Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
I. világháborús hősi emlékmű Dombegyházon Szerkesztő: Ménesi György Telefon: Battonya 310 Maratoni ülés Battonya. — Holnap, március 26-án tartja soron következő ülését a város önkormányzati testületé. Ezen a képviselők várhatóan megalkotnak két helyi rendeletet: egyet az első lakáshoz jutók támogatásáról, egyet pedig a lakáshitelkamatok odaítéléséről. Szó lesz továbbá a munkáltatói kölcsönnel kapcsolatos szabályzatról, és ezen az ülésen kerül sor a nemzetiségi iskolák igazgatói állására pályázatot benyújtó pedagógusok meghallgatására is. Közmeghallgatás Almáskamarás. — A februári közmeghallgatáson több mint 200 helyi lakos vett részt. Az alpolgármester beszámolt az önkormányzat tavalyi tevékenységéről, majd a polgármester asszony ismertette a költség- vetési elképzeléseket és a két helyi adónem rendelettervezetét. A tájékoztatót a jelenlevők elfogadták, így március 1-jétől Almáskamaráson is bevezették a magánszemélyek és a vállalkozók kommunális adóját. Ebzárlat Magyardombegyház. — A Békés Megyei Állat-egészségügyi és Elelmiszer-eUenőrző Állomás kerületi főállatorvosa a település közigazgatási területére 90 napos ebzárlatot rendelt el. A zárlat ideje alatt a kutyákat és a macskákat úgy kell zárva tartani, hogy más kutyákkal és macskákkal ne érintkezhessenek. Az ebeket a tartási helyükről csak pórázon vezetve, szájkosárral lehet kivinni. A szabadon talált állatokat az önkormányzat kiirtatja, az eljárás költségeit a tulajdonosoknak kell viselniük. Két új igazgató Battonya. — Március 19-én együttes ülést tartott az önkormányzat nemzetiségi és településfejlesztési bizottsága. A napirenden egyetlen téma szerepelt: a jelenlévők véleményezték az ősztől önállóvá váló román, illetve szerb általános iskola igazgatói állására benyújtott pályázatokat. Bizottság alakul Almáskamarás.—A település 1994-ben ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. A képviselő-testület soron következő ülésén a pártok és egyéb szervezetek képviselőiből létrehozzák azt a bizottságot, amely hivatott lesz előkészíteni a nevezetes eseményről való megemlékezéseket. Oklevélátadás Battonya. — Ma délután 5 órakor veheti át oklevelét az a 20 asszony, illetve leány, akik eredményesen elvégezték a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola 40 órás gépírói tanfolyamát. Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1992. március 25., szerda Szélesebbre tárja az ajtót — Számítógépre vágyik Az új könyvtárvezető terveiből Battonya. — A városi könyvtár ajtaján kiállításra invitáló plakát. A helyi középiskolások legszebb rajzait tekinthetik meg a könyvtárba betérők. Ez az újszerű kezdeményezés adott okot arra, hogy elbeszélgessünk Palkó Lajosnéval, a könyvtár új vezetőjével. Palkóné 1978-ban érettségizett a Mikes Kelemen Gimnáziumban. Ezt követően bankban dolgozott, illetve a battonyai áfésznél. Itt történt vele a nevezetes eset, az tudniillik, hogy ki-, illetve elcserélték. A könyvtár egyik akkori alkalmazottja ugyanis az áfészhez szeretett volna kerülni. A két munkahelyi vezető megállapodásának az lett a következménye, hogy Palkóné 1980 novemberében egyik napról a másikra ott találta magát, ahová mindig is vágyott: a könyvtárban. — Még ebben az évben jelentkeztem a tanítóképző főiskola levelező tagozatára — eleveníti fel a történteket. — 