Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-28-29 / 303. szám
MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM ___________1991. december 28-29., szombat-vasárnap______ Amíg a csillagjóslás csak passzió Kalendárium régen és most Ismét elérkezett az év vége. Már megszoktuk, hogy ilyenkor elárasztanak bennünket következő évi naptárakkal, „kalendáriumokkal”. Az éves mindentudó kalendáriumok nagyon közkedveltek voltak már elődeinknél is, idézzünk fel néhány régi kalendáriumot! Az első magyar nyelvű kalendárium az 1571. évi „Bécsi Magyar Kalendárium”. Ennek első része a sajátképeni kalendárium magában foglalja a hónapokat, ezek napjait s mindenik hónap 13. napja után egy verset. A második rész — külön címmel is el van látva — néhány latin distichon és ajánlólevél után asztrológiai jóslatokat foglal magában. Teljes címe: „Kalendárium. Az égnek forgásábul meg ismert és elrendelt praktikáival eggiemtember a mostani Vrunk Jesus születése után MDLXXI. esztendőre Curélo- niai Sanizlo jacobeius mester Crakkai académiának Astrolog judicioma szerent E. G. által magiarra fordétatoth." („Stein- hofer Gáspár által Beczben nyomtatot, az felseges Rom. Chazar kegielmes engedelmé- ből.”) Mint minden korabeli kalendárium természetesen egészségügyi tanácsokat is bőven tartalmazott. Néhány ezekből a verses tanácsokból: Januarius: Keuam (kerüld) eret Ianus vágni... Martius: Mes eret az tagodon... September: Mosódni vért venni, magadat orvosolni kellő... Immaran az tiltoth etelt, most enni kellő. Jo bor, borsos etek, io most enni giömelczeth. Nis eret az fejeden, hasadat tisz- tetani kellő Hogi kolika, valami vesse ne benned agiath Oktober: Belbeli tisztetas, mast is vagathni ereth. A későbbi kalendáriumok — így az 1575-ben megjelent Regiomontanus Csíziója is — bőven tartalmaznak orvosi vonatkozású cikkeket, „verses regulákat”, melyek tulajdonképpen az egészségügyi ismeretterjesztés első forrásai hazánkban. A köznépnék a kalendáriumok voltak csaknem egyetlen művelődési forrásai. A XVII. századtól kezdve már közhasznú ismeretek is megjelentek bennük: az időjárás várható alakulása, terméskilátások stb. Mindezek azonban az akkori felfogás szerint az „uralkodó planéták” befolyásától függtek. A későbbi kalendáriumok is fő helyen foglalkoztak érvágással, purgálással és köpölyözéssel. Mivel ezeket a ,,gyógymódokat” már kezdték túlzásba vinni, Mária Terézia utasítására 1756- ban a helytartótanács megtiltotta, hogy a jövőben a kalendáriumok ilyesmiket tartalmazzanak, ne legyenek bennük „...érvágásra vonatkozó közlések és silány történetek, hanem csak komoly oktatások...” Hát ennek a rendeletnek a későbbiekben eleget is tettek, annál is inkább, mert előzetes cenzúrát rendeltek el, ettől eltérően tilos volt kalendáriumokat kinyomtatni és a könyvárusoknak terjeszteni I „Hold naptár” Regiomontanus Csíziójából (1575) Naptárrészlet a „Pesti Hírlap Nagy Naptárából” (1925) untnumnj] TTBiBtŐ A :u:i.x ií:i:i:>d:\ixií BfiW 4. 31 MA3* A hó és hét napjai Róm. kath. naptár Protestáns naptár ó coróg (nem egyesült) r.aptar Izraelita t *«P __||___iJ°!í__ n aptár ! w kei j nyuf jj 6. p. i ó. p.' b. p. 1 6. p. ! 1 Kedd ,2 Szerda . 3 Csüt. 4 Péntek 6 Szóm. Eiip, Elza Aianka Xav. Fér. Borbála t Sebók Elza Amália Olivia Betti Vilma 18 Plátó vt. • 19 Abdiasz pr. 20 Dek.Gerg. 21 B. A. av. 22 Fii. t* A pf. 14 j> 7 20 15 | 7 27 10 ! 7 20 17 (7 30 18 S. Vallslah! 7 31 4 12|l 5 lőj 8 10 4 11J G 3 9 8 4 ii 1 6s:ij 9 5ö: 4 10« 7 49! 10 44' 4 101 8 47 11 22 így a XIX. századtól kezdve a naptárakban jelentősen szaporodtak a tudományos, gazdasági és egészségügyi cikkek. A tudományos szerkesztés élenjárója volt Montedegói Albert Ferenc (1811—1883) az egri csillagda vezetője, aki nagy befolyást gyakorolt a magyar művelődés- történet fejlődésére. így az 1831-ben megjelenő Nemzeti, vagy Hazai Vándor" címűben hosszabb értekezéseket találunk a pestisről, a „sárga hideglelésről”, az „epedögről” (cholera). A nagy kolerajárvány—160 évvel ezelőtt — 1831-ben volt megyénkben is, több ezer halálos áldozattal. Érdekesség, hogy a későbbi kalendáriumok szerzői is ehhez tartották magukat. így például a korábban nagyon közkedvelt „Pesti Hírlap Nagy Naptára" 1925-ös kötetében, mely egyébként Jókai centenáriumi szám volt, irodalmi részen kívül sok tudományos ismeretterjesztő cikket tartalmaz. Ugyanezt tapasztalhatjuk az 1932. évi Kincses Kalendáriumban is. A mai „kalendáriumok” közkedvelt fejezete lett az asztrológia, a horoszkópok tudománya. Az egészségügyi „ismeretter- jesztés”-ben nagy teret kapott az úgynevezett paramedicinális ismeretek tára. Erről csak any- nyit: ameddig a ,,csillagjóslás” csak szórakoztató passzió, a természetgyógyászati tanácsokat szakember adja, addig nincsen baj, de ezen szabályokat áthágva — véleményem szerint — sokszor nem ártana, ha Mária Terézia ismét rendelkezne —a „helytartótanács” által! Abban a reményben, hogy az idén nem válik be a „Lőcsei Kalendáriumnak” 1745. decemberi jóslata, miszerint: „Nátha, vérhas, hideg. Teszik, hogy a beteg Másoknak hellyt engedjen.”, Boldog új esztendőt kíván Dr. Sonkoly Kálmán Velünk is megtörténhet... „Latod, mester...” Színészekről — szilveszterkor — Tetszem én magának? — kérdezi az utcán egy gyönyörű, fiatal nő az alacsony, kopasz, fogatlan, csont és bőr férfit. — Ó, de mennyire! — Akkor jöjjön fel hozzám egy italra. — Boldogan! Az ízlésesen berendezett lakásban az első koccintás után a nő így szól alkalmi ismerőséhez: — Vetkőzzön le, mindjárt jövök! A férfi izgatottan dobálja le magáról a ruháját, mire a nő benyit egy négyéves kisfiúval. — Látod, Zsoltika! Ha nem eszed meg a sárgarépa-főzeléket, akkor te is olyan göthös leszel, mint ez a bácsi! * — Mennyiért festi ki a lakásomat, Mester? — Huszonötezer forintért. — És ha a vöm is besegít? — Akkor a duplája. * — Elhatároztam, hogy csakis nagyon gazdag és csúnya férfihez megyek férjhez — mondja egy fiatal nő a társaság előtt. — Ajaj! — válaszol a mellette ülő férfi.—Akkor én magánál nem jöhetek számításba! — Nem bizony. Maga nem elég gazdag. Csortos Gyula a háború utáni években egy alkalommal meglehetősen gyenge, nívótlan darab főszerepére készült. A szerző próba közben Csortost teljesen felesleges kérdésekkel zaklatta. Érdeklődött, hogy a művész mit vár a darabtól, hány előadást jósol. Csortos keserű mosoly kíséretében megadta a kért felvilágosítást: — Remélem, megérjük a harmadik felvonást! * Újházi Edének, a Nemzeti Színház kiváló művészének kedvelt szokása volt, hogy lemarház- . ta azokat, akiket kedvelt. Ha valakit nem marházott le, az bizony megsértődött. A politikusok közül Polónyi Gézát addig-addig marházta, míg 1906-ban a politikusból miniszter lett. Néhány nap múlva a Kossuth Lajos utcában találkoztak. A miniszter már előre nevet Újházi zavarán: — No, látod, Mester, mi lett belőlem? Ugye most már nem mersz marházni? — Oh, kegyelmes uram, már csakugyan vigyáznom kell a nyelvemre, mert igazán nagy marha lett belőled! * Paulay Edéhez, a Nemzeti Színház igazgatójához egyszer beállított az egyik színésznő és kérte, hogy kissé komolyabb szerepeket adjon neki a direktor, mert eddig az volt a legnagyobb szerepe, hogy bejött, és az úrnőjének levelet adott át. Paulay megnyugtatta: — Rendben van, fiam, ezentúl ajánlott leveleket fog átnyújtani! * Környei Béla, az Operaház kitűnő tenoristája egyszer Kolozsvárott vendégszerepeit. A kávéház teraszán üldögélt, amikor a borvizet áruló székely arrafelé kínálgatta a portékáját: — Bo-órvizet tess-ssék! A művész ekkor így szólt a társaihoz: —• Látjátok, ez egy elégedett, egyszerű, boldog ember! Szívesebben lennék én is borvizes, mint tenorista! A székely fölényesen végignézett Kömyein: — Hang kell ám ehhez, édes uram! * Gaál Franciska mesélte 1945- ben: — Egy újságíró ismerősöm meglátogatott moszkvai utazásom előtt és megkérdezte: — Tényleg Moszkvába készülsz, Franciska? — Igen. — És gondolod, hogy el is fogsz jutni oda? — Miért ne? — Nana, Franci!... A németek is ezt mondták. * Somlay Artúr már egészen fiatal korában szívesen foglalkozott szociológiai kérdésekkel. Egy alkalommal Mály Gerővel a tőke és a munka viszonyáról beszélgettek. — Ezt magyarázd meg nekem érthetőbben, bővebben! — mondja Mály. — Nem tudod, mi a tőke és a munka? Hát mondjuk, te kölcsön adsz nekem húsz pengőt. Ez a tőke. No már most, vissza akarod tőlem szerezni. Ez a munka. * A kitűnő író egy bájos fiatal színésznőjelöltet protezsál Jób Dánielszínigazgatónál: — Öregem, ahogy ez a kislány tud! Cccc! Mindenki elbújhat mellette! — Kérlek — mondja savanyú arccal a direktor —, mi sajnos színházat játszunk, és nem bújócskát! * Salamon Bélához az utcán odalép egy úr, és így szól: —A, van szerencsém, ezer éve nem láttam! — Elnézést, de nem téveszt ön engem össze Árpád apánkkal? ★ Jávor Pál nemcsak a színpadon és a filmekben szeretett mulatni, de a magánéletben is. Még fiatal színész volt, amikor egy éjjel az egész havi gázsiját elmulatta. Színésztársának másnap délután ezt mondta: — Megírtam az apámnak, hogy küldjön kétszáz pengőt. Ha nem akar, akkor küldjön egy töltött revolvert. — Te, Pali — nézett rá rémülten a kollégája —, mi lesz, ha revolvert küld? Jávor huncut mosollyal dicsekedett: — Arra már van vevőm! Kiss György Mihály Képeslap anno... Képeslapok a század elejéről. Szívélyes üdvözletek, ünnepi jókívánságok, szerelmi vallomások, hétköznapi híradások. Rajzos, tájképes, valós vagy kitalált figurás ábrázolások. A téma az évtizedek során nem sokat változott. Ma is hasonló szimbólumokat használunk, ma is hasonló városképi nevezetességeket küldünk egymásnak, szeretteinknek. Ezúttal két korabeli újévi képeslapot választottunk a múlt kínálatából. Az évköszöntő jókívánságok—pénz, gazdagság —, s aki, ami megszemélyesíti—a kéményseprő, a szerencsét túró malac—ma is aktuálisak. Felettébb! Újévköszöntő Adjon Isten minden jót Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Ez új esztendőben: Jobb iidőt, mint tavaly volt, Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendőben; Ez új esztendőben; Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, Jó kenyeret, szalonnát Jó termést és jó vásárt Tizenkét hónapon át Ez új esztendőben. Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Adón Isten minden jót Ez új esztendőben: Ez új esztendőben: Zsíros esőt, kövér hót, Vegye el mind a nem jót, Ez új esztendőben ; Ez új esztendőben; Bő aratást, szüretet, Mitől félünk, mentsen meg, Egészséget, jó kedvet Amit várunk, legyen meg, Ez új esztendőben! Ez új esztendőben! (Háromszék)
