Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24-26 / 301. szám
1991. december 24-26., kedd-csütörtök © Ónodi Henrietta már Barcelonára készül „A karácsony mindig a családé” KARÁCSONYI SPORT / ttÉS MEGYEI HÍRLAP Attöri-e Szabados a bűvös határt? „Akármit is kaptam, az volt a lényeg, hogy jószívvel adták” Az idei esztendő legered- m é n y e - sebb Békés megyei sportolója a nők között a szeptemberi indianapolisi tornász világbajnokságon ugrásban ezüstérmet szerző Ónodi Henrietta, a Békéscsabai Előre Torna Club versenyzője. A sokszoros magyar bajnoknővel, Euró- pa-bajnokkal, Világkupa győztessel a közelmúltban a karácsonyi ünnepekről beszélgettünk. Ám óhatatlanul is szóba került a torna, s a jövő évi Európa-baj- nokság és minden sportoló nagy vágya az olimpia, amelyet jövőre a katalán fővárosban Barcelonában rendeznek. —Henrii, milyenek voltak kiskorodban otthon a karácsonyi ünnepek? — Nálunk a karácsony mindig a családé. Együtt ünnepelünk négyen a szentestén. A nővéremmel együtt kiskorunkban mindig vártuk ezt a napot. A szüléink ilyenkor kiküldtek a szobából, s amikor bemehettünk ott állt a gyönyörű feldíszített karácsonyfa, alatta az ajándékokkal. Vb-ezüst — Ebben az évben milyen ajándékot teszel a magyar szurkolók képzeletbeli fenyőfája alá? — Az idén a legnagyobb szorgalommal a szeptemberi egyesült államokbeli világbajnokságra készültünk edzőimmel, Unyatyinszki Mihállyal és feleségével. Sajnos sérülten versenyeztem a vb-n, így az egyéni összetettben egy pillanatra kihagytam, így nem sikerült a szereplésem. A szerenkénti döntőkben végül egy ezüstöt nyertem ugrásban, s értékesnek tartom a felemás korlát negyedik helyezést is. A novemberi, Japánban rendezett Csunicsi Kupán elért győzelmet tartom még nagyon értékesnek, hiszen itt megelőztem a szovjet Boginszkaját és a román Bontást az összetettben. A szerenkénti döntőkben pedig további két aranyat nyertem Nagojában. Ezek a jó helyezések az én karácsonyi ajándékaim az értem szorítóknak. (A világbajnoksággal kapcsolatban jut eszembe egy kedves kis történet. Hennit a világ valamennyi tornacsarnokában, Stuttgarttól— Brüsszelig, szívébe zárta a közönség. Több ezer kilométer távolságban a megszokott Kórház utcai edzőtereidtől, Indianapolisban, amikor az összetett verseny döntőjében rontott a felemás korláton, s pityeregve félrevonult, egy számára ismeretlen mexikói fotóriporter lépett hozzá egy cédulával, amelyen ez állt: „Henrietta, igaz, hogy nem szereztet érmet, de megint megnyertél sok-sok szívet.” Talán ez, a fotós által megfogalmazott mondat segítette át Hennit a holtponton, s azután a másnapi ugrás döntőben remekelt a magyar női torna csillaga.) Karácsonyi titok — Milyen ajándékra számítasz otthon az idei karácsonyon? — Nem szoktam előre megmondani, hogy mit kérek. így sokkal izgalmasabb valameny- nyiünk számára ez az este. Egyébként minden apró ajándékának örülök, hiszen tudom, szívből adják. Természetesen én is megajándékozom a család tagjait. Hogy mivel? Nos, legyen ez az én titkom. — Bár most csak a karácsonyról beszélgetünk, még is meg kell kérdeznem: mit vársz önmagadtól 1992-ben ? — Jövőre nagy feladatok várnak rám. Először is sérülésmentes esztendőt kívánok, hiszen csak így tudom megvalósítani a terveimet. Az olimpia előtt májusban Európa-bajnokság lesz, amelyen szeretném visszaszerezni az Európa-bajnoki címemet. Azután a nyáron pedig következik minden sportoló nagy álma, az olimpia. Szerencsére az idén már voltam a magyar válogatottal Barcelonában az előo- limpián, így nem lesz ismeretlen a helyszín. Egy olimpiai érmet mindenképpen jó lenne begyűjteni. Hogy melyik §zeren? Nekem teljesen mindegy. Mivel négyszeres tornász vagyok, így nagyobb az esélyem a medálra, mint a szerspecialistáknak. Misó bácsival és Julika nénivel finomítjuk a gyakorlataimat. A talajon is új programmal állok a közönség elé majd az 1992-es esztendő nagy viadalain. A Csunicsi Kupán elért siker arra is jó volt, hogy helyrebillentse a lelki egyensúlyomat, így könnyebben látok a nagy munkához. Meleg simogatás (Elbúcsúzunk. Még utánanézek, amint eltűnik az edzőteremben, s odalép a szerekhez. Vajon hányszor gyakorolt egy-egy elemet — ezerszer, tízezerszer? — amíg bemutatta a nagyközönségnek. Ez a 140 centiméternél alig magasabb kislány mennyi örömet okozott már nekünk magyaroknak. Milyen meglepetést tartogathat még számunkra jövőre ez a 17 esztendős békéscsabai sportoló? Egyik kolleganőm írta róla a vb előtt: „Egy lány, akitől bármikor kaphatunk egy meleg si- mogatást.” Azt hiszem, soksok ezer társammal együtt ezért (is) szeretem és tisztelem Henriettát.) Verasztó Lajos Egy egész megye szorított Szabados Bétáért , amikor rajtkőre állt az idei nagy viadalokon. Edzője, Kovács Ottó a három viadal egyike előtt nem is titkolta: „Nyerni megyünk az ifjúsági úszó Európa-bajnokságraÁllítását arra alapozta, hogy Béla a korosztályában le- győzhetetlennek bizonyult addig, s a korábbi esztendőkben is olyan eredményekre volt képes, amire a vele egykorúak sehol a világon. A 1990-es IBV-győzelem óta eltelt egy kis idő. Azóta Béla leúszott legalább újabb 1500- 2000 kilotnétert, ami ugye nem kis teljesítmény? Mondjuk körülbelül annyi, mint ide Békéscsabától Antwerpen. Nem véletlenül említem a katalán fővárost, ugyanis az idei újabb megmérettetések, majd rövid pihenő után már az olimpiában gondolkodik edző és tanítványa. De ne kanyarodjunk a dolgok elébe! Nézzük, hogyan telt az elmúlt idény! Béla a tavalyi sikerek után megkezdte a felkészülést a télidőben rendezett (ott akkor persze nyár volt), ausztráliai világbajnokságra, a júliusaugusztusi kontinensbajnokságokra, s természetesen a hazai viadalokra. Mígnem eljött a decemberi, kivételesen télen rendezett honi bajnokság, ahová már első számú esélyesként utazott. Nem is keltett csalódást, könnyedén nyerte a versenyszámokat, átírva addigi legjobbjait, ami nagyjából azt jelentette, hogy leradírozott néhány hazai rekordot is. Mindezzel kivívta az indulás jogát a januári ausztrállá világbajnokságra. Béla meghálálta válogatói bizalmát, eredményesen szereplet a vb-n. Faltól falig lapátolás Aztán újra jöttek a szürke hétköznapok, a mindennapos „robot”, a faltól falig lapátolás. Persze mindez már annak tudatában, hogy előbb utóbb eljön a nyár, az ifjúsági Európa-bajnokság, ahol ismét bizonyítani kell. El is jött. De még előtte újra beírta nevét a hazai úszósport történelemkönyvébe: ismét átírta a rekordlistát. — Nem erre a bajnokságra készültem — mondta a júliusi hazai viadal után. —■ Most már az ifjúsági Európa-bajnokságra koncentrálok. Nézzük az antwerpeni eseményeket. Nyitány egy 200 méteres gyorsúszásban elért ragyogó eredmény, amely ezüstéremmel párosult. A folytatásban következett a fő versenyszám, a 100 méteres táv. —A kétszáz méteres gyorson elért ezüst és a jó időeredmény azt sejteti, hogy Béla 51 másodpercen belüli időre lehet képes, amivel természetesen meg is kell nyernie a viadalt — mondta az edzp. Ám a sors közbeszólt. Az edzéseken már bőven az 51 másodperceket döngető fiatalember az előfutamok során 51,87 másodpercet úszott lazán. Jócskán maradt benne, de hát ennek akkor nem volt jelentősége. Sőt, inkább a fináléra tartogatta erejét.. Ám a döntő előtt, a rajtkő mellett elszakadt az úszószemüvege gumija. Ezért úgy állt föl a sípszó után a starthoz, hogy nem volt rajta a megszokott szemüveg, ami egy úszónál annyit jelent, mintha vakon ugrott volna a vízbe. Ennek ellenére az első hosszon fél testhossznyi előnyre tett szert, ám szemüveg híján nem látta a féltávnál a falat, s élete leggyengébb fordulóját produkálta, ami időszak alatt nagy riválisa, a török Tanner megelőzte. Amit viszont minden erőfeszítés ellenére már nem tudott behozni. Megintcsak az ezüstérem maradt, ami önmagában nagyszerű fegyvertény, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy ifjúsági EB ezüstéremmel rendelkeznek, hát még kettővel. Ugyanakkor érthető volt Béla, edzője és a csapat elkeseredése, hiszen egy biztosnak tűnő aranyérmet engedett ki a keze közül. Pedig a győztes mindössze 51,44 másodpercet repesztett, amire Szabados is képes lett volna — úszószemüvegben. Újabb lehetőség Még el sem simultak a medence és a kedélyek hullámai, amikor „gyorspostával” érkezett a hír: újabb bizonyítási lehetőséget kap a versenyző, elviszik a felnőtt kontinensbajnokságra. Csoda vagy sem, mindent megkísérelt edzője, hogy ismét formába hozza, illetve tartsa tanítványát a néhány héttel később tartandó athéni viadalra. Pedig ez az úszósportban szinte kivitelezhetetlen... Egy évben háromszor a csúcsra kerülni... Nem véletlen, hogy baljós előjeleket mutatott a Görögországban megrendezett esemény első száma, a 200 méteres gyorsúszás. Béla — mondani sem kell — ném a legjobb eredményét hozta. Ám a folytatásban kitett magáért. A verseny harmadik napján, a 100 méteres távon már délelőtt megjavította Ágh Norbert felnőtt országos csúcsát, s 51,36-ot úszott (emlékezzünk csak: az ifjúsági Eb-t a török fiú 51,44-gyel nyerte). Délután a B-döntőben az ötödik helyen ért célba, ami az összetettben a 13. helyre volt elegendő. Ám az kiderült, hogy Béla rendkívül elfáradt, főleg idegileg. A szakvezetők ezért úgy döntöttek, más versenyszámban már nem áll rajthoz, csak a váltóra tartalékolja erejét. Bevált a váratlan húzás. A záró napon a magyar válogatott, a vegyesváltó kitett magáért — bronzérmes lett. „Sűrű” a mezőny így telt az esztendő első kétharmada. Azóta keveset hallottunk róla. Karácsony előtt megkerestük. Arra voltunk kíváncsiak: melyik karácsony volt számára a legemlékezetesebb, vagyis milyen ajándéknak örült eddig legjobban? — Mindegyiknek — mondta röviden. — Akármit is kaptam, az volt a lényeg, hogy jószívvel adták. Arra kérdésre, hogy mivel lepi meg szüleit, testvérét, nem tudott válaszolni: — Még csak nézem a boltok kirakatait. Persze a beszélgetésünk egy héttel a szeretet ünnepe előtt zajlott, így érthető. Miként az is, hogy szóba került Barcelona is.—Először az a legfontosabb, hogy valóban tagja legyek az utazó csapatnak. Ha pedig kivívtam a jogot, szeretnék a döntőbe kerülni valamelyik távon, főleg egyéniben. Az 50, a 100, a 200 méter közül.' — Vegyük a 100 métert... — Olyan „sűrű” ma már a mezőny, hogy ahhoz 50 másodperc alatt kell úszni... Ahogy ismerem Bélát, megtesz azért mindent, hogy áttörje a bűvös 50 másodperces határt. Annál is inkább, hiszen kora ősszel nekivágott az újabb kétezer kilométeres „penzumának”. Most Barcelonáig úszik... Jávor Péter ÍKÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Serédi János ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf.lll. Telefonszámok: központ (66)27-844; főszerkesztő: (66) 21-401; telefax: (66)21-401; kiadó: (66) 26-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 245 forint, egy évre 2940 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068
