Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

1992. február 19., szerda MINDENT BELE © «S MIM HÍRLAP „Nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent” Bili kapitány élete a blues Mindhalálig blues Fotó: Kerekes István — ..Kőbányán születtem, ott is nőttem fel" énekled a Kőbánya bluesban, így feles­leges lenne azt kérdeznem, honnan indultál. Érdekelne viszont, hogyan és mikor kezdtél énekelni. — Tizenegy éves koroban elveszítettem a lábam és emiatt abbahagytam a focit, amit imádtam és állítólag jól is ment. Valamit keresni kel­lett helyette és így kezdtem énekelgetni. A telepen a szomszéd roma srác kapott egy gitárt az apjától. Kiültünk az utcára és zenéltünk, éne­keltünk. —Akkoriban ragadt rád a Bili becenév is? — A beat korszak kezde­tén mindent játszottunk, ami megtetszett, többek között Bili Haleyt is. Az egyik barátom tőle kölcsönözte nekem a Deák Gyula mellé a Bili nevet. — Mikor lettél profi énekes? — Kezdetben kis alkalmi bandákban játszottam, ezeknek már a nevét sem tudom. Az első komoly zenekarunk 1968-ban alakult, Sztár néven. ORI-vizs- gát tettünk, jártuk az országot, de mivel nem volt pénz a cuc- cokra, életképtelenné vált az együttes. Ezután vendégként énekeltem a P. Mobilban és a legendás Syriusban is, amelyet mind a mai napig az egyik leg­jobb zenekarnak tartok. Majd következett a Hobo Blues Band, ahol csodálatos hat évet töltöt­tem. A nagy hibát akkor követ­tem el, amikor eljöttem a Hobó- ból és nem alakítottam meg mindjárt a Deák Bili Blues Ban- dot. Bár a Kormoránnai az idő tájt elkészítettük a Bili kapitány blues cirkuszát és a Mindhalálig bluest, de ezek az anyagok soha nem kapták meg igazán a meg­felelő reklámot, mert a kiadónk nem tudta felvenni a versenyt a pénzes cégekkel. — Többektől hallottam, és én is azt a véleményt osztom, hogy a te hangoddal külföldön hatal­mas karriert futhattál volna be, és most milliók lennének a zse­bedben. — Hívtak Ausztráliába, de annyira szerettem és ragaszkod­tam édesanyámhoz — akit saj­nos már két éve elvesztettem —, hogy itthon maradtam. Nekünk, a Kopasz kutya korszak zené­szeinek, soha nem a pénz ját­szotta a főszerepet, de más volt akkoriban a helyzet és más je­lenleg, amikor egyre inkább elüzletiesedik a zene. Ma szé­pen befésült frizurájú, nyakken- dós úriemberek nyálas zenével nagy pénzekhez juthatnak, ez a világ azonban tőlem távol áll. —Az általatok képviselt mű­fajban viszont még mindig az „öregek" viszik a prímet és va­lahogy hiányzik az utánpótlás. — Igaz, hogy már én is 43 éves vagyok és 25 éve „gyú­ródok” a szakmában, de sze­rencsére a blues nincs korhoz kötve. Utánpótlás pedig len­ne, hiszen tehetséges gyere­kek játszanak az ország majdnem minden részén, csak hát nincs, aki kellően menedzselje őket. Az effajta zene iránti igényt jól mutatja, hogy a koncertjeink állandó telt házakat vonzanak és a 14 éves korosztálytól a 40 éve­sig bejönnek az előadásokra. — Benneteket évekig kitil­tottak egyes városokból, az elvtársak fekete bárányok­nak tartottak. Mások ugyan­akkor a szabadság hírnökei­ként istenítettek. A nálunk végbement változásokat ho­gyan értékeled? — Ahogy énekeltem róla, én nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent és nem is politizá­lok. Egyet tartok igazán fontos­nak, hogy béke legyen, és a gyű­lölet helyére végre a szeretet fér­kőzzön az emberek szívébe. —Nem beszéltünk még a csa­ládodról. — Van egy 15 éves kislá­nyom, Brigitta és egy 18 éves fiam, Tamás. Amikor hazame­gyek és találkozom velük, meg­nyugszom. — A szabadidődben mivel foglalkozol legszívesebben? — Igényes amerikai zenét hallgatok, de imádok kártyázni is. No és mivel „csapat csak egy van, a Ferencváros”, ha tehe­tem, kijárok a Fradi-meccsekre. — Végül mit üzensz a Békés megyei rockereknek? — Csupán két szót: Mindha­lálig blues. Nyemcsok László Rocklegendák A reggae királya: Bob Marley Február 6-án töltötte volna be 47. életévét a jamaikai reggae- zene legnagyobb egyénisége, előadója, szerzője: Bob Marley. Egy angol katonatiszt és egy jamaikai színes