartja azon­ban, hogy a „fejkvóta” is csök­ken, vagyis az iskola kevesebb pénzhez jut. Ettől azonban az iskola általános rezsiköltsége nem lesz kevesebb, hiszen pél­dául fűteni továbbra is kell. Ugyanakkor pozitívnak tartja, hogy csökkenteni kívánják a kötelező óraszámot, amely ta­nárnak, diáknak egyaránt köny- nyebbség. Az iskola és a falu, illetve az önkormányzat kapcsolata a má­sik beszédtémánk. Elmondja, hogy itt is, mint a legtöbb kiste­lepülésen, a pedagógusok aktí­van részt vesznek a közéletben, például önkormányzati képvise­lőként, vöröskeresztes titkár­ként stb. Az önkormányzat költ­ségvetéséből az iskola működ­tetéséhez szükséges összeget biztosítja, sőt nem kevés pluszt is nyújt. Ilyen volt szeptember­ben a beiskolázáskor: minden gyermek ingyen kapta a tan­könyvet, a füzetcsomagot, író­szert, ezzel is tehermentesítve a szülők pénztárcáját. Ugyanak­kor komoly segítség volt, hogy tanévkezdéstől december vé­géig valamennyi gyerek ingyen étkezhetett. Természetesen az iskola is próbál magának pénzt szerezni, pályázatokat nyújt be különböző támogatások elnye­résére, általában eredménnyel. Ezután, még mielőtt túlzottan rózsaszínűre festené a képet, sorolja a gondokat is. Az isko­laépület felújítása esedékes len­ne, ám erre ebben az évben nem kerül sor. Mint önkormányzati képviselő fájlalja, hogy elörege­dő a falu. Az elvándorlás mérté­ke csökkent, sőt többen vissza­költöztek a faluba. Nagy gond, hogy nincs önálló termelőüzem a faluba, pedig szabad munkaerő bőven van. Titokban remélik, hogy a kihe­lyezett kormányülésen, Békés­csabán, határátkelő megnyitása is szóba kerül, ha nem is azonna­li feladatként. Ez sokat segítene, az elzártságot megszüntetné, ta­lán még vonzóvá is tehetné a befeketők számára a falut. Lassan szedelőzködök, kikí­sér a kapuig. Kissé hitetlenked­ve válók el tőle: találtam egy embert, aki panaszkodás helyett tettre kész. Szurkolok érte! Tíz szarvasi baráti év Az egyesület teljes nyitottsággal dolgozik A hétvégén—megalakulásá­nak tizedik évfordulójára emlé­kezve —tartotta meg ez évi köz­gyűlését Szarvas Város Barátai­nak Köre. A Szarvas fejlődését, értékeinek felszínre hozását elő­segíteni hivatott egyesület teljes nyitottsággal dolgozik. A politi­kától, ideológiától mentes szer­veződés jó erőnek örvend, an­nak ellenére, hogy mások tavaly hasonló rendeltetésű, ám zár­tabb egyesületet hoztak létre a városban. A lokálpatriotizmusra építő baráti kör emelt fővel tekinthet vissza évtizedes történetére. Emléktáblák, szobrok, ipari lé­tesítmények, a szlovák diákott­hon, a telefonhálózat fejleszté­se, a helyi lap megteremtése, templomok tatarozása, kiadvá­nyok megjelentetése és sok más előremutató szándék támogatá­sa jelent egy-egy mérföldkövet a máig vezető úton. — Tudjuk, hogy mai viszo­nyaink is embert próbálóak és nagy szükség van a türelemre, szeretetre — mondta Misik La­jos, az egyesület elnöke. — Mi azt keressük egymásban, ami összeköt és nem azt, ami szétvá­laszt. A baráti kör segítőkész szelleme továbbra is megmarad. Este az Árpád Szálló díszter­mében hangulatos bállal zárult a baráti kör találkozója. K. A. J. A szarvasiak baráti körének tagjai nemcsak az egyesület, hanem a város jövőjére is szavaztak • 2. És most, uraim, röviden el­mondom Lajon kisasszony sze­rencsétlenségének történetét. Bár ő itt Önök előtt csupán raj­tam keresztül szólal meg, mégis igen-igen fájdalmas egy fiatal leányra nézve, hogy leleplezze gyengeségét, és bíróság elé állít­sa azt a férfit, aki egykor hajlan­dóságának tárgya volt; elszo­morító, hogy bár nem alap nél­kül, de mégiscsak vádolnia kell őt, el kell halmoznia jogos szemrehányásokkal, és megbé­lyegezni, úgy, amint megér­demli. De hát mi mindent el nem követett ügyfelem, hogy a hálát­lant kötelességének teljesítésére bírja? Hányszor nem emlékez­tette fogadalmára könnyek és zokogás közepette; hányszor nem ismételte előtte ígéreteit: mindhiába; végre is arra kény­szerült, hogy Önök elé állítva követelje, hogy büntessék meg teljes szigorral érdeme szerint. Lajon kisasszony Toulouse- ba való; Avignonba azért jött, hogy meglátogassa fivérét, aki itt Berlhe uraság házában lakott. Ily módon Berlhe uraságnak alkalma nyílott sűrűn látnia ezt az ifjú leánykát, akit a természet elég bőkezűen ékesített fel ke­csekkel. Nyomban hajlandósá­got is érzett iránta, s ezt elrejtette az illendőség által engedélyezett udvariaskodás álcája alá. Lajon kisasszony minden gyanú nélkül fogadta Berlhe uraság figyelmességeit, szíve boldog nyugalmában teljesen rábízta magát rokonainak irá­nyítására; viszont a fiatalember a gyakori találkozások hatása alatt lassankint tökéletesen bele­bolondult a szép leányba. Mégis ügyelt rá, hogy el ne árulja ma­gát, mert attól tartott, hogy a leány fivére, nyilván nővérénél élesebb látással szemlélve a dol­gokat, észre találná venni céljait. A leány tartózkodása csak növelte Berlhe uraság vágyait; amikor csak tehette, hízelkedett neki, bájait dicsőítette, és sóha­jokkal tett bizonyságot mély ér­zelmeiről. Ily ifjú leányka, mint Lajon kisasszony, könnyen befolyá­solható: miután ő maga képtelen csalni, másról is ugyanazt tétele­zi fel; mert, uraim, a hajadoni ártatlanságnak a hívő lélek is alkotórésze. Másként állottak ám a dolgok Berlhe uraságnál: ő bizony tu­dott csalni, és megvoltak az esz­közei arra, hogy a leányt elkáp­ráztassa. Bevallotta neki szen­vedélyét, Istenre hivatkozott ta­núbizonyságul érzelmeinek őszintesége mellett, ígéreteket és fogadalmakat tett — egyszó­val, semmit sem mulasztott el, ami csak eredményre vezethet a csábítás gyászos tudományá­ban. Ez a nyelv új volt Lajon kis­asszony előtt, és tartózkodó lé­nyét annyira felzaklatta, hogy végül elérkezett az idő, mikor már nem bírt ellenállni a törvé­nyes célokat mímelő férfi ostro­mának. Ó, végzetes hiszékeny­ség! Ó, siralmas csalétek, me­lyet a fiatal leányok majdnem mindig bekapnak! Ez volt a háló, melyet a csábító Berlhe uraság és a Szerelem kivetett! A leányok gyengék, uraim, s nem ismervén a veszélyt, kite­szik annak erényüket — viszont a szeretők ravaszok, és adódnak olyan kritikus pillanatok, mikor csak kellő bátorság kell hozzá, hogy mindent elnyerjenek. így egy napon (végzetes nap! mely e boldogtalan leány bal­sorsának forrása lett, s melyről csak könnyzuhatag között bír megemlékezni), mondom, egy napon Berlhe uraság ismét előállt vele, hogy az imádásig szereti; megesküdött rá, hogy szája hű tolmácsa érzelmeinek; fogadkozott, hogy sohasem lesz más a felesége, csakis ő; hogy 6 az egyetlen tárgya vágyainak, s a férfiak legboldogabbika lesz, ha szívét bírni fogja. Ezek a látszatra igaz, de való­jukban hazug és hamis fogadko­zások végre megingatták Lajon kisasszony erényét, s bekövet­kezett, amire Berlhe uraság szá­mított: észrevette a leány sze­mében a rég várt hatást — maga a leány olyan gerjedelmeket ér­zett, melyek azelőtt ismeretle­nek voltak előtte —, az ezersze­res esküvel megerősített házas­sági ígéret befejezte a rábeszé­lés művét; ó, kegyetlen pillanat! bizonyos remegés lepte meg, érzékei zavarában sejtette ugyan, hogy legyőzetés vár reá; védekezett is, helyesebben: megkísérelte a védekezést, de ereje elhagyta, és a férfi győze­delmeskedett. így történt, uraim, hogy Berl­he uraság visszaélt Lajon kis­asszony gyengeségével, diadalt ült erényén, és feláldozta őt lo­bogó vágyainak oltárán, miköz­ben megújította hűségesküit, mert látta, hogy a leány olyan állapotban van, mely kíméletet követel. Lajon kisasszony, magához térve, fájdalmának könnyekben adott kifejezést; sírt és sóhajto­zott, de a seb sokkal mélyebb volt, semhogy a könnyek enyhü­lést hozhattak volna. Meg van döbbenve, hogy ereje elhagyta — keresi a szívét, és nem találja. Hasztalan bánat! aki meghallgat egy szeretőt, az mindent kocká­ra tesz — míg a leány ráhallgat, észrevétlenül belezuhan a sza­kadékba, melyet amaz meg­ásott; az örvény nyílását virá­gokkal takarja be ügyesen a csá­bítód leány csak akkor eszmél a veszedelemre, mikor már el­vesztette a szüzességét. (Folytatjuk) Visszhang Hol rejlik az ellentmondás? Részlet a mezőkovácsházi kisgazdák vezetőségének leveléből: .,Halasi Máriához és részben Kiss A. Jánoshoz. Újságíró Úr! Ön — lapjában, február l-jén—párhuzamot vonva a soproni és mezőko­vácsházi önkormányzati testületek kontra polgármesterek vitában — akarva-akaratlan — ismét nyugalmat zavaró, közéleti parázs- élesztgetésbe kezdett városunk közhangulatában. Az a feltételezé­sünk, hogy Ón alapos információhiány mellett írta sorait. Kedves Halasi Mária! Ön jó felfogással ír Kompromisszumkész­ség című keretes cikkében. De: a lap ugyanazon számában önmaga korbácsol fel ismét hangulatot a Szarvas(lesen) Attilánál című cikkben. Nem érzi az óriási ellentmondást, a szinte önmagát cáfoló két anyagban? Ajánljuk: milyen kérdéseket tehetett volna még fel „véletlen" riportjában. Lehetett volna továbbkérdezni a következő mondat gondolatkörében is: jelenleg nincs munkaviszonyom, s nem vagyok összeférhetetlen tisztségviselő. Honnan telik részben vagy egészben három helyen lakni? Miből telik luxus nyugati autóval járni? Ki a gyulai székhelyű GEPÁRD Bt. üzletvezetője (egyetlen beltagja) 1991. április óta? Kinek van megállapítva 30 000 forint munkabér? Kinek van alapító 160 000 forint készpénzbetétje? Nincs-e tévedés abban, hogy nem kapott munkanélküli segélyt? Meg lehetett volna kérdezni: Ön elszámolt-e már az Önnel kapcsolatban felvetett milliók sorsáról? PL: Metáltextért támogatása 7,5 millió. Hol van az 59 munkahely, hová lett a talán 3 évvel ezelőtt kezdődött befektetés? Mi alapon adta el—saját döntéssel—egy százalékért a kábeltévénket? Tisztázódott-e lakásépítése alulszámlázása? És ha eddig, kedves Újságírónő, arra adtunk ötletet, hogy miket lehetett volna még kérdezni riportja ürügyén, most Öntől is kérdez­nénk néhányat. Tudja-e Ön, hogy feltűnt sokmindenkinek, hogy az Ön tollából egyetlen olyan írás nem jelent meg jó egy éve Mezőko- vácsházáról, amely bemutatta volna igazán azt az óriási erőfeszítést és tisztességes megoldásokra törekvést, amivel Mezőkovácsháza képviselő-testülete és a fél munkaidős!!) alpolgármester a város működését 1991-ben elfogadhatóan biztosította? Sok-sok ötletet tudnánk adni. Keressen meg minket, jó szívvel fogjuk fogadni.” Aláírás: FKGP Mezőkovácsházi vezetősége. íme ismét egy példa, hogy a sajtót, az újságírót teszik felelőssé egy városban kialakult politikai helyzetért. Kioktatást is kapunk: mit kellett volna kérdezni. Megjegyzendő: az írást időben megkaptuk és jelenlegi közlése nem szándékos visszatartáson alapult. Szerettünk volna élni a levélbeni meghívással és több­féle lehetőséget kínáltunk a helyzet nyílt tisztázására. Időpontot is egyeztet­tünk, ám a találkozás elmaradt. Nem az újságíró hibájából. Az alapszervezet­től először kapott konkrét meghívást a szerkesztő (bár előle soha nem zárkó­zott el!), éppen azok hiúsították meg, akik ezt neki felróják. Ugyancsak vád éri, miszerint nem kellő alapossággal járta körül a témát. Vajon akik ezt állítják megtettek-e mindent azért, hogy a cikk írója részleteiben is ismerje álláspontjaikat? A kompromisszumot ez esetben nem elsősorban az újság­írókkal, hanem a város régi és új vezetésében kellene megtalálni. H. M. Szívesebben dolgoznánk, de Válaszolnunk kell! Alulírott gyulai önkormányzati képviselők a Heti Futárban megje­lent politikai írásokkal (Danes László: Ami a tudósításból kimaradt, „F. B.”: A polgármester fórumára stb.) kapcsolatosan a következőket látjuk szükségesnek elmondani. 1. Természetesnek tartjuk, hogy demokráciában léteznek politikai ellentétek és azok helyet kapnak a sajtóban. Ugyanakkor elutasítjuk a tudatos ferdítéseket, a féligazságokat, a gyűlölködésre ösztökélést, a minden toleranciát nélkülöző folytonos — és az alkotó munka rovására menő — választási hadjáratot. 2. A Heti Futár nem független szellemiségű kereskedelmi lap, hanem néhány elfogultan politizáló személy magánszócsöve. A lap sokszor névtelenségbe burkolózó cikkírói („hi-hi”, „dal” stb.) nem is törekszenek hiteles tájékoztatásra, annál inkább a rosszindulatú han­gulatkeltésre. A szerkesztő pedig a sajtóetika elemi szabályait sem tartja be: a lap „szellemiségével” ellenkező véleményeket csak a legritkább esetben hajlandó közölni, a másik fél álláspontjára nem kíváncsi. Danes László (a lap egyik fő szerzője) városi képviselő, az SZDSZ megyei irodavezetője, tehát főállású, fizetett pártpolitikus. írásaival többnyire nem a városi érdekeket, hanem a számára mindenek felett álló pártcélokat szolgálja. 3. Gyulán lényegében „nagykoalíciós” kormányzás folyhatna, hi­szen a főállású alpolgármester SZDSZ-es. Ha a várost szolgáló közös munkában, az összefogásban ez nem mindig nyilvánul meg, annak az az oka, hogy Danes László és néhány képviselőtársa (szerencsére ko­rántsem az összes „ellenzéki” képviselő) a feladatok és a felelősség vállalása helyet „sündisznóállásba” vonult. Mi eddig is, ezután is készen állunk az együttműködésre, a közös munkára. Bízunk abban, hogy „ellenzéki” képviselőtársaink között is lesz erre hajlandóság. 4. Mi valamnennyien hivatásunk gyakorlása, napi munkánk mellett civilként végezzük képviselői munkánkat, legjobb igyekezetünk sze­rint. Sohasem állítottuk, hogy ezt hibátlanul tesszük. A kritikát nem utasítjuk el, sőt igényeljük és köszönettel vesszük, amennyiben segítő szándékú és stílusa párbeszédre késztető. 5. A többség által megválasztott polgármesterünkkel szemben a Heti Futár cikkírói által a kezdet kezdetétől alkalmazott állandósított hitelrontást, az embertelen és gyűlölködő, személyeskedő, igaztalan támadássorozatot elítéljük. Hová vezet az ilyen „politika”? Ezt a stílust kellene Gyulán állandósítanunk? A következő választásig — vélemé­nyünk szerint — illene elfogadni a többség döntését, ha demokratának tartjuk maguhkat. 6. Egyetlen év alatt nem lehet mindent megoldani. Az pedig valót­lan, hogy a városban semmi sem történt, történik. Csak példaként: 1991-ben több mint 40 utca kapott szilárd burkolatot, a korábbit messze felülmúló csatornázási munkák folynak és működnek — ko­rántsem válságszinten — az intézmények, iskolák. A város közüzemeit a testület átszervezte: reméljük, hogy közérdeket jobban szolgáló működésük igazolja is a közös döntést. Mindezt természetesen nem sajátítjuk ki; az eredmények mögött a képviselők zöme és a hivatal munkája áll. Sok minden lassabban indul a kelleténél, valóban nehéz a tényleges ütemváltást elérni. Ki-ki tegye itt saját körében, lehetősége szerint a maximumot. Mi erre törekszünk és várjuk a partnereket, az együtt gondolkozó polgárok tanácsait, segítségét és észrevételeit. Éppen az a baj, hogy a Heti Futár nívójú politizálás az értelmes emberekkel megutáltatja a politikát, a városi közéletet. Ez pedig nem csak ránk, de az ellenzéki pártokra is keményen visszaüt! 1992. január 31. Brejska Károly, dr. Erdei Zoltán, dr. Erdmann Gyula, dr. Gyarmati Sándor, Hack Ferenc, dr, Kereskényi Miklós, Krész Ferenc, dr. Lipták András, dr. Mátrai Mihály, dr. Petróczki István, Tar Ferenc, Tinger Jánosné, dr. Albel Andor, Tóth Kálmán (X)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom