Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18-19 / 15. szám
Banki képzés A sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskolában 1992 szeptemberétől a postaforgalmi képzés mellett beindítják a banki képzést is. Az elképzelések szerint a szakközépiskolások első és második évben közös szakmai és közismereti alapozást kapnak, a harmadik évtől azonban a csoport egyik fele posta- forgalmi, míg a másik banki képzésben vesz részt. Se, se... Mit tehet a kistermelő, ha hízóját leadva hónapok múlva sem kapja meg pénzét a szállítóktól? Hogyan védekezhet a termelő a felvásárlási és piaci kiszolgáltatottsággal szemben? Létrehozhatnak-e (és ha igen, hogyan) érdekvédelmi szervezetet egy község termelői? Ezekről és ehhez hasonló kérdésekről beszélget a jövő héten Kádár Péter országgyűlési képviselő a Mezőgyánban és környékén élő kistermelőkkel. A Mezőgyánba tervezett fórum pontos helyszínét és időpontját a község önkormányzata a jövő hét elején hirdeti ki. Háborgó városok Szombathelyen befejeződött a Megyei Jogú Városok Szövetségének kétnapos tanácskozása. Ezen a 17 nagyváros vezetői nyilatkozatban juttatták kifejezésre, hogy más önkormányzati szövetségekkel egyetértésben fel kívánnak lépni a centrális hatalom további erősítése ellen, amely az önkormányzatok önállóságát olykor megkérdőjelezve önkormányzati jogokat sért, és zavarokat okoz azok munkájában. Csődöljünk? Több vállalat vezetője jelezte, hogy a csőd bejelentését követő fizetési moratórium ellenére a számlakezelő bankok továbbra is leemelik a befolyó pénzeket, és bizonytalanok abban is, hogy a közüzemi díjakra (villany, gáz) is vonatkozik-e a fizetési haladék vagy sem. Jogos-e, ha a szolgáltató kikapcsolja az áramot, vagy szünetelteti a gázszolgáltatást. A Fővárosi Bíróság elnöke elmondta: a csődeljárás közzétételét követő 90 napig az adóst fizetési haladék illeti meg. Ez alól vannak ugyan kivételek, például a bérjellegű juttatások, a végkielégítés, a tartásdíj, az életjáradék, a kártérítési járadék és a bányászati keresetkiegészítés. Doni emlékhely Kápolna épül a Donnál elesettek emlékére Székesfehérvár határában, az M7-es autópálya mentén. A zarándokhely létesítésére alapítványt hoztak létre. Olyan zarándokhelyet akarnak létrehozni a doni áttörés ötvenedik évfordulójára, 1993-ra, amely elsősorban a Donnál elesettek emlékét szolgálná, de a szándék szerint szentelt falai között megnyugvást találnának azok is, akik szeretteiket az országúti katasztrófák miatt vesztették el. Dr. Futaki Gézáné dr. Judik Margit és Királyváriné dr. Szabó Ilona ügyvédek értesítik a tisztelt ügyfeleket, hogy 1992. január 1-jétől megkezdték ügyvédi tevékenységüket az 1. Sz. Ügyvédi és Adótanácsadó Irodában. Cím: Békéscsaba, Deák u. 1. Telefon: 23-211. KÖRKÉP 1992. január 18-19., szombat-vasárnap A fodrászat bejárata előtt lesz egy kis hely a melegedőknek Figaro és video a buszmegállóban Kulturált környezetben fagyoskodni vagy bűzben, mocsokban várakozni ez itt a kérdés Emlékszem (lehet, hogy rosz- szul?), hajdanán sárga hullámlemezből készült bodega helyettesítette Nagyszénáson a strand mellett a várótermet. A buszra várakozók később kulturált pályaudvart vehettek birtokukba. Az ingázók még emlékeznek arra az időre, amikor a fehérre meszelt váróteremben olajkályha ontotta a meleget. A vandálokat azonban felbőszítette a tisztaság, mindent szétvertek, ösz- szerondítottak. Az önkormányzat (akkor még tanács) kísérletet tett egy-egy „helyrepofozásra”, de a csavargók újra és újra megjelentek, természetesen nem a jobbítás szándékával. Ha már a szándéknál tartunk: a falu vezetése vállalkozók számára meghirdette a létesítményt. A pályázók többsége kocsmát akart nyitni, a győztes viszont videokölcsönzővé alakította át a lepusztult épület egy részét. A másik oldalon fodrász dolgozik. Nincs is ebben semmi rendkívüli, vagy mégis? Az utas: — Éppenséggel kibírja az ember a mínusz tízfokos hidegben az ácsorgást, de várakoznak itt betegek, pici babával anyukák is. Az önkormányzat elhamarkodta a dolgot! Hogy mi a véleményem a környezetről? Az már változott, sokkal emberibb, de hidegnek mégiscsak hideg van! A vállalkozó: — Majd százezerbe került a felújítás, itt minden romokban hevert. A falu szégyene volt a váróterem. Amikor aláírtam a szerződést, azt is vállaltam, hogy a mosdót rendbe hozom, a környéket gondozom, büfét nyitok. Minden ígéretemet beváltottam. A videotékát szándékosan úgy alakítottam ki, hogy legyen hely azok számára, akik csak melegedni, nézelődni jönnek be. A jegyző: — Tennünk kellett valamit, de szándékosan nem engedélyeztünk itt kocsmát. Aki inni akar, az menjen át a túloldalra! A vállalkozóval úgy egyeztünk meg, hogy a nyitva tartást meghosszabbítja, így az utasok is betérhetnek hozzá melegedni. Csete Ilona Fotó: Kovács Erzsébet Csillagfény és Kakasszó Egyéves jubileumát ünnepli a sarkadkeresztúri református egyház Csillagfény és Kakasszó című, kéthavonta megjelenő kiadványa. Mint Márkus László, a gyülekezet lelkésze elmondta, egy évvel ezelőtt, a hírmondó indulásakor főként az a cél vezette az egyházat, hogy a templomuk felújításához némi pénzt nyerjenek az újság bevételéből, illetve, hogy a kiadványon keresztül adakozókat keressenek. Az 50 példányban megjelenő hírvivőnek azonban mára már kibővültek a funkciói. A hívek tájékozódhatnak arról, melyek az egyház aktuális tervei, kiket temettek el az elmúlt hónapban, olvashatnak értékes irodalmi alkotásokat, részleteket a Bibliából, fejthetnek keresztrejtvényeket. Ez utóbbira a kiadványból befolyt pénz egy részét ajándékokra különítette el az egyház. Beszélgetésünkkor Márkus László azt is elmondta, hogy a helyi önkormányzat segítsége nélkül (akik ingyenesen fénymásolják az újságot) valószínűleg nem volna életképes a reformátusok helyi lapja. —ria Vendégkommentár Sándor bácsi és a piacgazdálkodás A minap egyik régi jó ismerősömmel találkoztam. Sándor bácsi, az idős, kedves, jó humorú falusi ember évtizedeken át járta a kolhozpiacokat. Amint elbeszélgettünk, visszaemlékezett a régi időkre, a korábbi évek piacának gazdag választékára. A mai generáció képtelen elhinni, hogy a ’60-as években az ember még mindent megkaphatott a piacon, ráadásul elfogadható áron. Vajon mi történt az utóbbi másfél évtized során? Hogyan vélekednek a változásokról, a jelenlegi átmenetről az idősebbek. Érdemes meghallgatni őket. hiszen életbölcsességük ma is megfontolandó. Volt időnk beszélgetni, és én arra is kíváncsi voltam, hogy miként látja a jelenlegi helyzetünket, mi a véleménye a piac- gazdálkodásról Sándor bácsinak. — Tudod, fiam, én nem ismerem a bonyolult, tudományos kifejezéseket, de a piacgazdálkodást úgy képzelem el, ahogy azt mindennapi tapasztalataimból ismerem. Mert arra jól emlékszem, hogy ha a piacra csak néhányan vittünk a szép rózsakrumpliból, akkor rendszerint gyorsan és szép áron eladtuk. De ha több tucatnyian kínáltuk portékánkat, már az is kapott a krumpliból, aki szépen fütyült. Vagyis, ha nem volt kínálat, magas áron adtuk el portékánkat, ha pedig sok volt a termékből, akkor olcsón, de az is előfordult, hogy ingyen sem kellett a zöldségünk. Szerintem az a legjobb, amikor a kettő között fennáll az egyensúly. Ahogy hallgattam Sándor bácsit, gondolataim kissé elkalandoztak. Mert mi is van jelenleg? Ha nincs a boltokban ing, lábbeli, élelmiszer, akkor a legtöbb illetékesnél azonnal kézenfekvő az egyszerű válasz: ez van, ezt kell szeretni, mert ez a piacgazdálkodás. Ha csillagászati árakat állapítanak meg a selejtes blúzokért, a gyermekszandálokért, a papucsokért, a különféle műanyag cikkekért, ugyancsak a piacgazdálkodásra való áttérést okolják. Vagyis divattá vált, hogy a mulasztásokat, melléfogásokat, a közönséges pazarlást, a szervezetlenséget a válotozások számlájára, a piacgazdálkodásra való áttérés rovására írják. Pedig a jelenlegi nincstelenségnek semmi köze sincs a piachoz, s még kevésbé a piacgazdálkodáshoz. Csak az egyensúllyal van baj. Valahol itt van a kutya elásva, fiam, mondaná Sándor bácsi. Fazekas Elemér, az ungvári Kárpáti Igaz Szó munkatársa Nem adóznak Mezőgyánban — a lakosság alacsony jövedelemviszonyait figyelembe véve — nem szavazott meg helyi adót a képviselő- testület. Mint Szabó István polgármester elmondta, hacsak nem mutat óriási hiányt a költségvetésük, a testület tartja magát eredeti elhatározásához. „HA A FOGKRÉM MÁR KIBÚJT A TUBUSBÓL, NEHÉZ VISSZANYOMNI...” (H. R. Haldeman) A gépkocsik (téli) álma? Ha meggondolja és fizet, visszakapja... (Folytatás az 1. oldalról) költségek következtében tömegesen adják le a forgalmi engedélyeket, rendszámokat... — Tavaly különféle okok miatt többnyire a kiöregedett, esetleg műszakilag tönkrement gépjárművek forgalomból kivonása volt a jellemző, csaknem 7 ezer gépjármű rendszámát adták le. Mintegy 900-an januárig, ez ideig csaknem 300-an, többnyire ideiglenesen vonták ki járműveiket a forgalomból. Elsősorban a kispénzűek, s az egyszerűbb kategóriájú kocsikat nem tudják üzemeltetni. A mi fogalmainkban luxuskategóriának számító kocsik közül egyetlenegynek sem adták le a rendszámát. — Válaszában az ideiglenes kifejezést használta. Mit jelent a gépjármüveknek a forgalomból ideiglenesen vagy véglegesen történő kivonása? — A 20/1990-es BM-rende- let rendelkezik a gépjárművek forgalomból való kivonásáról. Ha a tulajdonos úgy kívánja, akkor 300 forintos illetékbélyeggel, ideiglenes jelleggel, 1 évig is — például tél, betegség stb. miatt — gépkocsiját kivonhatja a forgalomból. A forgalmi (marad a tulajnál) engedélyt és a rendszámtáblát az illetékes rendőrhatóságnál kell leadni, azokat ott őrzik, s igény szerint percek alatt, különösebb ügyintézés, tortúra nélkül visszaadják azt tulajdonosának. Ha a gépkocsi műszaki vizsgája érvényes, akkor nem kell hatósági vizsgára sem vinni a járművet, a rendszámot felszerelik és máris mehetnek... A gépjárművek forgalomból való végleges kivonása illeték- mentes. Ha viszont a tulajdonos idő közben meggondolja magát, akkor 10 ezer forint illeték befizetése után kapja csak vissza gépjárművének eredeti hatósági jelzését, a rendszámot. Eddig ezzel senki sem élt — mondotta Pacsika György. Szekeres András Szabad György: Szokolay Zoltán lépése következik Az országgyűlés elnökének tegnapi sajtótájékoztatóján szó esett a Szokolay-ügyről is, a Magyar Hírlap tegnapi száma ugyanis cikket közölt a témáról „A házelnök hallgat, a bizottság halogat” címmel. Erre reagált Szabad György. Elmondta, hogy a december 12-én a Házban elhangzottak és az utána beérkezett adatok, nyilatkozatok kiegészítésére és összegzésére felkérte az Elnöki Titkárság vezetőjét. December 21-én az Országgyűlésnek röviden beszámolt ennek eredményéről. Ott elhangzott Szokolay Zoltánnak egy bejelentése, ezért további vizsgálatot nem tartott szükségesnek. Szokolay Zoltán tudniillik azt jelentette be — emlékeztetett az elnök —, hogy mivel ő úgy gondolja, nincs módja ártatlansága bizonyítására, képviselői mandátumáról lemondani szándékozik, és ezen szándéka VÉGLEGES. Ugyanakkor hozzátette a képviselő, hogy mivel választói elé kívánja tárni az általa ez ügyben elmondandókat, a hivatalos lemondást a várható januári szünet után fogja megtenni. Az elnök akkor azzal zárta le az ügyet, hogy ennek a bejelentésnek a nyomán további lépés megtételét nem látja szükségesnek. Nem arról van tehát szó, hogy „a házelnök hallgat”, hanem a házelnök elmondta, amit kívánt, a következő lépés Szokolay Zoltáné — mondta Szabad György. Erre a lépésre a hétfőn 15 órakor kezdődő parlamenti ülésen kerül sor, mert Szokolay Zoltán napirend előtti felszólalási lehetőséget kért. Simonffy Sarokba szorítva Nevem: Senki Ez a hét számomra jól kezdődött! Bár valami azt súgta a katasztrófa„csokor” láttán (a televízió foglalta össze a hét borzalmait), hogy én sem maradhatok ki a szórásból. Sajnos a megérzés ezúttal bejött. Biztos ami biztos alapon a kocsiba ülés előtt lemostam a rendszámtáblát és az ablakokat. Látok és látszom —állapítottam meg elégedetten, de az első fékezés megizzasztott. A ficánkoló kerekek jelezték, hogy a tisztának vélt aszfalt síkos. A gáz- és a fékpedálra oda képzeltem azt a bizonyos reklámbeli tojást és így folytattam utamat. Az országúton minden stimmelt, a városban azonban csupa ,,holdkóros, szemellenzős, frontérzékeny’' autós társsal találkoztam. Az öreg Skoda csintalan sofőrje ide-oda cikázott a sávokban. A Trabi pufajkába burkolózott gazdája—nyakmozgató izma nem lévén — gondolt egyet és nagy ívben jobbra kanyarodott. Csak a fékcsikorgásra reagált ekképpen: „Hülye liba!" Jó, jó, nyugtatgattam magam, mindenki hibázhat, még a teremtés koronája is. Szerencsei?), hogy nem ismerkedtem meg „közelebbről” a trabantossal, hiszen így részem lehetett egy román remekkel való koccanásban. — Nem láttam senkit! — magyarázkodott a kocsimustra közben alkalmi ismerősöm, én pedig csak legyintettem és a Senki én voltam. Haragom azóta elszállt, ezért kívánok a bonuszaihoz balesetmentes közlekedést tisztelt II 00—07 forgalmi rendszámú barátom. Tisztelettel: Senki
