Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15-16 / 39. szám

1992. február 15-16., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Szorító Halotti bizonyítvány és menlevél Életem egyik vörös fonala az UTUNK című irodalmi művé­szeti hetilap, amelyet 1946-ban Gaál Gábor alapított Kolozsvá­rott, s amelynek művészeti ro­vatvezetője voltam 1958-tól há­rom évtizeden át, szóval életem­nek ez az egyik vörös vonala többször is megszakadt az el­múlt években. Először 1988- ban, amikoreljöttem Kolozsvár­ról. De néhány hónap kihagyás­sal szép lassan elindultak utá­nam az Utunk példányai. Aztán az 1989-es fordulatot követően új címet választottak szerkesz­tőkollégáim, s lett HELIKON. Azóta is küldik, a szakadás tehát csak bennem volt érzékelhető, de megszoktam, s egy idő után újra a magaménak éreztem, mert hiszen a szellemi tőke rejtve kamatozik s rejtve térül meg. A román posta azonban már rég megtagadta lapterjesztői kötele­zettségeit, így aztán az utóbbi időben hol a budapesti Minisz­terelnöki Hivatal mellett műkö­dő Határontúli Magyarok Tit­kársága, hol a Fidesz országos irodájának a cégjelzéses borí­tékjában érkezett egyszerre 2-3 szám. A napokban kaptam meg az 1991-es év 52., úgy is mondhat­nám: búcsúszámát, a vezércikk helyére tördelt gyászjelentéssel. Azért kétnyelvű, mert a ro­mán kormány egyszerre vonta meg a támogatást a Romániai írók Szövetsége által kiadott -összes folyóiratoktól, s noha — mint a szerkesztőségi magyará­zatból kitűnik (Magyarázzuk a halotti bizonyítványunk) — a Helikonnak még van néhány számra való papírja és pénze (más forrásból), a szolidaritás kifejezését kötelezőnek érezték a valóban megszűnő román lap­társak iránt. Vajon folytatódik-é valaha % FEKETE? FEHÉR?-IGEN? NEM? ф HELIKON 52 A búcsúszám fejléce, a vezér­cikk helyén a gyászjelentés még életemnek ez a vörös fona­la? Kolozsvár. Hallják, érzéke­lik, hölgyeim és uraim, hogy zeng ez a város, ez a név? Má­tyás szobra a templom előtt meginog, egyik kezével ele­reszt, de a másikkal, lám utánam kap. Mert a gyászjelentéssel szinte egyidőben menlevél is érkezett. Arra kémek, küldjem el má­soknak is. Engedtessék meg nekem, hogy a legnagyobb nyil­vánosságot használjam postá­nak. Elvégre úgy tűnik, nem­csak a kolozsváriaknak szól, ha­nem minden magyar város la­kóinak, akik esetleg nincsenek meggyőződve róla, hogy mond­juk Békéscsba vagy Gyula is lehet „kincses” — ha akarják... Л Romániai Magyar Demokrata Szövetség V'V KOLOZS MEGYEI SZERVEZET \л И Uniunea Democratá Maghiorá din Románia M'-' ORGANIZATIA —CLUJ 3400 Cluj, str.Pavlov 21 telefon: 95/112217,112364 telefax: 95/111987 „Kincses Kolozsvárért” A gyászjelentéssel szinte egyidőben menlevél is érkezett Kedves Barátunk! Szeret nők, hogy felkereső sorainkat egy majdan gyü­mölcsöző kapcsolat első lépésének tekintsed. Bízunk ugyanis abban, hogy választott új hazádban, a megvál­tozott életkörülményeid közepette is érdekel még egyko­ri szülőfölded, lakóinak sorsa és ezer szál fáz még Erdélyhez, Kolozsvárhoz. Ugyanakkor — megváltjuk — mi is érdeklődünk irántatok, figyelemmel fogadunk min­den Felőletek érkező hírt, tanulmányozzuk sorsotok ala­kulását. Régóta szükségét érezzük annak, hogy a tegna­pi és mai kolozsváriak között kapcsolatot teremtsünk és tájékoztassunk Benneteket városunk és környéke jelené­ről, politikai, gazdasági, kulturális életének alakulásá­ról, a különböző (régi és új) szervezetekről, az itt maradt magyarság küzdelméről, sikereinkről és gondjainkról. Ezzel párhuzamosan szeretnénk mi is minél többet meg­tudni Rólatok. Kérünk hát, hogy válaszleveletekben szá­moljatok be Magatokról, családotokról, a barátok, is­merősök, valamint szervezeteitek helyzetéről is. E megfontolások szellemében, tájékoztatásotokra az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) Ko- lozs Megyei Szervezete kiad majd egy rövid, havonta megjelenő belső tájékoztatót a város és vidéke életéről, melyben szemelvényeket közölnénk az itt megjelenő egy­házi és világi lapokból, kiállítások, tárlatok, rendezvé­nyek, hangversenyek, iskolák és más intézmények kata­lógusaiból, de közölnénk könyvismertetéseket is. Úgy gondoljuk, hogy más területen is tudnánk segíteni: jog- szolgálatunk például hagyatéki kérdésekben, adásvételi ügyekben állna szívesen rendelkezésetekre; szociális bizottságunk az itt maradt hozzátartozók, öregek, gyer­mekek gondozásában segíthetne; hazalátogatás esetén azoknak, akiknek már nem élnek itthon közeli rokonaik szállást biztosíthatnánk; segíthetnénk innen igényelt iratok beszerzésében; házsongárdi sírok ápolásában. Csoportos hazalátogatás esetén kalauzolást, erdélyi körutazás szervezését is vállalnánk. Kérésre más termé­szetű szolgáltatásokat is elvégezhetünk. Mindezzel alapjában véve azt szeretnénk elérni, hogy „Kincses Kolozsvár" ne csak múltat, emléket je­lentsen, hanem a jelent, s a holnapot is. Jelentse azt a várost, amely számotokra ma is az óhaza, a szülőföld, s mely szeretettel vár Benneteket. E tág karolásti gondolatkör jegyében megvalljuk azt is, hogy számítunk Rátok gondjaink megoldásában is. Meggyőződésünk, hogy csupán összefogással léphetünk túl a mai erkölcsi, politikai és anyagi válságon. Ebből a célból kezdeményezzük a „Kincses Kolozsvárért" Tár­saság megalakítását. Tagjai sorába szeretettel várjuk a szülőföldünkről elszármazott valamennyi hazánkfiát. Amennyiben ajánlatunkat elfogadod, Társaságunk pártoló tagjának felveszünk, és ezt tagsági könyvvel vissza is igazoljuk. A jelentkezők névsorát és pontos címüket —- ha erre beleegyezésüket megkapjuk —- fél­évenként a tájékoztatónkban rendszeresen közölni fog­juk, hogy ezzel is segítsük az egymásközti közvetlen kapcsolatteremtést. Megértéseteket kérve arról is értesítünk, hogy az el­kerülhetetlen nyomda- és postaköltségek fedezésére tagjainktól minimális — körülbelül havi 50 forintnak megfelelő felajánlást igényelnénk. Beleegyező válaszod esetén a befizetési módozatról levélben fogunk értesíte­ni. A fentebb említett szolgáltatások tiszteletdíjáról ter­mészetesen csak a konkrét feladat ismeretében tudunk nyilatkozni. Tájékoztatásotokra viszont elmondjuk, hogy ez számotokra feltétlenül előnyös lesz, hiszen Ro­mániában jelenleg a havi átlagkereset 20-30 dollár között mozog, így a szolgáltatási díjak is ennek arányá­ban alakulnak majd. Ha javaslatunk segít szülőfölded iránt érzett szerete­ted ápolásában, úgy örömmel fogadjuk jelentkezésed. Közös ügyünket segíted, ha levelünk másolatát eljutta­tod ismerőseidhez, vagy megírod nekünk címüket, hogy sorainkkal közvetlenül fordulhassunk Hozzájuk is. Reméljük, hogy nem csupán a múltra vonatkoztathat­juk ezt a valamikor realitást kifejező szókapcsolatot, hanem a jövő felé is távlatot nyithat e most induló kísérlet a ,,Kincses Kolozsvárért". Az RMDSZ Kolozs megyei választmánya nevében baráti szeretettel dr. Buchwald Péter elnök Válaszcím: Dr. Némethi Gábomé, 1118 Budapest, Szittya u. 4. Közli: Banner Zoltán Textilparádé Algériából Egy kis Algéria háromszáz négyzetméteren (Wormser Antal felvétele — MTl-Press) „A Népi Hagyományok és Mű­vészetek Nemzeti Múzeuma számá­ra öröm, hogy bemutathatja hím­zés-, viselet- és csipkegyűjteményét. Reméljük, szerény közreműködé­sünkkel lehetővé tesszük, hogy alko­tó ihletet meríthessenek gazdag nemzeti örökségünkből’' — írta M. Bentabet, az algíri múzeum igazga­tója. Reményét arra az országában bevett gyakorlatra alapozva, mely szerint a hagyomány arra való, hogy ma is éljünk vele, alkalmazzuk, hasz­náljuk fel. Ezért is nyitották meg parádés, szemet kápráztató divatbemutató­val a Néprajzi Múzeumban az Algé­riai textilek című ugyancsak látvá­nyos kiállítást. A divatparádé hím­zett, flitterezett, csipkézett, gyön­gyözött, hagyományos szabásvona­lakat alkalmazó modelljei ugyan­olyan stílusosan idézték a „titokza­tos arab éjszakát”, mint a mai, mo­dern nappalokat. Most háromszáz négyzetméteren egy kis Algériát hoztak el a Néprajzi Múzeum földszinti termeibe. A XVIII. századtól a mai napig terje­dően mutatják be milyen öltözéke­ket, lakásbelsőket díszítettek varrás­sal, hímzéssel, csipkével, szőnyeggel, függönnyel, kendővel, térítőkké). (MTI-Press) Filozófiai zárlatok Határ Győző breviáriuma Minap terjedelmes könyvet hozott Londonból a posta. Ha­zánk fia, a gyomai születésű Határ Győző küldte el „Filozó­fiai zárlatok” című új kötetét, amelyben profán epigrammák­nak nevezett bölcselkedő gon­dolatokban foglalja össze a vi­lágról és az emberekről kiala­kult nézeteit. Elsősorban magát a gondolkodást befolyásoló mesterségesen kreált eszmék egy-egy csipetkéjét veszi gór­cső alá s teszi nevetségessé. Humora nem bántó, inkább csak groteszk és ebben rejlik az olva­sót meghódító sikere. Elmés, körmönfont meghatározásai szórakoztatóak, és óhatatlanul egy kellemes szellemi mámor hatása alá kerülünk. A könyv derűs pillanatokat szerez mind­azoknak, akik hajlandók egy kis időre megfeledkezni a minden­napok bilincseibe zárt gondok­ról — ha letesszük a könyvet, úgyis megjelenik újra a józan valóság porkolábja; ezért ké­sőbb szinte kényszert érzünk, hogy ismét kinyútjsuk kezünket a felnőttek meséskönyvéért. Szabó Zoltán bevezető „fo­gódzója” jól eligazít bennünket ebben a folyondáros, sziporkázó gondolat-óceánban és egyben vázlatosan áttekinti Határ Győ­ző életének állomásait is. Szó esik itt bölcselőkről, írókról, vallásokról, kételkedésekről, öregedésről és halálról, ám az elmúlás filozófiája is tele van tűzdelve Máraival, Beckettel, no meg egy tucatnyi fölségesen felesleges „intellektuális ma- szattal”, ami ismét csak Határ Győző derűs szemlélődését iga­zolja. Nála-sápkóros a világot formáló őserő, amikor D. H. Lawrence angol írót jellemzi; az úgynevezett károgó irodalom- történetben kitűnő összehason­lítást végez az össztönös Ady és a tudatos Babits között — az utóbbi javára, de az előbbit zse- niségében csodálva. Határ Győző szkeptikus ta­nokat sugallva döntögeti le a porosodó tabukat, mondván, legyenek kételyeink a magunk megismerésében, hirdeti: „is­merd meg a körülötted valókat”! Bízvást mondhatjuk: a megfej­tésben rejtezik ajutalom. Könyvünk szerzőjét, mint rendhagyó jelenséget, egyik méltatój a—Kabdebó Tamás— a literatúra Picassójának nevez­te, aki szókimondó írói boszor­kánykonyhájában egy nagy- nagy üstben főzte ki ezt a köny­vet, amely szinte minden lénye­ges elemét tartalmazza eddigi írásainak és ezért hitelesen ne­vezhetjük Határ Győző breviá­riumának. A Wimbledonban kiadott és az Aurora Ezotéria sorozat 8. köteteként megjelent magyar nyelvű könyvet 230 illusztráció és (Szepesi Attila szavaival! a Harcsabajuszú Maestro arcképe díszíti. Határ Győző — anya­nyelvét megtartva—35 év óta él Angliában, ahol erősen leszű­Humora nem bántó kült az a közeg, amelyben írásai visszhangot remélhetnek. „Magyarul írni emigrációban olyan, mint a csillagközi űrben közönséges lábintó-pedálos kapszulában kerékpározni gya­logsebességű szédületes lassú­sággal”— írja könyve befejezé­seként. Talán mégsem volt hiá­bavaló, mert jó adag szürrealiz­mussal tálalt művei lassanként itthon is fogyasztói polgárjogot nyernek. A könyvet név- és tárgymuta­tó, valamint a szerző eddig meg­jelent műveinek jegyzéke egé­szíti ki. Ez utóbbiból sajnálatos módon hiányzik az 1989-ben Békéscsabán kiadott „Boldog­ságról, szenvedésről” című bibliofil verseskötet — jólle­het figyelmező észrevételünk sem egyéb, mint „fűszál küzde­lem”, amely érvényét nyeri, mert ha a szó el is száll, az írás megmarad. Balogh Ferentz Munkácsy dokumentum Bécsben A bécsi Városi Történeti Múzeum egyik igen értékes da­rabja a Johann Strauss hagya­tékból származó, úgynevezett „autogram szekrényke”. Maga a bútordarab jellegzetes termé­ke a XIX. század második felé­nek. A szekrényke kívül gyö­nyörű díszítéseivel tűnik szem­be, s közöttük a nagy zeneszerző életművének legfontosabb állo­másait tükröző képek helyez­kednek el. Valamennyi a bieder- meyer felfogást tükrözi. Okmányszerűen megállapít­ható,hogy 1878-ban már a bécsi Johann Staruss (1825—1899) palotában volt. Szerencsére nem osztotta a palota sorsát, amely 1944-ben bombatámadás áldo­zata lett. Megszerzése után nemsokára a zeneszerző utasítá­sára átvitték a Schönauban lévő családi villába és jó néhány évig ott maradt. További sorsát meghatározta az a tény, hogy 1882-ben fel­bomlott Johann Strauss második házassága. A zeneszerző csak rövid ideig maradt egyedül, mert kapcsolatot teremtett a fiatal özvegy Adele-lel (1856— 1930), 1887-ben házasságot kö­töttek. Johann Strauss halála után özvegye, majd lánya örökölte a villát és az említett szekrénykét. A Strauss-ház hatalmas társa­dalmi élet központja volt. Hans Canon (1829—1885) jónevű bécsi festő javaslatára gyűjteni kezdték a híres vendégek, első­sorban művészek autogramjait. A nagyszámú aláírás között fe­dezhetjük fel Munkácsy Mihály (1844—1909), a nagy magyar festő keze nyomát is. Nem isme­retes, milyen alkalommal kért tőle a Strauss család valamelyik tagja autogramot. Az autogram valószínűleg az 1884 és .1887 közötti évekből származik. Az is valószínű, hogy vagy egy bécsi kiállítás, vagy egy jeles művé­nek bemutatása alkalmával való ottani tartózkodása tette lehető­vé meghívását a Strauss villába, és így került sor az autogram átadására. E megtiszteltetés számba menő felkérés a magyar festő autogramját olyan gyűjtemény­be sorolta be, amelyben olyan nevek szerepelnek, mint Hans Schliesmann (1852—1920), aki Johann Strauss barátjaként szá­mos művének kiadását illuszt­rálta. Ugyanott található August Eisenmenger (1830—1907) aláírása is, aki a nagy zeneszer­ző közismert arcképét festette meg. Glück Jenő Fohász a MŰVÉSZETÉRT Tapasztalhatja az érdeklődő olvasó a sajtónyil­vánosságban, hogy a helyi művészeti közélet már- már harci színtérré válik. A megalakuló művészeti egyesület lehetőségei néhány művészt teljes vér- tezetbe öltözteti!). Ezen újkeletű lovagi tornán csak a fegyverhasználat szabályai ismeretlenek. A tét nagy : birtokolni azt, ami nincs, bekebelezni azt, ami még nem létezik. Miközben szellemi energiák csírájukban, szárbaszökkenésük előtt mennek tönkre. A hiány, a szellemi VÁKUM magához szippantja a „csörömpölőket”, a piadesztálra emel művek nélküli művészeket. A hivatalosoknak, pártvéleményezőknek csak az a fontos: a kiválasztott a „képzelt beteg legyen”. Elfelejtve, hogy az új helyzetben nem a művészet érdekérvényesítő helycseréjéről van szó, hiszen a hatalmat ily módon legitimizálni a politika dolga és a választópolgárok tiszte. A hatalmi elit KÖR­FORGÁSÁBÓL következően észre kell vennünk: a MŰVÉSZET közös ügye felett harangoznak délre, de nem délebédre. A hivatalos álláspontot ismerve, mely szerint: hagyjuk magára a „költség­ként kezelt” kultúrát, művészetet, nem kell dédel­getni, mint a múltban, tartsa el magát, ha megve­szik, megmarad... Elfeledve, hogy az igaz, valódi művészet mindig támogatásra szorul. A békési tájhoz kötődő művészeknek (képző­művészeknek) még mindig nincs állandó kiállítási helye. A mindent elöntő pénztelenségre hivatko­zás a tétovaság egyhelyben topogását váltja ki, pedig nem csupán erről van szó. Nem a lármás nagyot dobbantás hiányzik, hanem a halkszavúak okos gyülekezete. Felismerve, hogy az együttva- lóságban több az összekötő, mint az elválasztó elem. Látható, a művészek „magukra hagyása”, magukrautaltsága egyre nagyobb. A kizárólagos­ság nélküli többségi elvet tisztelő alapállás segít­het, előmozdítva a szerves fejlődés lehetőségét. Hiszen a szellemi különbözőség a művészet nyil­vánvaló sajátja, sui generise. A másság elkülönítő hatása ne váljon intrazigens példabeszédek apro­pójává. A többféle együttlétezési forma természe­tes. Ugyanakkor az egymásmellettiségről ne felté­telezzük a közös „akolba” terelést! Szabad akarat­ból egymást elfogadva, szuverén módon kell te­remteni megmutatásra alkalmas tereket. Tereket (kiállítóhelyiséget), ami nem a hátsó udvarban van! Több volna ez művek együttesénél, műfajok ölelkezésénél. Ezek — a békési táj ön­azonosságának, magáratalálásának — fontos szellemi színterei volnának, ami nem lehet öncél, mert maguk a művek jelzik a hely szellemét, bízva az ide kötődő művészek műveinek kisugárzó ere­jében — és Csakis Abban ! Szilágyi András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom