Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25-26 / 21. szám
ipÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMUVESZETEK - TÁRSADALOM 1992. január 25-26., szombat-vasárnap О Még színpadon a főkonzul Margit, Erzsébet, Ilona, Rózsika... A Los-Angeles-i főkonzul—egyelőre még Budapesten—ezen az estén floridai ingatlanügyekkel foglalkozik. De ha valaki azt gondolná, hogy ez már a diplomáciai tevékenység része, az téved. Márton András egyelőre még eredeti hivatását is gyakorolja, játszik a Radnóti Színházban. — Azt hittem, nagyon kellemes lesz ez a „sima átmenet” — panaszolja a színész, mielőtt színpadra szólítanák a Floridai öröklakás eladó című produkcióban —, dolgozom a konzulátus felállításán, és közben játszom is. De olyan fájdalmas, hiszen nagyon jó volt ebben a darabban játszani. Meg aztán félek attól is, hogy eltűnik az a varázs, kapcsolat, ami a közönséggel megszerettetett, s amit itt sikerült kialakítani. — Mindezek a döntése ellen szólhattak, s bizonyára voltak más hangok is, melyek nem biztatták arra, hogy egy teljesen más pályára lépjen, elmenjen diplomatának Amerikába... — Tudom, sokan mondanak, gondolnak rosszakat emiatt rólam. Isteni szerencse, hogy ezek legtöbbje nem jut el hozzám, meg van is egy olyan — nem mindig szerencsés -— képességem, hogy el tudom hárítani azt, amit nem akarok tudomásul venni. — On népszerű, elismert színész, rendező, a Merlin Színház révén színházszervező is, sikeres ember. Talán ezért is csodálkoztunk olyan sokan, hogy mindennek hátat tudfordítani. — Mindezt én is így érzem magamról, s éppen ezért nem juthatott eszembe, hogy a személyes karrierem érdekében menjek el külföldre diplomatának. Ilyen jellegű sikerre nincs szükségem. De úgy érzem, akkora a feladat, ezen a poszton annyi mindent lehet tenni, hogy ez mindennél erősebben arra ösztökélt, hogy elvállaljam a főkonzuli hivatalt. — Mondana valamit erről az önre váró feladatról? — Nagyon örülök, hogy az előző, a bolsevik kormány nem tette a lábát a nyugati partra. Az ott élő 250 ezer magyar szervezeteik, egyesületeik, közösségeik eddig csak a kommunista rendszerű anyaország ellenében léteztek. Segíteni szeretnék nekik abban, hogy elfogadják: itthon a sok ellenségeskedésből, a széthullásból is egy újfajta minőség, új egység van születőben, amihez nekik, a kintieknek is lehet közük, sőt mindkét fél érdeke, hogy legyen is közük. Ha erre az új Magyarország-, illetve Európa-képre fel tudom hívni a figyelmüket, segíthetek minden olyan törekvésükben, ami nem ellentétes a mi kormányunk szándékaival, akkor úgy érzem, tettem valamit. — Színészekről szólva a leggyakoribb közhely, hogy polgári életük eseményeit is ,.szerepnek” nevezzük. — Ez egyáltalán nem lekiMárton András Romualdas Baltusnikas Ábrándok című darabjában csinylő jelző, nem is utasítanám vissza.. Hiszen mi, színészek tudjuk igazán, hogy mennyire halálosan komolyan kell venni a szerepet, ha jói akarjuk csinálni. Ha pedig az ember egy feladatot elhisz, azért úgy dolgozik, mintha az örökkévalóságnak csinálná. — Tényleg, mennyi időt ad önmagának a „szerepváltásra” ? — Sosem érdekelt, mi lesz tíz év múlva. Annyi gazdag lehetőséget tár fel az élet, hogy ameny- nyit lehet, meg kell ragadni és végig kell csinálni. — Elég erre egy emberélet? — Persze sok mindent félbehagytam, most is két dolgot, amelyek után űr maradt bennem: a Merlin Színház és a tanítás — nagyon tehetséges negyedikes főiskolai osztályomat hagyom itt. Ebből a szempontból kicsit korán jött a kihívás. De a nyugati parton is nagyon sokat tudok majd tenni a Merlinért — ebben bízom. S talán a színészpedagógiára gyakorolt szerény hatásomnak is nyoma marad azzal, hogy lefordítottam amerikai barátom, Robert Cohen színészpedagógiai könyvét, s ez már kiadás előtt áll. — Van, aminek örül, hogy itt hagyja, s van olyan, amit sajnálni fog? — Örülök, hogy itt maradnak akiket utálok, majd lesznek új ellenségek is... S hogy lesz-e honvágyam? Tudja, gyakorlatból tudom, hogy az akkor támad föl igazán, ha az új helyen nem érzi az ember a saját fontosságát, ha nincs feladata. „Második figyelmeztetés”— a színésznek készülődnie kell. Szerencsét, sikert kívánok új hivatalához, de magunknak, a közönségnek is kívánok valamit Márton Andrástól: majdan egy sikeres, színészi visszatérést. Molnár Gabriella Diakonissza nővérek a csabai kórházban A békéscsabai kórház „kórházi bizottsága” 1933. július 7- én kelt jegyzőkönyvében (28. sz.) olvashatjuk: „Igazgató (dr. Remenár Elek, sebészfőorvos) bejelenti, hogy a békéscsabai evangélikus Diakonisyzaképző Intézet vezetője azzal a kéréssel fordul a bizottsághoz, hogy a kórház belgyógyászati osztályán két kiképzett diakonissza alkalmaztassék. Dr. Szeberényi Gusztáv (evangélikus lelkész) közli a bizottsággal, hogy a diakonisszák Németországban nyertek kiképzést és szükség volna, hogy gyakorlatot szerezzenek. Próbaidőre kéri alkalmaztatásukat olyan költséggel, mint amennyit a világi ápolónők kapnak. Igazgató a belgyógyászati osztályos főorvos (dr. Becsey Oszkár) aggályait közölte ezután, melyre vonatkozóan dr. Jeszenszky Pál (kér. városi orvos) előadta, hogy a diakonisszákat nagy megelégedésére alkalmazta néhány betegénél." 1938. december 21-ei bizottságijegyzőkönyvből (28. és 29. sz.) a következőket tudhatjuk meg: „Az igazgató jelenti, hogy a fennálló rendelkezések szerint a kórházi ápolószemélyzetnek 2 heti fizetéses szabadságra van igényjogosultsága. Ennek megfelelően javasolja a szolgálatot teljesítő 6 rendes és 1 kisegítő diakonisszánál is a fizetéses szabadság engedélyezését. Ez 152 Pengő 50 fillért tesz ki, amely összeget a megtakarításoknál jelentkezőből a Diakonissza Intézetnek kell kifizetni..." Kik is voltak a diakonisszák? A régebbi egyházakban hivatalosan kirendelt szegény- és betegápolónők. К. u. a VI. században Konstantinápolyban 40 diakonissza működött, köztük a legelőkelőbb családok egyikéhez tartozó OLYMPIAS nevű fiatal özvegy. A 600. év körül CYRIACUS patriarcha templomot építtetett, melyet DIAKONISSZA TEMPLOMNAK nevezett el. Későbbiekben csak a protestáns egyházakban léteztek diakonisszák, kiknek szervezése a protestantizmus keletkezésével egykorú. Az újabb korban az első — a kor igényeinek megfelelő—Dl AKONISZ- SZA HÁZAT Fliedner Tivadar emelte 1836-ban a Rajna melletti Kaiserswerthben. Számuk 1893-ban a 6000-et is meghaladta. Hazánkban az első diakonissza létesítményt 1885-ben nissza nyert kiképzést a boroszlói intézetben. így az első anyaházat — özv. Simkó Károlyné adományából — 1930-ban Sze- berényi Lajos esperes avathatta fel. 1933-ban — Luther születésének 400. évfordulóján — Raf- fay Sándor püspök felszentelte a Lepény Pál utcában újraépített DIAKONISSZA ANYAHÁZAT, amely a BETHANIA nevet kapta. A békéscsabai VÁROSI KÖZKÓRHÁZBAN a férfi és női sebészeti osztályon, műtőben, belosztályon 11 diakonisz- sza nővér teljesített szolgálatot. Az Egészségvédő Intézetben a diakonisszák asszisztensnők voltak, a „Hangya” és „Rokka” üzemekben napközi gyermek- otthont vezettek. Magángyakorlatot folytató orvosoknak a házi betegápolásban segítettek, így dr. Jeszenszky Pál rendelőjében és dr. Varga Géza szanatóriumában. A diakonissza nővérek szakmailag kitűnően képzettek voltak, és ami lényeges, a betegeket nagy empátiával és utolérhetetlen pszichológiai módszerekkel tudták ápolni! A világháború okozta kényszerű hadi- és szükségkórházakban nélkülözhetetleneknek bizonyultak. Megható volt, ahogyan a hadifogságból hazatért testileg-lelkileg elgyötört embereknek az életkedvét visszaadták! Fáradságot nem ismerve éjt nappallá téve dolgoztak, és közben tudtak időt szakítani a fiatal nővérek tanítására is. A diakonissza ápolónővérek a háború után is helyükön maradtak, 1951-ben megfosztva szeretett egyenruhájuktól „civilben” is tovább tevékenykedtek, még akkor is, amikor tárgyi lehetőségeiket sorra elvették tőlük. Példamutatóan tudtak együttműködni a kórházba helyezett, rendűktől megfosztott apácákkal. Nagyon sok egykori beteg hálával emlékezik ma is Margit, Erzsébet, Ilona, Rózsika, Dóra nővérre és a többi diakonisszára, nem utolsósorban Mekis Máriá: ra, az anyaház vezetőjére! Dr. Sonkoly Kálmán Győrben avatták fel, kezdeményezője Karsay Sándor evangélikus püspök. A diakonisszákat, kiket nővéreknek neveztek, bizonyos meghatározott tanulmányi és próbaidő után, egyházi megáldásban részesítették. Az,,anyaházhoz” tartoztak, az rendelkezett velük, gondoskodott betegségükben és öreg korukban ellátásukról. Többirányú, magas színvonalú képzésben részesültek: betegápolás, tanítónő képzés, elesett személyek testi és lelki megmentése. A kórházak s a betegápolás körüli reformok jórészt a diakonisszák érdeme. A csabai diakonissza anyaház megalapításának elősegí- tője dr. Szeberényi Gusztáv volt. Rövid életében — 51 évet élt — teremtette meg az intézményes diakóniát. 1923-ban saját parókiáját felajánlva, 8 árva számára árvaházat szervezett. Ez volt Csabán az első diakonissza intézmény. Segítője volt egy csabai földműves lány, Mekis Mária, aki 19 éves korában elhatározta, hogy betegápolónő lesz! Tanulmányait a boroszlói (Bres- lau-Wroclaw) német „BETHANIEN” diakonissza anyaházban végezte. Példájára többen vállalták a nemes hivatást. 1927 és 1938 között 34 csabai diakoLeithner Margit kis betegével Hátulsó sor: Pusztai Rozália, dr. Járó András, dr. Remenár Elek, dr. Paróczay László sebész, kórházigazgató, Leithner Margit. Első sor: Dér Etelka, Uhrin Margit, Gécs Judit, Ferenczi Piroska, Poth Anna Mária, Szikora Erzsébet Az egykori diakonisszaképző és árvaház épülete Egyes iskolák igénylik Szakmai szolgáltatásokra szükség van Dr. Kincses László, a megyei pedagógiai intézet igazgatója állapította meg ezt azon a tanácskozáson, amelyre a megyei önkormányzat képviselői és a szeptemberben megbízott szakmai és pedagógiai szakértők kaptak meghívást. A féléves munka tapasztalatait a szakértők a következőkben foglalták össze: — a heti egy nap, amely rendelkezésükre áll, csak a legsürgetőbb feladatok megoldására elegendő, elmélyült szakértői munkára nincs lehetőség; — a szakértők és az iskolák kapcsolata fellazult, kapcsolat- felvételük esetleges; — a szakmai—pedagógiai információk áramlása akadozik; — az biztató, hogy egyes iskolák és tanárok igénylik a segítséget; , — gátló tényező viszont, hogy az iskolák félnek ennek anyagi vonzatától; — aggodalmuknak adtak hangot a közoktatási törvény tervezetének centralizációs törekvései miatt. Szilágyi Menyhért, a megyei önkormányzat alelnöke elmondta, hogy az önkormányzat a továbbiakban is biztosítja a szakértői hálózat működtetéséhez és a tanulmányi versenyek zavartalan megszervezéséhez szükséges anyagi eszközöket, s lehetőség van a fizika, a szlovák és a román nyelv szakértőinek beállítására. Árra viszont nincs pénz, hogy egy második napot biztosítsanak a szakértői tevékenységre. Elmondta azt is, hogy a szakértők szolgáltatásai az iskolák számára továbbra is ingyenesek. Osztotta a szakértők aggodalmát a közoktatási törvény tervezetével kapcsolatban. Bár a minisztérium illetékesei szerint ez nem csorbítja az iskolák önállóságát, a tervezet szövege egyértelműen az ellenkezőjét bizonyítja. Példát is mondott erre: a Szeged központú területi oktatási központ szakembereinek joga lesz a tőlük nagyon távol eső helységek iskolaigazgatóinak, tanárainak alkalmasságát véleményezni, így sorsukról dönteni. Ezután dr. Kincses László bejelentette, hogy a húsz szakértő megbízását június 30-áig meghosszabítja. Szeptembertől kezdve pályázat útján töltik be a szakértői helyeket. Kutas Ferenc Bán Zsuzsa: Hülyítenek Úgy látszik, javíthatatlan vagyok. Eddig az ment az agyamra, hogy mindenhol a szocialista embertípust állították elém példának—bár egyetlen konkrét képviselőjével sem találkoztam, soha. Most meg az új embertípussal hülyítenek, aki korunk embere, aki ,.nekünk kell", és ez a VÁLLALKOZÓ. Csupa nagybetűvel. Jó néhány ismerősöm bele is vágott valamiféle vállalkozásba, de ők olyanok, akiknek eddig is volt pénze. Vagyis korszerűen fogalmazva: alaptőkéje. És gondolkodjunk: korábban, több mint negyven éven át főleg kinek volt? Alaptőke nélkül pedig az amúgy közel álló és gondoskodó bankok szóba sem állnak velünk. Viszont nekem megmarad az okos választás lehetősége. Egyik nagyon értelmes reklámunk szerint ugyanis: „—Oá! Oá! —Jó, jó, jó! Tudjuk, mi van általában a pelenkában. De mi van a Liberóban?" —Na mi? „—Az okos választás lehetősége." Ez mind a miénk, akiknek nincs alaptőkéje a vállalkozáshoz, mert eddig is olyan mulyák voltunk, hogy alulnézetből szemlélgettiik a történelmet. A rendszerváltás, ami állítólag bekövetkezett, korántsem jelenti azt, hogy az utolsókból lettek az elsők. Naná, hogy nem! Most orrán-száján dől a vállalkozás, a vállalkozó embertípus dicsérete. Csodálom, hogy még senkinek nem jutott eszébe azt mondani, hogy Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája! Akkor kimondom én. Mások is kicsiben kezdték, igaz, hogy nem itt, és milliomosok lettek. Például látom, hogy az egyik utcasarkon huszonkilenc:forintért árulnak két tekercs WC-papírt. Felvásárlóm tőle, és két sarokkal odébb eladom harmincért. Alaptőke a fél fizetésem, és mire letelik a hónap, megduplázom. Ha valaki ellopja tőlem az ötletet, lehet, hogy Liberóban kezdek utazni. Még mindig olcsóbb, mint taxiban... Manapság, amikor az ember olyan sokszor gyanút fog, hogy X vagy Y visszaéléseket követ el, cáfolják azzal, hogy talán nem etikus, amit csinál, amúgy jogszerű. —Ja, az egészen más. Ha jogszerű, akkor minden rendben van. Hogy nem etikus? Ki figyel oda? Régen azért a látszatra megpróbáltak vigyázni legalább, de most minek? A vállalkozás lázában égve nem lehet mindenki etikus! Ez már túl nagy luxus volna, nem? Van egy olyan érzésem, hogy engem még mindig hülyítenek...