Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-29-03-01 / 51. szám
A HÉT TÉMÁJA 1992. február 29-március 1., szombat-vasárnap © Csoda a Mindegyikünkben világít egy életcsillag. De honnét kapja a fényét? S mitől halványul, mitől lesz ragyogóbb?! Ezer és ezer titok rejtőzik látható testi valónk mögött. S amikor egy-egy megvilágosul közülük, amikor egy kegyelmi pillanatban megcsillannak az embert a kozmosszal összekapcsoló rejtélyes sugarak, azt mondjuk: reveláció. Ilyen megvilágosodás volt számomra a reiki csodájával való találkozás a Krisztus születése utáni 1991. esztendőben. Gyógymód az emberiség aranykorából Hogy mi a reiki? Ősi gyógymód az emberiség valaha volt aranykorából, amikor még nem számított csodának a természetfölötti (föltehetőleg a csodát tekintették az élet alaptermészetének, s ebben minden bizonnyal igazuk volt...). A reiki föltámasztója dr. Mikao Usui, az egyik japán keresztény iskola professzora. Adjuk át a szót a krónikásnak: „A böjt 21. napján egy fényes, pulzáló sugárra lesz figyelmes, mely a magasból közelít hozzá. Félelmében nem mer megmozdulni. A fénysugár eltalálja, s ő a földre zuhan. Ekkor megjelennek előtte azok a szimbólumok, melyeket kutatásai során megismert. Most mintha egy fénygömbben közelednének hozzá. Tudja: ezek jelentik a gyógyításhoz vezető kulcsot. Úgy érzi, mintha a szimbólumokat agyába, emlékezetébe égetné a fény. Mikor a transz elmúltával magához tér, nyomát sem érzi a fáradtságnak, a hosszú böjtölésből eredő éhségnek, merevségnek. Tökéletesen kipihenve indul a völgybe. Útközben beveri egy kőbe a lábát, nagyujján a köröm beszakad, ömlik a vér. Ösztönös mozdulattal odakap. Ekkor különös dolog történik: néhány perc alatt eláll a vérzés, a fájdalom megszűnik, a seb szinte teljesen begyógyul... A fogadós lánya napok óta szenved fájós foga miatt; arca földagadt. Dr. Usui a gyermek arcára teszi a kezét, s néhány perc múlva megszűnik a fájdalom, lelohad a dagadtság. Folytatja útját a kolostorhoz, ahol vendéglátóját, az apátot súlyos betegen találja. Letérdel gyékénye mellé, hasára teszi a kezét. Pillanatok múlva az apát kinyitja szemét, magához tér. Másnap már folytatja munkáját. Dr. Usui beszámol neki a csodálatos eseményekről; meggyőződése, hogy az Úr gazdagon megajándékozta őt. Az apáttal közösen úgy döntenek: ezt a csodálatos erőt reikinek nevezik el.” Univerzális életenergia — Rei univerzálist jelent, ki pedig életenergiát. Vagyis univerzális életenergiának fordíthatjuk — mondja e titkok szegedi tudója, a nyugdíjas, de fiatalos, mindig mosolygós, sugárzó szemű és „univerzálisan!” sugárzó kezű tanárnő. S ezzel a századfordulós évekből vissza is térünk a mába, Tibet kolostorvilágából Magyarországra, a reiki múltjából a reiki jelenébe. — Eördögh Kristóf és Paula Horan közvetítésével—magyarázza beszélgetőtársam, dr. SukiBéláné, a Szegedi Egészségvédő Egyesület elnöke. Folytatná, de csörren a telefon, ismeretlen beteg jelentkezik, időpontot kér, megbeszélik, beírja a csaknem telített előjegyzési naptárba. Hát igen... amióta Eördögh Kristóftól megkapta azt a bizonyos négy behangolást, Sukiné Klárika otthonát már nemcsak a jógázók, egészségvédők, természetgyógyászok látogatják sűrűn, hanem a gyógyulni vágyó betegek is. És varázslatos kezeitől újra fölfénylik az életcsillag azokban is, kikben fáradtan hunyorgott vagy alig-alig pislákolt. — Lehet bioenergiával is gyógyítani, de az egészen más, és előbb- utóbb „lemerül” a gyógyító. Amit reikizéskor továbbítok, az nem az enyém; akkor én az egyetemes életerő áramkörébe vagyok bekapcsolva, ezért mondjuk, hogy mi csak közvetítünk: átvezetjük, átsugározzuk a beteg testbe a kozmikus életenergiát. „Minden létező dolog energia, rezgés. Különböző minőségű rezgésekből épül föl a látható és a nem látható világ, melyek egymással kapcsolatban vannak. Azt a technikát, mely lehetővé teszi, hogy kapcsolatunkat ezzel a mindenek alapját képező rezgéssel biztonságosan és hatékonyan fölerősítsük, elmélyítsük, reikinek nevezzük.” „Simítsd háromszor az aurát simára (fejtől a láb felé, mint egy állat prémjét, ellipszis fonnában), ez fellazít. Ügyelj azonban arra, ha a lábtól visszafordulsz a fejhez, hogy karodat szorosan a test mellett vezesd, mert különben a páciens aurája ellen dolgoznál.” „Kézenfekvő csodák — csodatévő kezek” S immár itt az ideje, hogy a tisztelt olvasó bekukkantson velünk egy ilyen (szeánszra...? szertartásra...? — mondjuk inkább úgy:) gyógykezelésre. Az aura lesimítása tehát az első fázis. Na de: mi az aura? Mindannyiunk testét körülveszi egy finom anyagú energiaburok, benne mozgunk, mint valami sokszínű, többrétegű, gömb alakú luftballonban. Legtöbbünk számára láthatatlan, vannak azonban auralátó mesterek, jógik, kik az ember körül tisztán látják az auráját is; olvasnak belőle, akár egy nyitott könyvből — az aura ugyanis mindenkor híven tükrözi egészségi és lelkiállapotunkat. A könnyed, simító mozdulatok után kezdődik a kezelés. A páciens előbb hanyatt, majd hason fekszik, s az energiaadó kezek a fejtetőtől a talpig, s a talptól újra a fejtetőig „végigsétálnak” rajta, szép lassan; egy-egy pozitúrában elidőzve, szinte „meditálnak” a test fölött kb. egy óra hosszat. A meditálás szó azért ide illő, mert a kezek ilyenkor jól érzékelik az egyes szervek állapotát, s ott időznek tovább, ahová több energiát „kér” a páciens. Az ilyen gyönge pontjain a beteg rendszerint melegséget érez, néha szinte sütősnek, vasalóforrónak érzi a kezeket. Ezt tapasztalom én is—mert hát ki kell próbálni, azért vagyok itt! —, főleg a szemem és a tüdőm fölött árad a jóleső forróság. Hangsúlyozom: jóleső — mint napot a növények, mohón isszák magukba „tüdőm cserjéi” a valódi, érzékelhető, semmivel össze nem téveszthető egyetemes életerőt, s szemeim is alig bírnak betelni vele. Ha eddig voltak is (s miért ne lettek volna...?!) kétségeim, elszálltak, mint a pára. „Mese nincs — EZ VAN!” — írom föl immár tapasztalati tényként a noteszbe, miközben a nyugdíjas magyartanámő alakjában fölsejlik a női Prométheusz; ki bármikor lehozza az „istenek tüzét” nekünk, közönséges, nyavalyákkal veszkődő halandóknak. kézben Klárika szerényen mosolyog. Tapasztalatairól mesél, persze csak általánosságban, az orvosi titoktartás itt is magától értetődő. Néha fájdalmat, néha bizsergést, szívást érez a kezelés során. Az ujjaiban vagy a tenyerében. Volt, hogy elöntött a forróság, mikor egy súlyos betegnél az immunrendszert kezelte az úgynevezett T-pozícióban. S ez fordulópont volt: véget ért a krízis, fölgyorsult a gyógyulás. — És ez nagyszerű érzés, ugye? — A legnagyszerűbb — nekem legalábbis. Számomra az a legnagyobb öröm, ha másoknak segíteni tudok. Mint később világossá vált számomra, kulcsmondata ez a reikinek. Kulcsszava pedig—hisz mi is lehetne más—a szeretet. És ettől olyan mélyen emberi, és ettől olyan isteni az egész; e szónak legegyszerűbb és legnagyszerűbb értelmében is! Igen: a reiki csodájában meg lehet élni a szeretet személyességét és kozmikussá tágulását egyszerre... Én valahogy úgy képzelem, hogy az a valami, ami bennünk örök, állandóan és szenvedélyesen sóvárog egy külső, öröktől való és örökkévaló szeretetközpont után. Sóvárog, mert érzi a vonzást, és szenved, mert az üzenetek kódját nem ismeri, azaz hogy nem ismeri föl... De ha az ember egyszer már nyomon van...! Ha rátalált egy olyan mentális technikára, ami a kódok megfejtését ígéri neki, akkor nem hagyhatja abba! Nyitás „behangolással” Természetes, hogy nem hagytam abba én sem. S alapjában — könnyű dolgom volt. Nem kellett éveket kutatnom kolostorokban, sem 21 napot böjtölnöm a hegyélen, s mégis: szembetalálkozhattam azokkal a titkos szimbólumokkal. De ez már később volt... Most ott tartunk, hogy a Szegedi Egészségvédő Egyesület szervezte reikitanfolyamon veszek részt vagy negyvenedmagammal, s hallgatom a három magyar reikimester egyikét, Szabó Erzsébetet. Bemutatkozás. Kérdések. Oda-vissza tegeződés; a természetes közvetlenség derűs légköre. Egyszersmind: áhítatos várakozás arra, hogy valamennyien vezetékei legyünk az univerzális életenergiának. Annyit már tudunk: ez csak a vezeték — vagyis a testünk — zártságán vagy nyitottságán múlik. Azon, hogy megnyílunk-e vagy hogy megnyitnak-e bennünket. Hát mi most erre az utóbbira várunk. „Zörgessetek és megnyittatik” — mi, ifjak s idősebbek, betegek és csaknem egészségesek „zörgettünk” már azzal, hogy idejöttünk. De milyen lesz a megnyittatás? (Amit itt „behangolásnak” neveznek.) — A négy behangolás által megnyílik majd az étertestben egy tiszta csatorna — tér a lényegre Erzsébet mindjárt az elején —, s így szabaddá válik az út az egyetemes életerőnek. A fejtetőcsakrán át (csakra: a jógából ismert energiaközpont) jön be, a „harmadik szemen” s a nyaki csakrán át le a szívcsakrába, s onnét a két kézbe. A kezedből lép ki majd. amikor mást kezelsz vele vagy önmagadat. — Hogy honnan van? Ha Istent hiszed, érezheted úgy, hogy tőle jön — feleli egy kérdésre. — Ha nem, mondhatod, hogy a Naprendszerből, a világmindenségből. Mást nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert meghaladja az elmét. — Az elme az, ami mindig adatokat kér, bizonyítást, igazolást — folytatja. — Szűkre szabja emberi lehetőségeink határait. Annyi minden lehetséges pedig, ha elhiszem, hogy lehetséges! Beszél a különleges technikával készült „fényfotókról”: reikizéskor kifényesedik a fejtető, azé is, aki adja, s azé is, aki kapja az energiát. Még néhány a feleletekből: — Az se baj, ha a kezelt személy nem hisz benne, a reiki akkor is működni fog. — A reiki tökéletesen egyszerű és egyszerűen tökéletes. — Az benne a csodálatos, hogy egyáltalán nincs semmi tiltás. Egyedül a csonttörésnél van egy megszorítás: ilyenkor csak fájdalmat csillapítunk, tartós kezelés csak a csontok reponálása után adható, lévén, hogy a gyógyulást fölgyorsítja és esetleg rosszul forma össze a csont. — Ez minden más mentális technikával összefér — mondja később egy agykontrollos kérdésére—Jógával, agykontrollal, TM- mel, bármivel. Erősítik egymás hatását. — Mi az energiát csak csatornázzuk. Nem mi gyógyítunk, a beteg saját szervezetében indul meg az öngyógyítás, mi csak elősegítjük, hogy megkapja, amihez joga van. — Egy mély hálaérzet töltsön el bennünket, hogy eszköz lehetek abban, amikor egy másik ember meggyógyul. Ezek után sor kerül a behangolásra. flatos