Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-12 / 36. szám
1992. február 12., szerda HAZAI TÜKÖR-mwm MEGYEI HÍRLAP Az MDF-en belül megalakult az Úrhatnám Polgárok Frakciója. Az elnökségben megtalálhatóak többek között Zétényi, Takács, Kónya és Csurka urak. Alapszabályuk szerint kötelező a díszmagyar egyenruha, az atilla és a darutollas kalpag. Minden évben az október 23-ai zarándokút keretében felkeresik Etelközt, Trianont, Orgoványt, Szegedet és Lakitelket. Megszületett a legújabb alapítvány, amely a „Nemzet megmentése az éhhaláltól” nevet viseli. Eddigi önzetlen és kiváló munkájáért való elismerésként Kupa Mihály urat kérték fel a kuratórium elnökének. Pálfy G. István, a Híradó fő- szerkesztője holnap este az egyes csatorna esti műsorát megszakítva nyilvánosan megköveti a miniszterelnököt. E lépését avval indokolja, hogy egy régebbi fórumon olyan kérdéseket tett fel, amelyeknek provokatív éle Antall úrnak a Kádárrezsimet juttatta eszébe, эк Kiszivárgott hírek szerint Petrasovits Arma a kizárási tortúra hatására tagja lett egy spiritiszta szektának. Az első szeánszon a megjelenő Peyer Károly szellemének feltette a kérdést, hogy hol rontotta el. A néhai politikus csak ennyit mondott: „Amikor megszületett”. Szabó Andor, Nagyszénás *** Régen látott politikust üdvözöltek a napokban hazánkban. Antall József meghívására ugyanis rövid rokonlátogatásra Magyarországra érkezett Jeszenszky Géza. A vendég egyik interjújában elmondta, hogy hosszú távolléte alatt leginkább Csurka István rádiós jegyzetei hiányoztak neki. Csendes szorongásaim Darvas József 80. születésnapja körül Visszhang Szolid hitvallás Pedig az ő életútja nem egyedüli. Ma is megtörténik, hogy jó tollú író úgy gondolja: a politika színpadán a helye A lexikonok szerint február 10-én, testvére szerint február 12-én lenne 80 éves Darvas József kétszeres Kossuth-dí- jas író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb alakja, Orosháza szülötte. Az alábbi írást ebből az alkalomból, megemlékezésként közöljük. (A szerk.) Bár költő fogalmazta, mégsem kellene költői érzékenység ahhoz, hogy megértsük: „A múltjából kiforgatott ember há- lyogos szemmel yakoskodik a jövő küszöbén.” Ám csak megérteni kevés is lenne, megélni azonban a ma és itt part nélküli sodródásában szinte lehetetlen. Hisz a múlt nemcsak a távoli évszázadokat jelöli, hanem a közelmúltban átélteket is. Amiknek nyomait viszont most olyan buzgón tüntetgetjük. Például a leszaggatott utcanévtáblákkal, melyek pedig az újak mellett jelenthetnék: ezt a korszakot is átéltük, így vagy úgy ennek hatásai is belénk épültek. Gyermekeink ezek láttán megkérdezhetnék: miért volt akkor olyan nagy jelentősége a Vörös Hadseregnek, hogy csaknem minden település egyik fontos útját róla nevezték el. Persze meglehet, hogy e táblák híján is érdeklődnek. S akkor hogyan válaszolunk? Félve az árnyalatoktól, mint hajdani tanáraink, akiket mostanság megrovunk? Hallgatva azokról, akik a történelem lüktetésében jobbra vagy balra kénytelenedtek? Nem említve azokat, akik fontosat, figyelemre méltót alkottak, ha utána másfelé kényszerítette őket a politikai kocsirúd? S hallgatva arról a Darvas Józsefről is, akinek jó néhány könyvét elismerjük ugyan irodalmi értékként, de hogy említhetnénk ezeket, amíg ránk süthetik: éltetjük a kommunista rendszer kiszolgálóját. Pedig az ő életútja nem egyedüli. Ma is megtörténik, hogy jó tollú író úgy gondolja, a politika színpadán a helye. A kettő együtt azonban nemigen sikerülhet. Azért sem, mert amíg toliforgatóként gondolatait őszintén kellett papírra vetnie, addig politikusként el kellene kendőznie érzelmeit, amik az észérvek mellett amúgy is eltörpülnének. E kétségek Darvas Józsefet is kínozták. Azt a Darvas Józsefet, aki Orosházán gyűjtögette ijedt- alázatosan a meztéllábas, gatyás szegényparaszt gyerekek élményeit, majd miniszter korában amiatt szenvedett, hogy „...a falu széle és a külvárosok népe egyaránt bizalmatlan: nem hisznek abban, aki elmegy tőlük, nem hisznek annak, aki közéjük jön, csak annak, aki közöttük van.” (Darvas József: Hűség a néphez) Tudom, vannak időszakok, amikor a nagy történelmi vizsgálatok divatoznak. Ennek aztán áldozatául esnek, akiket egyoldalúan vagy kevéssé ismernek az ítészek. Az ő szentenciájuk azonban tünékeny. Ahogyan ma már mi sem rójuk fel Arany Jánosnak, hogy uzsorakamatra pénzt kölcsönzött. Úgy gondolom, Darvas politikusi munkájáról mondjanak véleményt azok, akik vele vagy ellene akkor tevékenykedtek, ezért ismerik mozgatórugóit és mások teremtette gátjait is. A regényei, szociográfiái, riportgyűjteményei, drámái azonban maradjanak továbbra is azok könyvespolcán, akik becsülik és ismerik keserűen lázadó mondatait a fiatal írónak, akik hozzá hasonlóan hurcolták, hurcolják a hajdani szegénység lelki béklyóit, s akiket ugyanúgy életük végéig könyörtelen bizonyításra késztet a hátulról indulók magáBárdos Zsuzsa irodalmi muzeológus A Sarokba szorítva rovatba Azonosulás címmel jelent meg írás (január 31 -én). Mivel a tárgy sokkal komolyabb, semhogy élcelődéssel vagy kézlegyintéssel elintézhető legyen, ezért hozzászólok. Tévedés az az állítás, hogy ma majdnem megkövetelt erény a keresztes lánc viselése. Majnem azt írom, hogy bár úgy lenne, ahogy a cikkíró állítja, de sokkal kevesebben hordják, mint amennyien hitük miatt joggal viselhetnék. Igaz az, hogy a közel két évezredes gyakorlat pár évtizedes szüneteltetés után ismét folytatódik, de még nem lett általánossá. Nem divatról van szó, hanem szolid hitvallásról. Kár, hogy a cikkíró nem tesz említést arról, hogy zsidó felebarátaink Dávid csillagát, amely számukra sárga csillagként 1944-ben a megszégyenítés jele volt, most már minta hitvallás jelét, nyakláncon viselik Budapest belvárosi utcáin. Reméljük, hogy jeles ötvösök és iparművészek a keresztet és a még nagyon ritkán látható Mária- medálokat művészi szinten, olcsón és nem csupán nemesfémekből készítik majd a szerényebb jövedelműek számára is. Várjuk az új, magyar és ugyanakkor modern egyházművészet megjelenését! Az eszmefuttatás befejező részét kénytelen vagyok szó szerint idézni: „...Pedagógusoknak válaszolniuk kell a kérdésre: tudok-e azonosulni az átalakuló iskola szellemiségével, nevelési elveivel? Az »azonosulást« persze sok minden megkönnyítheti, nincs másik iskola a környéken, nehéz állást találni, otthon éhesek a gyerekek, fizetni kell az OTP-t... Néha ilyen egyszerű összeegyeztetni az ateizmust a vallásos szellemiséggel.” Szerintem ezt az utolsó mondatot kár volt pacniként odacsapni az egész gondolatokat ébresztő, felvilágosítást igénylő, dialógusra ösztönző fejtegetés nyakonütéséhez. Arra is gondolhatnánk, hogy könnyebb volt tanítani a történelmi dialektikus materializmus alapelveit kötelezően követő iskolában, mint az eljövendő egyházi iskolákban lesz? De ne menjünk ilyen messzire! A tény viszont az, hogy a jelenleg tanító pedagógusok túlnyomó többsége megkeresztelt, tehát az egyházhoz tartozó gyermekkora óta. Ezért nem idegenként tanít majd egyházi iskolában, hanem oda átlépve is „hazamegy”. A családiasság igényeivel és viszont elvárásaival. A Rádióban a jövő egyházi pedagógusairól a közelmúltban nyilatkozott Kerekes Károly zirci apát, a magyar neveléstörténetből ismert cisztercita rend magyarországi elöljárója. Kifejtette, hogy az ő gimnáziumaikban nem csupán katolikusok fognak tanítani. Az iskolákban helyük lesz mindazon pedagógusoknak, akik a keresztény nevelést nem akadályozzák. (Ha már ez a téma előkerült, érdemes lenne a Békés Megyei Hírlapnak ezt az interjút leközölnie. Elég magas, sőt hiteles helyről történő elismerése ez a ma dolgozó pedagógusok munkájának!) Tehát nincs szó arról, hogy bárkit is kényszerítenének meggyőződése ellenére kereszténnyé tenni. A nevelői munkában pedig nem csupán az teszi majd boldoggá az új helyzetbe került pedagógust, hogy kifizetheti az OTP-t stb., hanem mivel a legtöbbje eddig is hivatástudatból dolgozott, reméljük, az az Ígéret is, hogy „akik az igazságra tanítottak másokat, ragyogni fognak, mint a csillagok.” Bielek Gábor apátplébános, Békéscsaba „...ha nem tetszik a politikus, másikat választ a nép” Nyakunkon maradtak a gatyák, azóta kamatoznak Találkozás Kónya Imrével, az MDF frakcióvezetőjével — mondta az áfész-elnök (Folytatás az 1. oldalról) — Semmiképpen — válaszolta a képviselő. — A gondok folyamatosan elrendeződnek. Az a legnagyobb baj, hogy a közszolgálati médiák most még nem tájékoztatnak hitelesen. Ez lenne az alapvető kötelességük. Adjanak hírt érthetően olyan horderejű döntések részleteiről is, mint például a kárpótlási és szövetkezeti törvény. A magyar földtulajdon 70 százalékát érinti ez az új honfoglalás! Lehet, hogy vannak urak ebben az országban, akik azt akarják, hogy az emberek ne éljenek a lehetőségeikkel, mert nekik az a jó. Ha a közszolgálati médiák nem tájékoztatnak hitelesen, meg kell változtatni a struktúrájukat. Ha másként nem, akkor a médiatörvény segítségével. Ez azonban sajnos kétharmados törvény, amelyben konszenzusra kell jutni az ellenzékkel. — Ki kárpótolja azt, akinek semmi vagyona nem volt soha, „csak” 25 évet dolgozott becsülettel? — Hál’ istennek, akik elkövették azt a gazságot, hogy ilyen helyzetbe hozták az országot, nincsenek abban a helyzetben, hogy kárpótoljanak. Legalább azokat próbáljuk meg valamennyire kárpótolni, akitől elvettek valamit vagy a szabadságuktól, életüktől fosztották meg. — Stratégiai kérdés az ifjúság nevelése, kik hirdethetik mégis közöttük az „igét” ? Aláírásgyűjtés zajlik pedagóguskörökben , hogy az oktatási törvény is kétharmados legyen... — Az oktatási törvény nem lesz ilyen, ezt-az Alkotmány biztosítja. A régi elvtársak többsége nem menekült a pedagógus társadalomba, egyrészt mert sajnos nem kellett menekülniük. Másrészt nincsenek ott úgy megfizetve, mint a kft.-kben. Nem kizárt, hogy mint a társadalom minden rétegében, a pedagógusok között is jelen vannak az alkalmatlanokkal együtt az „elvtársak”. — Sok a panasz mindenfelé az országban. Mikor érezhetjük már jobban magunkat? — Az emberek elfogadják a rendszerváltozás politikáját, de számon kérik a nagyobb határozottságot. Meg is fogjuk tenni. Olyan persze soha nem lesz, hogy mindenki egyformán jól érezze magát. Azt is értékeljük, ami jó! Magyarország soha nem volt olyan független, mint most. Demokrácia és szólásszabadság van, élhetünk a magyarságunkkal? Valóban van szegénység és egyre szegényebbek vagyunk. Korábban elhitették velünk, hogy jól érezzük magunkat és közben eladták a fejünk felől az országot. Nagyobb kárt okoztak Magyarországnak, mint a második világháború. Az tényleg botrány, hogy a becsületesen végigdolgozott élet után nincs tisztességes megélhetés. Erről nem mi tehetünk. A változás kereteit már megteremtettük. A fentiek közönségkérdések voltak. A sajtó számára csupán percek jutottak: —A fórumon időnként elszabadultak az indulatok, előfordult, hogy egymást sem igen akarták meghallgatni a felszólalók... — Szokatlan az nekünk, hogy az emberek bátran kifejthetik a véleményüket. Az a csoda, hogy egyetlen pofon csattanása nélkül folyik itt a rendszerváltás. Olyan dolgokról volt szó, amelyek a legmélyebben érintik az embereket, persze, hogy indulatosak. Ezek a fórumok nem a kulturált, diplomatikus csevegés helyszínei, ez nem stúdióbeszélgetés. — Az ilyen találkozókon az egész vidék hangulatáról, helyzetéről képet kaphatnak? — Sokat járok vidékre. Ez fontos a helyi politikusoknak és nekem is. Messze nem értek egyet a város polgármesterének véleményével, mely szerint az itt megjelent 150 ember, nem a 70 ezres város tömegét képviseli. Bár az iskolaigazgatói és egyéb pályázatokkal kapcsolatosan bizonyosan igaza van. Nincs elég bátor, fiatal tehetséges jelentkező, a képviselő-testület pedig csak a meglévők közül választhat. De igenis figyelni kell az itt elhangzottakra, járni kell az ilyen fórumokra. A demokráciajellemzője, hogy mindenki véleményt nyilváníthat. Persze az is, ha a politikus, a parlamenti képviselő, a polgár- mester nem felel meg a feladatának, az emberek választanak helyette másikat. Bede Zsóka Dócs Zoltánnak, az újkígyósi önkormányzat képviselőjének régóta szívügye, hogy kiváljanak a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ „kebeléből”. — Mi az, hogy szívügyem? Ha 1989-ben sikerül egymástól megszabadulnunk, most nem kellene „osztoznunk” a 80 milliós veszteségen. — Ha jól értem, a tagság többsége nem kívánt válni... — Állítom, hogy ellenpropagandával manipulálták a szavazást. Azóta is a nagyok élvezik a hasznot. Felvették a nagy prémiumokat, a tagság beleegyezése nélkül kft.-t alakítottak, négy évvel ezelőtt 14 millióért férfi alsónadrágokat vásároltak, természetesen banki hitelre, ami a nyakukon maradt. Azóta ketyeg rá a negyvenszázalékos kamat. Nem csoda, ha 80 milliós veszteségük van, aminek természetesen mi is kárát látjuk. Befucs- csolt a Popcorn, a bélüzem. A bélüzemből német tanfolyamra küldték az embereket 40 ezer forintos fejenkénti költséggel. Soroljam még? Seres Mihály, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ vezetője kéA BM Határőrség szóvivője az MTI-nek megerősítette a Belügyminisztériumból kiszivárgott hírt, amely szerint 1972 és 1989 között a határőrök 12 embert lőttek le a magyar határon. Krisán Attila hangsúlyozta, hogy a határőrség mindig az érvényes jogszabályt hajtja végre. A szült a találkozásra. A kérdések ismerősen csengtek, hiszen Dócs Zoltán nézeteit az afész elnöke évek óta ismeri: — Nos, az újkígyósiak első kiválási kísérlete 1990 őszén történt. Sohasem fordult elő, hogy a tagság kétharmad része részt vegyen a közgyűléseken. De megtettük, hogy házhoz vittük ki a mozgóumát. így sem jött össze a többségi akarat a kiválást illetően. Bizottság ellenőrizte a szavazást. Ennyit a manipulációról. Igaz a 14 milliós gatya ügy. Ezt az akciót a Ru- texszel indítottuk. 200 ezret rendeltünk még ’88-ban. Szovjet piacra indítottuk. A közismert események folytán a nyakunkon maradt az áru. Raktáron van még 50 ezer belőle. Remélem nem lesz 80 millió a veszteségünk, de az 50 milliót valószínűleg meghaladja. Nézze, az 1991- es év után 110 millió kamatot kell fizetnünk. Érzékeltetésül említem, hogy ezelőtt három évvel mindössze 15 milliót fizettünk. Egyszerűen a 44 százalékot nem lehet kigazdálkodni. — Mi a helyzet a Popcornnal és a bélüzemmel? korábbi szabályozás úgy rendelkezett, hogy amennyiben a határőr felszólítására a határsértő nem áll meg, akkor fegyvert kell használni. A csaknem két évtized során valóban 12-en meghaltak, köztük hét magyar állampolgár, valamint egy-egy román, bolgár és NDK-beli. A további — Jelentős a Popcorn vesztesége. A jelenlegi helyzet szerint úgy néz ki, hogy el tudjuk adni a mi üzletrészünket. A bélüzem veszteségét 3-5 millióra sacco- lom. Ebben az évben kilátásunk van arra, hogy itt kilábalunk a veszteségből. Igaz, hogy indítottunk német és angol nyelvtan- folyamot, de nem fejenként 40 ezerért. Összesen fordítottunk rá ennyit. Mégiscsak vicc, hogy osztrák, olasz, német, holland partnereink vannak, és örökké tolmács után kell szaladgálnunk. — Mondja csak, igaz, hogy felvették a nagy prémiumokat, miközben veszteségesek? Egyáltalán, mennyi fizetése van egy áfész-elnöknek? — 1990 első fél éve után valóban kifizettük a prémiumot. Év végén kiderült, hogy veszteségesek vagyunk, nem jár ez a pénz. Ezt fizettük vissza 1991 júliusától. Az utolsó részletet a januári fizetésünkből fogták le. Hogy mennyi a fizetésem? 67 ezer forint. Ha ezt irigyli valaki, próbálja meg azt az idegőrlő munkát, amit végzek. B.V. két személy kiléte ismeretlen. A szóvivő rámutatott, hogy két éve a határőrök nem használhatnak fegyvert tiltott határátlépés megakadályozására. Csak önvédelemből, vagy pedig végszükség esetén, azaz súlyos bűncselekmény megakadályozása érdekében lehet lőni. Határőrség: 12 lelőtt menekülő
