Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 8. szám
ÉS KÖRNYÉKE 1992. január 10., péntek Az oldalt szerkesztette: Szigeti Csaba. Telefon: (66) 27-844 Honvédségi lakások Békéscsaba. — A megyei jogú város közgyűlése egyetértett azzal, hogy ezekben a lakásínséges időkben 5 évi használatra 10 darab honvédségi szolgálati lakást átvegyen a Honvédelmi Minisztérium Magyar Honvédség Parancsnoksága Építési és Elhelyezési Főnökségétől. A bérlőket a polgármesteri hivatal jelöli ki. A lakásokat a város szakemberszükségletének támogatására, a fiatal házasok első lakáshoz jutásának átmeneti megoldására vagy gazdálkodó egységek bérleményeként kívánják hasznosítani. Tiszta víz! Doboz. — Végre jó hírrel szolgálhatunk a doboziaknak, szanazugiaknak. Az arzénes, rossz minőségű ivóvíz helyett, egészségeshez jutnak a közeljövőben. Már az elmúlt évben megkezdték a munkálatokat, s valószínűleg tavaszra be is fogják fejezni. A jövőben a regionális rendszerből fogják kapni a tiszta ivóvizet a Körös-parti község lakói. Táncház Békéscsaba. — Az ifjúsági ház továbbra is igyekszik kielégíteni a különböző érdeklődésű fiatalok igényeit. Pénteken, 10- én a népzenét és a népi táncot kedvelőket várják elsősorban, 21 órától a Méta együttes tart táncházat. „Újkígyós, 1991 (1992?)” Még az elmúlt esztendő végén nyújtotta be előterjesztését Bangó Gábor alpolgármester a polgármesteri hivatalnak, amelyben egy fórum megrendezését javasolja. A fórum témájaként Újkígyós politikai és gazdasági állapotának megvitatását nevezte meg. Erre a fórumra, amelyre január 12-én, vasárnap 14 órakor az újkígyósi művelődési házban kerül sor, meghívták — többek között—a polgár- mestert, az esperest, az iskola- igazgatót, az áfész-elnököt, a Kemikál gyárigazgatóját, a bejegyzett pártszervezetek vezetőit, a tsz-elnököt, a jelentősebb vállalkozókat. Slender You Békéscsaba. — Amerikai karcsúsítószalon nyílik a Baross utcában, ahol először a megyében alkalmazzák a Slander You Amerikában és Nyugat-Európá- ban sikeresen alkalmazott egészségmegőrző és alakformáló módszert. Megnyitó: ma délelőtt 11 órakor. Az oldalt írta: Bede Zsó- ka, Béla Vali, Szigeti Csaba. A fényképeket Kovács Erzsébet és Fazekas Ferenc készítették Egy nap négyszer büntették Bliccelők nyomában Megvallom, én is azok közé tartozom, akik gyakran meresztgették a szemüket, ha buszra szálltak. Magam is a bliccelők népes táborát gya- rapítottam. Ádáz ellenséget láttam az ellenőrökben, akiknek nincs más vágyuk, minthogy megszégyenítsenek, megbüntessenek. Előfordult, hogy sikerült is nyakoncsípniük... Ez még belefért... a többszörösét utaztam már le úgyis. Ahogy hallgatom Öllé Kálmán csoportvezetőt, bizony egy kis lelkiismeret-furdalást érzek, „bohém ifjú korom” bevett szokásaiért. — Mindenki azt gondolja, hogy mi az utasok ellen vagyunk. Pedig mi nem büntetni akarunk, megelőzni! — kezdte Öllé Kálmán, miközben a 3-as buszra vártunk. — Több milliótól esünk el rendszeresen a potyázok miatt. — Nem egy hálás pozíció a miénk — fűzi tovább az előbb mondottakat Hamza Sándor közúti ellenőr. — Ráadásul kevesen is vagyunk, mindössze nyolcán. Közben berobogott a jaminai járat. „Reszkessetek bliccelők!” — gondolom kárörvendve, persze előre sajnálom a lefülel- teket. Volt is kit sajnálni, egy ifjú hölgynek „indult rosszul” a szerdai napja. — A legtöbben korán reggel és késő este szoktak potyázni — ezt már Nyári Jánosné menetjegyellenőr, „expedíciónk” negyedik tagja mondta, az 1G számú autóbuszra várva. — S nem is a diákokkal van a legtöbb gond, a felnőttek sokkal rosz- szabbak. Ráadásul a kezünk is meg van kötve, alig van hatalmunk, tekintélyünk. Sokszor elhangzanak olyan szavak is... Volt olyan, hogy engem például le is löktek az egyik járatról. Már a második buszon feltűnt, hogy rengetegen nem töltik ki bérletüket. Volt, akinek még decemberre szólt a bérlete, de Most legalább tudjuk... (Eme bölcsességben és tájban hosszan „gyönyörködhetnek” mindazok, akik elsétálnak a Jókai utca és az Andrássy út kereszteződésében, Békéscsabán) Pályakezdő fiatalok átképzése A megyei munkaügyi központ az elhelyezkedni nem tudó, munkanélküliként nyilvántartott pályakezdő fiatalük részére átképzési lehetőségeket biztosít. A tanfolyamok többségét decemberben indították, s az átképzósök különböző kedvezményekben részesülnek. Többek között a képzés költségei a foglalkoztatási alapot terhelik, a keresetpótló juttatás mértéke 10 százalékkal magasabb a pályakezdők munkanélküli-segélyénél, a munkanélküli-járadéknál. Diákigazolványnyal kedvezményes utazásra jogosultak a tanfolyam hallgatói. A megyében több, oktatást, képzést vállaló intézmény a munkaügyi központ segítségével, de pályázaton, központi pénzből nyert fedezettel is szervezett átképzős tanfolyamot. Békéscsabán például felsőfokú titkárképző, középfokú áruforgalmi tanfolyam, gazdaasz- szonyképző, információs programozó, gyermekfelügyelő, számítógép-karbantartó, programozó, házvezetőnő-képző és munkaerőpiaci felkészítő tréning között választhattak a fiatalok. Kétsopronyban is sokat dolgoznak, elhasználódnak az emberek, bőven van dolga a körzeti orvosnak. A jogosítványok érvényesítésének egyik igen fontos vizsgálata a vérnyomásmérés © van „néhány nap türelmi idő”, így egyelőre szóban figyelmeztették az erről megfeledkezőket. Már a 9-es buszon utazunk, előkerülnek a repertoárból az érdekességek is. — Van egy „kedvenc” bliccelőnk. Volt olyan nap, hogy négyszer is megbüntettük, egymástól függetlenül. Egyébként állandó „vendégünk”, most is tartozik legalább 3 ezer forinttal a Volánnak. Sokszor már oda se megyünk hozzá, tudjuk reménytelen eset — mesélte mosolyogva Hamza Sándor, majd folytatta: — Nem is olyan régen egy korrekt, őszinte hölgy került nehéz helyzetbe, nem volt menetjegye. „Büntessen meg nyugodtan uram, nincs pénzem bérletet venni. Tudja, munkanélküli vagyok, betevőre is alig telik...” — mondta. Mit tehet ilyenkor az ember...? — Nem sajnálják megbüntetni az utasokat? — teszem fel ártatlannak szánt, de meglepett arcot kiváltó kérdésemet. — Nem, nem mindenkit. Látszik az, hogy kit lehet sajnálni és kit nem — válaszolják egyöntetűen. „Nem tudom megérteni a sok fiatalt, meg akik nem vesznek jegyet! — fakadt ki egy idős úr a 8-as buszon. — Nekem leégne a bőr a pofámról, ha engem megbüntetnének ! ” Helyeslő bólintá- sok kísérték az elhangzottakat. Csendes délelőtt volt ez a szerdai. Mindössze hárman „akadtak horogra”, helyszíni bírságot szabtak ki rájuk. ♦ Figyeltem az ellenőrök munkáját, hallgattam történeteiket. Meggyőződéssel dolgoznak, a becsületességre esküsznek. Ezentúl mindig megveszem ajegyem... „Fijjugg” a söntésben Nem is mentem volna be, ha barátom nem biztat olyan lelkesen: „Itt mindig hallani valami bölcsességet, rengeteget lehet tanulni.” Rejtő Jenő-i figurák ülnek a mtícskos asztalok mögött, hangos a söntés. Itt beszélik (ordítják?) meg a világ dolgait. Három úr (?) már-már ölre megy — nem tudják eldönteni: melyik politikussal mit csinálnának, ha kezeik közé kerülne (vita csupán az eszközt illetően van). P. Howard világa elevenedik meg előttem, az egyik tagban Fülig Jimmyt, a másikban a Ragyást ismerem fel. Nini, ott az igazi Trebitsch, ott meg a Vanek úr! De nem hiányzik Buzgó Mócsing, sőt Piszkos Fred sem... Igen, valahogy így nézhettek ki a rejtői „fijjugg”. —Gyere ki, ha mersz!—ordít az általam Buzgó Mócsingnak keresztelt, s már lendít is egy hatalmasat az „igazi Trebitschen”. Lerepülnek a poharak, üvegek—a közönség unottan tekint fel. — Ezt ott kint — emelkedik fel a pult mögül a nagydarab kocsmáros, s már tessékeli is ki a „szumózni” készülőket. Szinte hihetetlen mindez a XX. század végén! Filmbe illő! A füstködön át inkább hallani, mint látni, amint „Piszkos Fred” mély meggyőződéssel magyarázza alkalmi ismerősének: —Hidd el, komám, lesz itt még jó világ! Az persze nem derült ki, hogy hol. Az ivóban? Netalántán... (le sem merem írni) az országban? Tényleg rengeteg a látnivaló, de... jó lenne már indulni. Közben a „Vanek úr”„megadta magát”! s nagy amplitúdóval kifelé igyekszik. Támogatják jobbról-balról, elnéző, szánakozó, bátorító tekintetek kísérik az ajtó felé. Meg-megbotlik, többen is segítenek leporolni egykor valószínűleg jól szabott, ma már ütött-kopott, „megcsonkított” nadrágját. —Pont olyan az öreg, minta magyar gazdaság—szólít meg a „Ragyás”.—Egykor nagyon szép napokat látott, gazdag volt, ma pedig... földre zuhan, fölemelik, megint e dől... Aztán valahogy mégiscsak talpra áll... Hm. íme az ígért bölcsesség... Szóval, itt tényleg lehet valami ■ fcofjCu, Ujságpavilon a szobában Szabadkígyóson, az Ókígyó- si u. 101. szám előtt tábla jelzi, ha valaki újságot óhajt, az bekopoghat a családi ház ablakán. Vajon milyen lehet a kínálat egy szobasarokban elhelyezett új- ságpavílonban? — Igazán meg vagyok elégedve — summázza kérdésemre adott válaszában Vidove- nyecz Pál. — Valamikor a postástól vettem a lapokat, de akkor volt rá időm, hogy lessem, mikor jön. Most dolgozom, így aztán elballagok pár lépést a házunktól, merthogy szerencsémre még szomszédok is vagyunk Mucsiékkal. — Milyen lapot vásárol általában? — Most, amint látja a Pszt Magazint. De mikor mit „kívánok meg”: veszem a Riportot, természetesen a megyeit, és olykor a feleségemnek szerelmes füzetecskéket. —Miért éppen újság árusítására szánták rá magukat? — fordulok Mucsi házaspárhoz. Veszi a lapot, aki veszi a lapot — Mindketten rokkantnyugdíjasok vagyunk. Mondanom sem kell, nem a bankba hordjuk a megmaradt „töméntelen pénzünket.” Valamit ki kellett találnunk, amihez nem kellett pénzt felvennünk — világosít fel Mucsi Gábomé. — A szobasarokban elfér egy kis polc, az ablakot pedig úgy alakítottuk ki, hogy könnyen nyitható legyen. —Igazár megfelelő a választék. Hány lap található Önöknél? — Ha mindent beleszámolok, 120 különböző lapból választhatnak. A napi, heti, havi és rejtvényújságok mellett szerelmes füzeteket is kínálok. — Melyik újság a legkelendőbb? —Nincs okom hízelegni, de a Békés Megyei Hírlap. Eddig naponta 30-35-öt adtunk el, most sokszor az 50 is kevésnek bizonyul. Utána a Népszabadságot keresik, ebből naponta 6-ot visznek. Népszerű még a Szabad Föld, heti 20 példányban kél el, de sokat vásárolnak a különböző rejtvényújságokból is. Újságokon kívül totót és lottót is árulunk. Van amikor heti 250- 300 lottó is elmegy, a négyhasá- bos totóból 60 az átlag. „Ez nem Verhó, papuskám!” hallom a motorbolt kirakatát bámuló fiúk egyikétől. Én is betekintek, s meg kell mondjam, tényleg nem a (volt) szovjet motorcsodá(ka)t láttam odabent. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, megszólítottam az eladót, Csomós Jánost'. — Hogy kerültek ide ezek a fantasztikus járgányok? — A világhírű Yamaha cég márkaképviselete vagyunk, mi, a Bike Trade, értékesítjük megyénkben a japán motorokat. Októberben nyíltunk itt Csabán, az Istán király téren. —Hogy megy a bolt? — Úgy, ahogy számítottunk. Még nem indultunk be igazán, előbb meg kell, hogy ismerjenek bennünket. Egyébként az áraink megegyeznek a nyugatiakkal, sőt itt forintért kaphatják meg a motorokat. A szállítási határidő 30 nap, az alkatrész-utánpótlásra pedig csupán 1 hetet kell várni. — Csak járműeladással foglalkoznak? — Nem. Szervizelünk is, helyben, garanciával. De a napokban már megkezdjük a motorosruhák és védőfelszerelések árusítását is. Rengeteg az. érdeklődő
