Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-11 / 60. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1992. március 11., szerda О tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPBőrfejűekkel a szarvasi Vén Diófa raktárában 1. „Hitler nevét ordibálják” „A neonáci kórtól megrészegült huligánok” szobordöntéséről olvashattunk a minap a Szarvas és Vidéke című hetilapban... Nem lehet úgy végigmenni az utcán, hogy az ember ne lásson falra, szoborra, emlékműre firkált horogkeresztet, fasiszta jelszavakat... Nincs olyan hét, hogy a médiák ne számoljanak be újfasiszta akciókról... Óvatosság költözik lassanként a jóérzésű emberekbe, rettegés a színes börűekbe, „vendettavágy” a cigányokba, halálfélelem a zsidókba, arabokba... Nyugalom, béke helyett ismét küzdelem, verés, csonkítás, gyilkosság, sírgyalázás... — újra világjelenséggé lett a fasizmus. De kik azok, akik „visszasírják” a rémtetteket, a tömegmészárlást, a koncentrációs táborokat, az álnok pusztítást?... Békés megyében, Szarvason is felütötte fejét ez a gyalázat? Kiket nevez az említett hetilap „szellemi hullarablóknak”, szoborgyalázók- nak, újfasisztáknak? Válasz helyett a Vén Diófa nevű vendéglátóipari egységbe irányítottak bennünket, mondván, minden szombat éjjel ott vannak a szarvasi skinheadek, csak ök lehettek... Csak ők? — Adott az a tény, hogy az egyik éjszaka horogkeresztet festettek a szarvasi Bajcsy-Zsi- linszky Endre-szohorra, és Oi felirattal (ez egy skinhead harci kiáltás és stílusirányzat) látták el. Az átlagemberben először az vetődik fel, hogy biztosan a bőr- fejüek tették, hiszen ők vallanak fasiszta vagy ahhoz közel álló elveket — gondolkozunk hangosan a szarvasi bőrfejűek társaságában. Wehrmacht válasza nem sokáig késik: — Sajnos nagyon sokat kell harcolnunk azon emberek ellen, akik lefasisztáznak bennünket. Füst, félhomály, néhány szék és asztal, csinos felszolgálók fogadnak a Vén Diófában. Kevesen lézengenek a helyiségben, előttük egy-egy sör, fröccs, netán rövidital. Felújítás alatt a bár, egyik fele ponyvával eltakarva. Csikk-szigetecskék borítják a talajt — idillikus kocsmai kép tárul a belépő elé. Üvölt a zene, beszélgetni lehetetlen — az üzletvezető rögtön segít gondunkon, felajánlja a raktárát. Azt nem is értem, hogyan mondhatja ezt a szót az egyik magyar a másikra, amikor személyesen nem is ismeri. A szobortémához visszatérve, a rendőrök is ránk gyanakodtak, és bevittek a kapitányságra. Kérdezgettek fajelméletről, fasizmusról, és arról, hogyan állok a műemlékekkel. Nekik is elmondtam, hogy nem vagyok fasiszta és Bajcsy-Zsi- linszkyvel nekem semmi gondom, hiszen csak annyit tudok róla, amennyit a történelem- könyvben olvastam. Szerintem a megoldás máshol keresendő. Divat lett a 14—15 évesek körében a bőrfejűekhez csapódni, Sörösrekeszeken üldögélünk, halvány árnyékot vetve a hulló vakolatú falra. Egy csonka villanyégő teszi láthatóvá az arcokat, a gesztusokat. Az aligfényben is félelmetesen csillog Fegya halálfejgyü- rűje és díszgombjai, melyeket — büszkén meséli — egy Horthy vitézségi érdemkeresztért cserélt. tartozni, és majmolni őket. Ezek a srácok azt hiszik, hogy ha levágatják a hajukat és felvesznek egy fehér fűzős bakancsot, máris skinheadek. Pedig sokkal fontosabb, hogy miként érez az ember. —Azért az nem lehet vita tárgya. hogy ti öltözködésben is eltértek az átlagtól. Mi a bői fejűé к ,, előírt” vise le te? — Rövid haj, de egyáltalán nem fontos, hogy teljesen kopaszra nyírt legyen — veszi át a szót Fegya. — Aztán bőrdzseki — ha lehet Bomber márkájú —, sötét, szűk farmer és bakancs, amelyből a Martens a legjobb. — Mennyien öltözködtök így Magyarországon és megyénkben? Azaz, mekkora a kopaszok tábora? — Szerintem az országban mintegy ötezren lehetünk — feleli újra Wehrmacht. — Vannak azonban különböző rétegek. Az első a Pannon Skinsek csoportja. Ok csak pestiek lehetnek, minimum érettségivel kell hogy rendelkezzenek, és vizsgát is tesznek a magyar történelemből egy skinhead-bizottság előtt. Ok úgy ötvenen lehetnek. A második csoport — ahová mi is tartozunk — főként a perifériára szorult, nacionalista magyar fiatalokból tevődik ki. Legtöbben azonban a 14—1 ötéves szimpatizánsok vannak. Ok a legveszélyesebbek, mert megisznak kéthárom sört, és máris Hitler nevét ordibálják. Egyébként a megyében a szimpatizánsokkal együtt 200-an lehetünk. — Ezek után rátérhetünk arra, hogy miként és miért lesz valakiből bőrfejü? — Mi tiszta lelkű magyaroknak valljuk magunkat. Minden baj okozójának a trianoni békét tartjuk, és eszményképünk a történelmi nagy Magyarország. Ugyanakkor fenntartásaink vannak az idegenekkel szemben. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogyha meglátunk egy színes bőrűt, azonnal verekszünk vele. Szarvason például megpróbálunk a cigányokkal is korrekt kapcsolatot tartani, legtöbbjükkel köszönő viszonyban vagyunk, „kezelünk”, váltunk néhány szót. Ez is a logikus, hiszen máskülönben, a számarányokat nézve, csak mi járhatnánk pórul. Az viszont felháborít, hogy közülük néhányan felveszik a nagy segélyt a tanácstól, kapnak papírtörölközőket, szappant, WC-papírt, majd ezeket a piacon árulják. Még egyszer legszögezem azonban, hogy többségükkel semmi gondunk. — Mikor lettetek skinheadek? — A múlt rendszerben kezdtük — mondja valaki. — A nevemet nem mondom meg, katona vagyok. Szerintem olyan, hogy skinhead, nem létezik. Valaha volt, de manapság csak kisebb csoportosulások vannak városonként. Amikor valahol van egy közös buli, akkor összejönnek, és k... erősek. Akkor nem ismernek embert, semmit. Manapság baráti társaságok vannak, de Magyarországon nincsenek skinheadek. Pest nagyon durva, de az ottaniakat is két részre lehet osztani: vannak fasiszták, hülyegyerekek, és vannak olyan emberek, akik a jóért küzdenek, de rájuk se lehet mondani, hogy skinheadek. A tinédzserek mondják magukra, ezek a divatmajmolók. — Pontosan! — helyesel Hauser. — Csak húsz-negyven fős Lassan, csöndesen indul a beszélgetés. „Igazi” magyarok — csak magyar sört fogyasztanak. Egyre szélesebbek a gesztusok, mind hangosabbak és „merészebbek” a kijelentések... Egymás szavába vágnak, mutatnak és mutogatnak, győzködik társukat, s magukat... csoportok vannak, akiknek több száz, több ezer ismerősük lehet, akiket pillanatok alatt össze tudnak rántani. De hidd el apa, skinhead manapság már nincs. Valaha volt egy pár jó fej, de ők se tudták, mi az, hogy skinhead. Ezt a szót csak a sajtó kapta fel. így Magyarországon skihead-mozgalom sincs. Csak kisebb csoportosulások vannak, mind azért küzdenek, hogy ezek a... —Mondjad! — ...cigányok, akik élősködnek mindenkin, valahogy visz- szijbb fogják magukat. Amikor kisebb voltam, s még nem tartottunk össze, a tíz évemmel lementem a moziba. Megvertek, ha nem adtam nekik pénzt. Pedig ilyen köteg pénz — mutatja — volt a zsebükben. Volt cigányismerősöm, akivel nagyon jóban voltunk. Csalódtam benne. Azóta nagyon útálom őket. О is „le akart vágni”, pedig jóban voltunk. О tanított ki, hogy milyenek a cigányok: hiába van meg mindenük, ha a másiknak van egy gyufaszála, az nekik is kell. Cigány mondta a cigányokról. Én nem fogok senkitől félni, meg rettegni. — Skinheadnek tartod magad? r — Én nem. —Ilyen hajjal? Hát nézzél rá! —rikkant közbe Hauser. — S külföldön léteznek skinheadek? — Németországban és Angliában. — Jogos, jogos! — így Hauser. — Szerintem Angliából indult ki a mozgalom. Németországból meg a fasizmus. — Jogos! — Ott is a külsőségek miatt lettek bőrfejűek. Angliában a munkanélküliekből kerültek ki. — A munkanélküliek közül, meg munkahelyekről a lumpenelemek hozzájuk csapódtak — egészíti ki Hauser. — Azon kívül, hogy elhagyja a haját, mitől lesz skinhead valaki? — A nézetei miatt — szól közbe Wehrmacht. — Angliában nagy munkanélküliség van, lehet, hogy azért, mert több külföldit alkalmaznak. Ott azért harcolnak, hogy ne a külföldi kapja meg a munkát. — Egy (...) néger odamegy, elkezd sími. Itt is idejönnek, s elveszik a munkát. Az erdélyiekkel semmi dolgom, de olyan románokkal, akik nem tudnak magyarul, idejönnek, sír a száj uk, s kapnak egy lakást... A bátyám meg egy rohadt emele- tesházbeli lyukban él velünk. Hatan lakunk ott, plusz egy csecsemő. Jó, az erdélyiek jöjjenek, mert el vannak nyomva. Ok magyarok. De az a (...) román, aki két szót sem tud magyarul, annyit se, hogy kérek, meg köszönöm: az kap lakást. — Ez durva — hallhatjuk Hausertől. — Amikor volt Romániában az a nagy szir-szar, küldtük nekik a segélyt, meg mindent. Rá két hétre, mikor vége lett a balhénak, hozták eladni az árut — veti közbe Wehrmacht. — Most meg verik a nyálukat — reccsen közbe Hauser hangja, Wehrmacht pedig folytatja: — Itt komolyabb skinhead- mozgalom akkor lenne, ha volna vezetője, de nincs. —Hogyhogy? —Senki nem akarja lecsukat- ni magát. — Storno — rendelkezik Fegya. — Van egy ötletem: menjünk ki a p...-ba innen. Kiss A. János—Nyemcsok László—Szigeti Csaba ( Holnapfolytatjuk) Wehrmacht. Ráragasztották e nevet, maga sem tudja miért. Bőrdzsekije alatt egy halálfejes, ijesztő pólóinget visel. „Ska” frizurája van — nem teljesen kopasz. Kis karika fülbevalója hamisan fénylik, talán csak a fel-felszálló cigarettafüst miatt. Komoly, mély hangja van, ritkán húzódik mosolyra a szája. Tekintetében van valamiféle megvetés, túlzott magabiztosság. Szűk farmer, bőrbakancs teszi teljessé öltözékét. Wehrmacht. Vajon tudja mitjelentaneve? Pap János ú^~ : Kérdezem Kesjár úrtól, aki Csabaszabadi részönkormányzatának vezetője, hogy a felvetett önállósodás kérdéséről mi az ott élő emberek többségének véleménye? Továbbá gondolkodtak-e azon, hogy ennél a kérdésnél figyelembe kell venni a város Ezen a héten Kesjár Mátyás (MDF) önkormányzati képviselő és Pap János (SZDSZ) polgármester között zajlik a „golyóváltás”. Kesjár Mátyás — A Franklin utcán épülő szociális bérlakások ügyében az önkormányzat olyan típustervet fogadott el, amely amellett, hogy több előírást sért, ésszerűtlen megoldásokat is tartalmaz. Például a konyha és szoba egy légtérben van, s ráadásul a fürdőszobában egymástól nem lehet majd hozzáférni a WC-hez és a mosdóhoz. Mi a véleménye erről a polgármester úrnak, mint építészmérnöknek? — Kilenc éve nem épült bérlakás Békéscsabán. Az egyre romló állapotú szükséglakásokban élók és a rászorulók száma nő, ezért égetően szükség van újak építsére. A beépítés módjára pályázatot írtunk ki, ám a nyertes terv alapján készült engedélyezési tervet csak most kapta meg hivatalunk. Engedélyt csak az OÉSZ-nek megfelelő vagy a szabvány alól minisztériumi mentességet szerző tervre adunk ki. A magyar építési szabályzat meglehetősen merev, a realitásokra nincs tekintettel, ezért én építészként sem zárkóznék el a kötöttségek enyhítésétől. egészének lehetőségeit? — Elgondolkodtat ebben az ügyben a polgár- mester úr tájékozatlansága. Csodálkozom, mert a részönkormányzattal kapcsolatban többször megkérdeztük Csabaszabadi lakosságát falugyűléseken is. A döntésre jogosult 364 emberből 253-at értünk el, s közülük 250-en mondtak igent a részönkormányzatra, az önállósodásra. Az erről szóló dokumentumokat megküldtük a hivatalnak is. A teljes önállóságról a későbbiekben népszavazás dönt, ám ennek eléréséhez szükséges az iskolai és orvosi alapellátás is, amelyet a szándékos falusorvasztás politikája miatt vesztettünk el a múltban. Szerintem a jövő az önállóságé, elég csak arra gondolni, hogy a most megkapható normatív támogatáshoz képest másfél millió forinttal kevesebbjut a településnek, ezt a város vonja el tőlünk. Párbajbíró: Kőhalmi Endre Március 6., péntek Jó idő volt. Bár a szél egész nap szüntelenülfújt. Alkonyaiig ástam a kertet, s mondhatom, kellemesen elfáradtam. Csurig telt a kád, kellemesfürdés, majd jótékony zsibbadás. Szól a rádió, benne a krónika. Nem akarok hinni a fülemnek, 800 ezer hektár maradt idén parlagon... Másfélszer annyi, mint tavaly, de persze aggodalomra semmi ok — teszi hozzá a Földművelésügyi Minisztérium sajtót tájékoztató államtitkára. — Nincs veszélyben az ország ellátása — nyugtatgatnak. A csökkenő tehénállomány sem gond, mert még így is 20—25 százalékkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Am ezen nincs mit csodálkozni, hiszen jóformán tíz deka trappistára sem futja naponta, s hol van már az a boldog békeidő, amikor parenyicát reggeliztünk, s az sem volt baj, ha egy gurigát együltünk- ben megettünk? Csak a nyálunk csorog utána, ám nincs idő múltbéli dolgokon merengeni, sietni kell munkába. Már akinek egyáltalán van még állása. Százezerfelnőtt embernek amúgy sem lesz munkahelye a mezőgazdaságban az év végéig. Ennek leginkább a kocsmárosok fognak örülni, mert a népek — mégha nem is szomjasak — akkor is szaporábban fogják dönteni magukba az italt. Március 7., szombat Újból ötvenezren tüntetnek a pesti utcán! Nem, nem valamiféle sorsrobbantó politikai demonstrációról van szó, hanem „csupán" jövedelmük 50 százalékos emeléséért küzdő egészségügyi dolgozók mentek az utcára. —Sok ez vagy kevés?—kérdezhetnénk. —A jól menő szülészek több százezres havi hálapénze, vagy a segédorvosok kezdő fizetése, a bruttó 11— 12 ezer legyen a mérce? Esetleg a kacsáztató, nyált-taknyot-vért törölgető nővérkék három műszakos missziója legyen az etalon, annak megfizethetetlenségére gondoljunk, amikor ítéletet alkotunk a béremelési követelések jogosságáról? De eldönthető-e egyáltalán, nekünk, kívülállóknak, hogy ezért a szolgálatért mekkora elismerés jár, s nemcsak anyagiakban? Március 8., vasárnap Lám, Веке Kata is kapott nőnapi ajándékot, rendesen! A Magyar Hírlapban megjelent interjúban számolt be arról, hogy nem kívánt személynek, „kitiltott” képviselőnek számít Szabolcs-Szatmár- Qereg megyében. S hogy miért?... A válasz egyszerű: megtette a merész lépést, s elvei összeegyez- tethetetlensége miatt kilépett a kormányzó (uralkodó?) pártok legnagyobbikából. Emiatt lett persona non grata, ezért mellőzik a megyében. Remélem, hogy csak az én üldözési mániám mondatja velem, hogy elmúlt korok történelmi rémregényeit kezdik ismételni. Nem volt az rég, amikor a másságot, az új gondolatokat bátran vállaló értelmiségit még az elszigetelés lassú füzén pirítgatták, s ha sokat akadékoskodott nem maradt más lehetősége, mint a belső emigráció. Kő— (NAPRA-NA^ „...Magyarországon nincsenek skinheadek”
