Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-26 / 48. szám
GAZDASÁG 1992. február 26., szerda Щ8 MEGYEI HÍRLAP A pénzügyek is függnek a gazdaságtól Hitelek főleg a mezőgazdaságba A mondernkori gazdaság „boszorkánykonyhája" a pénzintézet. Egy-egy döntés csődöt, de fel virágozást is hozhat a labilis kisvállalkozásoknak Fotó: Kovács Erzsébet Az ország gazdasági területén tapasztalható visszaesés elsősorban az üzemeket, a vállalatokat és ezen keresztül a lakosságot kényszerítette a nadrágszíj szorosabbra húzására. A rossznyelvek szerint a bankok, a pénzintézetek most tudnak igazán „vastag bőrt” lenyúzni a hitelezőkről. Az igaz, hogy a magas kamatok, a szigorú pénzügyi feltételek nem a legvonzóbbak, de vajon mennyire hasznos ez a bankintézményeknek? Az esetek többségében nem rózsás a helyzet. Békés megye pénzintézetei közül vezető szerepet tölt be az Országos Kereskedelmi és Hitelbank. A megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának zömét ez a bankrendszer finanszírozza. A mezőgazdasági kötődés a mezőkovácsházi körzetre kiemelten érvényes, ahol a mezőkovácsházi kereskedelmi és hitelbank a térség egyetlen jelentősebb bankfiókja. A pénzintézet forgalmából lemérhető változásokról beszélgettünk Mag Istvánnal, a mezőkovácsházi bankfiók igazgatójával. — Fiókunkhoz három áfész, egy építőipari cég, három kisipari szövetkezet és a környék mezőgazdasági termelőszövetkezetei tartoznak. Az elmúlt év árbevétele 370 millió, az eredmény 52 millió forint volt. Hiteleink 80 százaléka a helyi sajátosságokból adódóan a mező- gazdasági üzemekhez lett kihelyezve. Bankunk vezeti a környék üzemeinek számláit, ezért nem csoda, hogy a hitelállomány is itt jelentkezik — mondja Mag úr bemutatkozásként. — A mezőgazdaság átmeneti helyzetét ismerve van-e változás a pénzügyek terén? — Folyamatos kapcsolatot tartunk a vállalatokkal, akik többségében segítségért, hitelért fordulnak hozzánk. Az utóbbi időben megnőtt a munkabér- hitel-kérelem, mert sok üzem nem tudott fizetni a dolgozóinak. Tapasztalat, hogy a házipénztár forgalomra alapoznak, azaz összeszedik innen-onnan a készpénzt és úgy fizetnek. Előfordul, hogy egy vállalat több banknál is nyitott számlát, így nálunk most sorbaáll. A sorbaállás, mint fedezetlen pénzforgalmi megbízás tavaly megduplázódott. Ténylegesen lemérhető például a beruházások visszaesése. A bizonytalan helyzet miatt az építési beruházás teljesen eltűnt, amit az építőipari cégek is megéreznek. Gépvásárlás ugyan előfordul, de e téren is érezhető a várakozó álláspont. Éppen a gazdasági változásból adódott tavaly, hogy 1 milliárd forintban számítoltunk le váltót. Részben kényszerűségből tettük, másrészt pedig a váltó halasztott fizetési ígéretet jelent, és általában a felvásárló vállalatok (húskombinát) alkalmazzák. Csak az áru feldolgozása után tudnak fizetni. Elég magas a leszámítolási kamat, de legalább pénzéhez jut előbb-utóbb az eladó is. Körzetünkben ilyen váltóval fizetett például a Mezőhe- gyesi Cukorgyár és a Gabona- és Malomipari Vállalat. — Mi a helyzet a kisvállalkozók terén? — Kisvállalkozókkal 1988 óta foglalkozunk. Összesen 312 vállalkozóval vagyunk kapcsolatban, akiknek körülbelül 60 százaléka mezőgazdasági kistermelő. Újrakezdési hitelt 160 igénylőnek adtunk, közel 50 millió forint értékben. Szerencsére csak 8 ügy került peresí- tésre. Általában a mezőgazdasági termelők azok, akik önhibájukon kívül nem tudnak fizetni. Mivel ők is később kapják a tej, a sertés és az eladott termény után a pénzt. Legpontosabb fizetőink a kereskedők és a vendéglátó egységek. A mezőgazdasági privatizáció következményei még nem érezhetőek. Néhány ember jelentkezett csupán, hogy farmer szeretne lenni. Ezen ágazat megsegítésére hivatott egyébként az Agrárgarancia Alapítvány és úgy ismeretes, hogy a kormány 20 milliárdot szán a mezőgazdaság megsegítésére. A téeszekben nagy a bizonytalanság. Körzetünkben van olyan település, ahol a meglevő föld 150 százalékára adtak be igényt. Köztudott az is, hogy az igénylők fele máshol lakik vagy városban él. Úgy hiszem, a legnagyobb gond év végén jelentkezik, amikor 600-700 millió sorsa felett kell dönteni. Bankunk 1986 óta nyereséges, hitelezési veszteség nem volt, de a jövőben az elmondottakat figyelembe véve erre is fel kell készülnünk. —Mi a tapasztalat a különféle társaságok pénzügyeit illetően? — Óvatosan kezeljük a kérdést. Először is megnézzük, milyen a cég előélete, milyen tevékenységet akar végezni, mennyire megbízható. Szerencsére itt nem voltak botrányos kft.-esetek. Ha cégalapítás előtt jönnek hozzánk, szívesen segítünk. Ezzel kevesen élnek, mert általában már kész elképzelésekkel kérik a kölcsönt. À Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány konstrukcióból 5 vállalkozónak adtunk 8 millió forintot. Első ütemű starthitelből 4-en kaptak, világbanki kölcsönt szintén 4-en 25 millió forint öszszegben. Ezen hitelek kamatozása jóval kedvezőbb a 36-37 százalékos normál kamatnál. — Milyen a kapcsolat a lakossággal? — Elsősorban értékpapírokat forgalmazunk a lakosság felé, valamint a devizaszámla-állományunk jelentős. Az elmúlt évben nagy siker aratott a ho- zamjegyakció, amely 36 százalékos kamatjával a legkeresettebbvolt. Halasi Mária Válságkezelő program A Mezóhegyesi Mezőgazdasági Kombinát januári évnyitó értekezletén kidolgozták a vállalat túlélési stratégiáját. Erről dr. Papp Tibor (akkor még megbízott vezérigazgató) a következőket mondta: — A kibővített vezetői ülésen megfogalmaztunk egy 8 pontos programot. Döntöttünk a szervezeti korszerűsítés folytatásáról, az operatív üzemterv és az 1992. évi kollektív szerződés elkészítéséről. A kombinát egészére átfogó válságkezelő programot dolgoztunk ki, előírva a folyamatos és azonnali végrehajtást. Az átalakításra, illetve az átalakulásra vonatkozólag két anyag elkészítéséről határoztunk: először csak konzultációra, majd pedig leadásra is alkalmas előterjesztést kértünk munkatársainktól. Ugyancsak kértük a tervkötelezett termelési egységektől az önálló üzemi tervjavaslatok elkészítését. Végezetül pedig ezen a kibővített vezetői értekezleten megbíztuk a szakembereinket az 1991. évi hagyományos zárómérleg elkészítésével. saját gazdálkodásuknak az értékelésével a hozamátlagok és a pénzügyi eredmények tükrében. Időközben — mint ismeretes olvasóink előtt — a kombinát élére új vezető került. A kérdés az, hogy dr. Megyeri Zsolt vállalati biztosként mit kíván és mit tud hasznosítani ebből a túlélési programból. A kombinát helyzetéről a jövőben is folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat. Ménesi György Ikarusz alászállt Szeghalom és a térség legnagyobb ipari üzeme, a Csepel Autóból Ikaruszszá változott gyár helyzetéről kívántam írni. Megerősíteni vagy megcáfolni a porosodó gépekről, várható elbocsátásokról szóló híreket. Ám a gyáregység vezetője, Fülöp Sándor elmondta, hogy az Ikarusz Rt. központjának döntése értelmében sem 6, sem munkatársai nem mondhatnak semmit. Ezek után a másodkézből származó „folyosói” hírek alapján a következőket sikerült megtudnom. A gyár nem dolgozik teljes kapacitással, a gépek egy része valóban áll. A dolgozók feje felett lebeg a 30 százalékos létszámcsökkentés réme, ami után már érthető, miért félnek beszélni. Még utolsó fegyverük, a sztrájk bevetésétől is óvakodnak, hiszen két napig se bírná a sztrájkalap. Gila Kihal a kendergyár A Nagylaki Kendergyár Rt. mezóhegyesi gyárának vezetőjével, Ungur Mihállyal a közelmúltban beszélgettünk. Akkor Ungur úr elmondta, hogy január eleje óta áll a gyár, de március 2-án nagy valószínűséggel újraindítják a termelést. A véletlen úgy hozta, hogy most ismét vissza kell térnünk a témára. Beszélgetvén Kassai Bélával, Mezőhegyes polgár- mesterével, megtudtuk, hogy a kendergyár sorsa egyelőre megpecsételődött. Közösen kerestük fel a gyáregység vezetőjét. — Március 2-ától kénytelenek leszünk létszámleépítéshez folyamodni, mert nem tudjuk a ránk nehezedő terheket tovább viselni — mondja Ungur Mihály. — Az rt. csődöt fog jelenteni március végén vagy április elején. A munkát ugyan valóban elkezdjük március 1 -jén, de egyben a felmondások kiadását is. Április végéig mintegy 48-50 fővel'csökken a létszámunk. A jelenlegi dolgozók közül csak 10 főt tudunk megtartani. — A megmaradók milyen tevékenységet fognak itt végezni? — A szárítóterületen még kinn van 3500 mázsa kenderünk,azt szeretnénk bekazlaz- ni. Rossz idő esetén a rostüzemünkben lesz még munka. Később rendbe tetetjük, feltakarít- tatjuk az üzem környékét. Ez eltart április elejéig, utána a többség már csak papíron lesz itt, valójában a felmentését tölti. Kifizetjük nekik az erre járó pénzt és a végkielégítést, összesen mintegy kétmillió Ft-ot. Hogy miből? Valószínűleg állami garanciával, hitelből. Ezután már csak arra a tíz emberre lesz szükségünk, akik a vagyon védelmét és a minimális állagmegóvást biztosítják. Miközben hallgatjuk a gyárvezető szavait. Kassai Béla polgármester egyre nyugtalanabb lesz. A kendergyári lakótelepen és a vele szomszédos majorban élők jövőjéről kérdezné Ungur Mihályt. A válasz leggyakrabban így hangzik: „Nem tudom, fogalmam sincs róla.” Befelé tartva a városba, mély sóhaj szakad fel a polgármesterből: — Pusztul itt minden! — mutat a majori épületekre. — Az itt élők gondja is az önkormányzat nyakába szakad. M.Gy. Purgatórium után pokol? Az elmúlt évet gazdasági tisztítótűznek szánta a kormány, de pokoljárásként élték meg a gazdálkodók. Számos olyan törvény és kormányintézkedés született (vagy maradt el), amely ellentétes a kormánycselekvésként futó vagy pontosabban döcögő „Kupa-programmal”. A gazdaságban nem sikerült megoldani a súlyos piaci zavarokat okozó pénzügyi örvényt, a körbetartozást. A „fekete forintok” financiális bombáit 1992-re élesítették be. A volt szocialista országok széthulló gazdasága szinte ráomlott a magukra hagyott magyar vállalkozásokra. A gazdaság mélyében működő életösztön viszont elég erősnek bizonyult, hogy az ország nem sodródott a fizetésképtelenség szakadékéba. A ma már több tízezer, külkereskedéssel is foglalkozó cég egy meghatározó része alkalmazkodni tudott a gyökeresen megváltozott piaci viszonyokhoz, és ki tudta használni a gazdaságpolitikai vákuumot. a liberalizálásban rejlő lehetőségeket és húzóerőt. A magyar vállalkozások tartották össze az országot, biztosították kedvező nemzetközi megítélésünkkel az 1,5 milliárd dolláros működő tőke beáramlását. Teljesítményükkel jelentősen hozzájárultak nemzetközi fizetőképességük megőrzéséhez. Tették ezt úgy, hogy saját fizetőképességük leromlott, a magyar bankrendszer és hitelpolitika végletekig kiszipolyozta őket, az állam által is szított infláció minimumra csökkentette költségviselő képességüket. Ilyen körülmények között a csődtörvény a dominóelv szerint működhet. A lakossági megtakarítások az állami költségvetési hiányelefántját tartották életben, miközben a termelékenység és kapacitáskihasználás kritikus szintre esett vissza, a beruházások volumene 10-12 százalékkal csökkent, és ma már az amortizációs szintet sem éri el. Sok vállalat csak vagyonának feléléséből tudott fennmaradni (és adót fizetni). A piacváltás, a vállalati leépülés, a GDP 7-9 százalékos visszaesése úgy következett be, hogy a magyar gazdaság szerkezete alig mozdult el. Az év végén majd 400 ezer munkanélküli volt az országban. A kormányzatban még mindig alapvető gazdaságfilozófiai kérdéseken rágódtak. A törvényhozási és a kormányzati munkában háttérbe szorultak a gazdasági ügyek. A válság kezelésének receptje a válságok területi és időbeli egybeesésének elkerülésére, illetve a munkavállalói és munkaadói oldalaktól való távolságtartásra szorítkozott A vállalati méretstruktúra lebontása a politikai csatározások egyik középpontja lett. A tulajdoni kérdések — a tőke feletti rendelkezés vitái az eredeti tőkefelhalmozás kedvezményezetteiről — elodázták a privatizáció konkrét és megtehető lépéseit. Ennek egyik „áldozata” lett a szövetkezeti és átmeneti törvény, amely egyben kísérel meg privatizálni, kárpótolni és igazságot tenni. Az már látszik, hogy a privatizáció törvényi, piaci és közfelfogásbeli korlátái miatt a tulajdonosi szerkezet átalakítása az eddig el- képzelteknél hosszabb időt igényel. Az új tulajdoni rendszer kialakítása valóban rendkívül fontos, de a bajok fő oka a piachiány és nem a tulajdonoshiány. A menedzsereket sem lehet mindezért felelőssé tenni. Az 6 munkájuk eredménye, hogy a reorganizáció nem csapott át dezorganizációba. Az elmúlt évben kétségtelenül megélénkült a piaci struktúra kiépülése és a vállalkozói autonómia erősödése. Gyakorlatilag befejeződött a hiánygazdaság maradványainak felszámolása. Bizonyos fokig keresletkorlátos gazdaság működik Magyarországon. A majdnem 52 ezer gazdasági vállalkozás 40 százaléka magán, melyek egyre inkább a felhajtó erőt jelentik. A forint megerősödött, közel kerültünk a konvertibilitás bevezetéséhez. A hatékony pénzügyi politika eredményeként a jegybank tartalékai 4 milliárd dollárra nőttek. Az export növekedése 6-9 százalék volt, az importbővülés csak 3-5 százalékot tett ki. Az ország hitelállománya reálértékben 10 százalékkal, a rövid lejáratúaké 30 százalékkal csökkent. Békés megye gazdasága pocsék évet zárt. Legalább olyan aggasztó, hogy nem látszanak a zuhanás megállításának esélyei. Az ipar termelése — a KSH szakavatott tájékoztatója szerint — 20 százalékot meghaladóan csökkent. A gép- és építőanyag-ipar termékkibocsátása ezen belül 2/3-ára esett vissza. Az ipari ágazatok közül — a bányászat és vegyipar kivételével — mindegyikben visszaesett a termelés. Az élelmiszeripar 17,6 százalékos termelésvisszaesése még feltehetően nem érte el a mélypontot. Az élelmiszer-gazdaság válsága a megyében is 1992-ben fog kiéleződni. Jó néhány nagyvállalat tönkreme- nésére kell számolni. A föld privatizálásából gazdasági előnyre rövid távon illúzió számítani. Az élelmiszer-termelők értékesítésirendszer- gondjait és finanszírozási anomáliáit erőteljes kormánytámogatás nélkül megoldani képtelenség. A megye növénytermesztése a tehetetlenség folytán még növekedhet, pedig a termés egy része még a földeken maradt. Az állattenyésztésben katasztrofálisan csökkent a termelés, a biológiai újrakezdés esélyei is egyre fogynak. A föld megművelése pénz, eszköz és akarat híján veszélybe került. Ez egy ilyen megyében — ahol minden második lakos érdekelt az élelmiszer- gazdaságban — emberi és gazdasági tragédiákhoz vezethet. Ebben a megyében félszemmel mindig a mezőgazdaságot kell figyelni. De tudni kell, hogy az ipar válsága már tíz éve tart. A megye könnyűiparának termelés-visszaesése erőteljes szervezeti differenciálódás közepette következett be, amely az idén tovább fog folytatódni. Várható, hogy a köny- nyűipar termeléscsökkenése az idén megáll. A fokozódó differenciálódás és a külső körülmények szigorodása miatt viszont számos cég felszámolásra kerül. A gépipar feltehetően elérte a mélypontot. Általában meglévő termékszerkezetük azonban nem alkalmas kilábalásra. Fejlődésük vagy stagnálásuk fejlesztési lehetőségeiktől és az elképzelésektől függnek. Az építőanyag-ipart az általános recesszió sújtja. Saját lehetőségeik rendkívül szűkre szabottak. A beruházások beindulásáig csak vegetálni tudnak. A gazdasági fellendülés megindulását várhatóan nálunk is az építkezések, a lakásépítés növekedése fogja jelezni. Addig a kivitelező építőiparon a sok szervezeti változás sem fog segíteni. A megye ipara 1991-ben 17,3 milliárd forint értékben exportált, 18 százalékkal többet mint egy évvel korábban. Továbbra is meghatározó az élelmiszeripar 11,2 milliárd forint értékű export kiszállítása. Az ágazatok belső teljesítményét és piacait vizsgálva is megállapítható, hogy a megye gazdasági szerkezete egyoldalúan fejlett és sebezhető, a piacváltás esélyei merültek. A KSH szerint 1227 jogi személyiségű és 1100 nem jogi személyiségű gazdasági társaság, illetve egyéni vállalkozó volt a megyében az elmúlt év végén. A szervezetek mintegy 3/4-e minősíthető kisvállalkozásnak. Tevékenységük, piacaik, tevékenységi bázisuk és az általános helyzet alapján megjósolható, hogy minden harmadik-negyedik vállalkozás tönkre fog menni. Természetszerűleg jó részük — kényszerből is — újra fog alakulni. Az előzőtől nem függetlenül a megye katasztrofálisan magas munkanélküliségi rátája tovább fog romlani. Az 1991 decemberében regisztrált 22 712 munkanélküli száma tovább fog emelkedni. Mindezt a mezőgazdaság kilátástalan- sága, az élelmiszeripar válsága, a szervezetek differenciálódása, a még mindig jelentős számú, nem megyei központú gyár léte és az állami, illetve szövetkezeti privatizálás jelzi. A megye gazdaságának nem sokat segített az elmúlt évben a külföldi tőke. 1991-ben mindössze 69 külföldi érdekeltséggel rendelkező gazdasági szervezet alakult Békés megyében. Különösebb kommentár nélkül minósíthetóek törzstőkéjük (32 millió forint) és devizatőkéjük alapján (1,3 millió forint). A külföldi tőkebefektetések volumenét, a megye gazdasági teljesítményét, a lakosság életkörülményeit, a munkanélküliség rátáját alapvetően a megye gazdaságának szerkezete, szervezeti rendszere, infrastrukturális állapotai, a munkaerő képzettsége, földrajzi helyzete és az információkból való kirekesztettsége" határozta/határozza meg. A megye fejlődésének, fejlesztésének elindítását — pontosabban egyelőre a zuhanás megállítását — az előzőekből kiindulóan lehet megkezdeni. A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara elengedhetetlenül szükségesnek tartja új munkahelyek teremtését és a növekvő munkanélküliség kezelését. De alapvetőnek tartja a gazdaság szerkezetének megváltoztatását, az infrastruktúra fejlesztését és a térség bekapcsolását az együttműködő regionális információs és kommunikációs rendszerekbe. A továbblépés kormányzati, önkormányzati és a gazdaság önszerveződésén alapuló szervezetek együttműködésével lehetséges. Dr. Ugrai András, a Dél-magyarországi Gazdasági * Kamara elnöke
