Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-12 / 291. szám

1991. december 12., csütörtök 0 iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­Elek: színes üvegablak a ró­mai katolikus templomban Fotó: Kovács Erzsébet Az oldalt írta és szerkesz­tette Szőke Margit. Tele­fon: (66)27-844, reggel és este (66) 62-110 Göndöcs-szobor Gyula. — A városban régóta szeretnék köztéren újra elhe­lyezni Göndöcs Benedek szobrát. A Múzeumbarátok Egyesülete a felállítás helyéről tart megbeszélést december 13- án, pénteken 15 órakor az Erkel Művelődési Központban, ahol várják az érdeklődők javaslatait is. Házi igény Elek. — Az MSZMP helyi szervezete létszámára hivatkoz­va ünnepi rendezvényeihez kér­te a községházát. A képviselő- testület határozata: a pártok (és csak azok) évente egy alkalom­mal igénybe vehetik a földszinti dísztermet. Minden további ese­ményhez a művelődési ház ter­meit ajánlják. Munkaruha ’92 Gyula.—Jövő évi kollekció­iból rendez termékbemutatót a szociális foglalkoztató decem­ber 12-én, ma 13 órától a Ther- mál Camping és Motelben. Töb­bek között bemutatnak orvosi köpenyeket, nadrágokat, nővér­ruhákat, műtősgamitúrát, ágy­neműt. Az élelmiszeriparnak is ajánlanak munkaruhákat, sap­kákat, valamint itt és az egészsé­gügyben használatos polietilén tasakokat. Az érdeklődők a helyszínen megtekinthetik a székesfehérvári Informatikai Kft. berendezéseit is. T évéked vezmény Elek. — A helyi kábelteleví­ziós rendszerbe eddig közel 600 lakást kötöttek be. November 30-áig újabb 42 megrendelő je­lentkezett. Az igények ismereté­ben az önkormányzat további részletfizetési kedvezményt ad. Aki az év végéig vállalja, hogy havonta ezer forintot befizet, s amint eléri az ötezer forintot, annak a házába egy hónapon belül bekötik a rendszert. Mind­ez azokra az utcákra vonatkozik, ahol kiépített hálózat van. Idegenforgalom Gyula. — A Gyula Városi Idegenforgalmi Kamara decem­ber 16-án tartja közgyűlését az Erkel Ferenc Művelődési Köz­pontban. Napirenden a kamara eddigi munkája és a jövő évi idegenforgalmi elképzelések szerepelnek. A közgyűlésen részt vesz Sívó Tibor, az Idegen- forgalmi Szálloda és Vendéglá­tóipari Kamara főtitkára is. Munkanélküliség Gyula. — A nemrégiben ké­szített összesítés szerint 528-an részesülnek munkanélküli-se­gélyben vagy járadékban, s kö­zülük 31-en pályakezdők. Több munkahelyen, összesen 150 dolgozó foglalkoztatását szüne­teltetik. GYULA ÉS KÖRNYÉKE A legdrágább közmű — mondta a szenny­vízcsatornáról Kovács Ernő, a Gyulai Csatornamű Társulat el­nöke. A társulatot a szükségsze­rűség hívta életre. Gyulán a ’60- as évek végére, a ’70-es évek elejére befejeződött a vízvezeté­krendszer kiépítése. Ezzel pár­huzamosan elkezdődött a szennyvízcsatornázás, de még a ’80-as évek végén is alig haladta meg a 30 százalékos ellátottsá­got. A kertvárosi részeken egyáltalán nem épültek szenny­vízcsatornák. Az első társulat a Törökzugban alakult meg 1988. márciusában. (Azért itt, mert a területen élők 75 százaléka igé­nyelte a közművet.) A társulat célja volt, hogy működését ki­terjeszti a többi városrészre is. A törökzugi építkezést követte az Újváros, majd a Románváros első üteme, melyek ’89 végére, illetve ez év áprilisára befeje­ződtek. Ezután a Krinolin, a Kastély­kert, majd legújabban a Román­város második és harmadik üte­mének társulati szerveződése zajlott le. A területek szenny­vízcsatornázásával 1993 köze­pére készülnek el, így a társulat fennállásának ötödik évére Gyulán közel 50 százalékos lesz az ellátottság. Drága közmű ez. A Románvároson például a je­lenlegi árakon egy ház bekötése több mint 100 ezer forint. Min­den telken fogadóaknát alakíta­nak ki, ezen túl a vezeték kiépí­tése a tulajdonos gondja. Érde­mes áttekintei a támogatás ala­kulását. 1990 közepéig a beru­házáshoz a Vízügyi Alap 20 szá­zalékkal járult hozzá, ha leg­alább ennyit a tanács is adott. Az alap megszűnésével a támoga­tás kérdése az önkormányzaté lett. Gyulán magas, 60 százalé­kos hozzájárulást adnak. S hogy a 100 ezer forintból mégis 60 ezer forintot fizet a lakosság, az elsősorban a kamatterhekből adódik. Az elszegényedés miatt nem kevesen tiltakoznak a csatorná­zás ellen, ugyanis, ha az érde­keltségi területen élők kéthar­mada megszavazza, akkor az mindenkire kötelező érvényű lesz. Kovács Ernő azonban úgy látja, csak társulatok létrehozá­sával oldódhat meg a városban a szennyvízelvezetés problémája. Az önkormányzat teljes egészé­ben nem tudja átvállalni a beru­házást, de a helyi érdekeltség megteremtésével nőhet a köz­műépítési kedv. Számtalan vá­rosrész vár még csatornázásra: kezdeményezések mutatkoznak a Kisváros, Magyarváros és Újváros további területein, de ellátatlan még a Németváros, a Kisrománváros, Galbácskert, Újvári, Gyulavári, Szentpálfal- va, Máriafalva. A jelenleg érvényes jogsza­bályok és a társulati megállapo­dás szerint többféle kedvezmé­ny adódik. A románvárosi 60 ezer forintos érdekeltségi hoz­zájárulást például a lakosság 10 év alatt fizeti meg. A részlet le­het negyedéves és havi, azaz 500 forint. Aki egyösszegben fizeti ki a 60 ezer forintot, nincs hitelkamata, tehát csak 44 ezer forintjába“ kerül. Ha 10 évnél rövidebb idő alatt törleszt vala­ki, „megússza” a hitelkamat arányos részét. A kamat egyéb­ként mindössze 10 százalékos, a többit a költségvetés fizeti az OTP-nek. A még érvényben lévő minisztertanácsi rendelet alapján a közműfejlesztés után befizetett összegből a költség- vetés az önkormányzaton ke­resztül visszatérít 15 százalékot. Ezt a társulat évente intézi. Flóri atyánál Eleken Szeptember másodika óta új plébánosa van Eleknek. (Elődje több mint 50 évi szolgálat után nyugdíjba ment.) Perlaki Fló­rián barátságosan fogad ben­nünket, s hamarosan kiderül, hivatása céljául is a megértést, a bőkezűen mért szeretetet vá­lasztotta. — 1973-ban szenteltek pappá — mondja —, több helyen vol­tam káplán. Elekre kilencévi dombegyházi szolgálat után ke­rültem. Pap lettem, mert adni szeretnék az embereknek. A leg­nagyobb dolog, amit adhatok, az Isten maga, de sokszor csak ke­vesebbet: egy kedves szót, mo­solyt... A papságba nagy lendü­lettel vetettem magam, mindent a legjobb meggyőződésem sze­rint igyekeztem csinálni, mégis egy idő után úgy éreztem, vala­mi mégsincs rendben. A fordu­latot az hozta, hogy találkoztam olyan paptestvérrel, később töb­bekkel, aki saját céljaira se fel­használni, se kipellengérezni nem akart, hanem megpróbált megérteni és elfogadni. Attól kezdve egyre inkább éreztem, hivatásunk lényege annak az Istennek a megélése, aki a „Előző helyemet tegnapi, az elekit mai ajándéknak érzem” Fotó: Kovács Erzsébet Szentháromság, aki nem magá­nyos. Ezzel a lelkülettel jöttem Elekre* — Miért hagyta el Dombegy­házát és miért épp idejött? — Szerettem ott, de mi úgy tartjuk, a püspöki rendelkezés­ben Isten szól. így előző helye­met tegnapi, az elekit mai aján­déknak érzem. Örömmel jöttem és azzal a tudattal, hogy itt olyan emberek várnak, akikhez Jézus küld. Sokakban éreztem szere­tetet és nagy elvárást. Bizonyára ez részben elődöm öröksége, részben a társadalmi változások okozzák. Az itteniek sok minde­nen keresztülmentek, szeretném megéreztetni, Isten nem felejti el őket, közösen otthont teremt­hetünk. — Néhány hónap után mi­lyennek látja Eleket? — Nagy múltú falu, kulturá­lis hagyományokkal és értékes emberekkel. Fájdalommal ta­pasztalom, sokszor rombolják egymást. Ez azonban nemcsak eleki probléma... Hiszek benne, ha hibázik is valaki, mindig újra kezdhet. A másikat elfogadni kell, úgy, ahogy van. Akkor rá­jöhetünk, valójában egyet aka­runk! — Mit csinál szabadidejében az eleki plébános? — Mindent egyforma öröm­mel próbálok végezni. A nap 24 óráját igyekszem harmonikus egészként megélni. Egyébként néha focizok a gyerekekkel (Dombegyházon játszottam a falu csapatában), sétálok, olva­sok, még fát is szívesen vágok... Eleken sokféleképpen szólít­ják a plébánost. Mivel a szolgá­lat és a testvériség mellett köte­lezte el magát, a legjobban an­nak örül, ha egyszerűen Flóri atyának nevezik. Kiállítás a Dürer Teremben Érdekes történeti tárlat nyílt a napokban Gyulán, a Dürer Te­remben. A megyebéli múzeu­mok, elsősorban a békéscsabai anyagára építve, sok helyi gyűj­téssel kiegészítve képet kap a látogató a II. világháború kevés­sé ismert tényeiről, részleteiről. Bemutatnak magyar, német, orosz fegyvereket, katonai egyenruhákat, koncentrációs táborbéli köpenyt, eredeti fotó­kat, naplókat, térképeket és sok más tárgyat, dokumentumot. A kiállítás különlegessége a gyu­lai 20. határvadász zászlóaljról összeállított anyag, amely a zászlóalj egykori tisztjének, Jobbágy Zoltánnak gyűjtemé­nyéből való. Nem törekszik teljességre a tárlat: inkább meg­emlékezés Magyarország 1941 -es háborúba lépésének 50. évfordulóján. A helyi adókról Eleken a közmeghallgatás nyomán nem tervezték a lakos­ság megadóztatását, felmerült azonban az iparűzési és a vállal­kozók kommunális adójának bevezetése. A képviselő-testü­let december 3-ai ülésén végül mindkettőt elvetette. A költség- vetési tervezet a helyi adókból 3,5 millió forint bevétellel szá­molt. Kétegyházán a jövő évi költ­ségvetési tervezettel együtt kér­ték a lakosság véleményét a he­lyi adókról. Rendelettervezet készült a vállalkozók kommu­nális adójának bevezetéséről, amelyet a képviselő-testület november 25-ei ülésén nem sza­vazott meg. így másfél millió forinttal kevesebb kerül a közös kasszába. Lökösházán bizottsági ja­vaslatokra november 18-án fa­lugyűlést tartottak. A közhangu­lat nem fordult a helyi adók be­vezetése ellen: megértették, mi­lyen közösségi célokra kell. A képviselő-testület december 16- ai ülésén dönt a vállalkozók kommunális adója és a lakossá­gi kommunális adó bevezetésé­ről, melyek mintegy 1 millió fo­rint bevételt hozhatnak. Az egyenruhák, térképek a kiállításon. Érdekes, tanulságos tanulmányozásuk — a gyerekeknek is. Megtekinthető február végéig Fotó: Fazekas Ferenc Halló, Bagyinszki Zoltán! Az elmúlt néhány hét során alighanem sokan megkérdezték Bagyinszki Zoltánt, az Erkel Ferenc Művelődési Központ új igazgatóját, miért csak két évre nevezték ki. —Halló, sikerült valamit megtudni? —Próbáltam informálódni, annyit tudtam meg közvetve, így lehet igaz is, meg nem is, hogy a testületi ülésen valaki felvetette az ötletet, talán hozzá nem értve. És valakik ,,ráharaptak”. Szavazásra került a sor, amiből két év lett. —Ezért a művelődési központ gyors átszervezése ? —Egyébként is fontosnak tartom a változtatásokat: a felada­tok elkülönítését, az érdekeltség kialakítását, a felelősség meg­határozását. A ház eddig nem igazán hatékonyan dolgozott. Mivel két évet kaptam, nincs sok időm taktikázni és várni, hogy kollégáim közül ki mennyit ér. Úgy döntöttem, megpályáztatom a hat középvezetői állást. Ez lehetőség a házban dolgozó kollé­gáknak is. Korrekt megoldásnak tartom, hogy a szakmai tudás döntsön. —Hogyan néz ki a szervezeti átalakítás? —A korábbi igazgató, gazdasági és szakmai igazgatóhelyet­tes felállás helyett elképzelésem, hogy az igazgató után hat középvezető következik. Elég nehéz köztük prioritást mondani, de mégiscsak kulturális intézmény vagyunk, bár ezt nem részle­tezem a mai feltételrendszerben...Lesz rendezvény-, reklám­szervező-, vállalkozási és gazdasági, mozgásművészeti, oktatá­si és kisközösségekkel foglalkozó, valamint műszaki csoport. —Mi lesz a jelenlegi munkatársakkal? — Számítok rá, hogy kiváló pályamunkákkal jelentkeznek. Amennyiben nem, addig senkitől nem akarok elköszönni, míg nem bizonyított. Tovább dolgozik, mint népművelő. —Duzzada létszám? — Ez csak látszat. A technikai dolgozóknál 10 százalékos leépítést hajtottunk végre. De nem a népművelő takarít, na­gyobb munkáknál alkalmi segítőket veszünk igénybe. —Ki bírálja el a szakmai pályázatokat? —Elsősorban én, a szakszervezet véleményét meghallgatva. Amennyiben szükséges, külső szaktanácsadókat is megkérde­zek. Eladó a Betlehemes Megyénkben sváb, szlovák, román és magyar néphagyomá­nyokból állította össze Gyalogh László művészeti vezető a Cim­bora Táncegyüttes és az ifjúsági csoport közös produkcióját. A mintegy 20 perces énekes-tán­cos előadásnak több mint 50 szereplője van. A gyerekek a betlehemes szokásokat elevení­tik fel. A produkció eladó — jelképesnek mondható össze­gért, amely a Körös Néptánc Alapítványt gyarapítja. A betle- hemezők vállalták, hogy de­cember 23-áig minden délután­jukat, estéjüket erre az előadásra szánják, ugyanis az alapítvány kamathozadéka csak segítséget jelent a néptáncegyüttesek mű­ködésében.. Mint megtudtuk, a tőke jelenleg 925 ezer forint, amely másfél év alatt gyűlt ösz- sze 110 forinttól 150 ezer forin­tig terjedő adományokból. A fel­használható kamat az idén 160 ezer forint volt. (Csak viszonyí­tásképpen: egy pár csizma 8 ezer forint, a javítás az 500-as szám­nál kezdődik.) Bútor a bolt felében Kónya György olasz konyhabútort is kínál Fotó: Kovács Erzsébet A városban talán a legna­gyobb alapterületű üzlet az Uni- verzál bútorboltjáé volt. Most a kirakatüvegeken az olvasható, hogy Darius Üzletház. A város­házán megtudtuk, nem szólhat­tak bele mi nyíljon itt, ugyanis az üzlet tulajdonjoga a vállalaté volt. A bútor amúgy sem tarto­zik a privatizáció után folytatan­dó áruk körébe. Lám, a vállalko­zó mégis tart bútort... Az út élelmiszereken, háztar­tási és vegyi árukon, és némi ruhaneműn keresztül vezet. Bú­tor csak a bolt hátsó felében van, minden talpalatnyi helyet ki­használva. Mint a terület birto­kosa, a szeghalmi Kónya György elmondja, bérli az új tu­lajdonostól a 142 négyzetmé­tert. (Hogy mennyiért, nem árul­ja el.) A bútorszakmában dolgo­zott a szeghalmi áfész-boltban, mint helyettes vezető. Az ottani üzlet megszűnt és próba-sze­rencse, a nagyobb városba he­lyezte reményeit. A helyiséget nem hosszú távra kötötte le. Egyedül dolgozik. Igyekszik minél több és többféle bútort bemutatni, hisz drága a bérleti díj. Sűrűn cseréli az árut, előren­delést vesz fel és megpróbál ol­csóbb lenni a többi üzletnél, be­leértve a békéscsabai és oroshá­zi boltokat is. Az olcsóbbságot a nagykereskedelem kiiktatásá­val éri el. Állítja, van piaca a bútornak: keresik a kárpitozott garnitúrá­kat, az elemes konyhabútort. A szekrénysort kevésbé. Csak hát „a pénz nehéz helyen van”, ez teszi kockázatossá a vállalko­zást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom