Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-07 / 32. szám
MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 7., péntek 0 Mezőberény központjában, a művelődési ház szomszédságában áll az Orlai Petries Soma festménye alapján készült Petőfi-szobor, melynek alkotója ifjabb Szabó István szobrászművész Az oldalt szerkesztette Szekeres András. Telefon: (66) 27-844 Elfogadták a költségvetést Köröstarcsa. — Módosításokkal az önkormányzati testület elfogadta a község idei költségvetését. Az 54 millió forintra tervezett összegből gazdálkodik majd a település. A beruházások közül legfontosabb az általános iskola bővítése, a KMB-s lakás és iroda befejezése, az önkormányzati tulajdonban lévő épületek felújítása, s néhány intézmény gázfűtésre való átállítása. Módosul az ügyfélszolgálat Mezőberény. — A polgár- mesteri hivatalban megszűnt a nagytermes ügyfélszolgálati iroda, helyette a régi, kisebb méretű irodák kerültek visszaállításra. A végleges ügy félforgalmi rend, a hivatal szervezeti átalakításának befejezése a hónap végére várható. Átadták a szeméttelepet Köröstarcsa. — Az elmúlt évben egymillió 840 ezer forintos költségvetéssel elkészült a községben a csárdaszállási Petőfi Tsz építőinek kivitelezésében, s a napokban átadásra került a megye első fóliaborítású, környezetkímélő szeméttelepe, mely az előzetes felmérések szerint hét évre elegendő a szemét befogadására, majd tovább bővíthető. Templomfelújítás Mezőberény.— A U. kerületi evangélikus templom felújítását felszentelésének közelgő 200 éves évfordulója jegyében kezdik meg. Tervezik a szigetelés teljes felújítását, a tetőszer- kezet részleges cseréjét, valamint a lelkészlakás és gyülekezeti terem tatarozását. A munkálatok együttes összege a tervek szerint 2 millió forint. 12,5 millió forint Csárdaszállás. — A kistelepülés idei költségvetése várhatóan 12,5 millió forint lesz, mely összegben szerepel a tavalyi 2 millió forintos maradvány is. Ebből a pénzből épül meg egyebek mellett a falu központjában 300 méter, 80 centiméter széles betonjárda, valamint az új építési telkek kialakítását követően a Jókai utca teljes közműhálózata. Új körzethatárok Mezőberény. — Az egészségügyi program keretében januártól módosították az orvosi körzethatárokat. A kialakított hat körzetben megközelítően azonos létszámú lakos jut, de a szabad orvosválasztás bevezetésével az arányok minden bizonnyal változnak majd. Nézőpont Az elmúlt héten Fények és árnyak című jegyzetemben néhány gondolat erejéig foglalkoztam a budapesti és a vidéki életszívonalbeli különbségekkel, a fővárosban és a falvakban élők igencsak eltérő lehetőségeivel, s nem utolsósorban a 2J millió forintos konyhabútor csillagászati árával, melyre van vevő és nem marad a kereskedő nyakán a portéka. Az írással kapcsolatban két levelet kaptam. Az egyiket Békésről küldte egy parasztember, a másikat egy Gyulán üdülő nyugdíjas budapesti tanárnő küldte. Az előbbi szálkás betűkkel vetette irkapapírra gondolatait, itt-ott ákombákomos írása arról tanúskodik: keze nem szokta a pennát, betűi nehéz, kérges kezet sejtetnek. Gondolatainak lényege: ő ugyan vagy 25 éve nem járt Pesten, de egyetért a cikk tartalmával, megköszöni, hogy az egyszerű emberek mindennapos megélhetési gondjaival foglalkoztam. Nem így a másik levél. A gyöngybetűk írójának kulturáltságáról, műveltségéről tanúskodik a levél, s arról, hogy minden bizonnyal a fakanál lehetett a legnehezebb szerszám a kezében. ,,...Minden évben két-három hetet Gyulán töltök, ismerem a vidéki embereket, utazásaim során látom a városiasodó falvakat, ahol új és emeletes házak sorakoznak, s napjainkban is a nehéz gazdasági helyzetnek titulált időszakban is gomba mód épülnek a szebbnél szebb otthonok..., nem kell félteni a falusi embereket, nem halnak éhen, a parasztnak mindig megvolt a magához való esze, sőt több is, mint amennyit ön gondol...” —írja a tanárnő: Nem is féltem én a vidékieket, az ott élőknek tényleg mások a lehetőségeik. Mert ha valaki egyszerű állampolgári jogánál fogva csak lakni akar valahol, akkor minden anyagi nehézséget vállalva, lemondások árán építenek maguknak házat, s nemcsak beköltöznek a készbe. A falusi, a tanyasi ember mikor engedheti meg magának az utazgatást, a temérdek munka mellett évente a két-három hetes pihenést? Nem tudom, hogy kedves levélíróm a paraszti munkával, élettel, lemondással mennyire van tisztában, de kozmetikázás nélkül mondjuk ki, hogy a falusi lakosság többszörösen is hátrányos helyzetben van, mint a budapesti. A különbségeket sorolhatnám, a kultúrától a művelődésen át a kereskedelemig, meg még ezernyi előnytől megfosztva a falusi embereket. Persze előnye is van a falusi, tanyasi életnek. Az ottani emberek dolgozhatnak látástól vakulásig... Ha a természet nem arat idő előtt, akkor termelvényeit vagy el tudja adni, vagy megeszi. így valóban nem halnak éhen. De nem folytatom a vitát, a főváros és a vidék közötti különbségek sorolását, mert máris hallom lelki füleimmel, hogy valaki közbeszól: mindez nézőpont kérdése. Valóban az. Aki utazik, az látja a különbségeket. S ezek már tények. <3 ____ C songor és Kelim „házasságából” született Netti Közös vállalatból részvénytársaság A '70-es években a legkülönfélébb profilokban országszerte alakultak a szövetkezeti közös vállalatok. Köröstarcsán a helyi Petőfi Tsz gesztorságában a korábban épült lucemaszáritó adta az alapot. Újabb tagok belépésével 1978-ban négy közös gazdaság közreműködésével, anyagi támogatásával a lucemaszáritó mellé takarmánykeverő épült, így született meg a Köröstarcsai Takarmány feldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat. Aztán az esztendők során megszűnt a lucemaszárítás, a növekvő igények nyomán mindinkább előtérbe kerültek a takarmánykeverékek, ami végül is a ’80-as évek derekán a lucemaszárítás megszüntetését, a piaci igényekhez igazodva a tiszta profilú takarmánykeverésre való áttérést hozta magával. Tavaly két műszakban 30 ezer tonna különféle tápot gyártottak s értékesítettek, tisztességes nyereséggel. Mindezek ellenére újabb átalakulást hozott az idei esztendő. A tulajdonváltás bizonyos szintű privatizációs folyamatot is magával vont, ezért a négy alapító szövetkezet a részvény- társasággá szervezés mellett döntött. Az rt. 60 milliós alaptőkével indul, s az idén, az alaptőke felemelésével egy időben 5-6 millió forint közötti összegben dolgozói részvény kibocsátására is sor kerül. A jövőben Köröstarcsai Takarmányfeldolgozó Rt.-ként dolgozik tovább a vállalat, melyet háromtagú igazgatóság irányít. Bokor Sándor, az igazgatóság elnöke elmondta: a takarmánykeverő és -feldolgozó tevékenységében lényeges változást nem terveznek, szélesebb választékkal szeretnék megcélozni a kistermelőket, 30-40 féle takarmány folyamatos értékesítését tervezik, s a telepen továbbra is bárkit, bármilyen táppal, bármilyen tételben kiszolgálnak. Támogatás rászorulóknak Az elmúlt esztendőben Mezőberény képviselő-testülete rendeletet alkotott a fiatal házasok első lakáshoz jutásának támogatására, melynek hibája, hogy kizárta a támogatásból az egyedülállókat, sőt a gyermeküket egyedül nevelő szülőket még akkor is, ha szociális szempontból indokolt lett volna segítésük. A képviselő — testület január elsejétől hatályon kívül helyezte az említett rendeletet, s helyette újat alkotott a szociálisan hátrányos helyzetűek lakáshoz jutásáról. A támogatottak egyszeri 50- 150 ezer forintig kamatmentes hitelt kapnak, melynek törlesztését a szerződés megkötését követő három év múlva kell megkezdeni, s a kölcsönt tíz év alatt kell visszafizetni. A város 4,5-5 millió forintot biztosít a támogatásra. A kérelmeket a polgármesteri hivatalba kell benyújtani, a költségvetési keret első felének terhére február 28- áig, a keret második felének terhére pedig július 31 -éig várják a kérelmeket. A kézi szövésű Csaba szőnyegeknek nem kell különösebb reklámot, hírverést rendezni, eljutottak már szinte valamennyi földrészre. A Csaba Szőnyeg- szövő HSZ termékeinek na- gyqjjb hányadát a vidéki telepek adják, melyek közül létszámában is, termelésében is az egyik legszámottevőbb a mezőberé- nyi részleg. A városban évszázados múltra nyúlnak vissza a kézi szövés hagyományai, az itt dolgozó boszorkányos kézügyességű lányok és asszonyok havonta ezer négyzetméter különféle szőnyeget készítenek. — Mennyire üzlet napjainkban a szőnyegszövés? — fordulók Magyar Pálnéhoz, a részleg vezetőjéhez. — Üzletnek üzlet lenne, ha nem lenne drága. Termékeinknek inkább külföldön van piaca. A kézi szövésű Kelim szőnyegeket főként a németek, olaszok és az amerikaiak keresik, a hazai üzletekben, főként napjainkban az áruk miatt csökkent a keresletük— hallom. A berényi részlegnél a napokban kezdték meg a Netti mintázását, ami a hagyományos terKözgyógyellátás Köröstarcsa. — A községben tavaly 117-en — alcsony jövedelmű, túlnyomórészt kisnyugdíjas — részesültek közgyógyellátásban, ötvennel kevesebben, mint egy évvel korábban. Az anyagi lehetőségek is szűkültek: az elmúlt évben 160 ezer forint, 1990-ben közel 450 ezer forint jutott közgyógyellátásra. mékeiktól némileg eltér. Kétfajta szőnyeg „házasságából” , ötvözetéből, a Kelim és a Csongor szőnyegek keresztezéséből született. E termék iránt máris nagy a kereslet. A szövetkezet új, kiváló minőségű és választékos termékekkel tud csak versenytárs maradni a piacokon, melyet kezdenek elárasztani a konkurensek, s megjelentek az olcsóbb, de minőségileg gyengébb termékeikkel az indiai szőnyegkészítők is. Készül a Netti szőnyeg „...a művészet nincs helyhez kötve” Köröstarcsán nem kell sokáig keresgélni Kolarovszki Zoltán művész-pedagógus otthonát, mert az idős nénike útbaigazít, pontosan rajzolja az ember képzeletébe a Puskin utcai házat, ahol a háromgyerekes család él. A családfő a helyi általános iskolában tanít. — Főállásban tanár vagyok, harmadiktól nyolcadikig mintegy 200 lurkót tanítok. Békéscsabán a Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, Mlado- nyiczky Béla szakkörébe jártam, majd a nyíregyházi tanárképző főiskola rajz—földrajz szakán végeztem, ahol Balogh Géza volt a mesterem. Csárda- szálláson kezdtem tanítani, Sarkadon folytattam a pedagógusi pályát, hét éve, házasságom révén kerültem Tárcsára. A képzőművészeti főiskolán négy éve diplomáztam — sorolja szinte egy szuszra, miközben zsebeiben cigaretta után kutat. Szertartásosan forgatja ujjai között a Symphoniát, majd apró szippantásokkal pöfékel. —A nagyvilág elől tehetségét elrejtve él a faluban, a kevés megrendelés nem taszítja az ismeretlenségbe ? — Kényelmesebben is élhetnék, de azt már a piac szabná meg, hogy mit is csináljak. Ezt a függőséget viszont nem vagyok hajlandó elfogadni. Ennek ellenére, főként ismerősök révén egy-egy munkám forgalomba kerül. A véleményem az, hogy a művészet nincs helyhez kötve, az ember ha akar, mindenütt tud dolgozni—s invitál galériájába. A falon, a földön akvarellek, olajképek sorakoznak. Tájakat, városokat, embereket örökített meg a festővásznon. — A vegyes technikát szeretem, nincs jellegzetes stílusom, mindig egy sajátos kifejezési módot választok, amit éppen a téma megkíván. Csupán néhány Kolarovszki Zoltán munka közben tiszta technikával készült képem van. — Kiállítások? — Hál’ istennek vannak, nagyon sok közös és egyéni tárlaton veszek részt. Amikor Tárcsán letelpedtem megígértem a falunak: minden évben beszámolok arról hogy mit csináltam egy év alatt. Ezt várják is tőlem a helybéliek, akik, legalábbis úgy érzem, megszerettek, befogadtak. — Hogyan él egy vidéki művész-tanár? — Szörnyen... Kevés az anyagi ereje szellemiségének fenntartásához, alacsonyak a bérek, három csemeténk van, s minden egyre csak drágább. Egyfajta sajátos életformát alakítottunk ki, gazdasági kényszerből hizlalunk, viszont a disznóvágások meghitt hangulatot teremtenek, ilyenkor ösz- szejön a család, a barátok. —Legnagyobb álma? — Legnagyobb nincs, csak sok van... Erősen motivál a családhoz való kötődésem, a szellemiségem fenntartása, az emberek szeretete, tisztelete. Azért festek, készítek szobrokat, hogy az emberekhez így szóljak. Én a színekkel, vonalakkal, formákkal tudok gondolatokat, érzelmeket, érzéseket megragadni, kifejezni, így tudom nekik elmagyarázni, hogy mit, miért csinálok. Mezőberényi Hírmondó A jövő héten jelenik meg a Mezőberényi Hírmondó következő, februári száma. Tartalmából a legfontosabb témák: Mit kell tudni a kárpótlási jegyről? Cikkek a munkaerőhelyzetről, a közművelődésről. Interjú a PATEX igazgatójával. Megismerkedhetünk az Önkéntes Tűzoltó Egyesület tevékenységével és emellett soksok hír, információ az önkormányzat munkájáról.
