Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

1956-1991 1991. november 4., hétfő o S/ //s' Kitüntetések a forradalom alatti w helytállásért Amint arról lapunkban is hírt adtunk, az elmúlt napokban az 1956-ban tanúsított forradalmi helytállásukért többen kitünte­tésben részesültek. Az alábbiak­ban —a Pofosz megyei elnöksé­gétől kapott lista alapján — kö­zöljük az elismerésben részesült Békés megyeiek teljes névsorát. 1956-os Emlékérmet kaptak: Árgyelán György (Kétegyháza), Balanka Mihály (Békéscsaba). Balogh Sándor (Okány), Barkóczy János (Dévaványa), Bencsik Elek (Orosháza), Bérezi Gábor (Békés), dr. Besnyői Pál (Gyula), Bitkó Lajos (Sarkad), Bodnár János (Békéscsaba), Bodor Gábor (Kunágota), Bog­dáni József (Ecsegfalva), Bor­sós Gábor (Nagykamarás), ifj. Bucsai László (Doboz). Bara­nyai József (Lökösháza), Cza- bai Géza (Kunágota), Cziczely András (Békés), Csák János (Füzesgyarmat), Csernák Jó­zsef (Nagyszénás), Csicsely György (Békéscsaba), Csikós Lajos György (Békésszent­andrás), Csoszor Miklós (Battonya), Csercsa Sándor (Újkígyós), Darabos János (Orosháza), Egercsi Lajos (Tarhos), Erdős József (Gyula), Fazekas Lajos (Körösladány), Fehérvári Géza (Békéscsaba), Fekécs Sándor (Békés), Futaki Gábor (Békés), dr. Futó István (Békéscsaba), Gajda János (Békéscsaba), Gombos Béla (Telekgerendás), Göcze Péter (Békéscsaba) Görgényi And­rás (Békéscsaba), Gyüre Fe­renc (Battonya), Hanák Endre (Békéscsaba), Harangozó Géza (Újkígyós), Hegyesi Já­nos (Békés). Herczegfalvy Gá­bor (Mezőhegyes), Hevesi Ist­vánná (Vésztő), Hédi Rudolfné (Orosháza), Hoffmann Antal (Elek), Horpácsy Ignác (Medgyesegyháza), Horváth András (Gyula), Huszár Ger­gely (Vésztő), Huszár István (Nagyszénás), Huszár Mihály (Nagyszénás), Iványi István (Békéscsaba), Jevuczó Péterné Szabó Margit (Gyula), Kalló Pál (Elek), Karácsony László (Gyula), Keresztes Lajos (Orosháza), Kiss András (Nagyszénás), Kiszely Mihály (Szarvas), Kocsis Barnabás (Gyula, Komjáthy Ferenc (Békéscsaba), Konya István (Vésztő), Korcsok Mátyás (Békéscsaba), Kovács Ger- gelyné Szabó Erzsébet (Füzesgyarmat), Kovács László (Gyula), Kovács Zoltán (Békés), Kozsa László (Békéscsaba), Lengyel László (Békéscsaba), Lengyel Sándor (Gyula), Lévai Albert (Doboz), Lévai István (Békéscsaba), Luscsik János (Szarvas), Má- csik Sándor (Békéscsaba), Má- dai János (Gyula), Márton László (Békés), Mezei Hor­váth Sándor (Orosháza), Mi- csik Lajos (Szarvas), Mihály János (Nagykamarás), Mihálik István (Békés). Miskolczi Já­nos (Békéscsaba), Mochmás Ilona (Békéscsaba), Muszkán István (Körösladány), Muth Adám (Gyomaendrőd), T. Nagy Gábor (Békés), Nagy György (Elek), Nagy József (Békéscsaba), Nagy Lajos (Do­boz), Nagy László (Békés), Nagy Pál (Kevermes), Nagy Sándor (Békés), Nádházi Já­nos (Gyula), Nyilas János (Füzesgyarmat), Oláh Mihály (Csorvás), Ottlakán Péter (Kétegyháza), dr. Ötvös József (Gyula), Penczi Mihály (Geszt), Perjési Pál (Békéscsaba), Petrácz János (Gyula), Pintér András (Gyomaendrőd), Pluhár Pál (Békéscsaba), Pocsai László (Békés), Pribék Imre (Sarkad), Püski Imre (Békés), Püski László (Békés), Rácz Nándor (Békés), Ricsei Balázs (Gyomaendrőd), Rostás Mi­hály (Gyula), Roszik Pál (Szarvas), Ruhmann Imre (Orosháza), Schwézner József (Békéscsaba), Simon Árpád (Orosháza), Sisák Zoltán (Békéscsaba), Sólyom Mihály (Geszt), Srankó József (Orosháza), Sülé Szabó Mihály (Orosháza), Szabó Jenő (Békéscsaba), Szilágyi Imre (Gyomaendrőd), Szabó Imre (Békés), Szabó Imre (Békésszentandrás), Z. Szabó János (Doboz), Szabó Károly (Sarkad), Szabó Lajos (Doboz), Szabó László (Békés), Szath- mári Imre (Békés), Szántó Gá­bor (Békés), Szántó Gábor (Békés), Szegedy Albert (Okány), Szelbereisz Ferenc (Almáskamarás), Szelezsám Mihály (Orosháza), Szepesi Lajos (Nagykamarás), Sziget­vári István (Elek), Szlancsik János (Békéscsaba), Taszler Mátyás (Sarkad), Teleki István (Tótkomlós), Tímár Károly (Gyomaendrőd), Torma Béla (Gyomaendrőd), Tornyi Fe­renc (Békéscsaba), Tóth Imre (Körösladány), Tóth Mihály (Békés), Varga Sándor (Kevermes), Varga Sándor (Orosháza), Vankara János (Békéscsaba), Varga Lajos (Sarkad), Varga István (Dombegyház), Vass Sándor (Békés), Vári Lajos (Körösújfalu), Vigh László (Vésztő), Zoltán Gábor (Békés), Zsiák István (Békés­csaba). 1956-os Emlékérmet kaptak, posztumusz Balogh Sándor (Gyula), Bartolf József (Köröstarcsa), Balogh Imre (Sarkadke- resztúr), Csete István (Gyula), Csicsely Mihály (Szarvas), dr. Durkó Ferenc (Gyula), Engel­hardt György (Békéscsaba), Éri Lajos (Füzesgyarmat), Fu­taki Gergely (Békés), Góg Ist­ván (Gyula), dr. Hardy Emil (Békéscsaba), Habóczki Sán­dor (Kötegyán), Hajdú Ferenc (Békés), Kiss Béla (Békés­csaba), Kuti Sándor (Békéscsaba), Kovács János (Bélmegyer), Lászlóffy István (Szarvas), Laurinyecz Mátyás (Kétsoprony), Mrana Imre (Békésszentandrás), Sz. Nagy László (Békés), Oláh János (Méhkerék), Sárvári Lajos (Fü­zesgyarmat), Szabó Károly (Sarkad), dr. Szentiványi Oli­vér (Békéscsaba), Vándor Miklós (Battonya), Várkonyi György (Békéscsaba), Venczel Béla (Kevermes), Vigh Mihály (Mezőkovácsháza), Zámbó Elemér (Medgyesegyháza). Az elhunyt bajtársak hozzá­tartozóinak a Pofosz országos és megyei elnöksége ezúton is részvétét fejezi ki. Felhívás ellenállásra A szovjet csapatok 1956. november 4-ei bevonulásával nem ért véget az október 23-án kirobbant felkelés. Az ellenállás folytatódott. Felhívások és röplapok tartották életben a forrada­lom tüzét. Ilyen kiáltvány szövegét olvashatják az alábbiakban. „Az általános elvi keretek mellett hallatni kívánjuk szavunkat azokban az időszerű gyakorlati kérdésekben is, melyek az ország közvéleményét ezekben a napokban a leginkább foglalkoztatják. Ezeket az időszerű gyakorlati kérdéseket a következőkben jelöljük meg: 1. A KORMÁNYRÓL. Magyarország törvényes kormánya Nagy Imre vezetésével november 2-án alakult kormány. E kormány törvé­nyességét a nemzeti forradalom szentesítette. Kádárékat — kik a szovjet fegyverek segítségével Budapest részleges rombadöntése, a Magyar Néphadsereg szétzúzása, a de­mokratikus függetlenségi mozgalom vérbefojtása révén kerültek kormányra—nem ismerjük el törvényes magyar kormánynak. Neki nem engedelmeskedünk. 2. MAGYARORSZÁG SEMLEGESSÉGÉRŐL ÉS A SZOV­JET BEAVATKOZÁSRÓL. Magyarország semleges állam. A^kor­mánynak erre vonatkozó nyilatkozatát, minthogy a magyar nép egyöntetű követelésének megfelel, ma is érvényben lévőnek tekint­jük. A Szovjetunió fegyveres beavatkozását a nemzetközi jogba ütkö­ző, az ENSZ alapokmányával ellentétben álló, illetéktelen cselek­ménynek tekintjük. A Szovjetunió kormánya ezzel a lépéssel meg­sértette a nemzetek önrendelkezési jogának önmaga által is vallott alapelvét és a Varsói Szerződést. Az ellenforradalmi és fasiszta veszélyre való szovjet hivatkozás: alaptalan és cinikus. A forrada­lom során valóban megmozdult ellenforradalmi, a kapitalizmus restaurációjára törekvő elemekkel még a törvényes kormány fordult szembe, ezeknek az elemeknek lefegyverzését és mindennemű hatalomtól való megfosztását maga a kormány kezdte meg Budapest munkássága, értelmisége, diáksága, a Magyar Néphadsereg és a rendőrség segítségével. Elképzelhetetlen, hogy az a munkásság, parasztság, mely olyan hősiességgel fegyvert ragadott emberi sza­badságjogainak védelmében, ne tudta volna kivívott szabadságát, a föld és az üzemek fölötti tulajdonjogát megvédelmezni a feudálkapi- talista restaurációtól. 3. A SZOVJET CSAPATOK KIVONULÁSÁRÓL. A szovjet hadseregnek ki kell vonulnia Magyarországról. Ezt követeli a nem­zetközi helyzet is. Enélkül hazánkban sem béke, sem nyugodt munka, sem szocialista demokrácia nincs, nem is lehet. A szovjet hadsereg további ittléte a nemzetközi helyzet további kiélesedésével fenyeget: ennek során Magyarország világháborús tűzfészekké vál­hat. Magyarország további katonai megszállása a Szovjetuniónak sem lehet érdeke. Javasoljuk: a szovjet kormány kössön új egyezményt Nagy Imre törvényes magyar kormányával a szovjet haderők kivonásáról, megjelölve annak határidejét, ütemét is. Nyújtson biztosítékot arra, hogy szavát megtartja. Nagy Imre kormánya is nyújtson biztosítékot a Szovjetuniónak arra nézve, hogy a szovjet haderő kivonásával egyidejűleg kétoldalú szerződést köt a Szovjetunióval az egyenjo­gúság és az érdekek kölcsönös figyelembevétele alapján. 4. A TÖRVÉNYES MAGYAR KORMÁNY HATALMÁNAK MEGTEREMTÉSÉRŐL. A szovjet csapatok kivonásával párhuza­mosan a Nagy Imre kormány szervezze újjá a magyar hadsereget, állítsa vissza jogaiba annak tisztikarát, szervezze újjá az ÁVH elemeitől megtisztított rendőrséget, és ha szükségesnek látszik, állítson fel munkás—paraszt—diák nemzetőrséget. A magyar erők vegyék kezükbe a rend fenntartását, zárják el az ország határait a nemkívánatos külföldi elemek beszivárgása elől. Ezzel párhuzamo­san kell újjászervezni — a munkástanácsokra és a nemzeti bizottsá­gokra támaszkodva — a magyar közigazgatást. A kormánynak nyújtson garanciát a Szovjetuniónak arra nézve, hogy sem a hadse­reg, sem az államigazgatás nem irányul a kommunisták ellen. Megállapítjuk: tapasztalataink szerint a volt MDP tagjainak túlnyo­mó többsége az elmúlt időszakban a magyar forradalom ügye mellett a függetlenségért felkelt tömegek érdekében foglalt állást. A magyar hadsereg kommunista tisztikara, a rendőrség vezetősége, a párt- és állami apparátus rendkívül sok dolgozója, az értelmiség és diákság nagyszámú kommunista rétege éppúgy, mint a kommunista munká­sok óriási többsége nemcsak a forradalmat előkészítő társadalmi és szellemi mozgalmakban vett részt, hanem a fegyveres forradalom napjaiban becsületesen a nemzet ügye mellett foglalt állást. Meggyőződésünk, hogy ennek alapján a magyar kibontakozás­ban is részt kell venniök. A nemzethez hű magyar kommunistáknak a kormányzásban és az egész magyar közéletben való részvétele is egyik biztosítéka lesz annak, hogy Magyarországon ne lehessen kapitalista restauráció, hogy hazánk ne lehessen imperialista hatal­mak előretolt bástyája. 5. A FORRADALMI ALKOTMÁNYOZÓ GYŰLÉSRŐL ÉS AZ ÚJ MAGYAR ALKOTMÁNYRÓL. A szovjet csapatok kivo­násának megkezdése után üljön össze Budapesten a forradalmi alkotmányozó gyűlés. Ennek tagjai a munkásság, parasztság és ér­telmiség forradalmi társadalmi szervezeteinek küldöttei legyenek. A forradalmi alkotmányozó gyűlés alkossa meg az új magyar alkot­mányt. Az új alkotmány alapelvéül javasoljuk: a) Magyarország államformája köztársaság. Kormányformája független felelős kormányon, népképviseleten és a szabadságjogok teljességén alapuló parlamenti demokrácia. b) Magyarország társadalmi berendezése: a kizsákmányolás tilal­mán alapuló társadalmi rendszer. Ez közelebbről a következőket jelenti: az 1945-ös földreformot fenn kell tartani; 20—30 holdas birtokmaximummal az egyéni és szövetkezeti gazdálkodás teljes lehetőségével; kizsákmányolás tilalma által megszabott biztosíté­kokkal; a parasztság érdekvédelmi szerveit ki kell építeni. A bányák, bankok és az ipar köztulajdonba vételét fenn kell tartani. Ki kell építeni a meglévő gyárak munkásigazgatását, munká­soknak az üzemek fölötti, nyereségrészesedéssel egybekapcsolt kollektív tulajdonjogát. A magántulajdon és a magánvállalkozás a kizsákmányolás tilal­ma által megszabott biztosítékokkal szabad legyen. A munkásszer­vezkedés, a szakszervezkedés- szabadságának teljesnek kell lennie, államilag garantált munkásvédelmet akarunk, a munkásság sztrájk­jogának biztosítását, valamint általános társadalombiztosítást. c) A megtörtént erkölcsi és gazdasági igazságtalanságok, jog­fosztások és tulajdonkobzások jóvátevését nem végezhetjük az azelőtti helyzet visszaállítása alapján. Minden jóvátétel a kizsákmá­nyolás tilalma elvének szem előtt tartásával nem az elvett tulajdon vagy gazdasági, hatalmi helyzet, hanem csupán a feldúlt otthon, megsemmisített egzisztencia, a személyes munka elvett eredményé­nek mértékéig történik. d) A magyar közigazgatás egyszerűsödjék és a helyi önkormány­zatok igen széles jogkörében ésszerűen szervezkedjék újjá. e) Állam és egyház viszonya rendeződjék. Teljes vallás- és lel­kiismereti szabadságot, az egyház közhasznú oktatási intézményei­nek és jogainak visszaállítását, valamint egyház és állam következe­tes szétválasztását akarjuk. Az egyházak ne folytassanak politikai tevékenységet. f) Teljes szólás- és véleménynyilvánítási és gyülekezési szabad­ság legyen, a nemzetközi érintkezés és mindennemű művészi és tudományos munka feltétlen szabadságát, az oktatás, a tudományos, művészi munka állami támogatását akarjuk. g) AZ ALKOTMÁNYNAK FORRADALMI ALKOTMÁNYO­ZÓ GYŰLÉS által elfogadott alapelveit csak népszavazás változtat­hatja meg. h) Alkotmánybíróság felállítását javasoljuk, amely az alkotmány betartása fölött törvényes felügyeletet gyakorol, megszegőivel szemben törvényesen is eljár. Pártok alapítását, működését ugyan­csak az Alkotmánybíróság van hivatva engedélyezni vagy megtilta­ni: csak olyan pártok működését engedélyezhetjük, amelyek a fenti alkotmány alapelveit itt elfogadják. Véleményünk szerint ennek az alkotmánynak elfogadása, életbe­léptetése olyan megoldást jelentene, amely a szocializmus vívmá­nyait a szabadság intézménye garanciával kapcsolja össze. Ez bizto­sítékot nyújt majd a Szovjetunió és a szomszédos baráti országok kormányainak és társadalmi erőinek arra nézve, hogy hazánkban nem jut ellenséges erő hatalomra. Ez az alkotmány és a benne megfogalmazott társadalmi rendszer a szocializmus magyar válto­zatát körvonalazza. 6. A TÁRSADALMI SZERVEZETEK SZEREPÉRŐL. A fenti biztosítékokkal körülhatárolt többpártrendszer mellett helyesnek tartjuk, hogy a munkásság, parasztság és értelmiség szabadon alakí­tott autonóm társadalmi szervezetek (munkástanácsok és szakszer­vezetek, parasztszövetségek és mezőgazdasági érdekvédelmi tes­tületek, értelmiségi és diákszövetségek, egyetemek, tudományos és művészeti egyesülések stb.). 7. TÁRSADALMI MEGBÉKÉLÉSRŐL. A törvényes kormány mondja ki az általános politikai amnesztiát. Senkit ne lehessen felelősségre vonni sem a forradalom alatt, sem a forradalom előtt bármelyik rendszer alatt véghezvitt politikai cselekedeteiért, akár­melyik oldalon állt is addig. Mindenki újra kezdheti az életet. Vonatkozik ez az ÁVH tagjaira is. 8. A LEGKÖZELEBBI TEENDŐKRŐL ÉS A MAGYAR TÁR­SADALOM ERŐINEK MEGSZERVEZÉSÉRŐL. Mindaddig, amíg Nagy Imre törvényes kormánya ismét jogaiba nem lép, a magyar társadalom egységes erőinek fő feladata az, hogy önmagu­kat megszervezve a fegyvertelen harc minden eszközével szembe­szegüljenek a bábkormánnyal, ugyanakkor viszont ellássák azokat a nélkülözhetetlen funkciókat, amelyek az élet fenntartásához szüksé­gesek. Minden tényleges hatalmat a munkástanácsok, falusi és városi nemzeti bizottságok és az értelmiség—diákság forradalmi tanácsai, bizottságai gyakorolják. a) A MUNKÁSTANÁCSOKNAK JAVASOLJUK: tartsák fenn a sztrájkot. Ugyanakkor szervezetten gondoskodjanak az üzemek­ben álló nemzeti vagyon megőrzéséről, karbantartásáról. Vegyék kezükbe az üzem munkásságának és a környék lakóinak élelmezé­sét, egészségügyi ellátását, a fűtőanyagról való gondoskodást. Szer­vezzenek csoportokat a romossá vált munkáslakások gyors helyreál­lítására. Lépjenek kapcsolatba a falusi nemzeti bizottságokkal (és ne az állam „tanácsinak nevezett hivatalnokaival), hozzák fel közvet­lenül az élelmiszert. Szükség esetén szervezzék meg a termelésnek olyan formáit, amelyek segítségével — közvetlen árucsere útján — iparcikkeket juttassanak élelmiszerért a parasztságnak. Lépjenek kapcsolatba a különböző üzemek munkástanácsai egymással. Ala­kítsanak városrészenként (Újpest, Kőbánya, Kispest, Angyalföld, Óbuda stb.) városrészi vagy kerületi tanácsot, amely közös ügyben intézkedik és állást foglal. Hívják össze minél előbb a budapesti munkásparlamentet, válasszák meg küldötteikből a budapesti mun­kás főtanácsot, amely egész Budapest munkásait képviselteti. Kezd­jék meg, hajónak látják, az üzemi szakszervezeti szervek újjáalakí­tását, válasszanak azok élére megfelelő vezetőket, alakítsák meg kerületenként a szakszervezeti tanácsot, a megfelelő gazdasági, szociális, egészségügyi stb. szervekkel. Ne engedjétek, hogy a pártok — akár az MSZMP-nek nevezett valami, akár az SZDP vagy bármelyik más párt — a jelenlegi forradalmi helyzetben megossza a munkásosztály egységes sorait. Mire fő követeléseink teljesülnek, álljon készen a munkásság, parasztság és az értelmiség minden szervezete arra, hogy útját állja mind sztálinista, mind az ellenforradalmi erők feltámadásának. Mindenütt kezdjék el forradalmi alkotmányozó gyűlés előkészíté­sét. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Diákok! Katonák! Vitas­sátok meg ezt a tervezetet, és ha helyesnek találjátok — terjesszétek és cselekedjetek eszerint.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom