Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

A füzesgyarmati Hotel Gara Szerkesztő: Gila Károly. Telefon: (66) 71-139 Kicsik farsangja A szeghalmi Sebes György Általános Iskola alsó tagozatos gyerekei február 29-én jól sike­rült farsangi bálát rendeztek, melyhez a város több intézmé­nye és Berg Tibor cukrász is hozzájárult. Köszönet érte. Olcsóbb a tej Szeghalmon, a Tejtöváll mel­letti élelmiszerbolt nemrég ki­egészítette árukínálatát a tej­üzem termékeivel, melyeket nagykereskedelmi áron értéke­sítenek. Pl. a 2 dl-es tejföl 4 Ft- tal,atúró 10Ft-tal, a tej 3,30-cal olcsóbb, mint más boltokban. A bolt forgalma egy hónap alatt 300 000 Ft-tal nőtt, ami azt iga­zolja, hogy van igény a kedvező árú tejtermékekre. Nyelv­tanfolyam Az MDF szeghalmi szerve­zete a „Haza és haladás” alapít­ványból pályázat útján nyert összegből német nyelvtanfolya­mot indított, elsősorban pálya­kezdő, de minimális nyelvtu­dással már rendelkező munka- nélküliek számára. A résztve­vőknek a nyár elején középfokú nyelvvizsgát kell tenniük. Ismét lesz piknik A tavaly augusztusi Sárréti piknik sikerén felbuzdulva eb­ben az évben is nagyszabású népünnepélyt kívánnak szer­vezni Vésztő-Mágoron. Az elő­készületeket már meg is kezdte a szervezőbizottság. / Érdekegyeztetés Térségünk valamennyi tele­pülésén megalakult és meg­kezdte tevékenységét a helyi érdekegyeztető fórum, mely a kárpótlással kapcsolatos viták rendezésére hivatott. Munkáju­kat nagy várakozás kíséri, a leg­fontosabb kérdések itt dőlnek majd el. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1992. március 23., hétfő Glória mundi Hová lettél, régi dicsőségem, kérdezhetné ez a roskadozó mementó Biharugra és Zsadány között. Egykorvolt szépségére még emlékeztetnek a faragott oszlopfők, az oromzat kialakítá­sa. A fancsikai kastélyhoz egy­kor díszkert is tartozott, ez ma máralig vehetőészre. A legelke- serítőbb látvány mégsem a rom­jaiban is szép épület, hanem ahogy megpróbálták felújítani. Talán a fotón is látható a vaskos betongerenda, mely szinte agyonnyomja a kőoszlopokat. Könyörgöm, így inkább ne... Kastély volt, már csak kőhalom? Agilis nyelvtanárok merész tervei Nagy fába vágta fejszéjét a szeghalmi Péter András Gimná­zium négy nyelvszakos tanára, nyelvi táborokat szerveznek a nyáron. A német szakosok közül Tóth Magdolna német nyelvi tábort készít elő közösen osztrák diákokkal. A már korábban kia­lakult jó kapcsolat révén az ausztriai Schreibbs város közép- iskolás tanulói közül 31 diák és 3 tanár egy hetet tölt itt, június 25.—július 1. között. A sporto­láson kívül a magyar nyelvvel és történelemmel ismerkednek. Ezt a lehetőséget kihasználva 40 fős, magyar diákokból álló nyel­vi tábort is szervez ebben az idő­ben, ahol az osztrák és magyar fiatalok számos közös rendez­vényen (pl. táncház, közös ki­rándulás) vennének részt és együtt laknának a kollégium­ban. Az igen kedvező résztvételi díj miatt (8200 Ft) máris sokan jelentkeztek, de még akad né­hány szabad hely. Knapekné Balogh Júlia, a másik németes, a dortmundi középiskolások nyári táborozá­sáról beszél. Ok mintegy húszán július 19.—aug. 1-jéig lesznek a kollégium vendégei és a vállal­kozó helyi diákokkal a környék természeti szépségeivel ismer­kednek majd. Az angol szakosok sem tét­lenkednek; Ancsin Krisztina és a békeszolgálatos amerikai ta­nárnő, Lori Enright környezet­védelmi tábort szerveznek Vár­helyben. Itt 30-40 diáknak két amerikai tanár tart előadást a témáról és az amerikai életfor­máról is. Mindhárom kezdeményezés elősegíti a diákok nyelvgyakor­lását, igy figyelemre és támoga­tásra méltó. Bizalmatlanság és aggodalom A közelmúltban lehetőségem volt két községben is részt venni a kárpótlással kapcsolatban megtartott fórumokon. Mindkét helyen sok még a bizonytalan­ság, főleg ami a tsz-ek felbomlá­sa utáni helyzetet illeti. A visz- szaigénylők közül sokan nem képesek maguk megművelni a földet, szívesen adnák haszon­bérbe, ha lesz kinek. Ám az új földművelő közösségnek sem a léte, sem a formája nem tisztá­zott. Az idősebbek közül többen aggódtak, nehogy még meg sem kapott földjüket a második kár­pótlással ismét elvegyék. A fó­rum előadói eloszlatták ezeket a félelmeket. Mindkét helyen működik a helyi érdekegyeztető fórum, melynek döntéseit elfo­gadják az érdekeltek. Arra a kér­désre, hogy mit termeljenek a földeken, már nehezebb a vá­lasz. A jelenleg is meglévő, eladhatatlan termékek és az elő­ző év felvásárlási gondjai érthe­tő bizalmatlanságot szülnek. Azt, hogy mi nem lesz a fal­vakban, már nagyjából tudják a helybeliek. Ám arra, hogy mi lesz, egyelőre nincs válasz. At­tól félek, nemcsak Okányban és Zsadányban. Értékek itt és otf Jó szerencsém úgy hozta, hogy si­került elbeszélgetnem a Szeghalmon vendégeskedő neerijneni polgármes­terrel. Ez számomra rendkívül tanul­ságos volt. Jensen úr értékítélete sok dologról szokatlan a mai magyarnak. Amikor például arról beszélt, milyen nagy dolog az, hogy nálunk csende­sek és sötétek az éjszakák, nem úgy, mint náluk. Nem is tudjuk, micsoda kincs az érintetlen természet és milyen könnyű azt elveszíteni. Saját hazáját, Hollandiát olyannak mondta, akik már elvesztet­ték ezt; ne kövessük példájukat. Másik megszívlelendő gondolata: az önerőből történő prob­lémamegoldás egyben lelkesítő is. Ezért minden formában támogatni és ösztönözni kell a vállalkozó kedvet. Jensen úr egyébként egy Szeghalom nagyságú város első embere. О és helyettese is anyanyelvükön kívül még három nyelvet beszélnek. Vajha egyszer nálunk is... Ám ez más téma, most még arról, hogy holland vendégeink sokszor jobb véleménnyel voltak a látottakról, mint vendéglá­tóik. Ez is egyfajta értékítélet. Mynherr Jensen, köszönöm Önnek, hogy értékeink iránti bizalmamat megerősítette. Talán az ilyen találkozások másokat is rádöbbentenek arra, hogy már — és még — van mit veszíte- nünk­Lesz-e holland testvérvárosa Szeghalomnak? A március 15-ei ünnepet Szeghalmon töltötte a hollandiai Neerijnen polgármestere, Anton Jensen úr és kísérete. A látoga­tás végén kértünk tőle interjút; — Jensen Úr elmondta, váro­sa tíz kisebb település központ­ja, mintegy tízezer lakossal. El­sősorban mezőgazdasági vidék, a virágtermesztés a legjelentő­sebb. Náluk is gond a munkanél­küliség, melyet főleg saját ma­guk oldanak meg, de az átkép­zéshez központi támogatást is kapnak. Szeghalomról nagyon jó be­nyomásuk van, meglepte őket az emberek szeretete és nyíltsága. Várakozásukkal ellentétben nem találtak szegénységet, bár náluk az átlagos életszínvonal lényegesen magasabb. Veszé­lyesnek tartja, hogy megpróbál­juk kritikátlanul átvenni a nyu­gati életformát; miközben nem vesszük észre saját értékeinket. A delegáció otthon beszámol majd tapasztalatairól és javasol­ni fogják a kapcsolatok bővíté­sét. Ez nem feltétlenül a testvér- városi szerződést jelenti, ők in­kább a két település lakói és az intézmények közvetlen kapcso­latait szorgalmazzák. Az első lépés megtörtént, remélhetőleg lesz folytatása. A hertogenboschi fúvósok ✓ Áprilisban Szeghalmon fújják A Szeghalmi Ifjúsági Fúvós- zenekar nagy feladatra vállalko­zott; fúvósfesztivált szerveznek 1992. április 24-én. Az előké­születekről kérdeztük Kiss Ta­mást, az együttes vezetőjét. — A hollandiai Hertogen- bosch városának zenekarát lát­juk vendégül április 19—25. között. Az alkalmat kihasználva meghívtuk a környékbeli arany­diplomás fúvósokat is, így nem­zetközi fesztivált hozunk össze. Április 24-én délután a hat zene­kar közös koncertet ad a város főterén, majd este a művelődési házban bemutatót tartanak. A fesztivál fővédnöke Balázs Ár­pád Erkel-díjas zeneszerző, a Magyar Fúvószenekari Szövet­ség elnöke, aki a különdíjakat is átadja majd. A rendezvény költségeit Szeghalom város önkormány­zata és más szponzorok vállal­ták magukra. Józsi bá 102 éves A minap töltötte be 102. éle­tévét Bucsán Fenyődi József. A jó egészségnek örvendő, szelle­mileg is friss Józsi bácsi szíve­sen mesél élete nagy kalandjá­ról; hogyan szökött meg az orosz fogságból, 1916—17- ben. Szibériából egész Moszk­váig gyalogolt. A történetet jö­vőre, a 103. születésnapon foly­tatjuk. Addig is jó egészséget kívánok! Józsi bácsi mesél Szerencselovagok Úgy tűnik, minden időszak kitermeli a maga .szerencselovagjait, akik a perc nyújtotta lehetősé­gekkel visszaélnek, a többség kárára megszedik magukat. Napjainkban a munkanélküliség és a minden áron munkát keresők sokasága a kedvenc vadászterületük. Az egyébként is kiszolgáltatott embereknek munkalehetőséget kínálnak, termé­szetesen feketén. — Minek az a sok nyűg a munkaszerződéssel és más adminisztrációval, végzed a munkád, én meg fizetek. Hogy ez éhbér? Ja, kérlek, örülj, hogy dolgozhatsz, és tartsd a szád, mert repülsz! A másik ügyeskedő fajta a munkaügyi központ által szervezett továbbképzéseket, nyelvtanfolya­mokat lovagolja meg. Hogy képtelenség — és tisztességes nyelvtanár nem is vállalja —, hogy három hónap alatt 300 órában a nulláról indulva középfokú nyelvvizsgáig viszi munkanélküli hall­gatóit? Nem fontos, hogyan vizsgáznak majd, lé­nyeg, hogy mi a hasznot lefölözzük. Természetesen nemcsak konjunktúra-lovagok próbálnak segíteni a munkanélkülieknek, a több­ség tisztességes és korrekt. Épp az ő védelmükben kellene az orrukra koppintani a nyerészkedőknek. Ez mindannyiunk feladata, hiszen a mi zsebünkből ügyeskedik ki a pénzt, ha hagyjuk. Szerkesszük együtt! Bemutatkozásomkor arra kértem Önöket, szerkesszük együtt a ró­lunk szóló oldalt. Úgy tűnik, számíthatok a segítségükre, levélben és személyesen is többen megkerestek. Volt, aki megírandó eseményre hívta fel a figyelmemet, volt, aki személyes problémájával fordult hoz­zám. Az újságíró csodát nem tud tenni, az igazságtalanságot csak megírni tudja, megszüntetni nem. Úgy tapasztalom, sokszor az is jólesik, ha valakinek fontos az ő mondandójuk. Nekem az. Most pedig egy levélből, melyet Borbíró Lajos küldött Szeghalomról. Húsvét előtt Régi szép szokás volt a faluban, hogy húsvét előtti héten kicsinosí­tották a portát. A család közös erővel eltakarította a tél hulladékát. A fé/fiak kijavították a kerítést és a kaput, szorgos asszonykezek tapasztották az épületeket, meszelték vakító fehérre a falakat. Vajon ma is tapasztalható ez a húsvétváró serénykedés? A tavaszi vetési munkacsúcs után bizonyára lesz idő arra, hogy az utcákon és tereken igénytelen virágokat ültessünk. Jó volna az idén a kerítése­ken belül és kívül, húsvét előtt és után is minél több gyomtalanított, virággal beültetett útszegéllyel találkozni! Egy nap sodraléka Mióta az eszemet tudom az orvosi recepteket alá kellett írni a beváltáskor. Még véletlenül sem fordulhatott elő az ellenkezője, mert a patikusok szörnyen vigyáztak rá, hogy minden manipulációs gyanútól megkíméljék magukat. Most meg már jó előre figyelmeztet a gyógysze­résznő: ne tessék aláírni! Kérdésemre, hogy ugyan miért, mikor ez eddig oly fontos volt, azt feleli, hogyha ó azt tudná! Nekik ugyanis senki nem adott magyarázatot, csak a szimpla ukázt kapták. Még jó, hogy az emberek többsége nem kérdez, különben vég nélkül nemtudo- mozhatnának. A szinte vadonat új könyvtári könyv borítójától teljesen elvált az olvasnivaló. Kijár belőle, kipotyog a könyv, mert a ragasztás felmond­ta a szolgálatot a rossz munka vagy a rossz ragasztó miatt. Lehet, hogy már az első olvasónál. Pedig a 195 oldalas kötet ára 168 forint, s ennyi pénzért legalább elemi minőség járna. Ez a kívánalom arra a nemrég olvasott könyvre is vonatkozik, amelyikből úgy hullottak a lapok, mint ősszel a légy. S még drágább is volt az előbbinél. Találjam ki mi az újság, állít haza a férjem hajvágás után. Hát az, hogy mint saját fülével hallotta, nem borotválnak ám a borbélyok. Majd kiesett a borbétyszékből az a pasi, aki borotváltatni akart, és még magyarázatot sem kapott a miértjére, csak elutasítást. Hogy én is mondjak valamit, még ha az nem is újság, közöltem, hogy már megint két patron kellett egy helyett a literes szifonba. Válasz: a két literesbe meg kettő helyett három, mert nem kellő mennyiségű szénsavat tesznek bele. Szóval súlyhiányosak. De a napnak még nincs vége, előbb levizs­gázik a babérlevél is. Hogy az aznapi hiánylistám szaporodjon, hiány­zik bérlőié az illat és az-íz, hiába fó a lencse, egyik sem érződik. Az oka rejtély: vajon kifőzték már egyszer, vagy nem is babérlevél,a babérle­vél? Csak annak adták el. ? Vigasz: a lencsétől akkor is szép lesz az ember. Vass Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom