Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-14-15 / 293. szám
1991. december 14-15., szombat-vasárnap KÖRKÉP jfiÉKÉS MEGYEI HÍRLAP már nagyon is jól ismert értékesítési nehézségek. Az elsőt gyorsan követte a második csapás: az 500 kocás sertéstelep évente 8500 hízott sertés kibocsájtására alkalmas. A vágóállat-átvétel akadozott, a jószágokat tovább kellett etetni, a kései átvétel miatt túlsúlyossá váltak az egyedek, amiért viszont már kevesebbet fizetett a feldolgozó ipar. A tejtermelést is hasonló gondok jellemzik: a most 200-as, hagyományos szarvasmarha telepen a tehenen- kénti tejhozam 5200 liter, de zömében csak III. osztályú minőségű. S még nem szóltunk az időközben csaknem duplájára emelkedett energia árakról, amik a termelési költségeket csak tovább növelték. Vagyis: a dobozi Petőfi Tsz tavaly 16 millió forintos nyereséggel zárta az évet, az említettek miatt idén eddig ennyi veszteség várható. Az ágazatvezetők egymás után sorolják gondjaikat: pénz híján egy gramm műtrágyát sem tudtak kiszórni; a gépjavításra beütemezett 15 millió forinttal szemben alig 5 millió forintot használtak fel, s csupán a legszükségesebb alkatrészeket vették meg; az idén nem tellett munkaruhára; az építési felújítások a legszükségesebbeket érintették; a gázolaj ára kétszeresére emelkedett; a téesz erő- és munkagép parkja elöregedett, a Rábák 16, a John Deerek 17—18 évesek, a kombájnok és a munkagépek egy része elérte a legszebb leánykort; a sertéstenyésztés költségei óriásira nőttek, ezen belül is a takarmány, a a téeszekben gyógyszer és a fűtőanyag ára; a nedves termény szárítására naponta 150 ezer forint értékű gázolajat használnak fel; a hízómarhákat nem veszik át, az idén csupán 17 bikát tudtak értékesíteni. S nem utolsó sorban megfogalmazták azt is: a politika játékszerévé tették a mezőgazdaságot... — Az okok sokasága nyomán egyre növekednek foglalkoztatási gondjaink. A 240 dolgozó tagunkból márciusig 170-en kerülnek munkanélküli segélyre, csupán 70-en, az állattenyésztésben dolgozóknak, az őröknek és a zárszámadást készítőknek van munkájuk — összegzi Balázs Mátyás. A megyei képhez nagyon hasonlít a dobozi. Elhangzott az is: a 77 téeszből eddig 34-ben jeleztek veszteséget. Ez eddig együttesen több mint 100 millió forint. Sokakat fenyeget a csőd. Szekeres András Jellegzetes kép a dobozi határból Fotó: Fazekas Ferenc Csődveszély Miután felhajtottuk a lélekmelegítő pálinkát, felszálltunk a Rába Steiger vontatta „panorámás” pótkocsira, hogy részt vegyünk a dobozi Petőfi Tsz vezetőségével s a tucatnyi, meghívott idős parasztemberrel együtt a rendhagyó határszemlén. A közös gazdaság az idén roppant nehéz helyzetbe került. Csapások sorozata sújtotta ezt a szövetkezetét is. A kétórányi zöty- kölődés során az ott lévők maguk győződhettek meg a valóságról: sár, víz, töretlen tengeri, szedetlen cukorrépa, szántatlan területek, félbe hagyott vetések. A kerekek nyomán messze fröccsen a latyak. — Most ősszel több, mint 200 milliméter eső hullott területünkre, s ebből mintegy 130 milliméter októberben esett. A kukorica jó részét lánctalpas kombájnokkal, csak nagy veszteségek árán tudtuk betakarítani, a szállítást Rábákkal oldottuk meg, amiknek viszont a talajelőkészítésben kellett volna dolgozniuk. A cukorrépából 200 hektáron — ebből 170 hektár egy kft. bérleménye — még földben van a termés, csaknem 1200 hektár szántatlan, amihez 4 millió forint kellene. De miből? Hitelből élünk, miközben a nekünk tartozók jócskán túllépik a 30, a 60 vagy éppenséggel a 90 napos fizetési határidőket. Ha létezni akarunk, csak 40 százalékos kamattal kapunk kölcsönt. Az első igazi csapás aratáskor jött: az esőzés miatt, az egyébként jó terméssel kecsegtető gabona megdőlt, s a termésnek legalább 15—20 százalékát kiverte a kalászból. Csaknem ilyen arányú a betakarítási veszteség is, miközben az agyontaposott táblákon a gépek hatékonysága számottevően csökkent. S mire szérűre került a gabona, jöttek a nem várt, de ma GYEMAN mw Zord Piroska lapunkon keresztül üzeni Moldova Györgynek, hogy írásának hőse, a beszélő disznó tegnap hajnal háromkor a férje képében megjelent otthonában. # Kovács Ödön, 17 éves diák az Alkotmánybírósághoz fordult, mert állítása szerint tanára elszámoltatta az osztálypénzzel, holott ő bizonyítani tudja, hogy sohasem volt kommunista. * Nagy feltűnést keltett a vésztői kocsmában, hogy Kőbányai János két korsó vizezett sörre hivatkozva feladta addigi komlószörpös elveit és egy hosszúlépéssel átült a borivók frakciójába. Ny. L. Rókairha Lutri az élete az ausztráliai vörösrókának. A szó szoros értelmében az, mert annyi kárt okoz, hogy a hatóságok sorsjeggyel fizetnek minden egyes beszolgáltatott vörösrókair- háért. „Az ötlet, hogy díjazzuk a vörösrókák kilövését, kissé bizalmak tűnhet, de ami kárt ezek az állatok a vadállományban okoznak, az nem tréfa” — nyilatkozta szerdán a környezetvédelmi minisztérium szóvivője. A „róka-lottó”, amelyet az ausztráliai Victoria államban a kormányzat kezdeményezett. azt jelenti, hogy az a vadász, aki elejt egy vörösrókát, két személyes ebédet, fizetett szabadnapot vagy golfütő készletet kap jutalmul. Ebből a ragadozóból egyedül Victoria államban mintegy három millió él. A kormányzat megpróbálkozott más ösztönzőkkel is, mint például a rókabőrre megszabott prémiummal, de tekintettel a csekély keresletre és a rókabőr alacsony árára, ez nem nagyon lelkesítette a vadászokat. Az új rendelkezés értelmében az a vadász, aki az erdészeknek vagy a külön erre a célra kijelölt szőrmekereskedőknek átad egy vö- rösrókairhát, cserébe sorsjegyet kap. napokban eszembe jutott Géza bácsi nyári látogatása. Géza bácsi apám régi barátja. Valaha jónevű mérnök, s a hatvanas évek végén az is közismert volt róla, hogy nem feltétlen híve Kádár János rendszerének. A csehszlovákiai bevonulás idején tartalékosként behívót kapott, melyet stílszerűen 1968 darabra vágva halálos nyugalommal a megyei pártvezető képébe vágott. Az eset még évekig beszédtéma volt az alföldi nagyváros értelmiségi köreiben. Ezzel a mutatvánnyal azonban betelt a pohár. A hatalom elérkezettnek látta az időt, hogy eltávolítsa az örökös renitenskedőt. Nem csekély meglepetésre Géza bácsit nem zárták börtönbe. Másfél évre egy kedélyes elmegyógyintézet zárt osztályának lakója lett. „Szabadulása” után pokollá vált az élete. Felesége elhagyta, munkahelyéről kirúgták, negyedévente kötelező vizsgálatokon kellett megjelennie. A valaha életvidám, társaságot kedvelő ember kerülte ismerőseit, hetekig meg sem szólalt. Végül elköltözött a városból, új életet kívánt kezdeni. Csak segédmunkáskét alkalmazták, de a személyzetise így is mindig bizalmatlanul kezelte. Rendre rövid idő alatt kiszivárgott, hogy elmebeteg. Szabadsága alatt Géza bácsi évente egyszer vagy kétszer meglátogatta apámat. Ilyenkor borozgattak, csendesen társalogtak. Apámon kívül Géza bácsi nemigen állt szóba senkivel, némán ült, csak figyelte, mi történik, általában kívülállóként szemlélte a világot. Ha időnként nagyon jó kedve volt, akkor rövid ideig zenéről hajlandó volt beszélgetni. A nyáron összefutottunk. Bár három év után találkoztunk újra, meg sem szólalt a jelenlétemben. Második nap este annál nagyobb volt a meglepetésem, mert kérdezett valamit az öreg. — Miért nem hagyod a fenébe? • Egész délután a politika volt a téma, úgyhogy értettem a kérdést. Magyarázkodtam demokráciáról, liberalizmusról, az előttünk álló lehetőségekről, történelmi felelősségről. Géza bácsi nem válaszolt, csak fáradtan, de jelentőségteljesen legyintett. Többé nem került szóba a dolog. pám barátjának története nem különleges eset. Számos kellemetlenkedő egyént hasonló módszerekkel iktatott ki a Hatalom. Hogy most mégis miért mesélem el? Mert ismerőseimtől úgy tudom, politikai ellenfeleim régi munkahelyemen az iránt érdeklődnek, hogy nem vol- tak-e beilleszkedési zavaraim, értelmi fogyatékosságra utaló, a normálistól eltérő megnyilvánulásaim. Azonnal eszembe jutott Géza bácsi és kérdése. Bizony bennem is felmerült: — Tényleg, miért nem hagyom a fenébe? Danes László (A szerző az SZDSZ megyei irodavezetője) Géza bácsi... Az ünnepi asztal Magyarországon az ünnepeket mindig bőségesen terített asztal köríti. Minden családban, háztartásban van úgynevezett „ünnepi” étkészlet, evőeszköz, pohár, most ezzel terítsünk. A terítő is legyen lehetőleg fehér, damaszt. De mi kerüljön az ünnepi asztalra? Szentestén tradicionálisan bojtos étel. Ez lehet hal, illetve ha ezt is húsnak tekintjük, akkor bableves és mákos guba. Semmiképpen nem hiányozhat az asztalról a gyümölcsös tál, mely ilyenkor gazdagabb, az alma mellet narancs, banán, füge, datolya, dió, szőlő is szerepelhet benne. Akik nem tartják a böjtöt, általában pulykát esznek, de mindenképpen szárnyast. Ajánlható a pulykaaprólék-le- ves lúdgégetésztával, a gesztenyével töltött pulyka vörösboros szilvával vagy sült almával, bejgli, gyümölcs. A halkedvelők menüje: halászlé ikrával, rántott vagy paprikás lisztben forgatott sült hal rizzsel, tartár- mártással, mákos guba, gyümölcs. Mind a halhoz, mind a fehér húsú szárnyasokhoz fe- hérborillik. Piros Christa Olvasóink írják Nyugdíjas ünnepség Gyulán A közelmúltban hangulatos, vacsorával egybekötött évzáró ünnepséget rendezett a Komló Étteremben a Belvárosi Nyugdíjas Klub vezetősége. Szeredi Etelka klubvezető 94 tag jelenlétében tájékoztatást adott a végzett munkáról és a közeljövőben végzendő feladatokról. — Megállapítható — mondotta, hogy a klub igen vonzó és jó találkozási forma, amely egyre jobban fejlődik, erősödik és mindinkább nő azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik a célkitűzéseinket megismerve rendszeresen részt vesznek rendezvényeinken. A vezetőség minden fontosabb kérdést közösen tárgyal meg és közösen döntenek a feladatokról. Szívügyüknek tekintik az idős emberekkel való foglalkozást, gondjaik, bajaik orvoslását. A közeljövőben — kikérve a klubtagok javaslatait, ötleteit — kidolgozzák az 1992. évi programtervezetet. Ezen belül színesebbé kívánják tenni a közös összejöveteleket, .úgy, hogy azok kielégítsék az igényeket. A nyugdíjasok érdekeinek érvényesítéséért együtt kívánnak működni a Városi Nyugdíjas Egyesülettel, a népjóléti osztállyal és a területi klubok képviselőivel. Az ízletes vacsora végeztével a sarkadi Páva dalkör tagjai szép magyar nótákkal szórakoztatták a vendégeket, majd tombolasorsolás következett. Sz.E., Gyula Kultúra a kövön, rendbontás a köbön! Másoknak talán jelentéktelen, nekem jelentős anyagi befektetéssel, sok problémával a ,,Futura iskola” előtt felállítottam egy újsá- gosbódét. Tettem ezt azért, mert szerettem volna az arra lakóknak megspórolni (például nyugdíjasok) némi energiát, hogy a postánál is legyen közelebbi hely, ahol vásárolhatnak sajtóterméket, sikerkönyveket. Tettem ezt azért is, hogy ne minden sarkon csak kocsmák álljanak. Szinte minimális bérért szolgáltam ki a vevőket azért, hogy információk beszerzésére, nívós szórakozásra (olvasás) nyújtsak lehetőséget. Ment is őszinte örömömre a dolog egészen novemberig, s a józan, értelmes emberek már kedztek odaszokni. Novemberben azonban vandál módon háromszor borították fel az akkor már fűthető kis bódémat, a jót akaró emberek őszinte felháborodására. Ez bizony garázdaság a javából. Te vagy ti, rendbontók, virtusból borogatok! Remélem jól él eztétek magatokat az aljas borogatás közben, de remélem azt is, hogy rosszul fogjátok érezni magatokat, ha felelni kell mindezért. Sajnállak benneteket, s remélem, hogy talán egyszer megváltoztok. Szalay Katalin, Dévaványa Kutyavilág Békéscsabán egyre több gazdátlan kóbor kutya szaladgál és a gyerekek veszélynek vannak kitéve, mert simogatják és incselkednek velük. De ne csodálkozzunk azon, hogy egyre több kutya jön a belvárosba, mert az iskolák környékén eldobált vajas kenyér, vajas zsemle, kiflik, sőt még csokoládé között is válogathatnak. Nem beszélve a kukák környékéről, ahová odateszik a kutyáknak a maradékot. Ezeknek a gazdátlan kutyáknak az összegyűjtéséről az önkormányzatnak kellene gondoskodni, és ha a gazdinak hiányzik a kutyája, kiválthatja. De ebben a nehéz megélhetési világban, amit lépten-nyomon lehet hallani, egyre több, ezreseket érő kutyát sétáltatnak. Szerencse, hogy ezek vezető szíjjal vannak ellátva. Felháborító, hogy amíg egy kisnyugdíjas 10 deka májast kénytelen beosztani, addig egy ilyen kutya 20—25 dekát eszik meg egyszerre. Ezt egyébként egy kutyatulajdonostól hallottam az üzletben. Még amire nagyon kíváncsi lennék, hogy ezek után, a skatulyalakásban tartott kutyák után fizet-e a gazdi ebadót, méghozzá luxus ebadót? Mert akinek ilyen szép kutyája van, biztos van pénze adóra is. Városunk kasszája elég üres — halljuk. Ez is szépen jövedelmezne, s ezt a bevételt a játszóterek szépítésére lehetne fordítani. De láttam már munkanélkülit is, aki drága kutyáját sétáltatja. Jó lenne, ha az önkormányzat a képviselő-testülettel végre rendet csinálna ebben a városban. Járai Tamás, Békéscsaba Köszönöm a bizalmat Nálunk, Békésen, a Liget sarkán nyílt egy hentesüzlet. Elhatároztam: megnézem, hogy mi van ott. Megakadt a szemem, hogy még fiatal bárányhúst is láttam, amit én 20 éve nem ettem. Kértem egy kilót, több lett, 202forint. Fizetéskor vettem észre, hogy nincs nálam pénz, mire a kiszolgáló a legtermészetesebb hangon azt mondta, nem baj, majd behozom holnap. Én egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni és megkérdeztem, hogy mert bennem megbízni, mikor most lát először. Azt felelte: — Kérem, mi megbízunk a kuncsaftban. Természetesen még aznap elvittem a pénzt. Hálásan köszönöm jóérzésű bizalmukat. Özv. Medgyesi Mihályné, Békés
