Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
Mezőberény címere Az oldalt szerkesztette: Szekeres András. Telefon: (66) 27-844 Munkanélküliek Csárdaszállás. — A 300 dolgozót számláló Petőfi Tsz tagjai közül eddig 140-en átmenetileg, a tavaszi munkák kezdetéig, munkanélküli-segélyre kényszerültek. A munkanélküliség a mezőgazdaság ismert helyzete és a romló jövedelmezőségek miatt az állattenyésztés kivételével valamennyi területet érinti. Testületi ülés Köröstarcsa. — Az önkormányzati testület január 28-án tartja soron következő ülését. A fő napirendi pont az idei költség- vetés megvitatása és elfogadása lesz, valamint a képviselők döntenek a vízmű vállalat és a temetkezési vállalat átalakulásával kapcsolatos szándéknyilatkozatról is. Kevesebb az új ház Mezőberény. — Évről évre kevesebb új lakóház épül a városban. Az elmúlt esztendőben összesen húsz építési és 55 végleges használatbavételi engedélyt adtak ki. Két éve még csaknem 35 építési és mintegy 150 lakhatási engedélyt kértek. Segély időseknek Csárdaszállás. — A helyi önkormányzati testület december közepén 114 helybéli iskolás és óvodás korúnak 1500— 1500 forint segélyt szavazott meg. Az új év első napjaiban a falu 32 idős, alacsony jövedelmű nyugdíjasának is ugyaneny- nyi rendkívüli segélyt fizettek ki. Egymillió forint Köröstarcsa. — A helyi ön- kormányzat tavaly 220 gyermek segélyezésére 1 millió forintot fordított, míg egy évvel korábban 69-en részesültek, összesen 190 ezer forint segélyben. A legtöbbet, 736 ezer 900 forintot rendkívüli nevelési segélyre fizettek ki, a napközis gyerekek támogatására 104 ezer, tankönyvvásárlásra 72 ezer forintot költöttek, még a pénz többi részét rendszeres nevelési segélyre fordították. Tévé vásárlás Csárdaszállás. — A Felszabadulás úti iskolába és az óvodába rövid időn belül bekötik a parabolaantennát, ezen kívül a két intézménynek egy-egy nagyképemyős, színes televíziót vásárol az önkormányzat. A helyi iskolások támogatására 50 ezer forintot nyújt az önkormányzat. így a csárdaszállási tanulók továbbra is ápolhatják kapcsolataikat a lengyel és a csehszlovák partneriskolák tanulóival. MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1992. január 23., csütörtök Hat évtized a katedrán Szabó Antalt nem kell különösebben bemutatni: Mezőbe - rényben úgymond ismeri a város apraja-nagyja. A Petőfi Sándor Gimnázium IV. A. osztályába matematikaórára kísértük el. Becsengetéskor megszokott mozdulatokkal, szinte szertartásosan vette magához a naplót, jegyzeteit, a körzőt és a vonalzót. Az osztályterem ajtajában, még a folyosón végigsímította ősz haját, megigazította nyakkendőjét, s csak ezt követően nyúlt a kilincs után. Egyenes tartással lépett a terembe. Hat évtizeddel ezelőtt a herényi református felekezeti iskolában mint friss diplomás tanította a betűvetésre, a számolásra a nebulókat. — Jó néhány diákom van, akinek már a nagyanyját is tanítottam — mondja, ezzel is érzékeltetve a háta mögött hagyott éveket. Szépívű pedagógusi pályát mondhat magáénak. Hivatását, a tanítást, a nevelést kántortanítóként kezdte, majd szak- felügyelőként, általános iskolai igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként folytatta, s 1972. augusztus 1-jén a gimnázium igazgatójaként vonult nyugdíjba. Az iskolától viszont azóta sem szakadt el egyetlen percre sem, ma is éppen olyan odaadással veti magát a munkába, mint mondjuk három évtizeddel ezelőtt. Egy emberöltőnyi időszakot kötött terjedelemben nagyon nehéz bemutatni, ezért a teljesség igénye nélkül csupán felvillantunk egy-egy emléket. — A hatvanas években sok berényi bejáró diák volt, s akkor vetődött fel a gondolat: mi lenne, ha mi is újraalapítanánk á községben egy gimnáziumot, ugyanis az 1800-as évek derekán Berényben volt már középiskola, amit Szarvasra telepítettek át. A megyei vezetés nem akarta, s talán ezért is erósköd- tek a település vezetői, mind el- szántabban küzdöttek az iskoláért. Végül is 1962 tavaszán eldőlt: a megye több új gimnáziumával együtt a berényi is, két párhuzamos osztállyal megkezdheti működését. Négy évig, az új gimnázium felépüléséig a 2. számú általános iskola közös igazgatásával működött a középiskola, igazán önállóvá csak az új iskola elkészültével vált. — Ma is jól emlékszem rá, hogy 1966. március 15-én tanárok, diákok, technikai dolgozók együtt foglaltuk el az épületet: lelkesen, örömmel, fáradtságot nem ismerve költöztünk be. Ez volt életem legszebb nemzeti ünnepié — emlékszik vissza. Persze, nagyon sok mindenről kellene még szólni, mert Szabó Antal a település művelődéséből, közművelődéséből, zenei életéből ugyancsak kivette a részét. — Most éppien a népzenei együttes nagybőgőse és vezetője vagyok. Tíz hangszeren játszom. Korábban volt vegyes karunk, vonósnégyesünk, kis szimfonikus zenekarunk, kamaraegyüttesünk, népi zenekarunk és énekkarunk is. Mindegyiknek tagja voltam. Sajnos megszűntek, nincs utánpótlás — mondja, miközben titkos birodalmába, a könyvkötészetbe invitál. — Ez egy másik szerelem — mutat körbe, miközben hellyel kínál a kis műhelyben, ahol napjainkban is könyvkötőszakkört vezet. Egy-egy míves munkát tesz elém, a 82. évében járva, fiatalokat, korát meghazudtoló mozdulatokkal. „Összetett esztendő lesz ’92” A Csárdaszállási Petőfi Tsz viszonylag kedvező helyzetben van: nyereséges évet tudhat maga mögött. — Ami bennünket illet, csupa rossz, küszködés, kínlódás jellemezte 1991-et. Sajátos termék- szerkezetünk csődöt mondott: két főnövényünk, a rizs és a kukorica hiába hozott rekordtermést, a nyomott árak és a megnövekedett termelési költségek elvitték a nyereség jó rçszét — kezdi Piiski Lajos elnök. Csárdaszálláson rizsből 700 hektár átlagában 38 mázsa feletti, az 1100 hektár kukorica átlagában 110 mázsás hozamokat takarítottak be. A nagyon jó minőségű cukorrépából az időjárás „jóvoltából” 40 hektáron földben maradt a termés. Az állattenyésztésben az egyik veszteségforrást, a sertés- ágazatot felszámolták, a szarvasmarha-ágazatban a tejtermelés folyik, ami viszont nyereséges. Az elmúlt évben a legtöbb nyereség nem az alap)-, hanem a melléktevékenységből származott. — Nyereségünk jó részét a banki hitelkamatok vitték el: a termeléshez 67 millió forint rövid lejáratú hitelt vettünk igénybe, amit az utolsó fillérig időben vissza is fizettünk. Az idei évet igyekeztünk megalapiozni, a szükséges műtrágyát kiszórtuk. Gépeink jó állapiotban vannak, így az alkatrészvásárlás gondjai egyelőre nem nyomasztanak bennünket. — M i lyen évre számítanak az idén? — Egy biztos: összetett esztendő lesz ’92. Az átalakulással együtt termelnünk is kell. Nehéz évre számítunk. Az is előfordulhat, hogy a nyereségünk csak jelképes lesz — mondotta Püski Lajos. Helyi tv-adás Tárcsán Egyelőre kísérleti jelleggel Köröstarcsán megkezdte adását helyi műsorokkal a kábeltévé. A rendszer kiépítése hárommillió forintba került, az önkormányzat 200 ezer forinttal járult hozzá, a többit a lakosság saját erejéből vállalta. A rendszert saját költségvetéséből az önkormányzat üzemelteti, a lakosság jobb tájékoztatása érdekében. Egyelőre hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön este fél nyolctól nyolc óráig a képújság műsorát sugározza, majd egy-egy filmet vetítenek. A rendszerbe eddig 250 lakást kötöttek be, s további 450 lakás bekötésére van lehetőség. Kelendő a berényi tégla A Mezőberényi 1-es Számú Téglagyár a hagyományos falazóanyagokból az elmúlt évben 10 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóanyagot gyártott. mely mennyiség több. mint háromszáz családi házhoz lenne elegendő. A gyár termékei közül legkelendőbbek a különféle falazóblokkok. mely a termékek kétharmadát jelenti. A tégla iránt országosan jelentősen csökkent a kereslet, ezzel szemben a berényi gyár fordulókészlete nem nőtt. Ebben minden bizonnyal közrejátszott a berényi tégla kiváló minősége, a széles körű választék, a szervezettség, s nem utolsó sorban a magas szintű szolgáltatások sora, melyek együttese a mérsékeltebb árakhoz vezetett. Egyébként a Berényi téglagyárban az önállósodási törekvések érlelődnek: á hetventa- gú kollektíva úgy érzi, hogy képes az önálló gazdálkodásra a jelenlegi piaci körülmények között is. A gyár eddigi eredményei feljogosítják a dolgozókat e felelősségteljes döntésre. A kiválásról a végső döntést a közeljövőben az Ipari.és Kereskedelmi Minisztérium hozza majd meg. Úton, útfélen Hivatásomból adódóan sok településen gyakorta megfordulok, ismerem az itt élők mindennapjait. Az élet olykor kiszámíthatatlan, s előfordul, hogy az ember a megbeszélt időpontnál hamarabb, netán később érkezik. Az utóbbi esetnél mentegetőzik, az előbbinél egy kávéra beül a presszóba, kocsmába. A település központjában, kőhajításnyira vannak egymástól a presszók. Találomra tértem be az egyikbe. Jobbára idős emberekből verődött össze a törzsközönség, az érkezőt ismeretlenül is megsüve- gelték, fejbiccentéssel is üdvözölték. A pult túloldalán középkorú, pocakos férfi állt, a beszélgetésből kiderült, ő a tulajdonos. Láthatóan elégedett műintézményével. „Úgy van itt is minden, mint nyugaton: hat-nyolcféle sörből válogathatnak. Másfél évvel ezelőtt örültek, ha kőbányait kaptak" — mondja foghegyről az egyik öregembernek, miközben mutatóujját felemeli, s jelzi: csendet kér, rendelést vesz fel. , ,Egy kávé, kérem tisztelettel" — ismétli gépiesen, s mélyen meghajol, mielőtt eltűnik. Hát akkor én most Nyugaton vagyok...!—villantál rajtam. De jó is lenne, mondjuk egy München környéki kiskocsmában __látszott am a gondolattal, miközben a mosdóba indultam. De csakhamar felocsúdtam álmaimból, a mellékhelyiségben hamisítatlan magyar valóság fogadott. Az asztalhoz visszaülve aztán végképp meggyőződhettem arról, hogy valóban itthon otthon vagyok. A főnök, Isten után az első, ellenvéleményt nem tűrve nógatta a felszol gálát, s már attól is elpirulna a fekete nyomdafesték, ha csak felét írnám le. Végül csak az asztalra került a kávénak csúfolt valami. Amíg kihűlt, volt időm szemügyre venni a terem tisztaságát is. No meg egy-két vendég viselkedését. Szóval mind gyakrabban halljuk: Európába tartunk. Mi is úgy akarunk élni, mint a Lajtától nyugatra élnek. De jó is lenne... Csakhát addig sok mindent meg kellene valósítani, sok mindenen kellene változtatni. Példának említhetném a magyar falvak áruellátását, infrastruktúráját. A magyar termékeket jó lenne versenyeztetni a német árukkal, életszínvonalban csak megközelíteni őket. Gondolkodásmódunkon is akadna változtatni való. Szóval Európába tartunk. Csak azt nem tudom, hogy elindultunk-e már vagy sem, a sebességet, legalábbis jómagam, valahogy nem érzékelem. Egy biztos: hosszú és rögös út át! még előttünk. Erdélyi akvarellek Bensőséges hangulatú ünnepség keretében szombaton délelőtt a mezőberényi művelődési központban nyitották meg a marosvásárhelyi születésű, s Erdélyben élő Máthé András rajztanár mintegy harmincöt alkotását felvonultató kiállítást. A festő bemutatásánál nehéz helyzetben van a krónikás: először végzett biológusként dolgozott, majd a helyi magyar nyelvű újság, illetve rádió irodalmi szerkesztője volt. Ezt követően nyugdíjazásáig piedagógusként tanítva tanított, no meg festett és írt, dolgozott a marosvásárhelyi lap külső munkatársaként. A családjában többen is festettek, minden bizonnyal innen származik tehetsége. Az akvarell az igazi műfaja. Több helyi és országos kiállításon vett részt, Magyarországon is jó néhány tárlata volt már. Néhány évvel ezelőtt Bukarestben munkáival országos első és második díjat nyert. Finom kidolgozású képiéi Erdélyben készültek, megörökítve az ottani táj szépségét, falvainak sajátos hangulatát, mely magával ragadja az érdeklődőkét. A kiállítás január 26-áig várja a látogatókat. Vers- és prózamondó verseny A Petőfi Sándor országos középiskolás vers- és prózamondó verseny megyei döntőjének az idén a Mezőberényi Petőfi Művelődési Közpiont ad otthont. A február 15-én, szombaton megrendezésre kerülő vetélkedőre a megye középfokú tanintézeteiből negyvennyolc diák nevezése érkezett, s közülük az első négy helyezett szerez majd jogot a február 29-ei kiskőrösi országos középxlöntón való szereplésre. A szavaló- és prózamondó verseny országos döntőjét Gödöllőn, március 15-én rendezik majd. Pénztelenség és túltermelés A Mezőberényi Aranykalász Tsz életében az utóbbi évtized talán legkeményebb éve volt az 1991-es. A szövetkezet egész évi gazdálkodását a bizonytalanság jellemezte. — Egy évvel korábban megindítottunk egy belső átalakítási folyamatot, amelynek lényege: a termelőegységek nagyobb önállóságot kaptak, megszűnt a teljes körű irányítás, a minél jobb gazdasági eredmények érdekében. Az eltelt időszaknak önállóságra kellett volna tanítania, de nem ez történt. A szövetkezeti, az átmeneti és a földtörvény elmaradása miatt a tulajdonosi kötődés a visszájára fordult. Mindezekkel párosultak a külső hatások is — kezdi Bálint Imre elnök, majd a megnövekedett költségeket, a nyomott árakat elemzi. A téesz 2000 hektáron termesztett búzát, melynek egy- harmadát a nyári esőzések után nagy veszteséggel és lényegesen gyengébb minőségben aratták le. Az időjárás beleszólt az őszi betakarításukba is. A cukorrépatermés fele, mintegy 130 hektáron még a földben van, ráadásul szabványon aluli a cukortartalma. Rizst 180 hektáron sikerült elvetni, 120 hektárral kisebb területen, mint máskor. A termésbecslések hektáronként 70 mázsás hozamokkal kecsegtettek, aratásáig viszont az eső miatt a növény megdőlt, s alig felét adta. Az 1400 hektár kukorica kiváló terméssel fizetett, de a magas szárítási költségek miatt csökkent a nyereség- hányad. A szarvasmarha-ágazatban mind a tejtermelésben, mind a hizlalásban a túltermelés jelei mutatkoznak. A sertéstartásra az ismert országos gondok a jellemzőek. — Ami biztos: már most látjuk, hogy veszteséggel zártuk az 1991 -es évet. A pénztelenség az egész évre rányomta bélyegét, műtrágyából a korábbi mennyiségnek csak egynegyedét szórtuk ki. A tavaszi fejtrágyázás is a piénz függvénye. Beruházásokra, gépiekre nincs piénzünk. Nagyon nehéz gazdasági év előtt' állunk — mondotta a téesz elnöke.
