Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
BÉKÉS ÉS KÖRNYÉKE 1992. január 13., hétfő © Az oldalt szerkesztette: Szekeres András. Telefon: (66)27-844 9ШХ Téglapiac Békés. — A század eljén épült hagyományos téglagyár évente 2 millió kisméretű égetett agyagtéglát gyárt, noha ennek a mennyiségnek akár a kétszeresére, is képes lenne. Az égetést az elmúlt napokban befejezték, s tavaszig, vagyis a nyersgyártás kezdetéig a 800 ezer darabos készlet értékesítése jelenti a gyárban a legnagyobb feladatot. Növekvő munkanélküliség Kamut. — A községben soha nem tapasztalt a munkanélküliség, valamivel több, mint 13 százalékos. A nyilvántartott 72 munkanélküli zöme a helyi tsz- ben dolgozott, s csak kisebb részük volt ingázó. A munkanélküliség leginkább a szakmunkásokat és a szakma nélkülieket sújtja. Csökkenő lakásépítés Békés. — A városban tavaly 26 lakásra adtak ki építési engedélyt, az előző évről 318 volt az áthúzódó. Az elkészült otthonokból 50 volt az OTP-s társas- ház, 30 pedig a családi ház. Üdülő építésére öt engedélyt kértek, folyamatban volt 49 építése, s csupán 3 elkészült új üdülőre kértek használatbavételi engedélyt. Bezárt a Korona Békés. — Az'Egyetértés Tsz üzemeltetésében működött a Korona söröző és étterem. Az épület önkormányzati tulajdonban van, aminek bérleti díját háromszorosára akarták felemelni, ami a vendéglátó egység veszteségeit tovább növelte volna. Ezért a szövetkezet vezetői úgy döntöttek, hogy bezárják az éttermet, s berendezéseit értékesítik, a sörözőt viszont változatlanul tovább üzemeltetik. Beruházások ez évre Murony. — Az önkormányzat erre az évre több jelentős, a falu életében fontos beruházás megvalósításáról döntött. Egyebek között épül 500 méter betonjárda, bővítik a közkifolyók számát, az önkéntes tűzoltók elhelyezését megoldják, az önvédelmi őrség három rádió adó-vevőt kap, az ivóvízprogram részeként 350 méter gerincvezetéket építenek, a fiatalok lakásépítési támogatására 1,2 millió forintot irányoztak elő. Jelentkezés egyházi iskolába Békés. — A Szegedi Kis István Gimnázium egyházi tagozatába a megyéből, az általános iskola egyházi tagozatába a városból, illetve annak közvetlen vonzáskörzetéből várják előzetesen a jelentkezőket az 1992— 93-as tanévre. Jelentkezés illetve bővebb felvilágosítás: Református Lelkészi Hivatal, Békés, Széchenyi u. 21. Telefon: (66)41—357. Tél a kikötőben Mozdulatlan a vidék, hópaplan alatt szunnyad a természet. A békési kikötőben is a csend, no és a hideg az úr. Uszályokat, vontatóhajókat, fedett úszóműveket és egy kirándulóhajót tart fogságában az egyre vastagodó jégpáncél. A sólyatéren, vagyis a parton, jégtörő hajók, uszályok, dereglyék várnak bevetésre készen. — Néhány hajóval a hirtelen jött kemény fagyok előtt nem értünk fel a biztonságot nyújtó védettebb öbölbe, a Körösökön és a Tiszán rekedtek úszó munkagépeink és hajóink — magyarázza Almási Imre hajóvezető, aki ottjártunkkor a kikötő ügyeleteseként teljesített szolgálatot. Ilyenkor télen a vízi járművek védelmében legfontosabb a je- gelés, nehogy összeroppantsa a jégpáncél a hajótestet, vagy egy h irtelen áradás elsodorja a hajót. Ezért már az öt centiméter vastag jeget vágják, csatornákkal veszik körül a vízi járműveket. A kikötőben a jég vastagsága eléri a 30 centit, az alácsúszta- tással ez a vastagság lényegesen több — hallom. Megtudom még: a tél itt is jobbára a felújítás, karbantartás ideje, a berendezéseket ilyenkor készítik fel a szezonra. Kihasználatlan vízi utak ,,Hajózni pedig kell!” — tartja a latin mondás. De nekünk, magyaroknak hazai vizeken,pontosabban vidékünkön, a Körösökön lehet-e, kell-e hajózni? Ha igen, akkor mennyire gazdaságos a folyókon a vízi szállítás? Fél vészázada a körösi hajózásról bebizonyosodott: gazdaságos. Sebők Elek 1940 októberében készült tanulmányában ösz- szeveti a magyar és a nyugat-európai folyamhajózást, részletesen taglalja a vízi közlekedés és szállítás előnyeit, továbbfejlesztésének lehetőségeit. Egyebek között a következőket írja a szerző: ,,A tömegáru szállítása egyenesen a vízi útra van rendelve, amely annak olcsóbb szállítását biztosítja. Végül azért is kívánatos főleg az Alföldön vízi utakat építeni, mert folyóinknak csekély az esése, olcsón lehet azokat a hajózás céljára alkalmassá tenni. Alig van Európában ország, ahol olyan kevés költséggel lehet vízi utat építeni, mint Magyarországon, s az alföldi csatornák kis forgalma évi 200 ezer tonna mellett is hasznot biztosítana. ” 5 eleink nemcsak szónokoltak, cselekedtek is. A vízrajzi intézet keretében megalakult egy tervező csoport, s már 1934 februárjában munkához is látott, s eredményeként Békésszent- andráson megépült a vízlépcső, amellyel olyan magas vízduzzasztás állítható elő, hogy a Kettős-Körös Békésig, a Hortobágyon Túrkevéig, a Sebes-Körösön Körösladányig lehet hajózni. Az akkori tervekben Békésen egy 250 méter hosszú rakodófalu, modern kikötő építése is szerepelt. És íme egy gazdasági összehasonlítás az akkori tanulmányból:, A szentandrási duzzasztóval előállított 1 km vízi út 52 ezer pengőbe került, míg ugyanakkor 1 km elsőrendű közút 80—120 ezer pengő, a vasút kilométere pedig 70—100 ezer pengő” —tartalmazza a tanulmány. Fél évszázados kényszerszünet után ismét életre kelhet a körösi hajózás. A múlt esztendő végén szakemberdelegáció járt Ausztriában tapasztalatcserén. A látogatás és a tárgyalások során a bécsi vendéglátók határozott érdeklődést mutattak a magyar, ezen belül a Körösök hajózásának fejlesztésében, természetesen a saját kikötőkomplexumok kialakításával, továbbfejlesztésével. Lehet, hogy Csipkerózsika-álmából újraéled az alföldi, körösi hajózás. A lehetőség továbbra is adott, s a hajdani lovasnemzet kései utódai idézhetik a mondást:,,Hajózni pedig kell!” Nehéz helyzetben a két békési téesz Erdészház A ’9I-es esztendő kettőssége jellemezte a békési termelőszövetkezeteket. A növénytermesztésben néhány kultúra rekordhozammal fizetett, területükön — ez nagy szó! — az országos átlag feletti hozamokat takarítottak be, ezzel szemben a két szövetkezet gazdálkodására rányomta, s nyomja bélyegét a pénztelenség, a bizonytalanság. A 7 ezer hektáron gazdálkodó Egyetértés Tsz elnöke, Balogh László nyomban a téma közepébe vág. — Ami a tavalyi gazdasági évünket illeti, arról elmondhatom: három csapás ért bennünket. Az első az időjárás, mely minden növényféleségből az évtized legjobb termését tette tönkre, s mintegy 30 százalékos veszteséget okozott. Példaként említem a búzát: a 2 ezer hektáron termesztett kenyérgabona betakarításának félidejében kaptuk a 12 napos esőt. Addig hektáronként 61 mázsás hozamokkal, kitűnő minőségű termést arattunk, utána már csak 50 mázsás átlagtermést takarítottunk be, azt is lényegesen gyengébb minőségben. De mindez elmondható a szójára, a napraforgóra és a kukoricára is. A második sorscsapást a piac zúdította ránk: megtermelt termékeinket, jószágainkat jóval áron alul tudtuk csak értékesíteni. Még most is van 350 hízóbikánk, mely úgymond a kutyának serfi kell, a tejet literenként 14 forint 50 fillérért veszik át tőlünk. Közben a termelés költségei ugrásszerűen nőttek, megdrágultak a vegyszerek, a vetőmagvak, az alkatrészek, az energiák, a tápok és a gyógyszerek. S végül említem a banki kamatokat. A termeléshez szükséges rövid lejáratú hiteleket 36—40 százalékos kamatokkal kaptuk, miközben az eladott javainkért 60—120 napra, kamat nélkül fizetett a feldolgozóipar. Ezzel szemben nekünk szinte mindenért készpénzzel vagy nyolc napon belül kellett fizetnünk. Az említettek együttesen azt eredményezték, hogy nyereségünkből 36 millió forintot kamatként a bankok vágtak zsebre, szövetkezetünkben 1—2 millió nyereség várható. Nekünk, parasztoknak a munka és a kockázat maradt... A téesz elnöke eredményként könyveli azt, hogy karácsonyra minden terményt betakarítottak, 1300 hektáron, a tervezettnek 80 százalékán elvetették a búzát, s hiteleiket az utolsó fillérig visszafizették. Az időjárás „jóvoltából" 1700 hektár szántatlan, s ez nem valami kecsegtető erre az évre, mint az sem, hogy ’90-ben 30 millió forint értékű műtrágyát szórtak ki a kalászosok alá, a mostani ősziekre 7 millió forint értékű hatóanyag jutott. — Rosszabb feltételekkel kezdjük az évet, mint bármikor: sok a szántatlanunk, kisebb a búza vetésterülete, készleteink megcsappantak, piaci helyzetünk tovább romlott, sok a kintlévőségünk, csaknem 20 millió forinttal tartoznak nekünk. Az energiaárak emelése, az adók tovább sújtják gazdaságunkat, a mezőgazdaságot, s egyre nő a bizonytalanság — mondotta Balogh László. *** A Viharsarok Tsz-ben kedvezőtlenebb a kép. — Minden növényféleségből rekordtermést értünk el, az állattenyésztésünk is hozta a tervét, mégis veszteségesek leszünk — fogad Tóbi József, a 4500 hektáros szántón gazdálkodó tsz elnöke, majd így folytatja.—Tűrhetően kezdődött a tavasz, majd a májusi esők tettek először keresztbe a rizs vetésénél, mely növény nálunk eldöntheti az évet. Végül is 370 hektáron elvetettük ezt a fontos növényt. Minden szépen alakult az aratás derekáig, amikor is jöttek az esőzések. A jelentős veszteségek ellenére hektáronként átlagosan 51,5 mázsás termést értünk el, ami nálunk nagyon jónak mondható. Az ősziek betakarításánál ismét az időjárás volt a főszereplő: a napraforgó, a szója még időben, igaz veszteséggel, de magtárba került. A nyolc tonna feletti rekord kukoricatermést 60—70 százalékában lánctalpas kombájnok vágták, a szántóföldről a szállító járműveket két-három erőgép vontatta a műútra, ez a költségeket növelte. — Az utóbbi 20 évben karácsonyra a betakarítással, szántással, vetéssel készen voltunk, amit most nem mondhattunk el. Ráadásul még 1200 hektárt nem szántottunk fel — kesereg az elnök. — Tavaly mi jellemezte pénzügyi lehetőségeiket? -— fordulok Kecskeméti Ferenc főmérnökhöz. — Az év elején rááltunk a készpénzfizetésre, s ez bizonyos fokig egy fontossági sorrendet is kialakított. Az alkatrészek ára megnőtt, ezért mindig csak a legszükségesebbeket vettük meg, ami olykor feszültségeket okozott. Gépeink zöme öreg, lehajtott, s ezért nagyobb a javítási igényük is. Az energiaárak miatt üzemanyagkészleteink egy-két napra csökkentek. A termelés finanszírozására többször, összesen 73 millió forint rövid lejáratú hitelt vettünk fel, amit kamataikkal teljes egészében december végéig visszafizettünk — sorolja a főmérnök. — Sajnos műtrágyára már nem volt pénzünk, az ősziek alá egy kiló hatóanyagot sem tudtunk kiszórni — folytatja az elnök.-— Mik a kilátások erre az évre? — Ami biztos: veszteséggel zárjuk ’91-et. Nagyságrendje még nem ismert, de elérheti a 10 millió forintot is. Hiába értünk el rekordhozamokat, a szabályzók, a piac, a nyomott árak, a kamatok veszteségessé tették gazdálkodásunkat. Bizonytalanság jellemzi az évkezdést, nem látjuk a termelés finanszírozásának lehetőségét. Vetőmagra, növényvédő szerre, üzemanyagra, alkatrészekre, tápokra pénz kellene, s nem is kevés. Baljós jelekkel kezdjük ’92-t — mondja végezetül a Békési Viharsarok Tsz elnöke.- természetvédelmi területen Bélmegyertől kilométerekre, a természetvédelmi területen, egy bekötőút végén, festői környezetben húzódik meg az 1904-ben épült erdészház. Az embervastagságú óriástölgyek, mint valami testőrök vigyázzák az épületet, mely a Dél-alföldi Erdő- és Fagazdaság bélmegyeri erdészkerületének központja. — A DEFAG-nak tucatnyi erdészete van, a Mezőberény—Békés—Tarhos—Bélmegyer térségben elterülő ezerhektáros bélmegyeri erdészet a nagyobbak közé tartozik—fogad Szojka Pál erdész. A fáspusztai 800 hektárnyi erdészetet a múlt század végén kezdték telepíteni, síkfásítás és vadászerdősítés keretében. Napjainkban szinte áthatolhatatlan sűrűségűvé nőtt az erdő, mely ezekben a napokban fehér csipkében pompázik. A frissen hullott hóban a vadcsapások őzek, dámszarvasok, vaddisznók és egyéb apróvadak vonulását jelzik. — A dámszarvasokat annak idején mesterségesen telepítették ide, napjainkra szép állomány alakult ki — meséli Szojka Pál. — Mi mindennel foglalkozik egy erdész? — A facsemeték telepítésétől, ápolásától kezdve az erdő neveléséig sokrétű a tevékenységünk. Fiatal korban tisztítjuk, majd az értékesebb fák javára gyérítjük az állományt, majd a beteg és vágásra érett fák kitermelése következik. A bélmegyeri erdészet területén évente 2—3 ezer köbméter, elsősorban ipari, valamint tűzifát vágunk ki. A fáspusztai erdőnek egy része 1968-tól természetvédelmi terület, s 1990-től a természetvédelmi felügyeletet a Kiskunsági Nemzeti Park gyakorolja. —Romantikus foglalkozás az öné... — Gyakornokként 13 éve kerültem az erdészetbe, mely napjainkban is távol van a világ zajától, sokat megőrzött romantikájából. A miénk egy sajátos életforma: az erdészetben dolgozók műhelyének teteje a kék ég, távol élünk a településektől, errefelé ritkán járnak a buszok, s ráadásul sokat kell rájuk várni.’A természet közelsége, •szeretete és varázsa ad újra és újra hitet az embernek. Ha még egyszer választanom kellene, újra csak ezt a pályát választanám — mondotta búcsúzáskor Szojka Pál.