bőrű asszony gyermekeként látta meg a napvi­lágot Rhoden Hall ban. Már 15 évesen rendszeresen fellépett a helyi kiskocsmákban, de nem aratott különösebb sike­reket. Mielőtt mélyebben elmerül­nénk a „király” élettörténeté­ben, úgy vélem nem érdektelen visszatekintenünk ennek a sajá­tos muzsikának a múltjára. A reggae eredetét a mai napig homály fedi. Bizonyos szak­könyvek afrikai eredetet gyaní­tanak, de sokkal valószínűbb­nek látszik, hogy Nyugat-India a bölcsője. Amolyan kevert zene: a Nyugat-Indiából bevándorló munkások ősi muzsikája keve­redett a feketék ..Rhythm and blues”-ával, valamint a jamaikai bennszülöttek kalipszójával. Mindez egy új táncot, új ritmust eredményezett, ez lett a reggae. Jamaikában elsősorban a nyomornegyedekben, a vidéki rumbarokbán jött létre. Azok alakították ki, akik ebben a zené­ben lelték az önképzés és az ön­igazolás egyetlen eszközét. A ’60-as évek közepétől vált egyre ismertebbé az egész vilá­gon. a slágerlisták élére 1964- ben ért fel először Millie: My Boy Lolli-pop című szerzemé­nyével. A reggae a rocknak egy zárt és külön árama. Izgalmas és ér­dekes tánc. a szamba és a kalip­szó mozdulataival, csak éppen elevenebb, temperamentumo- sabb. Kezdetben a szexualitás volt szövegeinek fő témája. A „rock steady beat”, ahogy maguk, a reggae-zenészek nevezték da­laik alapritmusát, a szeretkezés folytonos mozgásának utánér­zése volt. Nagyobb visszhangra talált azonban a reggae-dalok társada­lomkritikája. Mivel a zenészek többsége alulról származott, legtöbb daluk a szegénységről, a rendőri brutalitásról, a munka- nélküliségről, a nyomornegye­dekről szólt. Marley-é is. A mulatt Bob már 1962-ben debütált Wailers nevű zenekará­val, de a nagy áttörés csak 1973- ban következett be: Rasta Revo­lution című albumukkal „offen- zívát" indítottak a reggae ősi for­májának megőrzése érdekében, éppen azért, mert akkoriban már sok felhígított slágerdalban je­lentkeztek „elfuserált” reggae- elemek. Bobék színre lépése er­edménnyel járt. Bár az egyre népszerűbb aszimmetrikus reg- gae-tempóval mind a mai napig rengetegen próbálkoznak — igazi sikert a valóban eredetit játszó Marley és jamaikai ze­nésztársai arattak. Egymást követték a világhó­dító dalok és lemezek. (LP-k: Lángolok. Életre születtem, Rastaman Vibration. Exodus. Kaya, Túlélés, Felkelés. Ezeken kívül még két koncertalbum is.) A No Woman, No Cry című szer­zemény máig a műfaj himnuszá­nak számít. Marley sok elnevezése közül az egyik legérdekesebb a „Ras- tafari-király”. A „Rasta” tagjai egy vallási kisebbség képviselői Jamaikában, ők viselik hajukat fürtökbe csavarva. A rasták a rabszolgatartás idején is szabad emberként éltek a hegyek kö­zött. Ma sem tisztázott még, hogy politikai, vallási vagy más tölte­tű merényletet követtek el elle­ne. Hála istennek, az 1976. de­cember 3-án történt esemény elkövetői abszolút amatőrök voltak: senkit sem sikerült meg­ölniük a Marley-házban, min­denki túlélte a fegyveres táma­dást. Bob egy karácsonyi kon­certen már fel is lépett, megmu­tatva közönségének hegedő se­beit. Időközben Jamaikában poli­tikai fordulat következett be: a prófétaként tisztelt népénekes végre nyugodtan alkothatott. Ám a rák biztosabb gyilkosnak bizonyult a merénylőknél... A kegyetlen kór 1981. május 11- én érte utói Miamiban. A kedves olvasó bizonyára azt gondolja, hogy ezzel vége is a Marley-történetnek. Pedig ma is folytatódik. Marley rastafa- rian vallása tiltja végrendelet hátrahagyását — így ma sincs gazdája vagyonának (dalainak, jogdíjainak, kiadójának). Egyre dúl a háború, már több millió dollár „röpköd a levegőben”. A család legnagyobb ellenfele a világ egyik legjelentősebb le­mezcége, az MCA. Ok 15 millió dollárt ajánlottak. A család pedig küzd körme- szakadtáig... Szigeti Csaba SÍRUNK es NEVETÜNK Ufó Békéscsabán! Szenzáció! Ilyen még nem volt! Elsőként a világon, végre sikerült megszólaltatnunk egy „igazi” ufó-t! A „Vendéglő a hét temető­csőszhöz” nevű mulató vezetője hívott fel: „Van itt valaki, sze­rintünk csak ufó lehet! Három­szor annyit tud inni, mint legré­gibb törzsvendégeim bármelyi­ke. Erre ember nem képes!...” A hosszú úttól kissé elfárad­va, bágyadtan támaszkodik a kocsma pultjához. Pontosan olyan, mint egy átlagember, csak sokkal büdösebb. Vállig érő nyaka, földig érő lába, s ara­nyat érő elbeszélései vannak. Két hatalmas, véreres szemével atávolba réved—talán Hazájára gondol. Úgy érzem, mintha mondani szeretne valamit. Se­gítségére sietek: — Hogy került éppen Békés­csabára? — Iauoeéáaee — válaszolta, s ha nem állok félre még rám is zuhant volna. Többen is próbál­juk talpra állítani, s értelmezni szavait. „Ide küldtek” — lehet­ne a nyers fordítása az elmon­dottaknak. — Értem, értem — villanyo- zódok fel. — S mely bolygóról érkezett? Többször is felteszem kérdé­sem — az asztal alatt úgy látszik nem hallanak túlságosan jól az idegenek (interjúalanyom any- nyira fáradt lehet, hogy állni sem képes már a saját lábán...) — Ioueaííúüöaóű. Erről az égitestről én még sohasem hallottam, de nagyon messzi lehet — beszélgetőpart­nerem hangosan horkol. * — Nem mondana kicsivel többet hazájáról? — kukoréko­lok a fülébe, ami hatásosnak tű­nik, mert bár a fejét erősen kell tartani, a szeme félig nyitva van. — Ioeaéáűúíóöe. — De már meg ne haragud­jon, mit keres ön egy vendéglá- tóipari egységben? — Oiuaeúíűöooóő. — Most biztosan azt mondta, hogy amolyan tapasztalatszer­zés, ugye? Akkor köszönöm szé­pen ezt a mély és tanulságos beszélgetést! S jó pihenést kívá­nok, kedves (nedves?) földönkí­vüli! Tisztelt olvasóink! Mint emlí­tettem, önök voltak az elsők, akik ezeket a szenzációs sorokat olvashatták! Úgy érzem, ezek után végre sikerült sokkal köze­lebb kerülnünk az idegenekhez, életükhöz, gondolkodásmódjuk­hoz, lelki világukhoz. A többi már csupán gyerekjáték lesz... (Ha véletlenül ufólátogatóba mennek, feltétlenül vigyenek magukkal ruhacsipeszt, mert elviselhetetlenül büdösek.) Az én kedvenceim Kinczli József 14 éves, 8. osztályos fiatalember kedven­cei, amelyeket napi 4-5 óra Mu­sic Television nézés után szere­tett meg. 1. DONT CRY (GUNS N’ ROSES) 2. GOOD VIBRATION (MARKY MARK) 3. SMELLS LIKE TEEN SPIRIT (NERVANA) 4. BLACK OR WHITE (MICHAEL JACKSON) 5. MYSTERIUS WAYS (U2) 6. IF YOU GO AWAY (NEW KID’S ON THE BLOCK) 7. LIVE AND LET DIE (GUNS N’ ROSES) 8. OSSESION (ARMY OF LOVERS) 9. REMEMBER THE TIME (MICHAEL JACKSON) 10. SPEEDING MY TIME (ROXETTE) (Te is küldhetsz slágerlistát!) Mai „Nevetséges” rovatunk témáját egyik orosházi olvasónk szolgáltatta. Nemrégiben történt, hogy a mentőket a tanyavilágba hívták ki, mert egy leszázalékolt férfi rosszul lett. A beteget annak rendje-módja szerint beültették a nem éppen dűlőutakra terve­zett járműcsodába. Messzire azonban nem jutottak, mert az olvadás miatt az egyik kátyú maradásra bírta a járgányt. A mentősök kiszálltak, s néhány keresetlen szó kíséretében meg­próbálták kiszabadítani az autót. Ebbéli kísérletük kudarcot val­Ezen a héten képaláírási já­tékra hívjuk olvasóinkat. A fo­tón látható szürke marhára a bé­késcsabai szeméttelepen buk­kantunk nemrégiben. Önöket arra kérjük, írják meg szerkesz­tőségünk címére (5601 Békés­csaba, pf.: 111.), mi jut eszükbe a képről, mit írnának alá. A leg­jobb, legötletesebb képaláíráso­kat beküldők között az M-Land lőtt, így hát erősítés után néztek. Mivel égen-földön nem találtak segítséget, elfogadták a beteg önkéntes jelentkezését. Végül is nagy erőfeszítések árán beérkeztek a kórházba, ahol a pácienst meglátva az or­vos első kérdése ez volt: — Maga meg hol járt, hogy tiszta sár? A válasz: — Doktor úr! Én csak toltam a mentőt, ami ho­zott. Ny. L. („Nevetséges” jeligére to­vábbra is várjuk olvasóink leveleit, telefonhívásait.) Kft. három, egyenként 2000 fo­rint értékű, különféle ízű és ki­szerelésű Felix ketchupokból összeállított ajándékcsomagjait sorsoljuk ki. Beküldési határi­dő: február 27. Elmúlt rejtvényünk nyerte­sei: Papp Szilvia gerlai és Hagy- mási Gyula békési olvasóink. Ajándékaikat postán küldjük el címükre. Játszva nyerhet!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom