Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

A Kner Nyomda új .szaküzlete a Baross úton Megyei értekezletet tart a Vöröskereszt Március 28-án tartja a Békés Megyei Vöröskereszt küldöttér­tekezletét a megyeháza nagyter­mében, ahol értékelik, elemzik az elmúlt időszakban végzett huma­nitárius tevékenységet, és megvá­lasztják a májusban megrende­zésre kerülő VIII. kongresszus küldötteit. Az értekezlet prog­ramjában fontos helyet foglal el a megváltozott társadalmi viszo­nyok okozta tevékenységi kör módosulásának megvitatása, a menekültek segélyezésének megszervezése, a szociális ellátás tevékenységének kiszélesítése, valamint az önálló gazdálkodás pénzügyi feltételeinek előterem­tése. Vándortalicska A békéscsabai Baloldali Ifjú­sági Társulás és a Békés Megyei Művelődési Központ március 25—26-án rendezi a diákok ha­gyományos vetélkedőjét, a Divat­varietét, ahol az ifjúsági egyesü­letek, klubok, középiskolák csa­patai mutatják be műsoraikat. A zsűri által legsikeresebbnek ítélt produkciót bemutató csapat a 26- ai eredményhirdetésen átveheti a Diákvarieté díját, a vándortalics­kát. A program mindkét nap 18 órakor kezdődik a Tégla Közös­ségi Házban. A varieté vendége Hevesi Imre lesz. Főiskolások szavalóversenye A Békéscsabai Tanítóképző Főiskola március 27—28-án ren­dezi meg a tanító- és óvóképző főiskolák hallgatóinak országos szavalóversenyét, mintegy tizen­öt intézmény részvételével. A versenyt — mely kötelező és sza­badon választott költeményekből áll — a zsűri elnöke, Bánffy György szíművész értékeli. Óriástáblák plakátoknak Egy héttel ezelőtt furcsa alak- zatú óriástáblák jelentek meg Békéscsaba belvárosában, a sétá­lóutcában. Szépnek ugyan nem szépek, de hasznosak. A közelgő választási kampány plakátjai szá­mára emelték a város legforgal­masabb helyein, előreláthatóan ideiglenes -jelleggel. Talán így elkerülhetővé válik, hogy város­szerte össze-vissza kiragasztott plakátok halmaza csúfítsa az ut­cákat. A városrendezési iroda ter­vei között szerepel ízléses hirde­tési helyek kialakítása, melyek kulturáltan szolgálhatják majd a hirdetők és a közönség igényeit. Gyermekprogram . Ma délelőtt 11 órakor kezdődik Levente Péter gyermek- műsora Égből pottyant mesék címmel a megyei könyvtár játszó­termében. Az előadásban közre­működik: Andrejszki Tamás bű­vész, Gryllus Vilmos csellón és Lukácsházi Győző tubán. Az oldalt szerkesztette: Muzslai Katalin, írták: Béla Vali, László Erzsébet, Szigeti Csaba. Fotók: Fazekas Ferenc, Kovács Erzsébet. Telefon: (66) 27-844 BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1992. március 24., kedd Egy épület profilt váltott Munkásörök helyett diákok A munkásörök főhadiszállását a számítógépek birodalma vál­totta fel Fegyverek, kacatok és min­denféle lim-lomok költöztek ki a rendszerváltás után folya­matosan a munkásőrök bé­késcsabai főhadiszállásáról (a volt megyei pártbizottság mel­lől), hogy március 13-ától hi­vatalosan is helyet adjanak a diákoknak, a korszerű számí­tógépeknek és a nyelvi labora­tóriumnak. A békéscsabai Széchenyi Közgazdasági és Külkereske­delmi Szakközépiskola szeren­csésnek mondhatja magát, hi­szen — főként gazdasági meg­fontolásból — végül megkapta az említett épületet. Persze vala­mit valamiért! Összesen 24 mil­lió forintba került az átalakítás, amiből tizennyolcat az iskola teremtett elő. Emellett az iskola elvállalta, hogy fizeti a fenntar­tási és a működési költségek fe­lét. Döntő szempont volt — a hovatovább kritikussá váló — helyszűke az iskolában; 900 diák és 600 felnőtt hallgató „szorongott” eddig a főépüle­tekben. Piller Sándortól, a szakkö­zépiskola igazgatójától megtud­tuk, hogy számítástechnikai és nyelvi laboratóriumok „költöz­tek” az átalakított épületbe, itt tartják a bontott osztályfoglal­kozásokat is. A 130 fős előadói teremben olyan találkozóknak szándékoznak helyet adni, ame­lyek keretében a közgazdaság- tudományi egyetemről és az MTA-ból meghívott szakembe­rek bővítik a hallgatóság ismere­teit. Szükség is van a magas szintű képzésre, hiszen idén a 220 érettségizőből 160 tanuló jelentkezett felsőfokú taninté­zetbe. S ha már a „közgé”-nél tar­tunk, érdemes megemlíteni, hogy készülődőben van az úgy­nevezett „null-lépcsóvel ki­egészített külkereskedelmi szakközépiskola”. Koncepció­jában, tananyag-összetételében teljes mértékben igazodik a mai kor követelményeihez: heti 15 órában tanítják az idegen nyel­vet, angolt vagy németet. A hall­gatók másodikban középfokú nyelvvizsgát tesznek, s a negye­dik év végére eljutnak a felső fokig (közben harmadik osz­tálytól 6 órában tanulják a másik nyelvet is). Mindezek mellett a számítástechnika, a gépírás, a matematika és a magyar nyelv tudományát is elsajátítják. Az ötödik évben pedig kifejezetten szakmai képzésben részesül­nek. A világbanki program segít­ségével ősztől három olyan osz­tályt indítanak a Széchenyiben, amelyek hallgatói az első két évben a gimnáziumi képzéshez hasonlót kapnak, a 3-4. osztály­ban szakmai és közismereti tár­gyak oktatásával bővül az isme­retanyaguk. A negyedik év vé­gén érettségit tehetnek, de lehe­tőség van még egy esztendőn át speciális szakmák (középfokú banki ügyintézői, biztosítási, adó-, vámügyi, felsőfokú titkár­női) elsajátítására. A bábkészítés mestere musical-bemutatót tervez A Hamupipőke bábszereplői elevenségükkel, színgazdagságukkal a mese világába varázsolják a kiállítás megtekintőit Nemrégiben nyílt meg a Kő- váry Galériában Lenkefi Kon­tódnak, a Napsugár Bábegyüt­tes vezetőjének, bábkészítőjé­nek kiállítása. A művészt arról kérdeztük, mi lehet az oka an­nak, hogy olyan ritkán adhatunk hírt ilyen jellegű rendezvényről. — Az az igazság, hogy mű­vészkörökben nem tekintik a bábot kiállítási tárgynak, ugyan­úgy, ahogy a jelmezt, a díszletet sem. Mi viszont azt tapasztal­tuk, hogy a közönség nagyon szereti, a gyerekek kifejezetten imádják, s egy-egy előadás után alig várják, hogy közelebbről szemügyre vegyék a figurákat. Kritikus észrevételeikből sok esetben tanultunk. Hiszen ha egy bábról nem derül ki első ránézésre, hogy mit ábrázol, akkor az rossz elképzelést takar. A bábjáték a színháztörténet­ben mindig is periferikus mű­vészet volt, és mindig is az lesz. Egyrészt azért, mert nem a fel­nőttek klasszikus szórakozási eszköze, másrészt a művészeten belül a művészek sem tartják elsőrangú, önálló ágnak. Érde­kes azonban, hogy a bábjáték­hoz való viszony országonként, kultúránként más és más. A me­diterrán területek népei sajátos mentalitásuk és nemzeti hagyo­mányaik alapján vonzódnak e művészeti ághoz, s annak bővé­rű, buffo jellegű megjelenítésé­hez. A csehek bábművészeté­ben viszont a fanyar humor, az élet ironikus szemlélete tükrö­ződik. —Hogyan lehet az elkövetke­zendő nemzedéket a bábszínház szeretettére nevelni? —Úgy, hogy rengeteget kéne játszani, s mindenhová eljutni, ahová hívnak. De sajnos erre egy amatőrcsoportnak nincs le­hetősége. —Jövőre rendezik Békéscsa­bán a X. Nemzetközi Bábfeszti­vált. Mivel készül erre a társu­lat? — Valami egészen újat, egy báb-musicalt szeretnénk előad­ni. A tervek szerint fekete szín­házi technikával fogunk dolgoz­ni, melyet a csabai közönség már ismerhet a zsolnai bábszín­ház előadásából. A figurákat úgynevezett japán technikával készítem, ami azt jelenti, hogy tetőtől-talpig megjelennek a szí­nen, s ugyanolyan mozdulatok­ra lesznek képesek, mint az emberek. —Hogyan tudná jellemezni a Lenkefi-bábokat? — Sokszor mondják, hogy konvencionális vagyok. Az utóbbi időben az avantgárd stí­lus uralkodott el az egész szak­mában. A színészek nyíltan ki­jönnek a színpadra, nyíltan moz­gatják a bábokat és együtt ját­szanak velük, aminek sok eset­ben az a következménye, hogy le is játsszák a figurákat. Én ezt nem szeretem. Nekem az az el­vem, hogy a színpad a báboké. S az igazi szenzáció abban rejlik, hogy a bábjátékos saját érzéseit viszi át a figurákba. Émellet na­gyon fontosnak tartom a részle­tek kiemelését, hiszen ezek pon­tos kidolgozása adja meg az egészről alkotott benyomásun­kat. Az újra kezdett betű A napokban nyitotta meg szakiizletét a Kner Nyomda—találó megfogalma­zásként az Iniciálé nevet adva új vállal­kozásának. E szó nem csupán a kódex­ben használatos díszes kezdőbetűt, hanem magát a kezdetet, az újraindulás fontosságát is jelenti. Az indulás, az első benyomás mindannyiunk számára fontos, sőt a mai világban elengedhe­tetlen jelentőséggel bír. Az egyre soka­sodó kisvállakozások számára épp olyan nélkülözhetetlen a bevezetés megformálása, mint a min­dennapjaink jövőjét meghatározó—városunk és megyénk életé­nek újraformálódását jelentő — egyéni és közösségi kezdemé­nyezések új és időszerű formába öntése. Szellemi értékeink csak akkor válhatnak igazán sajátunkká, ha az első gondolatokat megfelelő formába tudjuk önteni. S ez a megváltozott társadalmi viszonyok között nem mindig egyszerű feladat. Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy a díszes kezdőbetű ne terelje el a lényegről figyelmünket. Az újrafogalmazott betűk tartalma nem tagadhatja meg a kezet és a gondolatot, mely új alakba önti a bennünk feszülő gondolatokat—az életünket. S miért jutott eszembe mindez? Talán azért, mert újságírói munkám Önök között és itt a hírlapnál az újrakezdést, a bemutat­kozást jelenti. Humán szakos diplomám és érdeklődési területem miatt a közművelődés témája vonz leginkább, s remélem, hogy írásaimmal, ha közvetve is, de szolgálhatom nagyobb megbecsü­lést érdemlő kulturális életünket. Színész és az apróhirdetések — Hogy lesz egy színészből lapkészítő ?— kérdeztem Mol­nár Lászlót, a Jókai Színház mű­vészét. — Egyáltalán mi az az ,,Irányár” ? — Mostanában ráérek... — jött az óvatos válasz —, ugyanis felfüggesztettek egy kis affér miatt... Úgy gondoltam, hogy belevágok valami vállalkozás­ba: a kecskeméti és a győri Irányár mintájára beindítottam a csabai Irányárat. Ez egy hirdeté­si újság, melybe a lakosság in­gyen adhatja fel apróhirdetését, s a cégek is nagyon olcsón hir­dethetnek. A lap egyébként 20 oldalas, s 25 forintba kerül. Már­cius 4-én jelentünk meg először, minden szerdán új, s egyre több hirdetést tartalmazva jövünk ki. A magánemberek kereskedelmi lapjának nevezném. —Mit jelent a név? — A hirdetéseket csak irány­árral fogadjuk el, szerintünk ugyanis amelyik hirdetésnek nincs ára, az nem is ér semmit. Ez egy olyan információ, ami konkretizál. Egyébként nagyon jók a visz- szajelzéseink. Az idősebbek is dicsérik—nagybetűs, jól olvas­ható. — Egy lapkészítéshez pénz kell... — Saját forrásból indultunk, de néhány hónap múlva már pro­fitot várunk. —A művészetnek ezzel vége? — Nem, amint lehet ismét fellépek, de a lap is megy majd tovább. A nyáron a rockszínház­zal egy nagyszabású show-mű- sort készítünk. Egész Kelet- Magyarországot szeretnénk be­járni. Tudja, drágám... Ötvenöt éve figaró — Isten éltesse 55. születés­napján! — robbanok be az újkí- gyósi Petőfi úton lévő fodrász­üzlet ajtaján. Akinek a köszöntés szól, Kiszely Lajos fodrászmes­ter, büszkén kihúzza magát: — Bizony, egy-két évvel ez­előtt még tényleg el tudtam hi­tetni, hogy fiatalabb vagyok a koromnál. Dehát akárhogy szé­pítjük, március 14-én beléptem a 70. életévembe. —Nem akarok udvarolni, hi­szen itt van az élete párja is, de Az ütött-kopott tábla még a szövetkezeti éveket idézi igazán nem néz ki többnek 60- nál... — Örülök, hogy ezt mondja. No, de hogy visszatérjünk a jó­kívánságaira, tudja drágám, 1937. március 1-jén álltam be fodrász kisinasnak Vizi Alajos­hoz, aki a sógorom volt. Régen volt, 55 kemény esztendeje... —UIkígyóson tanult, és ha jól tudom, Békéscsabán segédke- dett. Mikor nyitotta meg itt az üzletét? — 1946-ban. Azóta folyama­tosan Újkígyóson dolgozom. — A gyerekei folytatják-e a szakmát? — Két lányunk van, egyik sem lett fodrász. Mellettem dol­gozik viszont a feleségem, aki­vel 1955-ben kötöttünk házassá­got. Nagyon szeretem a szak­mámat. A feleségem szerint ez az életem. Ezelőtt húsz évvel még reggel 7-től éjfélig nyitva voltunk. S ha este tízkor bezár­tunk, megvoltak a vendégeim sértődve... Most már „csak” reggel 7-től este 6-ig vagyunk itt.-— Miért éppen a fodrászatot választotta 55 évvel ezelőtt? — Nyolcán voltunk testvé­rek, apám azt mondta, jó leszel te fodrásznak, fiam. Igaza lett. Ha újra kezdeném, ismét csak ezt a szakmát választanám...

Next

/
Oldalképek
Tartalom