Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18-19 / 15. szám

А НЕТ TEMAJA

1992. január 18-19., szombat-vasárnap

Szokolay nem akar hallgatag képviselő lenni

Előjáték

Fél hat. Még csak szállingóznak az emberek. Kalapos hölgy, kis kosztümben: — Hozzá kell szólni? — kérdezi az MDF-gyűléseken megszokott kedélyes szervezőtől. — Nem, nem — nyugtatják, miközben a párt aktív tagjai egyre másra paroláznak az érkezőkkel. Az egész úgy fest, mintha valami taggyűlés készülődne, vagy valami politikai rendezvény, s bevallom, nem nagyon értem, hogy a dolgok mostani állása szerint miért csak magyar fórumos férfiaknak, nőknek fontos, hogy mit is tett Szokolay Zoltán az elmúlt két évben, s mit alig egy hónapja.

Mindenki Szokolayra vár, eszmetársai aggódva lesik a lépcsőfeljá- rót, hol késik, amikor fél 6-ra ígérte. Van időnk beszélgetni Kerekes Attilával, a csabai MDF-vezetővel. A doktor úr mosolyog, s érthető diplomatikussággal siklik el a válaszadás felett, mikor arról faggatom, miért nem fogható fel hiteles közösségnek a mostani fórum publikuma, amikor az vélhetően a választókból áll, akiknek elsősorban el kell számolnia egy képviselőnek. Szerencsére nem rágódunk sokáig, pontosan hatkor befut Szokolay Zoltán.

Már az első pillanatban érezni, hogy jó néhány politikai erő „rákészült” a rendezvényre, s így óhatatlanul is kialakult kisebb világunk, a díszterem szektora szabdaltsága. Az egyik negyedben már jöttére is bőszen dörgött a taps, a másikban csendes, alig érezhető ellenszenvvel fogadják a honatyát. Kgy csapásra vége a kerekasztalos nosztalgiának, a régivágású szívélyességnek, hiszen nem tudni, mit tartogat a „mester” bűvészcilinderében.

Bár a képviselő is tudta, s beszédében többször utalt rá, a hallgatóság elsősorban a lemondása indokaira, előzményeire, körülményeire volt kíváncsi, erről azonban csak beszámolója végén beszélt.

„Túl nagy különbséget nem látok az ígéreteim és a későbbi tetteim között, bármikor vállalom az összehasonlítást” —

hangzottak Szokolay Zoltán bevezető szavai, akit, mint emlékeztetett a választások eredményeire, 12 ezer 91 békéscsabai választó szavazata juttatott az Országházba.

Hosszas összegzés következett arról, mit végzett az eltelt 20 hónap alatt a képviselő a parlament plenáris ülésein, a bizottságokban, a lobbizások alkalSzokolay horoszkópja

Szűz kézzel nyűit a gombhoz

Sorsdöntőnek bizonyulhat Szokolay Zoltán (Szűz) számára e hét. Vajon mivel biztatják a csillagok? Amennyiben a hazai lapok bármelyikének horoszkópját idéznénk, mindenféle vádaskodásnak tennénk ki magunkat: liberális, népi-nemzeti, szocialista, keresztény kurzust követő, „független”, vagy kismacska farka fajta horoszkóppal akarjuk traktálni Önöket.

Ezért felhívtuk telefonon az Amerikai Egyesült Államok egyik jeles horoszkópkészítőjét, akitől megkaptuk Szokolay Zoltán, remélhetőleg pártsemleges, horoszkópját. íme (zárójelben a megállapítások általunk vélt értelmezését adjuk közre):

Egy olyan levelet kap a hét elején, amelyre már nagyon régóta vár. Ennek a hivatalos levélnek a szövege nagy örömmel tölti el. (Amennyiben hajlandó lesz felbontani a miniszterelnök úrtól kapott borítékot.) A levélben foglalt hímek jelentős hatása lehet jövőjére nézve. (Talán mégsem az An- tall-levélről, hanem a gomhfoci-válogatottba kerülését hírül adó értesítésről van szó.)

Amennyiben lehetősége van valamilyen fantasztikus dologgal foglalkozni, meg kellene próbálkoznia. (Higgyen erősen abban, hogy 10 millió magyar egyszerűen már megfeledkezett végleges lemondásáról.) A keddi napját egy fontos barátjával töltött ebéd teszi jelentőssé. A beszélgetés témája jövőbeni perspektívái lesznek. (Mai perspektíváit legkönnyebben a metró Kossuth téri állomásának legmélyebb pontjáról szemlélheti meg.) Van egy pár ember, aki nagyon jól tudja, hogy mi a legjobb az Ön számára és ezek az emberek rávezetik a helyes útra. (Meglátja, valamennyien rövidesen sínen lesznek.)

Esténként ha úgy találja, hogy az egyik családtagja nagyon mogorva valamiért, Önnek nehezére esik majd a lábujjhegyen járkálás. (Ideje lenne megkérdezni a miniszterelnök urat, hogyan kell vízen járni. Ha nincs vele olyan viszonyban, a Hócipőben megtalálja a receptet.) Lehet, hogy a szomszédjánál tölt bizonyos időt, akiről köztudott: képes a dolgok fényes oldalát látni. (Nem is tudtuk, hogy Kupa Mihály a szomszédjukba költözött! Önnek gyermekjáték lesz bejutnia hozzá, hiszen képes egyszerre saját lakása és a másik lakás csengőgombját megnyomni.) A hét második felében aktív társasági életet él és megérzi a lehetőséget, hogy részt vegyen valami közös programban. Csillagai azt sugallják, hogy helyénvaló lenne egy kis elővigyázatosság. (Nem mi mondtuk: íme. meg vagyon írva a csillagokban.)

Ez az időszak alkalmas hivatali és vagyoni ügyeinek rendezésére. Amennyiben volt ezen a téren valamilyen problémája a közelmúltban, most úgy érzi majd, hogy egyszer és mindenkorra megoldódik. Ne legyen meglepve, ha váratlan izgalmak érik a hét végén. (Totó? Lottó? Ta.xisblokád?)

Mindenkit meg fog lepni egy távolból érkező hír. (Elképzelhető, hogy Hámori Csaba felkéri: tanuljanak be közösen egy Mozart négykezest.) Mivel a sorsát meghatározó tényezők állandó változásban vannak, a jövő héten is telefonálhatna horoszkópja ügyében. Fontos információk várnak Önre. az életében bekövetkező változásokról és fejleményekről. (Ne mulassza el: 700 forintot bizonyára Önnek is megér, ha megtudhatja, hogy mit kell tennie a jövő héten.)

mával, illetve a választók előtt tartott tíz (a tegnapival együtt 11) beszámoló és a 21 fogadóóra, amelyen 288-an jelentek meg.

A beszámolóban két alapvető okot említett Szokolay Zoltán, amelyek végül a képviselőségről való lemondásra késztették. Vádló szavakkal illette a Békés Megyei Hírlapot (korábban Népújságot), mert a választók nem ismerhették meg belőle indítványait, módosításait, hozzászólásait, így például az államtitkárok jogállásával, a megyei lapok eladásával, az MSZMP-tulajdonnal kapcsolatban.

A lemondás gondolatával először akkor kezdett foglalkozni — folytatta a képviselő —, amikor 1991. május 2-án a Békés Megyei Hírlap belső vezércikkében magára ismert, midőn a cikk szerzője méltatlan szavakkal, jelzőkkel illette a jelenkor politikusait.

A legfőbb ellenséget Szokolay Zoltán a szabaddemokrata képviselőkben látta. A decemberben kirobbant gombnyomásos ügy kapcsán pedig Mádaí Péter zúdított össztüzet ellene. Az ominózus szavazás körülményeit még egyszer és — szavai szerint—utoljára részletező képviselő felidézte, a határozat- hozatal idején összeveszett a környezetével. Varga Zoltánnal megszavazott egy javaslatot, amelyet a kormány ellenzett. Elvesztette a fejét, csapkodott, miközben egy bizottsági jelentés Varga Zoltán szavazógombjaira került, s feltehetően így nyomódhatott meg a gomb. December 16-án, amikor Má- day Péter csalónak, házugnak nevezte, döntött úgy, hogy visz- szalép. Rádöbbent arra, mit akar az ellenzék, folytatta, azt, hogy kivonuljon a nemzetbiztonsági bizottságból, hogy hallgasson el. ,y4 városnak nem használ, ha van egy hallgatag képviselője”

— hangsúlyozta, s kijelentette: gazdasági szakembernek kell a helyébe lépnie.

Ezután következtek a hozzászólások. Legtöbben a sokat emlegetett gombügyet, illetve Szokolay Zoltán végső döntését várták. Az első kérdések mégis más témákat bolygattak.Többen is keserűen vetették fel, hogy nem bírják már az adókat, a terheket. Egy hölgy nagy vehemenciával élesen fogalmazott: „Mikor magára szavaztam, az igazságra szavaztam!” (Gúnyos kacaj a hátsó sorokba.) Majd ekképp folytatta: „Ne juttasson vissza minket a kommunizmus markába!” — a képviselőhöz legközelebb ülők tapssal jutalmazták a hozzászólót.

A közhangulatot és a várakozást ékesen bizonyítva a hátul ülők közül megjegyezte valaki:

— Na, most lemond, vagy nem mond le?

A képviselő először akkor veszítette el türelmét, mikor egy úr sérelmezte, hogy nem tehette fel kérdéseit Katona Tamásnak. Egymás szavára nem figyelő hangos szóváltás következett Szokolay és közte—a hallgatóság sem volt hallgatag.

— Önt. tudomásom szerint, képviselői mandátumáról való lemondásra senki sem kérte fel. Szóljon, ha rosszul tudom—állt a mikrofon elé egy újabb felszólaló. — Komolyan azt hiszi, hogy lemondása esetén felma- gasztalódík? S még valami, ön nem sajtókritikus, hanem képviselő.

A sorban feltett kérdésekre a válasz a következőképpen hangzott: — A képviselői székből való felállásra valóban nem szólítottak fel. Nem akarok én felmagasztosulni! Azt is tudom, hogy nem vagyok sajtókritikus.

Ing és retorika

Szokolay szónoklattant biztosan tanult. Igazi profihoz méltó drámaisággal ecseteli mindazt az ármányt, álnok tőr- vetést, amit holmi liberalisták, s a tisztogatással dacolni merő gaz helyi sajtó neki szánt. Látszik, hogy tanulta a pátoszt, a drámai hatásszüneteket, a hirtelen hangsúlyváltozást, sőt, még egy kis mimikáért, színészi kunsztért sem megy a szomszédba. Révült, rekedtes hangon ecsetelte, hogy a megyei napilapban megjelent, politikust becsmérlő írásban önmagát fedezte fel! Majdhogy le nem mondott! Már csak arra vártam, hogy hamuval hinti meg fejét, s megszaggatja ruháit, s félmeztelen vonul ki a díszteremből. Szerencsére a helyén ült tovább, s megmaradt az inge is sértetlen. így nem kellett más ingét a valóságban magára húznia.

de hogy a választópolgárok nem tudtak elért eredményeimről, azért a helyi sajtó a felelős.

A hozzászólók egyik része különböző indokokkal ugyan, de Szokolay Zoltán lemondása ellen voksolt. Mások az azonnali távozását követelték. Volt, aki határozott választ várt a képviselőtől: megnyomta-e a gombot vagy sem? A képviselő feleletében ismét csupán a körülmények elemzésére vállalkozott.

— A megközelítés eleve rossz! — kezdte mondandóját egy újabb hozzászóló. — Az igazi gond nem az, hogy megnyomta-e a gombot vagy sem: a parlamentben olyan ember nem ülhet, aki nem emlékszik, hogy mit csinál, valamint aki megszavazta ezt a költségvetésL A képviselő—az MDF városi elnökének korábbi nyilatkozatának ellentmondva — azzal vágott vissza, hogy 6 sohasem hivatkozott idegállapotára.

Pro és kontra folyt tovább a felszólalósdi. többen is „segítve” Szokolayt döntésében, előre megköszönve neki lemondását. Az MDF-es képviselő végül elárulta a jelenlévőknek a nagy titkot, nem csupán Hámori, hanem Tardos Márton is szívesen nyúlt át szomszédja gombjához...

Szokolay Zoltán befejezésül azt mondta, furcsa nap zárul számára; olyannyira, hogy még saját szavaiból is okult. Arra kérte a hallgatóságot, hagyják egy kicsit békében, hiszen az állatnak is kijár sebesülése után, hogy elbújjon vackába meggyógyulni. Mindenesetre győzni szeretne, mert makacs és bizonyos erőátcsoportosítás után folytatja a harcot. A kesztyűt felveszi — már felvette —, bár még nem tudja, a jövőben mihez nyúl vele, tollhoz, kalapácshoz vagy éppen mikrofonhoz.

Az oldalt összeállította: Fábián István, Kiss A. János, Kőhalmi Endre, László Erzsébet, Szigeti Csaba.

Az utca hangja

Már maga a „gombnyomogatás” is nagy vihart kavart megyénkben, de a/ iga/i „hurrikán" csak az utóbbi napokban, dr. Kerekes Attilával folytatott beszélgetésünk után tört ki. Számtalan telefonhívás, levél jelezte, mélyen foglalkoztatja a közvéleményt a Szokolay-ügy.

Megszólaltak a dologgal kapcsolatban ellenzéki vezetők, ismert politikusok Is. Am úgy gondoltuk, nem érdektelen meghallgatni az utca emberét sem. ezért amolyan közvélemény-kutatást végeztünk: kinek mi a véleménye az ominózus gombnyomásról, valamint a let nem?imondási szándékról.

— Nézze, én nagyon keveset vagyok itthon Csabán, nem is nagyon ismerem a problémát. De a véleményem az, hogy egy vezető politikusnak, képviselőnek abszolúte makulátlannak kell lennie. (Sz. Tünde —joghallgató)

— Én kérem azt mondom, hogy szidták, meg szidtuk a kommunistákat. hogy milyen becstelenek, mocskosok. Megmondom őszintén, én eddig bíztam, de most már... Aki egyszer eljátszotta a becsületét, az ne tetszelegjen mártírszerepben! (Dr. N. Sándor — nyugdíjas)

—Elhiszem, hogy nem tudta mit csinál! Szerintem mindnyájunkkal előfordulhat, hogy „kihagyunk" egy-egy pillanatra. Szeretném, ha továbbra is városunk képviselője lenne, nagyon aktív volt a Parlamentben. Én ott leszek a fórumon és kiállók mellette! (D. Sándor—pedagógus)

— Ki az a Szokolay? (J. Andrásné — eladó)

— Sajnálom azt az embert, s főleg a családját. Rengeteget szenvedhettek az utóbbi időben... Egy kormánypárti képviselő azonban csak egyszer hibázhat, az ellenzék egyből lecsap rá... Ez a demokrácia? (B. Veronika — üzletkötő)

— Az ilyen embernek nincs helye az Országházban! Elegünk van belőle is, meg az egész kócerájból! Nemcsak őt kellene kivágni onnan... (H. Attila—esztergályos)

— Szerintem az őt megválasztókat kellene megkérdezni. Azoknak a becsületét is eljátszotta, nemcsak a magáét. Ha csak egy kicsi becsület van benne: lemond. (Dr. F. István — orvos)

— Nem a pártja feladata hogy megvédje! Csalódtam Kerekes úrban — az MDF-nek ehhez semmi köze. Szokolay tegye tisztába a dolgait! (B. Szabolcs—számítógép-technikus)

— Ha Hámori ott maradhatott, Szokolay is maradjon! (M. Imréné —gondozónő)

— Utálom a politikát, a becstelenséget! Egyszerűen nem érdekel. Én élni szeretnék! (Sz.-né Á. Katalin — gyesen lévő kismama)

— Ezt Szokolay Zoltánnak magának és magában kell tisztáznia. Ha tükörbe tud nézni, maradjon képviselő, ha nem, saját érdekében mondjon le! (F. Zoltán—pedagógus)

(A válaszadók nevet kérésükre nem inuk ki. Mint többen is indokolták: felnek a zaklatástól, az esetleges retorziótól. Csak idézni tudom egyik beszélgetőpartnerünket: „Ez a demokrácia?")

Politikai sulis észt oben