1984- ben végeztem, a főiskolán könyvtárosi képzettséget is szereztem. Az eltelt 10-11 évből ötöt gyesen töltöttem, két kisgyermeket nevelünk. Itt a könyvtárban először olvasószolgálatos voltam, majd a főiskola elvégzése után feldolgozó könyvtáros lettem. A kedvenc területem az előbbi: szeretem a tájékoztató munkát, és szeretek foglalkozni a gyermekekkel. A könyvtár vezetőjévé 1992. január 1-jével neveztek ki, az állásra öten pályáztunk. Terveim? Fő célom a folyamatosság biztosítása. Elődömnek, Szakáts Pista bácsinak a precizitását szeretném megőrizni, ugyanakkor arra törekszem, hogy a könyvtár az eddigieknél Palkó Lajosné: „Nagy lehetőségeket látok a számítógép könyvtári alkalmazásában” is nyitottabbá váljék. A nyitás jegyében került sor ennek a rajzkiállításnak a megrendezésére is, amelyért szeretnék köszönetét mondani Nagy né Kocsis Éva tanárnőnek. — Úgy tudom, szeretne számítógépet beszerezni a könyvtár számára. — Igen, ez alkalmas lenne az elődöm által összegyűjtött gazdag helytörténeti anyag feldolgozására. De nem csak erre! A géppel könnyebb lenne az olvasók nyilvántartása, lehetne vele a katalógust helyettesíteni, és naprakészen lehetne vezetni a különböző nyilvántartásokat. A leltározás is könnyebb lenne, így kevesebb ideig kellene zárva tartanunk. Szóval, nagy lehetőséget látunk a számítógép könyvtári alkalmazásában, remélem, hogy nyerünk a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közművelődési pályázatán. A számítógépen kívül szeretnék beszerezni egy nagy értékű fénymásolót is, ehhez már a Soros Alapítvány támogatását is megkaptuk. Ha sikerülne elnyernünk a pályázatot, az előírt saját erőt (mintegy 400 ezer Ft- ot) az alapítvány fogja biztosítani. —Kívánom, úgy legyen! Egy (kis) lépés az önállóság felé. Kisdombegyház. — A régi autóbuszváró épületében hamarosan két új üzlet nyílik: egy fagyizó és egy fodrászműhely. Mindkettőre nagy szüksége van a helybelieknek, hiszen így is majd mindenért a volt székhelyközségbe, Dombegyházra kell szaladgálniuk. A két vállalkozó az épületet a helyi önkormányzattól bérli. Ottjártunkkor Burtics Jánosné a családtagok segítségével rendezgette majdani kis birodalmát. Battonya. — A közelmúltban az általános iskolában több tanárjelölt vett részt tanítási gyakorlaton. Ottjártunkkor Gyenes Miklós „kis tanár bácsival” és szakvezetőjével, Somogyvári István igazgatóhelyettessel találkoztunk. — Az általános és a középiskolát itt végeztem el Battonyán — kezdi bemutatkozását Gyenes Miklós. — Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem kihelyezett tanárképző főiskolai karán tanulok Gödöllőn, az idén fogok végezni. Földrajz-történelem szakos vagyok, illetve leszek. Mindkét szaktárgyamból 15-15 órát kell tanítanom. — Tavaly jött az ötlet, hogy fagylaltozót kellene nyitnunk. Itt dolgozom az óvodában, a kicsik mindig a fagyi után sóvárogtak, de hát azt ebben a faluban nem lehetett idáig kapni. Az ön- kormányzattól kibéreltük ezt a helyiséget, bevezettük a vizet, a villanyt, vettünk gépet és egyebeket. Ha minden jól megy, április 15-én nyitunk. Sokan érdeklődnek, még a szomszédos Magyardombegyházról is4 Az Történelemből a 8. c és a 6. c osztályokat kaptam, földrajzból pedig a 7. а-t és a 7. b-t. Még kell tartanom egy osztályfőnöki órát is, attól félek a legjobban. Túl vagyok az első napok szorongásain, a szaktárgyi órákra már bátrabban merek bemenni, de tudom, hogy ezek még mindig nem igazi helyzetek, hiszen az óráim többségén jelen van a szakvezető tanár is, s az ő jelenléte visszafogja, fegyelmezi a gyermekeket... Az államvizsga után nyelvtanulási céllal egy évig külföldön szeretnék dolgozni. Ezután természetesen pedagógusként képzelem el az életemet. ottaniakra is gondoltunk: a nyári szünetben valamelyik nagy fiam fagylaltos triciklivel szállítja majd nekik a hűsítő édességet. Tudja, úgy, mint a mi gyermekkorunkban vagy mint a Keménykalap és krumpliorr című fűmben. — Szóval Bagaméri? — Az, az! Aki a fagylaltját maga méri. Persze, nemcsak nosztalgiázunk, valós igényt szeretnénk kielégíteni Kicsin is, és Magyaron is. Gyenes Miklós után Somogyvári tanár úrhoz fordultunk. — Miklós elméletileg nagyon jól felkészült, s ez vonatkozik a másik szakjára, a történelemre is. Kolléganőim, Komlódiné Vidiczki Magdolna és Vancsáné Laczkó Irén is igen elégedettek voltak a jelölt tárgyi tudásával és a gyermekekkel való kapcsolatteremtési képességével. Nekünk, szakvezető tanároknak az volt a feladatunk, hogy módszertani segítséget nyújtsunk Miklósnak. Természetes, hogy még nem ismerheti mélyebben, évfolyamokra lebontva a tantervi követelményeket. Nem tudhatta azt, hogy milyen tanulói ismeretekre építhet az órán, és azt sem, hogy melyek a legfontosabb továbbfejlesztendő fogalmak. A tanácsainkat megfogadta, az órái sikeresek voltak. Úgy érzem, jó nevelő válik belőle. A gyermekek hamar megkedvelték és megszerették. Kívánjuk, hogy tehetségét, megszerzett tudását a pedagóguspályán eredményesen alkalmazza. Férje szavaihoz Somogyvári Istvánné a következőket fűzi hozzá: — Én megkérdeztem az osztálytól, hogy mi volt a legszimpatikusabb tulajdonsága a „kis tanár bácsiknak és a kis tanár néniknek”. Gyermekeim egyhangúlag a következőket válaszolták: az, hogy jókedvvel jöttek, hogy mindig mosolyogtak. Úgy látszik, nekünk, idősebbeknek is van mit tanulnunk a fiatalabb kollégáktól, még a tanárjelöltektől is. Őszintén reméljük, hogy derűs egyéniségüket sokáig sikerül megőrizniük ezen az embert próbáló pályán. A kis és a nagy tanár bácsi Bencze Melinda és Höhn Henrietta munkáját ellenőrzi Jókedvvel jöttek és mosolyogtak A „magyarok” voksai A közelmúltban Idul István, a battonyai képviselő-testület tagja levelet írt szerkesztőségünkhöz: A Békés Megyei Hírlapban 1992. március 3-án Gaudi Mihály battonyai lakos ügyében megjelentetett újságcikkre a következőket válaszolom: ruhaneműt a család részére 1990. október 17-én és 1991. október 22-én vett át Gaudi Mihály élettársa. A két csomag 52 darabból állt. A ruhaféleségek felsorolása, átvétele aláírással dokumentálva irataim között megtalálható. Köztudott Battonyán, hogy Gaudi Mihály az alkoholt nem veti meg. Segélykérelmét legtöbbször ittasan, szóban terjeszti elő, de úgy, hogy a pénz részére azonnal kell. Célja eléréséhez nem riad vissza a botrányos magatartástól sem. Ilyen megnyilvánulása miatt hiúsult meg 1991. szeptember I l-én tartott fogadónapom, ugyanis Gaudi Mihály a polgármesteri hivatal irodahelyiségében a szőnyegre térdelve fohászkodott Istenhez, és torka szakadtából ordított. Nem kevesen tudják, hogy a. Dobó-féle csárdában 900 Ft-ot adott a zenekarnak, pezsgőt és dobozos sört rendelt. Egy másik alkalommal—József nevű bátyja szerint—20 ezer Ft-ot kártyázott el. Olyan kijelentést tett, hogy neki ez a pénz kevés, több kell, őt lenézik, nem részesül kellő támogatásban. Hát kérdezem én: ki a felelős a Gaudi család anyagi helyzetéért, mit tett az apa a helyzet javítása érdekében? A cikkben rólam megjelentek alkalmasak a lejáratásomra. De én nem azt nézem, mit mondott Gaudi rólam, hanem azt, hogy ki mondta. Tisztelt Képviselő Úr! Elnézését kérem, hogy levelét kihagyásokkal közlöm. Ón tételesen felsorolja, hogy Gaudi Mihály milyen anyagi támogatást kapott az elmúlt évben a battonyai önkormányzattól. Ezt Ön előtt már megtette Lukács Istvánné csoportvezető is, nyilatkozata ott olvasható a ,,Kisemmizve havi harmincezerrel” című írásom végén. És engedje meg, hogy emlékeztessem: maga Gaudi Mihály sem rejtette véka alá, hogy havonta mennyi pénz folyik be a családi kasszába. Feleségével együtt azt bizonygatta, hogy csak ennyiből hatodmagukkal nem tudnak megélni. Én viszont előre bocsátottam: ....a vélemé nyalkotást az olvasóra bízom”. Ha már megtisztelt a bizalmával, és írásban reagált a riportomra, hadd mondjam el én is a számomra legérdekesebb tanulságot! Az érintettek közül többen úgy vélték, hogy Gudiéknak egy dologban bizonyosan igazuk van: a nemzetiségi és etnikai kisebbségek önkormányzati képviselői elsősorban a „magyarok" szavazataival jutnak mandátumhoz. Akár tetszik ez az állítás nekünk, akár nem, el kell ismernünk, van alapja. Ajánljuk hát közösen a problémát a törvényhozók figyelmébe! További munkájához sok sikert kívánok! Battonyai lakosként annak idején én is Önre szavaztam, s azt hiszem, ma sem cselekednék másképpen. Más kérdés, hogy ha a kisebbségeink valódi autonómiával rendelkeznének, az én szavazatomra « nem is lenne szükség. 11. * Cfj Szegény ember tehene Kormányos Lajos: „Hát nem aranyosak?” Kevermes. — Március 13- án, pénteken nem mindennapi esemény történt Kormányosék tanyáján: egyik anyakecskéjük négy gidát ellett. Ä jókedélyű, fiatal házaspár úgy érezte, a téma megér egy telefont. Hívásukra a helyszínre siettünk. Nem bántuk meg! —A feleségem volt a bába— mondja Kormányos Lajos Ta- nyaj>6. szám alatti otthonában. — Ő segítette világra a borjakat, igaz, ebben van már némi gyakorlata, hiszen 3 éve foglalkozunk kecsketartással. Először hobbiból vásároltunk egy anyát, a mai tejárak mellett azonban azt kell mondanom, beruházásnak sem volt rossz ez a döntésünk. Szeretjük a kecsketejet, és tudjuk, hogy igen gazdag különböző vitaminokban. Régebben a gyermekkórházak az anyatejjel azonos áron vásárolták. — Három anyakecskéjük van, kettő még ezután borjadzik. Mi a szándékuk a szaporulattal? — A gidák húsa nagyon finom, de megmondom őszintén, sajnálnánk levágni őket. Ha valakinek kedve támadna foglalkozni velük, keressen fel bennünket, szerény tenyésztési tanácsokkal is szolgálhatunk. Árat nem szívesen mondok, de mint írni szokták: „megegyezünk”.-— Fogalmam sincs arról, mennyi tejet ad egy kecske naponta, de úgy vélem, kettejüket egy is bőségesen ellátná. — Hát ezért mondtam, hogy nem rossz beruházás a kecske- tartás. A fölösleget föletetjük a malacokkal, a kecsketej kiválóan alkalmas a drága takarmány pótlására. Egyébként egy „tehéntől” 4-5 litert fejünk naponta. Ha figyelembe vesszük az állatok igénytelenségét, azt, hogy a konyhai maradéktól a hullott gyümölcsig mindent megesznek, akkor ez figyelemre méltó mennyiség.