csoportonként lépünk be a különterembe, a valahai pártház ülésterme most reikiszentély. Körben ülünk, Erzsébet mindenkihez külön odamegy. Szemek hunyva, nem látjuk a rituálét, csak azt érezzük, mikor keze a fejtetőnkön vagy a kezünkön. Meg azt, hogy sorsdöntő esemény történik a reiki Vidáman és megrendültén térünk vissza a többiekhez. A „bennünk is működik” bizonyossága akkor lesz teljes, mikor ki-ki önmagát reikizi a megadott pozíciókban. A folytatás: a csoport öt tagja reikizi a hatodikat. Felszabadultság. Nevetés. Vihánc... Erővibrálás a teremben. A közérzetem felséges. Van, aki tud aurát mérni, sort állnak előtte. Némelyeknél fantasztikus a növekedés. Végül: közös meditáció. S a házi feladat: egy óra reikizés 21 napon át. „Az energia áthatol ruhán, kötésen, gipszen, fémeken. Nyílt sebeknél, égésnél elég a terület fölé tartani a kezet, néhány centis távolságról is hat.” „Naponta kezeld magad reikivel, hogy élet-»elemeidet« mindig újra feltölthesd életerővel. Ezt kívánja szellemi-testi erőd növekedése. Minél gyakrabban alkalmazod a reikit, annál erősebben növekszik benned az energia.” „Célszerű kezdetben négy egymást követő napon kezelést adni. A tapasztalat szerint ennyi idő kell, hogy a szervezet belső tisztulási folyamata hatékonyan meginduljon.” „Isten a kezdet és a forrás, Istenhez vagy kötve, te is egy isteni lény vagy. A reiki az önzetlen szeretet kifejezése.” Mikrokozmosz és makrokozmosz Többen már akkor elhatároztuk: ha lesz, részt veszünk a második reikifokozat tanfolyamán is. Reményeink a vártnál hamarabb valóra váltak Eördögh Kristóf reikimester jóvoltából. Róla, a Reiki Alliance (az egyik legrégibb reikiszövetség) tagjáról annyit már tudtam, hogy operaénekesi pályát hagyott el e „magasabb művészet” kedvéért. Mindössze 37 éves. úgy áll csoportunk előtt, mint egy igazi mai fiatal. Megnyerő mosollyal, könnyed eleganciával s a legmaibb magyar nyelv fordulataival mondja a bevezetőt — utóbbi azért figyelemre méltó, mert már nyolcadik éve Svájcban él. Korábbi magamra ismerhetek, mikor bevallja: ő annak idején azzal a föltett szándékkal ment el az első fokozatú reikitanfolyamra, hogy be fogja bizonyítani: „ilyen pedig nincs!” — És most itt vagyok — tárja szét a kezét. — Fokról fokra rájöttem, mennyi holt dolog volt az addigi életemben. Változtam és változtattam, s elmondhatom: ekkortól működik igazán... Nem akarok azonban rózsaszín ködöket hinteni. A reiki csodálatos, de nem egészen úgy működik, ahogy az emberek elvárnák egy ilyen tanfolyamnál. A rilkei „változtasd meg élted!” igény érvényes itt is. A Reiki Alliance nagy fontosságot tulajdonít az Usui-féle hagyomány hű ápolásának. Följegyezzük a tőle származó életszabályokat s feltételeket. A két feltétel: 1. Légy kész arra, hogy megváltozol! 2. Ennek bizonyítására légy kész áldozatot hozni! Az öt életszabály: 1. Pont ma ne mérgelődj! 2. Pont ma ne aggodalmaskodj! 3. Tisztességes munkával keresd kenyered! 4. Tiszteld szüléidét, tanítóidat, az idősebbeket! 5. Érezz tiszteletet és szeretetet minden élő iránt! Kristóf nem rejti véka alá: ez a második fokozat nem kínálja aranytálcán a megvilágosodás kulcsát, nem lesz sétagalopp a paradicsomig. A most tanultak hatására régi, elkotort problémák, betemetett folyamatok aktivizálódnak majd: „elkezdik magukat kipucolni”, kinél-kinél megindul a saját szintjén kívánatos tisztulás. Olyan Jesz ez, mint egy pszichomentális operáció. — És legyünk tudatában, hogy problémáink nem egy-két nap, nem is egy-két év, sőt nem is egy-két élet alatt alakultak ki. Következésképp nem is várhatjuk el, hogy egy pillanat alatt elmúljanak. Előre meg nem mondható tehát, kit mennyire ráz meg, rendít meg, kavar föl; ez kinek-kinek fejlettségi fokától és állapotától függ. Épp ezért, két gondolkodó perc... aki úgy van vele, nyugodtan visszaléphet. Két perc csönd... Egyetlen hölgy áll föl s vesz búcsút; nemrég épült föl súlyos betegségből, most nem vállalja a kockázatot. Tulajdonképp az újságírónak is kell(ene) most mennie... Egy kis tudathasad(oz)ás: riporteri énem kiparancsoltatik a teremből, csak a reikis énem marad itt, hogy részt vegyen az újabb behangoláson, s megismerje-tanulja az Usui-féle szimbólumokat. Hiába sajog a szív az exkluzív témáért, a ma itt tanultakról csak a reiki másodfokát végzettekkel beszélhetünk. Ami mégis — Kristóf hozzájárulásával — elmondható: dr. Usui négy szimbólum titkát adta át tanítványainak. Ebből három az, amit a másodfokon tanítanak. Hogy voltaképp mik is ezek a szimbólumok? Jelek, jelrendszerek, a világmindenség mentális nyelvének magas- rendű alkotóelemei, melyekkel kapcsolatot teremthetünk az ősforrással, s melyek természetszerűleg a létezés valamennyi síkján érvényesek. A második fokozatban sokszorosára növekszik az energiaátbocsátó képesség. — Elsősorban önmagunkon dolgozzunk, s nem kifelé! — hangsúlyozza Kristóf—, mert a reiki olyan meditáció, ami az okokat teszi rendbe. Két orvos és egy medikus is van húszas csoportunkban, jeléül, hogy a nyugati és a keleti gyógyítás szintézisének a „túlparton” is vannak hívei. El kell fogadnunk viszont azt a kritikájukat, hogy a természetgyógyászat mostani nagy hullámának vannak bizonyos nemkívánatos hordalékai is. Amiktől megtisztítandó, mert az egész paramedicinális vonalra vetnek rossz fényt. Netán a reikire is, ami pedig amúgy lehetetlen, mert: — A reikivel nem lehet ártani, rontani! Ez egy életet és fejlődést támogató energia, mindenkiben oda megy, ahol szüksége van rá, fejlődésének adott szintjén ragadja meg, s viszi előre, fölfelé azt, aki kapja. Tulajdonképp emberi örökségünk a reiki, elsőszülöttségi jogunk van hozzá. A ma emberének kapcsolata a kozmikus forrással megszakadt vagy megromlott, ezt állítja helyre, újítja meg, tisztítja ki a reiki. S ha már (lásd: aranykor!) az életnek alaptermészete a csoda, ,^természetesen” beszélünk a távkezelésről, annak technikájáról is. És a gondolkodás pozitív feltöltéséről és a képzelőerő „fényinfúzió- jának” bevetéséről. Arról, hogy nemcsak fizikailag, de érzelemvilágunkban, morálisan is fantasztikus formálóerőt jelent, hogy mikrokozmoszunk összekapcsolódik a makrokozmosszal. Fantasztikus...? Igen! De ennek a fantasztikumnak a realitását saját magunkon, „saját kezűleg” és „saját lelkűleg” érezhetjük! Megragadó, amit Kristóf a gyerekekről, fogékonyságuk, érzékenységük fokozódásáról mond. Velük könnyebb megértetni a csodarealitást, a gondolat és képzelőerő mágikus hatalmát. Ok magyarázzák szüleiknek, hogy kell a „fényinfúziót” bekapcsolni fejfájáskor vagy más bajnál; játszva (is) ráéreznek annak lényegére, miképp lehet „kimutatkozni” a betegségből, e tekintetben „öregebbek” a nagyoknál. Kristóf szerint — de ezt mások is állítják — egyre több ilyen fogékony, „fényes” gyerek születik, számarányuk az utóbbi néhányJivben feltűnően növekedett. Fényes gyerekek... „kismesterek”... Ok lesznek majd a „jövendő fehérei”. Simái Mihály
