Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám

1991. november 5., kedd KÖRKÉP Kései „Súlyadóval” lesújtva? hazatérés A megyei könyvtár gondozá­sában jelent meg Féja Géza Ha­zatérés című novelláskötete. A füzet anyagát fia, Féja Endre válogatta azok közül a novellák közül, melyet Féja békéscsabai „száműzetése” alatt írt. Érde­kessége, hogy olyan elbeszélés is van köztük—például a Hideg csók —, mely nyomtatásban most lát először napvilágot. Féja a népi írók mozgalmá­nak vezéregyénisége volt. írói pályáját a ’20-as években kezdte versírással, de nevét igazán pub­licisztikája tette ismertté. Leg­kiemelkedőbb a szociográfiai munkája, a Viharsarok, mely Békés, Csongrád és Csanád megye szegény parasztjainak életéről ad hiteles képet. Olyannyira hiteleset, hogy az el­titkolt valóság feltárásáért perbe fogták, és a törvényszék nem- zetgyalázás címen elítélte. A há­ború végén került Békéscsabá­ra, ahol egy népkönyvtár meg­szervezésével bízták meg. Ké­sőbbi visszaemlékezésében úgy nyilatkozik erről az időszakról, mint ami alkalmat adott számára arra, hogy „mindennapos... emberi érintkezésben maradjon a néppel”, arra, hogy vállalhassa a „hiteles tanú” szerepét. A bé­késcsabai 11 év jobbára a kény­szerű hallgatás évtizede volt. Ennek ellenére itt született meg a sok humorral telített Beszto- váczy és az ördög című novel­láskötete, valamint az önéletraj­zi ihletésű Bölcsődal is. Ezek a művek is bizonyítják, hogy a magány és a mellőzöttség meg­érlelte benne a szépírót is. A most megjelentetett novel­láiban rendre előkerül Báth. Mi­hály alakja. Ismerve Féja élet­rajzát, olvasva elbeszéléseit, joggal tekinthetjük Báth Mi­hályt a szerző alteregójának. Féja élményei, történetei így a közvetlen mesélés szabadsá­gában, a mesélés örömében tel­jesednek ki. Ezért olyan olvas­mányosak elbeszélései, melyek egy letűnt kor, századunk első felének hangulatát, különös­furcsa élethelyzeteit mutatják. M. K. A szó szoros értelmében sú­lyos kérdésekkel szembesülnek a honatyák, amikor a közlekedé­si tárca gépjárműadó-tervezeté­ről tárgyalnak. Ismeretes, hogy az elgondolások szerint a jövő­ben „súlyadót” kell fizetni — 100 kilogrammonként évi 200 forintot—a motorkerékpárok, a személy- és teherautók, az autó­buszok, a lakóautók és -kocsik után. A javaslat szerint mentesülnek a me­netrend szerint köz­lekedő helyi és tá­volsági buszok, a költségvetésből gazdálkodó, nyere­ségadót nem fizető társadalmi, egyhá­zi, jótékonysági szervezetek, a dip­lomáciai testületek, a rendőrség, a tűz­oltók, a mentők jár­művei és a kommu­nális gépkocsik. Személyautók esetében az említet­teken kívül mente­sek a mozgáskorlá­tozottak (egy gép­kocsiig), az igazolt veterán autók, vala­mint a külföldi rendszámú ko­csik — 60 napig. (Ezt követően napi 50 forint a „taksa”.) A turista-, a városnéző, a dol­gozókat szállító buszok adókö­telesek, kivéve ha menetrend szerint járnak és fizető utasokat is felvesznek. Adózniuk kell a taxiknak, a gáz-, a víz-, az elekt­romos művek, a posta jármű­veinek, az autóklubok segély­kocsijainak. Jelentős kedvez­mény a környezetvédelem érde­kében: a kocsi forgalmi engedé­lyébe bejegyzett katalizátorral fölszerelt járművek 50 százalé­kos engedményben részesül­nek! A súlyadóból egyébként évi 10-11 milliárd forint bevételre számítanak. Szó van arról is, hogy néhány éven belül a koncessziós autópályákon és hi­dakon kívül, s az MO-ás autópá­lya-rendszert kitéve — vala­mennyi hazai autópályán hasz­nálati díjat kell fizetniük az au­tósoknak. T.Gy. Családi pótlék, méltányossági nyugdíj — A családi pótlékot oda kell utalni, ahol a gyermek él, ahol nevelik, ahol ellátási költ­ségei jelentkeznek — tájékoz­tatta a napokban Mikó Imre, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság osztályvezetője a társadalombiztosítási tanácsot. Hosszú évek óta dolgozik ez a társadalmi szervezet az érdek- képviseleti szervek választott tagjaival, és döntenek bizonyos méltányossági és egyéb társada­lombiztosítási ügyekben. A tár­sadalombiztosítás reformját követően feltehetően átalakul ez a struktúra is, de mint dr. Drágán Iván mtt-elnök elmondta, befe­jezetlen ügyeiket elrendezik, a még rendelkezésre álló összege­ket a rászoruló jogosultak között felosztják. Visszatérve a családi pótlék témára: az állampolgári, azaz alanyi jogon járó családi pótlé­kot a munkahellyel rendelke­zőknek az üzemi kifizetőhelye­ken a fizetéssel együtt folyósí­tották. A növekvő munkanélkü­liség következtében egyre töb­ben vannak azok, akiknek a megyei igazgatóság fizeti a gyermeknevelés költségeit eny­hítő összeget. Fontos tudnivaló a munkahely nélkül maradot­taknak: a családi pótlékot igé­nyelni kell a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítá­si kirendeltségen vagy a me­gyei igazgatóságon. A családi pótlékkal augusz­tusban már kaptak a szülők egyszeri kiegészítést, erre ha­marosan ismét sor kerül. Ugyan­olyan feltételekkel, mint au­gusztusban. Azok után a gyer­mekek után jogosult a szülő az egyszeri támogatásra, akiknek októberben még járt a családi pótlék. Összege: 1-2 gyermeket nevelő családoknál gyermeken­ként 500 forint, 3 és több gyer­mek esetén gyermekenként 750 forint. A gyermeküket egyedül nevelők, a fogyatékos gyermekeket ellátók a gyer­mekszámtól függetlenül 1000- 1000 forintot kapnak. A családi pótlékra jogosult nyugdíjasok az októberi nyugdíjjal egyező időben, feltehetőleg külön csek­ken kapják az egyszeri kiegészí­tést. Akiknek a tb-igazgatóság központi utalással folyósít, azok a november 22-ét követő napok­ban vehetik át a pénzt. Méltányossági nyugdíjeme­lésre jelenleg mintegy 1200- 1300 jogos igény vár elbírálás­ra. Azért, hogy segíteni tudja­nak, a már bent lévő igények mérlegelésével, bizonyos pén­zek átcsoportosításával, a leg- rászorultabbaknak az év végéig egyszeri 1500 forintos segélyt utalnak ki. B.Zs. Olvasóink írják Kopjafák, gyertyák Október 6-a előestéje, langyos őszi idő, csak apró gyertyákfénye a sötétben. Hisz valami szokatlan esemény történik a csöppnyi kis ligetben. Mi történik ezen a helyen, hát nem tudjátok??? A 13 aradi vértanú gyászünneplése, Értük faragott kopjafa megemlékezése. Szép ünnepség, hazafias beszédek, dalok és egy gyönyörű koszorú. Az MDF képviselve, ezenkívül maroknyi csoport..., de szomorú! Hát csak ennyit érdemelnek meg ezek a hősök, Ezek a mindenre elszánt honvédek? Mardosott a szégyen, hogy ennyi tellett e népből, Mikor Ok áldozták fel életüket teljes szívükből. Mellettem meghatottan állt egy fiatal pár. Velük két kicsiny aranyos honpolgár. Szorongatták reszkető kezükben a kis gyertyát, Mintha értenék e gyászos nap pillanatát. Nevüket, ha tudnám, itt megemlíteném, azért; Okulásul a jövendő nemzedékért. Virágcsokrot hoznak csak ők és én. Hát már ily kicsiny az összefogás e téren? Így a 13 emlékfa árván meredezik az ég felé és hí Oh Istenem, miért maradt el számos ünneplő hazafi? Jövőre, ha még élek, szívből ígérem, Lesz, aki gondoskodik Róluk, ez legyen az én emlékem. Végül szívfájdítóan felzeng: Hazádnak rendületlenül, S az ember millióinak szemében gyászkönny ül. Dr. Bisztray Tamásné Kellemes emlékekkel távoztam... Vidéki útjaim során Gyulán töltöttem egy hetet. Jártam a híres Gyulai Húskombinátnál, amelyről csak az elisme­rés hangján szólhatok. Csorba Jánosné titkárnő nagyon udvaria­san, barátságosan fogadja a vidéki vendégeket, ügyfeleket. Mindent megtesz, elkövet és azon munkálkodik, hogy az érdeklődők megelé­gedéssel távozzanak és újból térjenek vissza. Ebben a rohanó világban sok ilyen emberre lenne szükség, de sajnos kevés akad. Máskor is szívesen utazom a Körös-parti kis városba és ellátogatok a világhírű húsipari nagyüzembe, ahonnan szép emlékekkel tértem haza. Farkas Béla, Kapuvár Visszaadtuk a kiscica szabadságát Mélységes felháborodásomban ragadtam tollat, most, amikor annyit beszélünk és olvasunk az újságokban (az Önökében is) az elhagyott állatokról. íme a megrázó eset röviden: Ez év szeptember 25-én reggel fél nyolc óra tájban Mezőkovács- házán jártam Anyáméknál, amikor is azt láttam, hogy egy férfi bekötött zsákban mozgó valamit szállít kerékpáron és az úgynevezett sáskáti úton a gazos területen eldobja azt. Én és a húgom elmentünk megnézni és döbbenten tapasztaltuk, hogy egy körülbelül 4 hónapos kiscica volt a zsákba bekötve. Ha mi az esetet nem láttuk volna, a kis állat étlen-szomjan, a kínok kínjával pusztult volna el. De mi, hála Istennek, visszaadtuk a kiscica drága szabadságát. Serfőzö János, Csanádapáca Hellaszban a táncsicsosokkal /Hí •• •• J» •• •• •« J Gorogfoldi oromok Paralián az utószezonban is lehet fürödni, napozni Van egy álom, amely jórészt még az, hiszen milyen jó lenne, ha évente minden diák eljutna abba a világba, amely az egye­temes történelem egy-egy je­lentős színtere volt! így az el­sős középiskolás is láthatná az ókor, a másodikos a rene­szánsz csodáit; a harmadikos pedig a modern világ vívmá­nyait. A tankönyv és a valóság találkozhatna, s Európánkat talán más módon is érzékelné a fiatal. Ez még álom. Az oros­házi Táncsics Mihály Gimná­zium gárdája azonban valamit megpróbált: tavaly Velencébe utazott a tanulóifjúság egy része, az idén Görögországba. A 170 fiatal világjáró között természetesen akadt „túlko­ros” utazó is, aki a szervezők jóvoltából tölthetett felejthe­tetlen tíz napot Hellasz föld­jén. Az utószezonos őszi túrára négy autóbusszal indultunk. Itt­hon a vénasszonyok nyara tom­bolt, bíztunk benne, hogy az Égei-tenger is tartogat még szá­munkra fürdőzési örömöket. A közel 20 órás ikaruszos (tor)túra után megváltást jelentett mind­annyiunk számára a hús, sós víz és a vízszintes testhelyzet Para­lián. A bármi áron bámulás — jelszó hallatán a tengerpart megtelt magyar szóval. Tudtuk, ez a tíz nap nem lesz a csendes meditációé, a tétlen pihenésé, a napfürdőzésé, hiszen hosszú út vár még ránk. Hétfőn elindultunk „meghó­dítani" Görögországot. Mi sem kezdhettük mással egyhetes programunkat, mint a Meteórák kolostorvilágával. Oda igyekez­tünk, ahonnan a legutóbbi évti­zedekig a nőket távol tartották. A nyaktörő romantika már a múlté. A gigászi, termé­szeti erők faragta meredek szi­klafalak tetején betonút vezet a kolostorokhoz. Zeusz birodal­ma méltóságot, büszke magányt sugároz. Az alföldi ember sze­mének .szinte hihetetlen, aho­gyan zajlik az élet a sziklahasa­dékokban! Bepillanathattunk a varlaami kolostorba, pihenhet­tünk az udvar mandulafáinak árnyékában. A meteórai kirándulás fára­dalmait még ki sem pihentük, másnap indultunk Athénba. Almos szemeink először a me­leg kapuk, azaz a Thermopülai- szoros láttán meredtek tágra. Az igazi látványosság csak ezután következett: Athén. Történe­lemkönyveink megelevende- telf, fantáziánk segítségével a le­gendák hősei testet öltöttek. Az Akropolisz fennsíkján megpil­lanthattuk a szűz Athéna temp­lomát, a Parthenónt, amely a klasszikus kor vitathatatlan fő­műve. Rövid sétát tettünk az­után a Nemzeti Kertben, a pál­mafaóriások árnyékában. Délután hajóra szálltunk, hogy az ország legszebb és leg­híresebb szigetére jussunk. Másfél ezer emberrel a fedélze­tén másnap reggel kötött ki a Kazantzakis Kréta partjainál. Zorba földjén, a hajdan törpe elefántoktól nyüzsgő szigeten páratlan törté­nelmi emlékek közé csöppen­tünk. Szőlőskertekkel, gyü­mölcsösökkel szegélyezett út vezetett a Knósszoszi dombhoz. A palota romjai között Minósz király legendáját elevenítettük fel. A tenger azúrkék vizének sem lehetett ellenállni, de ki­adós pihenésre nem volt idő. Irány a kikötő, indul a hajó visz- sza! Pénteken reggel — hisz oly régen ültünk már buszon! — bevermeltük magunkat a négy Ikaruszba, elővettük krétai ma­dárlátta harapnivalónkat és is­mét útnak eredtünk. Úti célunk Mükéné és Delphoi. Amikor a nap delelőre ért, mi már az ősi kőtömbökből emelt vár, Mükéné romjainál jártunk. Mit jártunk! Másztunk! Dagadó bokánkkal, vizes boro­gatásokkal sóvárogtunk a sza­kadékok alján hullámzó tenger után. A nap nyugovóra tért mire megérkeztünk az útikönyvek ál­tal is vadromantikus jelzővel il­letett Delphoiba. Valóban, a vörhenyes sziklák, a kigőzölgé­sek, a nap utolsó sugarainak ká­prázatos színjátéka azonnal vi­lágossá tette számunkra, hogy miért éppen ide kapcsolódott az a mítosz, amely a föld sötét ha­talmairól, a föld szülte sárkány­kígyó, Püthón és az azt legyőző fényisten, Apollón küzdelméről beszél. A többezer éves múlt kőtömbjei, a sziklák magányos •szerzetesei, a görög emberek vendégszeretete, a tenger morajlása már a múlté. Hetek teltek el a hazaérkezés óta, de még szerencse, hogy van mire vámunk: nemsokára el­készül a videofilm, a sok-sok fénykép, a diakocka, és akkor is­mét ott lehetünk együtt Hellas földjén — igaz, csak képzelet­ben. Csete Ilona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom