Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
1992. február 20., csütörtök HAZAI TÜKÖR ^RÉKÉS MEGYEIJlRLAP Az iskolák Egészségünk alapjai - tankönyv is lesz Visszhang A 7. b osztályosok az egészséges táplálkozásról beszélgetnek Fotó: Kovács Erzsébet és a közoktatási törvénytervezet Csaknem hat éve vezetem az Okányi Általános Iskola rajz- és citeraszakkörét. Munkáméit szerény tiszteletdíjat kapok. Nem vagyok pedagógus ugyan, de feladatomat szívemben mégis igaz, hű tanítóként látom el. Nemes fáradozásom gyümölcsét 1989 augusztusában szakíthattam le, mikor a közművelődésben végzett eredményes munkámért miniszteri kitüntetésben részesültem. Ez a szép elismerés életem egyik további meghatározója lett a rendszer- váltás küszöbén... Majd úgy indultam el egy új életforma felé, melyben hittem, hogy az ország szegénysége ellenére is megtalálom számításaimat, megtalálják a gyerekek, tanárok s szülők egyaránt. Örömmel tapasztalom, hogy falunkban a pedagógusok ma is szívügyüknek tekintik az oktatás mellett a tanulók kulturális foglalkoztatását — sajnos igen nehéz körülmények között —, olykor az iskolán belüli megoldásra kényszerülve... Belátják, hogy a szakkörök működtetése csak előnyére válhat az iskolának. A tanári kar s a szülők jó ösz- szehangoltságának köszönhető, hogy az iskolán belül működő rajz-, citera-, báb-, sport- és táncszakkörök jó eredményeket érnek el. A rajzszakkör tagjai jelenleg nemcsak megyei kiállításra, hanem két nemzetközi rajzpályázatra is készülnek... Noha érezzük, hogy előbb- utóbb a vészmadár a mi iskolánk felett is meg fog jelenni, s ez nem más, mint a napjainkban készülő közoktatási törvénytervezet, amely sajnos sem a tanulók, sem a pedagógusok, sem pedig a szülők számára ném lesz kedvező, mivel fő drámai dolgokat foglal magában: az iskolák magárautaltságát az állam nem megfelelő támogatása hiányában. Meglehet, hogy kiváltság lesz a tanulás? Meglehet, hogy beborul az ég a szakkörök felett is?... Ám e kedvezőtlen körülmények között is helyt kell állniuk a pedagógusoknak, szülőknek, s nem utolsósorban az ön- kormányzatoknak gyermekeink boldogulása s jövőjének biztosítása érdekében. Oláh Ferenc Ha azt halljuk: egészségügy, bizonyára sokunknak a szabad orvosválasztás jut eszébe manapság. Pedig annyi ember próbálkozik ezen a területen is új íta- ni, változtatni. Róluk keveset tudunk. Csendesen, de megszállottként dolgoznak. Igaz, néhá- nyuk meginogni látszik, mert az emberek érdektelenek, az egészségügyet elintézik egy kézlegyintéssel. Szarvason egyéni kezdeményezésként indult egy program, amelynek szükségességéről oly sokat hallunk az utóbbi időben. Miről van szó? Az ifjúsági egészségnevelés egyik tervezete ez, ami egy kisvárosból, Szarvasról elindulva esetleg egy országos oktatási program alapja lehet. A Békés Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a Békés Megyei Pedagógiai Intézettel közösen elősegítette egy egyéni, ám szakemberek szerint is jól kidolgozott egészségnevelési program, az „Egészségünk alapjai” megyei tájékoztatóját. A decemberi fórumon ott voltak az érdeklődők, dr. Gion Gábor, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Békés Megyei Intézetének egészségnevelési osztályvezetője mégis borúlátóan ítélte meg az akkori fogadtatást. —Csak az iskolák pedagóguReneszánszátéli napjainkban a grafológia, mind többen érdeklődnek e sajátos szakterület kérdései, rejtelmei, műhelytitkai iránt. A szakemberek azt tartják, hogy az írás kifejező mozgás. A személyiség olyan egyedi megnyilvánulása, amely — a benne megjelenő jegyek alapján — sokféle kérdésre ad választ. Nincs két egyforma írás, csak legfeljebb hasonló. Bonyolult törvényei mind-mind megtanulhatók, de e tudomány felelősségteljes műveléséhez egyebek között alapos ismeret, gyakorlat, szakmai elkötelezettség és — diszkréció is kell. Mert az írásból a hozzáértő grafológus elé ki vetül az ember minden rezdülése, feltárulnak olyan dolgok is, amelyeket az írás tulajdonosa talán még önmaga elől is elrejt... Az íráskép, a kézírás megjesai érdekődtek, az egészségügyi intézményektől viszont alig voltak. Ami elszomorító: Szarvasról egy ember sem jött el, pedig ott már két iskolában is tanítom mint tantárgyat az Egészségünk alapjai-t. — Kik és milyen formában sajátítják el e tárgy ismeret- anyagát? — A 615. Sz. Szakmunkás- képző Intézet harmadikos osztályai és a 2. Sz. Általános Iskola 7. b osztályosai tanulják. Külön kérésre, nem kísérleti jelleggel az általános iskola különösen hátrányos helyzetű, vegyes közösségében, az ifjúsági tagozaton is tanítok. Az órák száma lenési formája egyébként a grafológiában járatlanok számára is nyújthat bizonyos információkat. Például: a barátkozó, a kapcsolatteremtés adottságával rendelkező embert a nyitott, a magánakvaló, nehezen megközelíthető embert a zárt betűformák jellemzik. Az érzelmekkel, indulatokkal telítettek írásképe lendületes, ugyanakkor bizonyos túlzásoktól sem mentes. Vagy egy másik „műhelytitok”: érdekes információkhoz lehet jutni nagyító használatával. A gyors tempójú írásképben, főleg az ékezetek elhelyezésénél, alig látható vonalka köti össze a szöveget az ékezettel. Az ilyen módon író személy mintegy jelzi a szellemi és a gyakorlati munka közötti kapcsolatra irányuló igényét. Ferenczy-Europress kevés (heti 1, illetve kéthetente 1), de az alapok elsajátítására elég. A minisztérium által kísérleti tantervként engedélyezett program a 13-18 éves korosztály egészségnevelését szolgálja. Jelenleg a 13-14 és a 16-17 éveseket érintő oktatási szakasz kísérletét végzem. — Vannak-e követői vagy magányos farkasként folytatja tovább a programot? — Szarvason szeretném továbbvinni e tárgyat, de sem a gimnázium, sem az óvóképző nem keresett meg. A Köznevelés című szaklap érdeklődik a kezdeményezésem iránt. — Úgy tudom, könyvet ír... — Szeptembertől már abból tanulunk. Bízom benne, hogy nem jutok oda, mint a hajdan volt „Családi életre nevelés”, amit teljesen elhanyagoltak az oktatási intézmények. — Ha más iskolák is kedvet kapnak és oktatni szeretnék a tárgyat, milyen személyi feltételeket kellene biztosítaniuk? —Nem kell feltétlenül orvos. Biológia szaktanárok, védőnők is taníthatják. CseteIlona kÁMIj«gyemánt I -- - - _ pályázat Lapunk január 25-ei számában hirdettük meg Kamu és gyémánt pályázatunkat, kérve olvasóinkat, hogy a népszerű álhírek írásába kapcsolódjanak be. Az érdeklődés a vártnál is nagyobb volt, száznál több anyag érkezett, s a legjobbakat folyamatosan közöltük. A meghirdetéskor azt is jeleztük, hogy a megjelentetésen túl, a legérdemesebbek között három darab ezer forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. Nos, ez megtörtént és a szerencse a következőknek kedvezett: Aranyi Erzsébet, Békéscsaba, Bakos Pál, Csorvás, Szabó Andor, Nagyszénás. A nyereményeket postán küldjük ki. Minden pályázónak köszönjük a részvételt, reméljük, olvasóink jól szórakoztak. Pintér Erika és Kondacs Andrea nőiruha-készítőnek tanulnak, harmadikosok. Kedvenc tárgyuk az Egészségünk alapjai. S hogy miért? íme: — Amit általános iskolában a biológiaórákon tanultunk, most azt kiegészítjük újabb ismeretekkel. Nem is nevezném ezt tanulásnak, inkább csak beszélgetünk. Ez a jó ebben! Arról nem is beszélve, hogy nem kapunk érdemjegyet! Talán ezért is érdekel bennünket a téma. — Mertek-e kérdezni olyan dolgokat az órán, amiről otthon nem beszéltek? — Mivel orvos áll a katedrán, bátran kérdezünk. 17 évesek vagyunk, sokat beszélgetünk a felnőtté válásról, a lány-fiú kapcsolatról. Volt már rá példa, hogy „túltárgyaltuk” a 45 percet. Pillantás a grafológia műhelyébe A Tevan Kiadó újdonságai Karcsi és a pegazus Hovatovább felüdülés olyan gyermekkönyvet látni, amelyik nem az amerikai rajzforma képeire épül, vagy azt utánzó döm- ping-kötet. A művelődést irányító minisztérium vélhetőleg ezért támogatta Lena Karl in és Charlotte Ramel könyvének megjelenését. A hetvenes évek egyik kedvenc olvasmánya volt a svéd gyermekversek gyűjteménye, nemcsak a felnövekvő nemzedék szerette, hanem az értelmiség számos összejövetelén olvasták, élvezték elevenségét, szókimondását. A történet 4-6 éves gyerekek számára íródott. Karcsit pótmamára hagyják szülei, míg vendégségbe mennek. A bambán kuksoló nagylányt hiába hívja játszani a főhős. A holdra vágyik Karcsi, amikor az egyik könyvéből kék pegazus ugrik ki, elrepülnek közös kalandra, tengerimalacával együtt. A mese vége maradjon titok az olvasó számára. A svéd szerzőpáros hosszú évek óta kedveskedik a gyerekeknek Hjalte/Karcsi meséivel. A rajzok eredeti szépségükben, pasztelles finomságukkal gyönyörködtetik a kis olvasókat. Kántor Zsolt ihletett fordítása játékosan könnyed, a szavak hangszerelése olyan, mintha magyarul írták volna. Az eredeti szöveg puritánságát olyan költői rímekkel oldja, mint „Átévé lassan elsötétül, a fény az ámnyal összebékül.”, vagy másutt „Hideg-kék éjszaka van, alszik a hang a harang”. A kötet erénye a hangulatok érzékeltetésében rejlik, ez teremti meg az egész történeten végigvonuló atmoszférát, például: „Eszik a hamvas szilvát, mintha a titkot innák”. Charlotte Ramel színes, fantáziát megmozgató és művészien igényes rajzai a gyerekek képzeletében egyetlen mesévé állnak össze. Minden, a gyermekét igényesen nevelni akaró szülő számára ajánlható ez a Tevan-kiad- vány. cstj Nem politika - alkalmatlanság Komolyan mondom, Udvarhelyi András meghökkentett múltheti írásával. Sokáig törtem a fejem, hogyan védeném magam, ha a helyében lennék, de az, amit ő választott, soha nem jutott volna az eszembe. Azzal kezdi dolgozatát, Máraitól megtanulta, hogy az igazság mindennél fontosabb. Ezért határozta el, hogy riportot ír Simonyiról. Ehhez képest meglepő dolgok szerepelnek az ominózus írásban. Kezdve azzal, hogy olyan idézeteket ad a költő szájába, a díszpolgári cím átvételére emlékezve, melyek soha nem hangzottak el. Simonyi soha nem fogalmazott olyan alpári módon, mint Udvarhelyi. (A teljes beszéd olvasható volt a Békés Megyei Hírlapban.) Folytatva a sort,Simonyi Imre nem valami különleges kegyként „kapott” lakást a tanácstól, mint ahogyan az a riportból kitűnik. Bérlakásban él, mint annyi más ember Gyulán. Valótlan a „hónapok, talán évek óta mosatlan edények” sztorija, a „csinos fiatalasz- szony”, aki mellesleg a beszélgetés kétharmadát végighallgatta, rendszeresen mosogat, takarít. Simonyi Imre állítása szerint nem igaz az évtizedekkel ezelőtti másik házban történt látogatás sem. Különös ember Udvarhelyi András! Más, ha hívatlanul bemegy egy lakásba, az előszobából önkéntelenül, gondolkodás nélkül az üvegezett, szemmel láthatóan szobaajtó felé indul. A cikkíró úr valami rendkívüli ötlettől vezérelve a szemmel láthatóan mellékhelyiség irányába ment, bejut a konyhába és azonnal kész a diagnózis: ez már szétesettség! (Olyan valaki mondja ezt, aki állítása szerint évtizedek óta ismeri a költőt. Mosatlan edényekből nyilatkozik, mint egy madárjós.) Azután kiderül, hogy Simonyi szellemileg is teljesen leépült, hiszen az évtizedek óta (állítólag) hozzájáró kedves ismerőst csak másfél óra múlva ismeri fel. (Mi ez, ha nem a szellemi szétesett- séget sugalló állítás?) Lealacsonyító a riport abból a szempontból is, hogy az abban Simonyinak tulajdonított mondatok úgy viszonyulnak a költő valódi mondataihoz, mint ahogyan a ricsaj hasonlít a muzsikához, ilyen értelemben tehát alkalmas Simonyi Imre hírnevének lejáratására. Szerintem az írás Gyulai Hírlapban való megjelentetése egyetlen célt szolgált: demonstrálni Simonyi szellemi és fizikai szétesettségét. (Tudtommal például Illyés Gyula klozetjéről nem jelentek meg írások.) Ha ugyanis a költő beteg, nehezen mozgó, nehezen gondolkodó ember, akkor teljesen más színben tűnik fel a polgármester számára oly kínos október 23-a. Ha ehhez azt is tudjuk, hogy a szerző ismerőse Pocsay Gábornak (amely állításomat senki sem cáfolta), azt hiszem jogos a gyanú! Engem ezért háborított fel annyira, hogy ez a „mű” a város lapjában megjelenhetett! Udvarhelyi múlt heti írása is elgondolkodtató. Illő szerénységgel a világ egyik legismertebb riporternőjéhez hasonlítja magát. (Akinek mellesleg a nevét sem tudja leírni.) Nincs emlékem arról, hogy bármelyik riportalanyát a fürdőszoba és a konyha rendje, vagy hasonló mutatók alapján minősítette volna Oriana Faliad. Mint ahogy arról sincs, hogy bármely riportját titokban készítve — a megkérdezett beleegyezése nélkül — párbeszédes formában jelentette volna meg, olyan mondatokat beszélgetőpartnere szájába adva, melyeket az soha nem mondott. О és a hozzá hasonló riporterek egész másról lettek ismertek. A nagy pesti hírlapíró elveri a port a suttyó vidéki ellenzéken! Mindemellett olyan kedélyesen gunyorászik el egy „ápolónő” képességein, mint ahogy azt csak igazi nagy írók teszik. (Pedig bizonyára meglepődne, ha ismerné, mennyi mindent tud az említett hölgy!) Képes leírni,Udvarhelyivel ellentétben. Faliad és Khomeini nevét, nem tulajdonít Udvarhelyivel ellentétben Szabó Dezsőnek Márai idézetet! Lásd: ,Az ember, ez a járvány". Elmagyarázná a nagy pesti riporternek, hogy a magyar nyelvtan szabályai szerint nem használunk többes számot az „egy" névelő után. Lásd: „Egy ilyen igen művelt ember, mint Danes és Kádár urak”. Amit a kommunistaságról, meg szövetségekről, meg elvtársságról mond a cikkíró úr, az engem Csurka István gyengébben sikerült írásaira emlékeztet. Megjegyezném azért, amiként Szabok ska Mihályból (egy költő volt) nem lett Petőfi Sándor, nagy valószínűséggel Udvarhelyi Andrásból nem lesz még Csurka István sem. Politikáról és hisztériáról itt addig szó sem volt, amíg Udvarhelyi második írása meg nem jelent. Pocsay Gábornak nem „csak" azért kell lemondania, mert ez az eset így megtörténhetett! Bár szeretném én látni azt a nyugati polgármestert, aki a város díszpolgárával történt hasonló affér után hivatalban marad.) Hanem azért kell lemondania, mert alkalmatlan! Irányítása alatt másfél év óta nem történt meg a „hivatal” átszervezése, mai napig nincs a kor szellemének megfelelően szabályozva és összehangolva annak működése. A város nem rendelkezik használható tervekkel a szociálpolitika, az oktatás, a közművelődés, az idegenforgalom, a vagyongazdálkodás, a környezetvédelem, a vállalkozások támogatás területén, hogy csak néhány fontosabbat említsek. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a kinevezések többségénél a polgármester, az MDF iránti lojalitás volt a döntő szempont a szakmai rátermettséggel szemben, így aztán napról napra csökken az esélye annak, hogy Gyula kiugró települése legyen a térségnek. Emellett erkölcsi fenntartásaim is vannak. Bár egy hárompárti megegyezés megszegése árán Pocsay Gábor a megyei közgyűlés tagja lett, másfél év alatt talán ha háromszor tájékoztatta az őt oda delegálókat az ott folyó tevékenységről. (Akkor is csak többszöri felszólítás után.) Gusztustalan, a régi tanácsi vezetőkre emlékeztető eljárás volt, amikor egy szervezetlenség és hozzá nem értés miatt veszteséges sorsjegyakció után azzal akarta megnyugtatni a város lakóit, hogy a másfél milliós ráfizetés—reklámköltség! Nevetségessé tette magát a nevével kapcsolatos interjúja során, amikor azt állította, hogy Magyarországon születése idején divat, és nem jog szerint anyakönyveztek. Mindezekhez most hozzájön ez az ügy, ahol véleményem szerint ugyancsak nem lehet tagadni a felelősségét. Ezért kértem a képviselő-testületet, hogy szólítsa fel lemondásra Pocsay Gábort. Ez nem politikai hisztéria, hanem alkalmasság kérdése! Ezek után számomra kérdéses, hogy nem Udvarhelyi András lett-e eszköze valakiknek? Avagy néhány napi gyulai tartózkodás elegendő számára, hogy mindent megértsen, átlásson? Ez a néhány itt töltött nap feljogosítja-e őt arra, hogy ítélkezzen politikáról, közéletről, emberekről? Végezetül tudomásom szerint a cikkíró urat nem fenyegeti a Simonyi Imrével való kézfogás veszélye sem kesztyűben, sem anélkül! Mint ahogy jómagámnak sem az a le g hőbb vágyam, hogy irodalmi nagyságok klozetjéről szóló riportok szerzőinek kezét szorongassam. Danes László
