Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­Oktatók köre A szeghalmi oktatási intéz­mények vezetői nemrég érdekes kezdeményezéssel áltak elő; megalakították saját szövetsé­güket. Céljukat az alpolgármes­terhez írt levelükben fogalmaz­ták meg. Együtt kívánnak dol­gozni a város oktatásának fej­lesztéséért, elősegíteni a megfe­lelő információáramlást a pol­gármesteri hivatal és az intéz­ményvezetők között. Lehetősé­get kémek a képviselőkkel, a pártok vezetőivel való közvet­len kapcsolat megteremtésére. Az Oktatási Intézmények Veze­tőinek Köre szeretne részt venni a város oktatással kapcsolatos terveinek elkészítésében, egy­ben kéri, hogy oktatási kérdé­sekben a szakemberek vélemé­nyét vegyék figyelembe. Végezetül javasolják, hogy az önkormányzat — hagyo­mányteremtésként — hozzon létre alapítványt a kiválóan dol­gozó pedagógusok, a közélet­ben dolgozók részére. Szent István híd Az államalapító Szent István nevét viseli majd az őszre elké­szülő új szolnoki Tisza-híd — erről döntött a pályázatokat elbí­ráló zsűri és a megyei jogú város önkormányzata. A közúti igaz­gatóság kezdeményezésére meghirdetett pályázatra 405 ja­vaslat érkezett, a pályázók nem kevesebb mint 148-féle elneve­zésre tettek javaslatot. Ezek kö­zött szerepel az Európa-híd, Maiéter híd, Gorbi híd, s volt, aki azt indítványozta, hogy az Ambassador Tisza bridge elne­vezést viselje az új átkelőhely. A szakmai és a társadalmi zsűri végül is a Szent István híd elne­vezés mellett foglalt állást. Ist­ván király nevére egyébként ke­reken tíz pályázó tett javaslatot, a zsűri valamennyiüknek oda­ítélte a 3000 forintos pályadíjat. MÚOSZ kontra MÚK Bencsik Gábor, a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gének főtitkára nem tudja elkép­zelni azt a lehetőséget, hogy a MÚOSZ hozzájárulása nélkül, a szervezet által birtokolt terüle­ten bárki más is megkezdje tevé­kenységét hétfőn. Ezt annak kapcsán mondta az MTI-nek, hogy a Magyar Újságírók Kö­zösségének szombati közgyűlé­sén a hírek szerint elhangzott: a MÚK március 16-án a MÚOSZ Andrássy úti székházában sze­retné megkezdeni működését. A MÚOSZ főtitkára hozzátette: szívesen meghallgatja a MÚK igényeit, de nincs abban a hely­zetben, hogy a MÚOSZ nevé­ben bármit is ígérjen. Előtérben az átképzés A közelmúltban a Békés Megyei Munkaügyi Központ képzési és pályaválasztási osz­tálya tanácskozásra hívta meg a megye felnőttképzéssel foglal­kozó intézményeinek, társasá­gainak képviselőit. Tamásné Lehoczki Aranka osztályvezető tájékoztatta a résztvevőket a megyei munkaerőhelyzetről. Ismertette a munkanélküliek számára felajánlható képzési, átképzési lehetőségeket. Fon­tosnak ítélte azt, hogy a Békés Megyei Hírlapban megjelent felhívásra minél többen nyújtsa­nak be pályázatot. Ezzel ugyanis az érintettek több tanfolyam kö­zül választhatnak érdeklődésük­nek, felkészültségüknek megfe­lelően. KÖRKÉP 1992. március 16., hétfő Ez az ünnep a nemzeté... I------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 24 óra ! 3. hét Helvetia órával mérheti az időt, ha részt vesz 8 hetes játékunkon. Az | e heti kérdésekre a választ lapunk március 14—15-ei számában olvas- i hatják. 1. Kinek az alkotását koszorúzta meg Szarvason dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke? ............................................. 2 . Ki mondta: „Az emberek igazságra vágynak, nem bosszúállásra...” .............................................. 3 . Hány forintba kerül a magyar Opel Astra?........................ B eküldő neve: .......................................................................... Lakcíme: ................................................................................. A megfejtéseket március 19-éig kérjük — e szelvényt kitöltve, I kivágva — nyílt levelezőlapra ragasztva címünkre beküldeni: Békés . Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A helyes megfejtést I beküldők között három Helvétia karórát sorsolunk ki. Az elmúlt heti I nyertesek: Dögé Csaba, Szeghalom; Lőrinczi Ágnes, Orosháza; Gaj- . dács Béláné, Sarkad. I________________________________________________________________________I Mivel foglalkozzon az Antall-kormány? (Folytatás az 1. oldalról) szőr Csatóh Kálmán református lelkész szólt a mintegy 200 résztvevőhöz, majd Dusik Péter főesperes, kanonok beszentelte a sírkertet és a kopjafát. A szer­tartást követően Sályi Géza, a 31-es határvadászok utolsó pa­rancsnoka lépett a mikrofonhoz. Több miniszter nevében is kö­szönetét mondott az ünnepség szervezőinek, majd így folytatta beszédét: „Elesett bajtársaink emléke arra figyelmeztet ben­nünket, hogy aki ebben az or­szágban él, fogjon össze, és épít­se a békés, boldog jövendőt”. Mezőberényben már pénte­ken elkezdődött a március 15-ei ünnepségsorozat. A textilipari szövetkezet, valamint a rendőr­ség falán elhelyezett emléktáb­lát koszorúzták meg a két általá­nos iskola tanulói, a városháza falán lévő Petőfi-emléktáblánál a polgármesteri hivatal, a város lakói rótták le kegyeletüket, a gimnázium előterében lévő Pe- tőfi-mellszobomál a forradal­már-költő nevét viselő tanintéz­mény diákjai helyeztek el ko­szorút. Tegnap délelőtt a város központjában lévő Petófi-szo- bomál rendeztek koszorúzási ünnepséget. Balogh Ferenc al­polgármester beszédében ki­Több százan voltak kíván­csiak pénteken este arra az im­pozáns országos bemutatóra, amelyet egyházi textíliákból az evangélikus egyház termében állítottak ki. Az ökonomikus kiállítás anyagát az evangélikus, a katolikus, a református és a görögkeleti egyház bocsátotta rendelkezésre. A kiállított tár­gyak a keresztény kultúra leg­szebb darabjai. Huszonhét alko­tó és alkotóközösség munkáját dicsérik. 220 hímzett oltár-, úrasztal- és úrvacsora-terítő, bi­bliai alátét került a nagyközön­ség elé. A hímzések között bé­kési, mezőségi, úrihímzés, óka­locsai, rábaközi és torockói ta­lálható. Érdekessége a kiállí­emelte: „A Nemzeti dalt Petőfi már 13-án megírta. Ha nincs ez a vers, minden bizonnyal más je­lenetek zajlanak le az utcán, más szenvedélyek hatására másként végződik a nap, s másként az egész korszak is”. Eleken az ünnep előestéjén fiatalok, zömmel tizenévesek állták körül a templomkertben álló emlékoszlopot. Távolabb­ról néhány helybeli polgár fi­gyelte megemlékezésüket, me­lyen még az a lámpa sem világí­Egy csokor virág a dombegy­házi kopjafához... Fotó: Kovács Erzsébet tásnak, hogy amikor egy-egy munkával az alkotó elkészült, azt azonnal a templomnak aján­dékozta, így a szakma számára is ismeretlenek voltak a szépen megkomponált egyházi haszná­lati tárgyak. Érdekességként említjük, hogy bár az országban rendeztek hasonló kiállítást egy-egy egyház textíliáiból, de ökonomikus tárlat az országban elsőként Békéscsabán valósult meg. Szombaton reggel 9 órakor a múzeumban Fábry Péter fotó­művésznek, a román forrada­lomban készült, halottakat ábrá­zoló képsorai között vezetett az út a Békés megye élő népmű­vészetét bemutató kiállításhoz. tott, ami egyébként szokott... „Az áporodott szagú” község­háza szomszédságában sajátos, úgymond ’48-as hangulatú ün­nepséget tartottak. — Körülöttünk változik a vi­lág, és itt Eleken nem változik semmi —jelentette ki a szónok, Gál István. Az őt követő ifjú szónok a helyi problémákon úrrá lenni nem tudó vezetés, a polgármester és a jegyző önkén­tes távozását követelte, és új vá­lasztások kiírására kérte a kép­viselő-testületet a változás jel­képei, a fiatalság nevében. Ez­után bejelenették: megalakult az Eleki Ifjúsági Szervezet. Mezőkovácsházán háromna­posra tervezték azt az ünnepség­sorozatot, amellyel a város lakói emlékeztek meg az 1848-as for­radalom és szabadságharc ese­ményeiről. A szeghalmi ünnepségsoro­zat pénteken délelőtt a Péter András Gimnázium tornatermé­ben Dinnyés József alkalomhoz illő műsorával kezdődött. A város lakóival együtt ünne­pelt a hollandiai Neerijnen pol­gármestere vezetésével a város küldöttsége. A két település kö­zött kialakulóban lévő testvér- városi kapcsolat előszkészítésé- re érkezett a delegáció. A szépszámú közönséget vonzó tárlatot dr. Simon Imre, a me­gyei képviselő-testület elnöke nyitotta meg. Harminc alkotó és alkotóközösség a megye húsz településéről 347 kiállítandó tárgyat küldött, zömében textí­liát. Ugyancsak szombaton, a késő délutáni órákban, az egész­ségügyi szakközépiskolában került sor a zászlótervpályázat eredményhirdetésére. Az or­szágból harminc alkotó 43 ter­vet küldött, húsz településről. A pályaművekből hét került díja­zásra. A díjazottak között volt dr. Illés Károlyné dombegyházi pályázónk is. A múlt hétvégén Orosházán a Petőfi Művelődési Központ szín­házterme zsúfolásig megtelt azon a fórumon, amelyen Hack Péter, az SZDSZ frakcióvezető-helyet­tese, a párt igazságügyi szóvivő­je, Orbán Viktor, a Fidesz parla­menti frakciójának vezetője és Gál Zoltán, az MSZP országgyű­lési képviselője, frakcióvezetője vettek részt. A három ellenzéki politikus rövid bevezetőjében ar­ról a néhány kérdésről szólt, amely vélhetőleg minden magyar állampolgárt érint. — Úgy vélem — kezdte Hack Péter —, hogy a kormány ahe­lyett, hogy a gazdaság átalakítá­sára fektette volna a nagyobb hangsúlyt, minden mással többet foglalkozott. Saját gazdasági ha­talmát igyekszik megerősítem, s olyan álproblémákat idéz elő, mint az igazságtétel. A szabadde­mokraták véleménye nem válto­zott, hogy a privatáziáció és ezen belül az állami tulajdon részará­nyának csökkentése nemcsak kí­vánatos, hanem szinte elengedhe­tetlen. Az MDF jelentősen vissza­lépett attól, amit 1989-ben hirde­tett. — Vita van arról — folytatta Gál Zoltán —, hogy vajon mi az, amit az MDF kormánya helyett más ellenzéki pártok tettek volna. A helyzete nem könnyű az Antall- kormánynak. Tudtuk azt is, hogy a rendszerváltás végrehajtása ál­dozatokat követel. Az azonban nem mindegy, hogy mekkora ál­dozatokról van szó. Vélemé­nyünk szerint, s ebben egységes az MSZP frakciója, egy erős, kon­cepcióteli s közmegegyezésen alapuló gazdasági kibontakozást kellett volna a kormánynak felvá­zolnia, s nem a kárpótlással, meg az átmeneti törvénnyel foglalkoz­ni. Orbán Viktor országgyűlési képviselő bevezetőjében kifejtet­te, hogy nem minden rossz, amit a kormány eddig tett. — Azt mindenképpen kifogá­solom, hogy a kormánykoalíció tagjai, ha a múltat feszegetik, az ellenzéket mindig valami piszkos múltúnak, míg önmagukat tisztá­nak tüntetik fel. Az különösen felháborító, hogy a kereszténysé­get, mint „politikai bunkót for­gatják a fejük fölött”. A fórum levezető elnökének, Harcsás Jánosnak nem volt köny- nyű dolga, mert írásban és szóban is rendkívül sok kérdést kaptak a politikusok. Ökonomikus textilkiállítás - Élő népművészet Sareíba szvrífva Luxus Néhány héttel ezelőtt ugyan­ebben a rovatban arról írtam, hogy egy, Magyarországon élő átlagos állampolgárnak ma­napság annyiféle kiadást kell számon tartania, oly sok helyen kell sorban állnia, ügyet intéz­nie, hogy lassan már pénzkere­sésre sem marad ideje. (Ha egyáltalán van állása.) És mel­lesleg az sem mindegy, hogy az ily módon megcsappant pénz­tárcákból mekkora hivatali ap­parátust tartunk el. írásomra levél érkezett egy elégedett embertől, aki úgy érzi, a példaként felsorolt kiadások között jó néhány luxuskiadás is szerepel. Ilyen például a casco, a súlyadó és a kötelező biztosí­tás. Ne sírjunk, hanem járjunk babettával vagy kerékpárral — írja. Ha valaki meg csak úgy tud befizetni egy egyszobás „lakás­beugrót", hogy ehhez személyi kölcsönt vesz fel, hát lakjon al­bérletben. Ha pedig albérletre sincs pénze, menjen ki az állo­másra —folytathatnám. És ha onnan is elzavarják, aludjon nádasban vagy utcai padokon. Innen nézve valóban sok minden luxus. Talán még az is, hogy jó lenne mindennap enni, európai módra kádban fürödni, tiszta ágyneműben aludni, foltozatlan ruhában járni. Mit tegyünk!? A gyarló ember már csak ilyen. Lakást akar, kocsit, XX. századi emberi életet. Kedves Levélíró! Bárcsak több olyan elégedett levelet kapnék, mint az Óné, mert akkor tudnám, nem a körülmények­ben, egyedül bennem van a hiba. — pia Kultúra és áhítat Kelet-Európa békéjéért (Folytatás az I. oldalról) gely és Gábriel Anett léptek a közönség elé. Hamvas Béla emlékére ösz- szeállított koreográfiaestjük a „Tört lét” címet viselte. A kul- túrfilozófus, esszéista, a tradi­cionális szellemfilozófia egye­temesen kiemelkedő alakja előtt tisztelegtek az ifjú szereplők. A bemutatott koreográfiák főmű­ve: a „Scientia sacra” alapján készültek, annak egy-egy medi- tációs objektuma köré szerve­ződve. Az eseménysorozat záróak­kordja méltó befejezésként ju­tott el a megjelentek szívéhez- lelkéhez. Az evangélikus nagy­templomban Kelet-Európa bé­kéjéért gyűltek százan és százan ökumenikus istentiszteletre. Szebik Imre evangélikus püs­pök igehirdetésében arról szólt, hogy ez a március 15-e három dimenziójú ünnep. „Elsősorban azokra emlékezünk, akik 1848- ban vérüket ontották a magyar szabadságért. Másodsorban a kulturális rendezvények záró­eseménye ez az istentisztelet. Itt és most Békéscsabán találkoz­tak Közép- és Kelet-Európa né­pei egy olyan korban, amikor politikai feszültségek, gazdasá­gi nehézségek nehezednek a vállunkra. Az ilyen rendezvé­nyek segítenek a békesség meg­teremtésében, az előítéletek megszüntetésében, az egymás iránti indulatok elcsitításában. Legyen kincse-e kultúra egész Európa népeinek vallási hová- tartozástól függetlenül.” A gyü­lekezet tagjai együtt imádkoz­tak a fegyverek elcsendesülé­séért, a békéért. Harmadikként az egyházi ünnep jelentőségét méltatta. Igét hirdetett J an Antal zólyo­mi evangélikus püspök, oltári szolgálatot teljesített Aradi András igazgató lelkész, Ko­vács Pál, Kutyej Pál lelkészek, valamint Táborszky László esperes, püspökhelyettes. A csodaszép templomból mesz- szeszállt az ének a békéscsabai Bartók- és az Evangélikus Kó­rus, valamint a zrenjanini (nagy­becskereki) Kolarov Kórus előadásában Lapunk munkatár­sai jelen voltak igen sok esemé­nyen, csütörtöktől vasárnapig, így az ifjúsági házbeli nemzet­közi nagy táncházban, a tudo­mányos és művészeti tanácsko­zásokon, kiállítások megnyitó­ján. Terveink szerint mind­ezekre lehetőségünk szerint visszatérünk. B. Zs. Rendkívül jó hangulatú volt a nemzetközi nagy táncház estéje. Képünkön a kassai Zeleziar néptáncegyüttes Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom