Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
1992. március 26., csütörtök GYULA ÉS KÖRNYÉKE Egyedül az útvesztőben? Gyulán, a Dürer Teremben látható Kiss Nagy András Durer-dombormüve. Albrecht Dürer születésének 500. évfordulóján, 1971-ben avatták Egyes becslések szerint Magyarországon mintegy 600 ezer családot érint az úgynevezett kamatadó, Gyulaváriban is nagyon sokakat — hangzott el az elmúlt hétvégén, a községházán. De nemcsak a lakáshitelek sújtják az állampolgárt, aki valamikor 3 százalékos kamatra kötött szerződést az OTP-vel, kiszolgáltatott lett a sertésfelvásárlásnál és a gazdasági átalakulás során további „fricskákra” számíthat. Az egyén általában nem rendelkezik annyi kitartással, szívóssággal, hogy ügyét sikerre vigye, mondjuk a hivatallal szemben, amely a beidegződések szerint hatalmas... Kellene tehát egy szervezet, egy jogvédő szervezet, amely képvisel és tanácsot ad, fellép a szerződésszegők ellen, jogbiztonságot nyújt. Az elszegényedés közepette nem mindegy, valóban a rászorulókat támogatja-e az ön- kormányzat: egy egyesülettel azonban talán tárgyal a hitelkamat-támogatás elosztásakor. Nagyjából ezek a gondolatok hangzottak el Gyulaváriban, amikor Kádár Péter országgyűlési képviselő, Makovecz István, Kontor Judit önkormányzati képviselők és az ugyancsak helybeli Kovács Endre a független, érdekvédelmi, állampolgári egyesület létrehozását kezdeményezték, az önszerveződést segítették. A hozzászólásokból kiderült, bizony nagy szükség van tanácsokra, például hogy az állampolgár megértse, mit, miért számol az OTP. Sőt, polgári peres úton meg is támadható, bár a kamatadóról nem tehet. A jelenlévők kínjukban is nevettek, amikor valaki megkérdezte, ki nyert már ilyen pert? A problémák özönét panaszoló gyulaváriak szándéknyilatkozatot fogalmaztak meg a jogbiztonsági szervezetük megalakítására. Mint elhangzott, Gyulán is szerveződik hasonló az Állampolgári Jogvédő Liga tagjaként. Alakulás április 2-án a Mogyoróssy Könyvtárban. Piros Tűz a végekről Részlet a műsorból és a csapatból. Háttérben az együttesszervező, Kovács Anna Kísérletből műhelymunka Szerkesztő Szőke Margit. Telefon (66) 27-844 és (66) 62-110 Borverseny Gyula. — A Göndöcs Benedek Kertbarát Kör és az Erkel Művelődési és Közösségi Ház március 27-én, pénteken 16 órától rendezi a XXIII. Gyulai Borversenyt a ház II. emeleti előterében. ABitsburgi úthoz Gyula. — Az áfészek országos központja, az ÁFEOSZ felkérésére a németorzsági Bits- burgba utazik júliusban a Körös Táncegyüttes. A nemzetközi folklórfesztiválon 28 ország vesz részt. Bár a gyulai táncosok szokás szerint hozzájárulnak a költségekhez, az együttes szponzorok támogatását kéri. Még mindig ügy Kétegyháza. — A képviselő- testület március 30-án, 17 órakor tartja soros ülését a községházán. Napirenden szerepelnek a közlekedés, a hírközlés, a gyámügy helyi teendői. Sokan számolnak azonban az „orvoskérdés” újbóli terítékre kerülésével is. Felújítják Elek. — Ha minden igaz, áprilisban megkezdődik a művelődési ház felújítása. Önkormányzati pénzből több lépcsőben korszerűsítik. Elsőként WC-t és szennyvízrendszert alakítanak ki. A munkálatok előtt versenytárgyalás lesz. A házon 1960-ban volt nagyobb felújítás, utolsó javításakor — körülbelül öt éve —, amikor födémet cseréltek. A felújítás alatt nem tervezik az intézmény bezárását. Kutyás bál Gyula. — A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete gyulai szervezete két éve alakult. Jelenleg 250 tagja van. Az elmúlt hétvégén az országos példák nyomán először rendeztek bálát kutyatulajdonosoknak a Tölgyfa étteremben. A jó hangulatú, hajnalig tartó mulatság elérte célját: a társaság még jobban összekovácsolódott. A tombola fődíjait, 2—2 személyes vacsorákat a Pizza, a Tölgyfa éttermek, illetve a gyulai Mo- losszus szakbolt ajánlotta fel: a szerencsések a kutyatartáshoz nélkülözhetetlen dolgokat nyerhettek. A fotókat Fazekas Ferenc, Lehoczky Péter és Szőke Margit készítette Hogy tudjunk tanítani, legalább egy lépéssel előrébb kell járnunk — fogalmazta meg néhány pedagógus Gyulán az Erkel Művelődési és Közösségi Házban ottlétük miértjét. Két hónapon át, hetente három órát „vettek” a Körös Táncegyüttes szakmai vezetőitől, hogy néptáncbeli tudásukat tökéletesítsék, elméleti ismereteket szerezzenek mozdulatelemzésből, táncleírásból és -olvasásból. Folklorisztikát nem tanítottak a főiskolán, ám a Zsolnai-programok, a NYIK és az ÉKP bizony számítottak effajta tudásra. Az egyik a szabadidős foglalkozások, a másik egyenesen a tantárgyak között szerepelteti a néptáncot. Sőt, az alternatív tornát tanító pedagógus is épít a néptáncmotívumokra. Hatalmas kincs és mély kút a Múltba néző Szoborvilágban Ha végigtekintünk a magyar szobor kisiparban, amit a háború után elkövettek, akkor nagyon szomorú tapasztalatot kapunk. A hősi szobrok nagy és hatalmas csoportja egy új iparágat fejlesztett ki. Művészetnek nem lehet nevezni. Maga a gondolat csodálatos és az emberi kegyelet nemes gesztusa előtt kalapot kell emelni. A puszta valóság azonban más. Ezekből a szobrokból hiányzik a gondolat. Szinte hidegen érezhető, hogy a szoborcsoportok árában mennyi az eltérés. Nyugodtan össze lehet állítani az árjegyzéket. Ha végignéznénk, akkor a követ kezőket látnánk: Hungária keblén haldokló katoná 60 ezer pengő, ugyanaz puskával a kezében 65 ezer. Összetört ágyúcső a talapzaton plusz 3000. Nem különb az eset a politikai nagyságok szobrával se. Mint a gombák, nőnek ki a földből a szobrok. A mondvacsinált nagyságok ott büszkélkednek a postamensen. Ezek az Urak, akik ezt csinálják, ha nagyon sok elkölteni való pénz van, akkor miért nem néznek széjjel egy kicsit? Van itt gyógyítani való rengeteg. Véres tornákon diadalmaskodik a tüdőbaj, a vérbaj és a szociális betegségek számtalanja. Vajon az egekbe jutott hős katonáink nem örülnének-e jobban egy népháznak, ahol a kenyérért robotoló magyar anyák gyermekeit napközben ápolnák, mint egy rosszul sikerült szobornak? Kevesebb szobrot és több szociális intézményt! (Lajos Ferenc grafikusművész írása a két világháború között jelent meg a hazai sajtóban.) Forró hangulat fogadott nemrégiben Lökösházán, a mőűve- lődési házban, ahol cigánybálat hirdettek. Tüzes táncok, kitűnő zene és ének bűvölte el a közönséget, a helybeli és átlátogató kétegyházi cigányságot. Igazán sajnálhatják, akik nem jöttek el, mert láthattak volna egy első lépéseit tevő kulturális csoportot, az eredeti tehetség számtalan megnyilvánulásával. Szívből jövő örömmel csináltak mindent, a 4 éves kisgyerektől a középkorúakig. Míg néztem őket, eszembe jutott a tévében sokszor látott Káji Jag, A Fekete Tűz együttes. Egy kis gyakorlás még, s a lökösháziak sem maradnak el tőlük. A Lóly Jag, azaz a Piros Tűz megszületéséről Kovács Anna hasonlókat mondott. Láttak cigányegyütteseket a tévében és... „nekünk is van annyi tehetségünk” jelszóval hozzáláttak az alapításhoz. A kezdeményezés hírére egyre többen csatlakoztak. Műsorukat szeretnék bemutatni húsvétkor, augusztus 20-án és mind többfelé. Gazdag ének-, tánckultúrát örököltek a lökösháziak szüleiktől: érdemes őket megismerni és támogatni! táncdialektusoké — döbbentek rá a vállalkozó szellemű tanítók. Könnyű rossz vágányra tévedni, stílustalanná válni. A 24 óra elég volt a hallottak megerősítéséhez, de az alapos tudáshoz nem. Rendszeressé kellene tenni az órákat és nemcsak alapfokon — jelentették ki a kurzus végén a gyulai, kétegyházi, orosházi, mezőhegyesi iskolák pedagógusai. A művelődési ház a kéréssel egyetértve az új tanév előtt visszavárja őket. Kísérlet volt, műhelymunka lesz... Kiállítás Egy fotó Vaclavszky Jánostól Még néhány nappal meghosszabbították Gyulán a Dürer Teremben a helyi, Székely Aladár Fotóklub tagjainak kiállítását. Az érdeklődők Bánfi Barnabás klubvezető, Vaclavszky János és Vágvölgyi Mihály munkáit tekinthetik meg. Halló, Gál István! Nem teljesítette az eleki képviselő-testület a fiatalok kérését, hogy állandó helyet kapjanak. Azt az épületet szerették volna, ahol évekkel ezelőtt klubjuk volt. Jelenleg az MHSZ utódja, a technikai és tömegsportszervezet használja. Az ominózus ülésen Gál István 12 pontot terjesztett a testület elé. Úgy hírlik, mivel a tizenkettediket, amely az épület átadására vonatkozott, nem támogatták, Gál István visszavonta minden javaslatát. — Halló, megsértődött? •— Nem, csak nem volt miről tárgyalni... Az írásban benyújtott 12 pont nem is került terítékre, csupán szóbeli kiegészítésemet mondtam el. — Petőfi-féle 12 pont volt ez? — Az követeléseket tartalmazott, én elképzeléseket fogalmaztam meg az ifjúsági önkormányzatról, együttműködést a képviselő-testülettel. Egy követelés sem volt köztük, kérés is csak három, köztük a leglényegesebb, hogy a fiatalok használhassák a házat. — Miért mondta szóbeli kiegészítése után, hogy mégse tárgyalják előterjesztését? — Másfél éve különféle kezdeményezések vannak, hogy a fiatalok valamiféle helyiséget kapjanak. Ha jól számolom, az enyém a negyedik sikertelen kezdeményezés. A testületet nem zavarta másfél évig, hogy az épületet az MTTSZ szerződés nélkül, ingyen használja. Mielőtt előterjesztésem sorra került volna, két órával korábban fontosnak tartották eldönteni a ház sorsát. Olyan döntést hoztak, hogy továbbra is ingyen használhatja az MTTSZ, sőt az egy évet megnégyszerezték! Ezek után nem volt mit tárgyalni... Az ülésen szóba került, a bérlő jogait védeni kell. Furcsa „bérlő”, aki hét éve nem fizet! — A 12 pont akkor süllyesztőbe került? — Az önkormányzat nem segített a fiataloknak, de tanulva a múlt évi mentőügyből, amikor gyűjtést szerveztünk, biztosan létre tudjuk hozni az ifjúsági alapítványt, amely átveszi a feladatot. A fiataloknak kell egy hely, ahol bizonyítani tudnak maguknak. Isten veled, iskolám! „Ramii eu bine, scoala mea...” Nicolae Balcescu Román Tanítási Nyelvű Gimnázium, Gyula: igazgató Budai János, osztályfőnök yeress Erzsébet. Ballagok: Árgyelán Andrea, Csorba Katalin, Gombos Edina, Gurzó Mónika, Katona Olga, Kiss Mónika, Kovács Ildikó, Kozma Adrienn, Kozma Róbert, Marosvölgyi Edit, Nagy József, Negru Stella, Nikula Szilvia, Nyisztor Mónika, Oro- ján Krisztina, Orosz Ibolya, Ott- lakán Mónika, Postás Romu- lusz, Rokszin Dóra, Rúzsa Zoltán, Szabó Ferenc, Szelezsán Tibor, Szigeti Andrea, Szőke Levente, Szucsán Gyöngyi, Szucsigán László, Török Ildikó, Wengerter András. Diáksikerek Gyulán A Bicebóca Alapítvány rajzpályázatot hirdetett „Én nem olyan vagyok, mint más” címmel mozgássérült gyermekek és barátaik számára. Azoknak, akiknek képen ábrázolható mondanivalója van a felismert másságról, annak elfogadásáról. A pályázatra a 2-es Számú Általános Iskola 20 negyedikes tanulója jelentkezett (rajztanáruk Székelyné Bencsik Anna), s kiállították munkáikat a szegedi Százszorszép Gyermekházban. Díjat kapott Keresztury Nikolett, rajzával szerepel az Art ’92 Mozgáskorlátozottak és Barátaik Országos Kulturális Fesztiválján. Nemrégiben rendezte meg az Implom József Alapítvány kuratóriuma —második alkalommal — az általános iskolai tanulók vers- és prózamondó versenyét a Mogyoróssy Könyvtárban. A versmondók legjobbja Pacadzisz Oresztész, a 2-es iskola 8. osztályos tanulója lett. A prózamondók legkiválóbbjai az alsó tagozatosok közül Dóró Edit, ugyancsak ebből az iskolából, az 5—6. osztályosok kategóriájából Pásztor Anett, a 3. Számú Általános Iskola tanulója, a 7— 8. osztályosok közül Kora Szabolcs, a 4-es Számú Általános Iskola tanulója. A kertészeti szakközépiskolában lezajlott Mohácsy-diák- napok keretében több versenyt rendeztek. A kertészeti vetélkedőben Pintér János, Dékány Gabriella, Veress Eleonóra és Tóth Krisztina vitte el a pálmát, a húsfeldolgozók között Hízó László, Tóth György, Frankó Gábor, Hevesi András, Szilágyi Sándor és Szabó Imre lettek a legjobbak. Az iskolában emellett rajz-, sport-, idegennyelvi és kulturális vetélkedőket is tartottak, valamint díjazták a kiállításon való részvételt. Köszönet a diszkóért Elek fiataljai nevében köszönetünket fejezzük ki a március 14-ei rendezvényekért, legfőképpen az Üvegházban rendezett jói sikerült diszkóért a Claudent Besser Kft.-nek, a marketingegyletnek, az SZDSZ eleki szervezetének és a Fidesznek. Számítunk az ilyen, eddig hiányzó szórakozási lehetőség rendszeressé tételére. Papp Attila, Eleki Ifjúsági Szervezet