Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04-05 / 3. szám
EXKLUZÍV 1992. január 4-5., szombat-vasárnap #-BtKÉS MEGYEI HÍRUP— Parlamenti mérleg Ahogyan az elnöki pulpitusról látják Év végi számadást mindenki készít. Mit ért el és mit nem sikerült elérni a múlt esztendőben? De vajon hogyan alakult az elmúlt évben a parlament sorsa? A t. Ház két vezetőjétől, Szabad Györgytől, az Országgyűlés elnökétől és dr. Dörnbach Alajostól, a Ház egyik alelnö- kétől kértünk év végi értékelést. Szabad György — Az előző évhez hasonlóan 1991-ben is az országgyűlés több törvényt hozott, mint korábban bármikor. De azonnal hozzá kell tennem, hogy korántsem annyit, mint amennyire szükség lett volna. Az átalakulás követelményei óriásiak! Az országgyűlés az új törvények, a törvénymódosítások, a szükséges határozatok nagy száma ellenére sem volt képes mindazokat a jogszabályokat megalkotni. amelyekre az átmenetnek szüksége van. Akik sürgetik az országgyűlést, vegyék tekintetbe. hogy a parlament csak olyan javaslatokkal tud foglalkozni, amelyeket megfelelő módon terjesztenek elő. A kormány törvényelőkészítő munkája rendkívül intenzív, de a lehetőségeinek is van határa. Ugyanazok, akik a törvényalkotás tempójának fokozását kívánják, sokszor azt is elvárják, hogy a törvények előkészítése során minél szélesebb kör hallathassa hangját, s a tanácskozások eredményeit is mérlegelve fogalmazzák meg a törvényjavaslatokat. Mindebbe természetesen még szólhassanak bele a politikai és a pénzügyi konzekvenciákkal számoló szakemberek is... Mindennek egyeztetése nagyon sok munkát kíván, ha nem akarunk elhamarkodott. végig nem gondolt törvényeket alkotni. Ha a törvényjavaslat már átkerült az országgyűléshez, a bizottságokban megy végbe hasonló egyeztetés. Az országgyűlés képviselőiből alakult bizottságok — és a képviselőcsoportok szakértői — a kormány képviselőinek jelenlétében veszik bonckés alá a javaslatokat. A bizottságokban kialakított véleménnyel jut el a javaslat a plenáris tárgyalásra, ahol az egyes képviselők és a képviselőcsoportok módosításokkal próbálják tovább javítani a javaslat szövegét. Nagy feladat hárul az országgyűlésre, hiszen a döntés felelőssége 386 megválasztott képviselőjét illeti. De nemcsak a kormánynak van törvénykezdeményezési joga. hanem bármely képviselő is benyújthatja önálló indítványát. Ez annyit jelent, hogy a parlamenten belül ezeknek a javaslatoknak is a kormányéval azonos utat kell járniuk. Tehát az országgyűlés teljesítménye nem egyszerűen csak az igen nagyszámú törvény, törvénymódosítás. határozat elfogadtatásával járó nyűt színi vitákban ölt testet, hanem az óriási előkészítő munkában is. A magyar országgyűlés a szabad választások után rövid néhány hónap alan megalkotta mindazokat az államjogi törvényeket, amelyek a jogállam intézményeit létrehozták, működését biztosították. Mégis erős kritikát kaptunk: íme—mondták — másutt menten a választások után milyen fontos gazdasági reformokba bocsátkoztak. Úgy gondolom, helyes volt, ahogy mi kezdtük! Nálunk többek között emiatt sem — és persze a politikai erők túlnyomó részének józan magatartása m ián sem — került sor olyan zavarokra, mint amilyenekre sokféle példát lánunk ott, ahol nem biztosították a jogállam intézményeit már a kezdet kezdetén. Az önkormányzati választások óta az országgyűlésben a törvényalkotás súlypontja fokozatosan áttolódott a gazdaság és a társadalom szféráira. Megteremtettük a jogállamiság új kereteit, korszerűsítettük intézményeit, most ezeknek a tovább- erősítése és stabilizálása folyik: e keretek között pedig a gazdaság és a társadalom dinamizálását célzó feltételek megteremtésén munkálkodunk. Ilyen értelemben azt kell mondanom: a parlament munkája pozitív. Ugyanakkor tisztában kell lenni két dologgal. Az egyik, hogy e megfeszített munka ellenére nagyon fontos területeken az átalakulás feltételei még nem eléggé kimunkáltak. A másik, amit a lakosság leginkább érez, s amihez jó lett volna korábban, de csak most tudtunk igazán hozzáfogni: a társadalombiztosítás egész rendszerének reformja. Gondolok itt mindenekelőtt az egészségügyi biztosítás és a nyugdíjrendszer reformjára. A diktatúra rendszerében született jogszabályoknak eny- nyire rövid időn belül is ilyen nagymértékű felváltása természetesen nem eredményezhetett jogi remekműveket. Egyetlen egyről sem mondhatom el ezt! De egy biztos, valamennyi hasznára vált az átalakulásnak! Egy hasonlattal élve: a facipőket megfaragtuk, ezekkel már át lehet gázolni a biztosabb partra, de a finomabb sétáló- és báli cipők előállítása még csak ezután következhet. A parlamentáris demokráciában az országgyűlés nemcsak törvényhozó feladatokat lát el, hanem a parlamentnek felelős kormány munkáját is ellenőrzi. Látnunk kell, hogy ennek közvetlen és áttételes formái egyaránt érvényesülnek. Mik a közvetlen formái? Mindenekelőtt az, hogy a kormány áttekintést ad a parlamentnek a különböző fontos területeken végzett munkájáról. Az energiapolitikai koncepciótól egészen a költség- vetési irányelvekig. Máskor a kormány végrehajtó, hatalmi tevékeny ségérőltett nyilatkozatot a parlament színe előtt, illetve mint az a külpolitika esetében történt, áttekintést adott politikájának főbb irányvonalairól. Harmadrészt, a parlament a nemzetközi szerződések jóváhagyásával is gyakorolja ama jogát, hogy ellenőrizze a kormány külpolitikáját. Itt említem meg. hogy az országgyűlési bizottságok választott vezetőik révén maguk is kapcsolatokat tartanak fenn más parlamentekkel és jelentős nemzetközi tevékenységet fejtenek ki. Az Európa Tanács közgyűlésének parlamentjében állandó magyar delegáció vesz részt, de számos más. multilaterális testületben is megfigyelői, illetve egyéb státuszban közreműködnek a képviselőink. A magyar parlamentarizmus tehát tavaly szilárdan megvetette lábát azon a területen, ahová a választók döntése állította és megfelel az alkotmány követelményeinek is. De közismert, hogy az alkotmányunk elég szűkszavú, ezért időnként felmerül az alkotmány értelmezésének problémája is. Az alkotmánybíróság feladata, hogy bizonyos kétségek felmerülése esetén értelmezze, eldöntse, hogy az adott törvény összhangban van-e az alkotmány betűjével és szellemével vagy sem. A parlamentáris demokrácia körülményei között természetes, hogy viták, néha igen heves viták zajianakle. fiz csak azokat lepheti meg, akik még a régi egypárti, formálisan ülésező parlamenthez szoktak, és nem veszik figyelembe, hogy a többpárti parlamentarizmusnak éppen az a lényege, hogy viták során alakul ki a többség által elfogadható változat. így van ez a szabad világ minden parlamentjében, ahol néha még a mienknél is élesebb viták zajlanak. Svájci látogatásom alkalmával vendéglátóim elmondták, hogy náluk a viták igen hevesek egészen a törvény megszületéséig! De azután? A megszületett törvény végrehajtását mindenki a legkomolyabban veszi, még az is, aki saját véleményével kisebbségbe szorulva elhatározza, hogy előbb vagy utóbb a kérdésben új törvényt kezdeményez. Ez a demokrácia életképessége és fejlődése szempontjából az egyik legfontosabb tanulnivaló! Dr. Dombach Alajos — Az országgyűlés feladata az volt, hogy meghozza azokat a törvényeket, amelyek az új intézményrendszer kialakítását lehetővé teszik és a gazdasági átalakulás feltételeit biztosítják. Nyilvánvaló, hogy egy év alatt a jogrendszernek ezt a megújítását elvégezni nem lehetett. Hogy a lehetséges munkából mit és hogyan végeztünk el? Elégedett vagyok-e vagy sem? Az országgyűlés rendkívüli erőfeszítéseket tett, ugyanakkor a tévénézők azt látták, hogy a határozatképtelenség gondjával küzdött. A képviselőknek, ha komolyan veszik a munkájukat — és a többség komolyan veszi —> arra sincs idejük, hogy elolvassák a beterjesztett anyagokat és úgy üljenek be a parlamenti tárgyalásokra. Teljesen kézenfekvő, hogy amikor egy képviselő számára érdektelen témáról folyik a vita az ülésteremben. akkor nem azzal tölti az idejét, hogy ott ül. hanem megpróbál felkészülni a kővetkező napirendre. Arról nem is beszélve, rengeteg egyéb teendőjük is van a képviselőknek: részt vesznek az országgyűlési bizottságok ülésein, több ügyben személyesen kell eljárniuk. Visszatérve a tárgyalási anyagokra: én magam jogász vagy ok, jogi normaszövegek gyors megértésében nagy a gyakorlatom. De a napirendi szövegek sokszor nekem is gondot okoznak. Iszonyú nagy anyagokról van szó. nem is sejtik a kívülállók, mennyi energiát igényel, hogy az ember átrágja magát a sokszor több száz oldalas szövegeken. A munkánk egyik csapdája tehát az ídőszűke és a feladatok bősége. Ebből adódik, hogy maga a kormányzati előkészítő munka nem a legmagasabb színvonalú. Hevenyészett törvénytervezetek érkeznek az országgyűlés elé, a kormány nem egyszer a vita során visszavonja, majd újra átdolgozza azokat. Annak ellenére bírálom a kormányt. hogy tudom, nincs elég szakemberük, és főleg kevés az idejük. De én magát az eredményt nézem — az pedig nem jó! Nem elég nívós a képviselői munka sem. Nem tekinthetem nívós törvényalkotó sorozatnak, hogy egy törvénytervezethez a képviselők több mint 500 módosító indítványt nyújtanak be, mint például a szövetkezeti törvényhez tették: több mint 550 módosító indítvány érkezett a vitához. Ez lehetetlenség. Nem működnek a frakciók sem. Most nem az ellenzéki képviselő beszél belőlem, de úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártokban nagyobb a frakciófegyelem, mint a kormánypártoknál. Ez sok mindenből adódik. Elsősorban a kisebb létszámból: jobban tudnak egyezkedni, mint a nagyobb frakciók. Ezért aztán nem ritka eset, hogy a kormány- párti képviselők a saját kormányuk előteijesztését „agyonmódosítják”, így lényegében nem vállalnak azonosulást saját kormányukkal, nehezítik annak munkáját. Ezt a szereptévesztést nem tudják levetkőzni a kormánypárti képviselők. Jól működő parlamentekben ilyen nem létezik! Nyugaton, ha ritkán elő is fordul ilyen eset, az egyenesen botrányszámba megy, hiszen ez a magatartás nem más, mint a saját kormányuk hátbatámadása. Ha működnének a frakciók. akkor a vitás kérdéseket ott, párton belül megtárgyalhatnák, és nem kerülne sor olyan vitákra, amelyek rengeteg időt és energiát emésztenek föl. Mindezek ellenére állítom, hogy a mi országgyűlésünk még mindig gördülékenyebben működik. mint a szomszédos országok hasonló helyzetben levő parlamentjei. Voltam Prágában, tájékozódtam az ottani helyzetről. tudom, hogyan működik a lengyel szejm. hogy a román parlamentről ne is beszéljünk. A posztkommunista országok az átalakulás kezdeti nehézségeivel küzdenek, ebből adódnak ezek a gondjaik. Mi alapjában véve túljutottunk ezeken a nehézségeken. A jogrendszer kidolgozása sem kielégítő. Mint tudjuk, alkotmányos forradalom zajlik, amikor a törvényekhez kell igazítani az alkotmányt Meghoztuk például a rádió s a tévé új elnökének kinevezéséről szóló törvényt, benne van az indoklásban, hogy a két intézmény független a kormánytól, a vezetők kinevezése konszenzus alapján történik, ugyanakkor elfelejtettük hatálytalanítani azt az 1975- ös kormányrendeletet, amelyik a minisztertanács, majd később a miniszterelnök hatáskörébe utalta a működési szabályzat jóváhagyását és a munkáltatói jogok gyakorlását. Tehát „fele- dékenységünkkel” megfúrtuk az új törvény lényegét... További nehézséget jelentett 1991 -ben, hogy kezdetben minden korlátozást a demokrácia csorbításának tekintettek a képviselők. Én magam fél évig folytattam vitát a frakciók vezetőivel arról, hogy a napirend előtti felszólalásokat korlátozzuk. Végre sikerült elfogadtatni a javaslatomat. Egy idő után ugyanis rájöttek, hogy ez a parttalan demokrácia lehetetlenné teszi a munkát, tehát egyszerűen korlátokra van szükség. Ami a jövőt illeti? Bízom abban, hogy sikerül tovább racionalizálni tevékenységünket, korlátozni ezeket a szabados, szélsőséges megnyilvánulásokat, éppen ezért, hogy eredményesebb legyen a munkánk. Közel száz benyújtott törvényjavaslat, törvénymódosítás és határozati javaslat elintézetlenül vár ránk. számuk csak gyarapszik majd. Ezek fele nem túl jelentős, remélem jó részüket el Ls fogja vetni a Ház. De a másik fele nagy on fontos és sürgős, tehát ismét időhiánnyal fogunk küszködni, ha nem ésszerűsítjük a munkánkat. Sok nehéz feladatot igyekeztünk az idén megoldani, de azt hiszem, még nehezebb feladatok várnak ránk jövőre. 1989- ben fantasztikus reményekkel vártam a kővetkező egy-két évet. Az év nyarán már tudtuk, hogy kártyavárként omlik össze a hatalom és karnyújtásnyira az új demokratikus rend. Azt is tudtam. hogy a választások után sem következik sétagaiopp és a más pártokban tevékenykedő barátaimnak tréfálkozva mondtam: nem leszünk mi mindig ilyen jóban! Ugrattam őket. hogy nem lesz majd túl lélekemelő mindaz, ami a koalíciós viszonyok között létrejön. Akkor azt mondták, baljós hiedelmeket akarok terjeszteni. Utólag bevallom, bármennyire is számítottam a nehézségekre, azt nem gondoltam, hogy ekkorák lesznek. De azért ma is bizakodó vagyok. A mostani évtől azt várom, hogy a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat sikerüljön megállítani és pozitív irányba terelni. Igaz. nagyon kis esélyünk van arra. hogy egy éven belül a fokozatos romlást megállíthassuk. Biztos, hogy jövőre még komoly gazdasági nehézségeink lesznek. Félek, hogy a társadalom ezt már nehezen viseli cl. mert egyre több embernek csökken az életszínvonala. A demokrácia intézményi rendszere sem elég szilárd, még nem működik tökéletesen. Éppen ezért minden olyan törekvés. amely azt gyöngíti — a jövőnket ássa alá. Ezért tartom fontosnak, hogy mindenkinek legyen bátorsága e jelenségek ellen szóim. Sokszor azért vagyok mérges, mert felelős politikusok sem emelik fel szavukat bizonyos demagóg megnyilvánulásokkal szemben. Nagyon örülnék, ha 1992-ben ezt megtennék. függetlenül attól, hogy melyik oldalról támad a demagógia. Közös ügyünk, jövőnk érdekében. Koós Tamás Ferenczy Europress
