Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-30-12-01 / 281. szám
1991. november 30.-december 1., szombat-vasárnap G A HÉT TÉMÁI Beszélgetőpartnerünk: a politológus A művész és a képviselő szemével Bihari Mihály a kormánykoalíció helyzetéről, a kisgazdákról, a kisebbségi kormányzás esélyeiről és erényeiről Sokan jósolják manapság a kormánykoalíció bomlását. A kisgazdapárt körüli viharok még erősítik is ezt a látszatot. Várható-e szakadás a kormánykoalícióban? Van-e esélye egy koalíciós társcserének? Létrejöhet-e kisebbségi kormányzás? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Bihari Mihály politológussal. —Kezdjük onnan: a jelenlegi politikai légkör Ön szerint hogyan befolyásolja a koalíció helyzetét? — Véleményem szerint most az MDF az egyetlen alkalmas párt a koalíció vezetésére. Egyrészt, mert érvényesíteni tudja az akaratát, másrészt kormányképes szakemberekkel rendelkezik. A Kereszténydemokrata Néppárt belesimul a szövetségbe, nincsenek külön útjai, alternatívái, nem lép fel annak vezető erejével szemben. A kisgazdapárt a koalíció „gyenge” pontja. Anakronisztikus programjával, illetve egy- program jellegével — például a földtulajdon reprivatizációjára vonatkozó törekvéseivel — gyakorlatilag nem tud igazán kormányzati szintű támogatást adni az MDF-nek. Időnként az ellenzéki pártoknál is élesebb kritikával illeti a vezető pártot. Belső ellentmondásaival, programjaival, gondolkodásával, elöregedett vezetésével és tagságával nem képes a mai helyzethez igazodni. A botrányok, a kizárások, a felfüggesztések, a személyeskedések, a kölcsönös feljelentgetések, a képviselők kizárása, kitiltása—mind, mind azt mutatja, hogy a pártnak nincs koherens belső tartása. Egyetlen összetartó ereje volt: az észérvek híján felfokozott kommu- nistaellenesség. Ez az integrációs erő gyakorlatilag már elveszítette a funkcióját, és szerintem már nincs ami igazából ösz- szetartaná a pártot. Ezek azok a tényezők, amelyek véleményem szerint bizonytalanná teszik a kormánykoalíciót. —Milyen következményekkel járna, ha mondjuk kiszakadna az FKGP a hármasfogatból? — Önmagában véve ez még nem jelentene veszélyt, mivel a kisgazda képviselők túlnyomó többsége egyéni szavazóként továbbra is az MDF-hez és a kereszténydemokratákhoz hasonlóan szavazna. Nyilvánvalóan nem kerülnének egy platformra sem a szocialistákkal, sem a fiatal demokratákkal, de még az SZDSZ-szel sem. Ebből következően vagy rendszeresen tartózkodnának a szavazástól vagy egyéni meggyőződésük alapján — akár nem koalíciós tagként is — megszavaznák a kormány-előterjesztéseket. — Ennyire egyszerű volna a probléma? — Azt azért nem mondom, hogy egyszerű. Várhatóan hamarosan eldől a párt sorsa. Szakadás esetén előfordulhat, hogy az egyik szárny esetleg a koalíció tagjaként, míg a másik ellen" zéki pártként vesz részt a parlamenti döntéshozásban, de ettől még — a szavazást illetően ■— nem fog lényegesen megváltozni a helyzet. Annyiban persze igen, hogy a koalícióból esetleg kilépő Torgyán-féle kisgazda szárny — sértődöttségéből — radikális ellenzékké válhat, és esetleg hisztérikusan próbálja majd bizonyítani az MDF-fel szembeni, már-már a gyűlölet határát súroló ellenérzését. Előfordulhat, hogy a kisgazdák egy csoportja rendre tüntetőén a kormány ellen szavazna, míg a másik mellette. —Milyen hatással lenne ez a kiválás a döntéshozásra? El'ó- idézhet-e ez valamilyen kormányzati válságot? — Önmagában a kiválás nem borítaná fel a koalíció kormányzóképességét, s nem hozna létre a Parlamentben olyan tagoltságot, amely miatt működésképtelenné válna a törvényhozás. A társadalmi közvélemény megítélését illetően egy ilyen párton belüli szakadás megerősítené a kisgazdapárt racionálisabban, tárgyilagosabban gondolkodó erőit. A következő választásokig a másik ág, a hamis és irrea- lisztikus politikát folytató Tor- gyán-szárny — nagy valószínűséggel — el fog tűnni a politika porondjáról. —A választásokig még két és fél esztendő van. Az FKGP kiválása esetén ki léphetne be a helyére—harmadikként—a politikai „csatársorba” ? Egyáltalán vannak-e esélyei a kisebbségi kormányzásnak? — A mai ellenzéki pártok közül egyik sem jöhet szóba, mivel olyannyira éles a szembenállás az alapvető kérdésekben az ellenzék és az MDF között, hogy aligha találnák meg a közös nevezőt, amely a koalícióba való belépéshez elengedhetetlen. Azt azonban elképzelhetőnek tartom, hogy mondjuk az ellenzék átérezve a Parlament, a kormányzat és saját felelősségét, és hogy a koalíció megszabadulhasson egy kiszámíthatatlan, hisztérikus politikai párttól, egyfajta politikai támogatást — nem szövetséget! — ajánljon fel a koalíciónak a legfontosabb gazdasági átalakulást hozó törvényeket vagy a költségvetés elfogadását illetően. Nem utolsósorban azzal a szándékkal, hogy a koalíció két másik tagja akár kisebbségként is továbbvihesse a kormányzást és vállalhassa az azzal járó felelősséget. Erre a politikai támogatásra, úgy vélem, az ellenzéki pártok bizonyos feltételek mellett hajlandók volnának. —Mik lehetnek ezek a feltételek? — Például arra gondolok, hogy az MDF cserébe korlátozza pártja szélsőségeseit. — És mit kapna ezért cserébe? Mondjuk azt, hogy az ellenzéki pártok nem szavaznak ellene a gazdasági átalakulást szolgáló törvények elfogadásakor. Ez azért komoly támogatás lehetne! A hátralévő két és fél esztendőben ily módon biztonsággal működhetne a Parlament. —Mi más előnye lehetne egy ilyen állapotnak? — Attól függ, honnan nézzük. Ha nemcsak az MDF szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, akkor az is egyfajta előny lehet, hogy a kisebbségi helyzetben kormányzó pártoknak — megtartva persze saját politikai karakterüket, irányvonalukat — nagyobb kompromisszumkészségre kellene törekedniük, erőfeszítéseket kellene tenniük a konszenzus kialakítása érdekében, bizonyos döntésekhez meg kellene nyerniük az ellenzéket. Ezáltal egy kiegyensúlyozottabb, higgadtabb kormányzás valósulna meg, reálisabb, kevesebbet vitatott törvények születnének. Ebben a politikai miliőben az ellenzék is csökkentené szélsőséges támadásait a kormány ellen. Végső soron a kisebbségi kormányzópárt és az ellenzék egy sajátos politikai együttélésre kényszerülne, amelynek javát — igazán — az ország egésze látná. Újvári Gizella, FEB Az MSZOSZ és az MSZP egymásra találása s Általános sztrájk lehet, ha nincs érdemi megállapodás! Az MSZOSZ Békés megyei képviseletét alkotó tagszervezetek és az MSZP Békés megyei szervezete közös fórumot szervezetek a napokban az új Munka Törvénykönyvéről. A rendezvény többek között azért keltette fel az érdeklődést, mert szőkébb hazánkban az első olyan rendezvényről volt szó, ahol a szocialista párt és az MSZOSZ közösen lépett fel. S hogy a látszat mögött valódi politikai tartalom van, azt az egyik előadó, Paszternák László országgyűlési képviselő, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke szavai egyértelműen bizonyították: — A szakszervezeteknek jelenleg a törvényhozásban nincs elegendő erejük az általuk képviselt nézetek érvényesítésére. Az MSZP az egyetlen párt, amelyik tudatosan keresi, vállalja az MSZOSZ-szal a kapcsolatot. (Bár az SZDSZ közelmúltban elküldött levele jelzi a szabad demokraták szemléletváltozását is, hiszen párbeszédre hívják az MSZOSZ-t.) Az MSZOSZ minden párttal szívesen együttműködne, amelyek felvállalják a munkavállalók érdekeit. De jó lehetne, ha a Parlamentben több párt hangoztatná az MSZOSZ által képviselt 2 milliós tagság ügyét!! Az országgyűlési képviselő a folytatásban meglehetősen kemény szavakkal fejtette ki véleményét az új Munka Törvény- könyvéről: — A törvényhozás nem birkózik meg év végéig a feladattal, mert a kormányzat elszalasztottá — ismét — a lehetőséget, hogy az érintettekkel legalább az alapkérdésekben megegyezésre jusson. A hatalom szociális piacgazdaságról beszél, de nem hajlandó az érdemi érdekegyeztetésre. A parlamenti pártok többsége abban érdekelt, hogy ne most szülessen meg az új Munka Törvénykönyve, mert ma szinte semmilyen befolyásuk, kapcsolatuk nincs a munka világával, a munkavállalók tömegeivel. Az új Munka Törvénykönyve azért is lebeg a semmiben, mert a legvitatottabb kérdésekben politikai megegyezésre kellene jutni Magyarországon. Például: az érdekegyeztetésben az állam milyen hosz- szúra szabja a központi gyeplőt, hol kezdődhet a középszintű hatásköre és miben lehet az egyes munkahelyeken a munkavállalóknak és a munkaadóknak megállapodásra jutniuk. Az elkészült tervezet működő piac- gazdaságra apellál, ami a következő években csak álom lesz Magyarországon. Alapvetően szakszervezetellenes gondolatok húzódnak meg a törvénytervezet mögött. A munkavállalók áldatlan állapotban dolgoznak, mert az érdekvédelmük szétzilálódik és a munkaadók sem egységesek. Ilyen kiszolgáltatottak az elmúlt évtizedekben sem voltak a munkavállalók. S a kiszolgáltatottság együtt jár a megfélemlítéssel, mert a dolgozók védelmének törvényi garanciái gyakorlatilag minimálisak! Dr. Vastagh Pál, a szocialista párt országgyűlési képviselője egyetértve Paszternák Lászlóval, jegyezte meg: — Nem véletlen, hogy a kormányzó pártok nem a valóban sorsfordító kérdésekre szentelik az oly drága időt. A kormányzat a kinyilatkoztatásokkal ellentétben nem arra törekszik, hogy Magyarországon jól működő érdekképviselet jöjjön létre a lehető leggyorsabban. Példátlan az a gőg, ahogy a törvényhozásból Magyarországon kirekesztik a társadalmat. Az MSZOSZ által képviselt szak- szervezeteknek több tagjuk van, mint az összes parlamenti pártnak együttvéve és mégsem kíváncsiak a kormányzati erők a véleményükre. Az MSZOSZ és az MSZP egyetért abban, hogy ha érdemi töivényhozást akarunk megvalósítani, akkor a munkába be kell kapcsolni a Parlamenten kívüli erőket is. S ezzel nem csökkenne a Parlament tekintélye, hanem inkább növekedne. Somogyi Gyula, az építők szakszervezetének — EFE- DOSZSZ—főtitkára kijelentette: — Az MSZOSZ kongresszusán megfogalmaztunk hat alapvető kérdést, amelyekben mindenképpen tárgyalnunk kell a kormányzattal. (A foglalkoztatásról, a bérek, adók és infláció kérdésköréről, a privatizációról, a társadalombiztosításról, szociális gondoskodásról, az érdek- egyeztetés mechanizmusáról és a szellemi-kulturális kérdésekről.) Ha december 31-éig nem tudunk megállapodni, akkor akár általános sztrájk is lehet a következmény. A munka világát lehetetlen helyzetbe hozták. Ijesztő mértéket ölt a munkanélküliség, a szociális ellehetetlenülés, a társadalmi igazságtalanságok mértéke szemet szúr. A társadalmi béke megőrzése változatlanul fontos nekünk is. Semmilyen zűrzavarnak nem hívei a szakszervezetek, de ha nem lesznek érdemi tárgyalások, akkor a felelősség a kormányzatot terheli. Lovász Sándor S zobor-nagy takarítás Fotó: Fazekas Ferenc A történelem elsöpri a tegnapi szobor-jelképeket. Némelyiket már ledöntötték a forradalmi idők viharában, némelyik felett pedig most folyik a meditáció: mi legyen a volt jelképek, az új rendet irritáló alkotások sorsa? Kiss István néhány szobra felett is, úgy tetszik, eljárt az idő. —A televízióból tudtam meg, hogy Debrecenben levették és összetörték a Proletár szobromat — meséli az idős szobrász- művész, Kiss István a Százados úti művésztelepen. — Szavaiból úgy érzem, fájdalmasan érintette ez az ügy? — Hát hogy a fenébe ne! — tör ki. — Ez történelemhamisítás! Ami történelmileg hiteltelenné válik, azt úgyis elfogyasztja az idő, de ebben a szoborban azokat a mezítlábas, a frontról hazatérő katonákat örökítettem meg, akik 1919-ben újra fegyvertfogva próbálták megállítani a cseheket, a románokat, s nem egy ideológiáért, hanem a hazájukért harcoltak. Köztük volt az Isonzótól visszatérő apám is. — Hány szobrát bontották le eddig? —Négyet. Két Lenin-szobrot tisztességesen leemeltek, előzőleg kikérték a véleményemet is. A Münnich-szobor elvitelét is nagyon helyesnek tartom, magam is kényszerből készítettem, mert már akkor sem tartottam okosnak, hogy közvetlenül halála után szobrot állítanak egy embernek. De nem térhettem ki a megbízás elől. — A városligetben álló Tanácsköztársaság emlékművét nem félti? — Csaknem egészen biztos vagyok benne, hogy azt is elfogják távolítani. Ez is óriási tévedés lesz! Már mondtam: a történelmünket úgy sem lehet meghamisítani. Az igazi érték nem tüntethető el. Amikor még nem létezett a mai dokumentációs lehetőség, akkor is megmaradt az igazi művészi érték emléke. — Egyáltalán: egyetért Ön azzal, hogy eltüntetik a közterekről a nem kívánt szoboralkotásokat? —Európában vagy körülépítik vagy egyszerűen lebontják az ilyen szobrokat. Nagy részüket elhelyezik valamelyik raktárban, esetleg múzeumban. Az ér- téktelenebbje pedig hadd pusztuljon. A történelem szelekciója egészségesen működik. —A társadalom legkülönbözőbb csoportjai, a pártok is tettek javaslatokat néhány szobor teljes vagy részleges lebontására — mondja Zsigmondi Attila országgyűlési képviselő, a Budapest Galéria igazgatója. — Tisztességesen, kulturált módon kell végrehajtanunk ezeket a terveket, hogy egyezzenek az európai normákkal. — Van már hivatalos lista az eltávolításra kerülő szobrokról? — Már készült egy lista a fővárosi szobrokról, s a kerületi önkormányzatok már jelezték a lakosság kívánságait. Nyilván a vidéki településeken is összeállítottak már ilyen listákat. — Mi vár a bontásra ítélt szobrokra? Pusztulás? — Az az álláspontunk, hogy egyetlen szobrot sem szabad megsemmisíteni. A fővárosban — valószínűleg a XXII. kerületben — a lebontásra kerülő képzőművészeti alkotásokból, egy szobor-skanzent kellene létesíteni, ahol később bárki megtekintheti őket. — Mi lesz a sorsa például a Gellért-hegyi Szabadság emlékműnek? —A Felszabadulás Emlékmű ma már hozzátartozik a városképhez, ezért átmeneti megoldásként, a megszállás szovjet jelképeinek eltávolításával, a világháborút lezáró emlékműként megmarad. A Vérmezőn álló Kun Béla-szobor elhelyezését sokan követelik, s ugyanígy a Köztársaság téren lévő ’56-os emlékmű is valószínűleg lebontásra kerül, ha a főváros közgyűlése is úgy dönt. Sz.B. Ferenczy-Europress
