Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02-03 / 257. szám

SPORT 1991. november 2-3., szombat-vasárnap Készülődés a Barcelonai Nyári Olimpiai Játékokra A részvétel 250 millióba kerül Szigorú biztonsági intézkedések A Magyar Olimpiai Akadé­mia XVI. országos olimpiai vándorgyűlésének az elmúlt hétvégén megyénk adott ott­hont. Békéscsabán, a Textil­ipari Szakközépiskolában a vándorgyűlés résztvevői a leg­nagyobb érdeklődéssel a jövő évi nyári olimpiai felkészülés állásáról tartott beszámolót hallgatták. Dr. Spiegl József, MOB-tag, a kilenctagú előké­szítő bizottság titkára részle­tesen szólt a katalán főváros­ban folyó munkákról és a ma­gyar olimpiai csapat felkészü­lésének jelenlegi helyzetéről. A beszámolóból megtudhat­tuk: az első katalán olimpiára nagyon készülnek a házigazdák, a kiadványok zöme előbb készül el katalán nyelven, mint spanyo­lul. Egyre gyakrabban jelenik meg az alig több, mint 260 nap múlva kezdődő játékok jelvénye — cobi a kis kutyafigura — a lapok hasábjain és a televízió­ban. Már többen feltették a kér­dést: vajon miért a legnagyobb kánikulában rendezik a jövő nyáron a barcelonai játékokat? A jól értesültek tudni vélik: azért, mert ebben az időszakban ünnepli születésnapját Juan An­tonio Samaranch, a NOB min­denható elnöke. Egyébként His­pániában arról beszélnek, hogy a sevillai világkiállítás a spa­nyolok, elsősorban Felipe Gon- zález miniszterelnök ügye, míg az olimpia Samaranché. Barcelonában gőzerővel fo­lyik az építkezés. Az idei elő- olimpiai versenyeken már be­mutatkozott a sportolóknak és a közönségnek a japán tervező ál­tal megálmodott nagy sportcsar­nok, amelynek látványa lenyű­göző, s benne szinte valamennyi sportág versenyeit megrendez­hetik. Az olimpiai falu építésé­ben lemaradás tapasztalható. Egyébként egy volt ipartelep helyén alakítják ki a 15 000 ven­dég befogadására alkalmas léte­sítményegyüttest. A sportolók­nak és kísérőiknek bizonyára gondot okoz majd a 35-40 fokos melegben a légkondicionálás hiánya az olimpiai faluban. A magyar csapatvezetőknek novemberben kellett volna le­foglalni a szállást a faluban, ám a csúszás miatt várhatóan csak a jövő év elején kerül erre sor. Barcelonával kapcsolatban gyakran felmerül a biztonság kérdése. A baszk terroristák fe­nyegetése miatt rendkívül szi­Dr. Spiegl József, MOB tag, a barcelonai játékok előkészítő bizottságának titkára számolt be a vándorgyűlésnek az olim­piai felkészülés állásáról gorú biztonsági intézkedések vannak már jelenleg is érvény­ben, s az olimpia közeledtével mindez csak fokozódik. Nap­jainkban is több, mint 850 ren­dőr őrzi éjjel-nappal a legfonto­sabb létesítményeket, az építke­zéseket. A magyar együttes felkészü­léséről a titkár elmondta: de­cember 14-én, a MOB közgyű­lésén számol be az előkészítő bizottság tevékenységéről. A tervezett adatok szerint mintegy 250 millió forintba kerül a nyári játékokon való részvétel hazánknak. Ennek jelentős ré­szét különböző szponzorok biz­tosítják. A játékok közeledtével megnőtt az érdeklődés a vállal­kozók, üzletemberek részéről a támogatást illetően. Jó reklám- hordozónak tartják a magyar csapatot a gazdasági élet vezető szakemberei. Az elképzelések szerint egy olimpiai pont értéke nettó 150 ezer forint lesz, így az aranyérmes versenyzők 900 ezer forintot kaphatnak majd. Most folynak a tárgyalások arról több külföldi autógyár ha­zai forgalmazóival, hogy az olimpiai bajnokok milyen típu­sú nyugati gépkocsit kapnak majd ajándékba a szponzorok­tól. A mieink felszerelését az adidas cég adja a szerződés alapján az olimpiára. Jelenleg még 23 sportágban vagyunk érdekeltek a kijutást il­letően, de több versenyzőnek még selejtezőkön kell kivívni az indulás jogát. A sportvezetés a szöulihoz közeli eredményt vár pontszámban, mivel 80 százalé­kában ugyanazok képviselhetik színeinket, mint a legutóbbi já­tékokon. Az akkori együttes át­lagéletkora ugyanis mindössze 21,5 év volt. A továbbiakban részletesen szólt az előadó az egyes sport­ágak versenyzőinek felkészülé­séről. Elmondta: nem engedhe­tünk meg magunknak a szöuli­hoz hasonló doppingbotrányt. Ezért már hónapok óta mozgó laboratórium járja az országot és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a kerettagokat. Eddig több mint 330 mintát vizsgáltak meg, s szerencsére még pozitív esettel nem találkoztak az orvosok. A legjobb szereplést az úszóktól, a sportlövőktől, a kajak-kenusok­tól és a vívóktól várja a szakve­zetés, de természetesen a töb­biek is kellemes meglepetést okozhatnak. (verasztó) Mennyit keresnek a német sportsztárok? Csaknem húsz-, egészen pontosan 19,25 millió márkával a tenisz-sztár, Boris Becker keresi évente a legtöbb pénzt a német csúcssportolók közül — adta hírül a Forbes című gazdasági ma­gazin. Második helyen szintén teniszező, Stefi Graf áll, 15,57 millióval. A teniszóriásokhoz képest a német atlé­tika gyöngyszeme, a kétszeres világbaj­nok sprinter, Katrin Krabbe szerény összeget, félmillió márkát tehet félre évente — a Forbes szerint. A tokiói sikerek mindenesetre Krab­be árfolyamát is felsrófolták: a hosszú lábú neubrandenburgi leány 30 ezer dollárt kér egy fellépésért, csak első osz­tályon hajlandó utazni, a rendezőknek persze a szállást és a rezsit is fizetniük kell. A Forbes megírja továbbá, hogy — a teniszezőknél maradva — a nyugatné­met Wilhelm Bungert 1967-ben Wimble­donban döntőbeli szereplésért 2200 márkát vágott zsebre, Michael Stich, Wimbledon idei győztese már 780 ezer márkát. 1991-ben a szponzorok 1,4 mil­liárd márkát fektettek be a sportba, a pénzdíjas versenyeken kifizetett össze­gek nagyságrendi ugrása erre vezethető vissza. A háromszoros spártai hős vallomása Bogár János a Sydney-Melbourne maratonira készül A közelmúltban fejeződött be a Bécs—Budapest szuperma­ratoni futóverseny, amelyen a Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület 27 éves ver­senyzője, Bogár János a máso­dik helyen végzett. Jó évet zárt az idén a mindössze négy­száz lelkes kis borsodi falu­ban, Fancsalon élő Bogár, hi­szen megnyerte a szegedi 12 órás futóversenyt és győzött a 250 km-es spártai viadalon is. A fiatal, csabai színekben ver­senyző sportolóval eredmé­nyeiről, gondjairól, terveiről beszélgettünk a napokban. Bogár János Fotó: Gál Edit Csak húszévesen kezdett el futni —Hogyan ismerkedtél meg a hosszútávfutással? — A katonai szolgálatom idején, 20 évesen kezdtem el futni. Korábban sakkoztam, mitöbb megyei ifjúsági bajno­ki címig jutottam otthon, Bor­sodban. Fociztam is az encsi megyei I. osztályú csapatban, majd később Békés megyébe kerülve a szeghalmi együttes­ben is. Szolnokon a katona­ságnál nyertem a hadsereg- járőrbajnokságon arany- és ezüstérmet is. Leszerelésem­kor egyik barátom, Papp Ist­ván ajánlotta, hogy keressem meg Tóth Sándort, a békéscsa­bai atléták edzőjét — aki azóta is irányítja a felkészülésemet —, ha komolyan akarok sport­olni. Mivel a megyébe nősül­tem — Körösladányba — ké­zenfekvő volt, hogy az Előrét választom. Hát így kezdődött 1987-ben a pályafutásom... — A kemény edzések után mikor jöttek az első sikerek? — A mi sportágunkban semmit sem adnak ingyen, nem úgy van, mint egy csapat­sportágban, hogy a mérkőzés közben lehet lazítani. Csak magadra számíthatsz egy 100 km-es versenyen. A maratoni­val próbálkoztam először. Az­tán rájöttem: még többet is tu­dok futni, mint 42 km. Az első sikeremet 1988 végén értem el, ahol a nagymenők között a 100 km-es nemzeti futóverse­nyen második lettem. Egy év­vel később elindultam a spár­tai futóemlékversenyen, s a kilencedik helyen végeztem 30 órás teljesítménnyel. Ekkor nyertem el először a spártai hős címet. Ez azoknak jár, akik lefutják a csaknem 250 km-es távot. Naponta három óra szauna — Tavaly Spártában már bronzérmes voltál, az idén pe­dig... — Az idén nagy fölénnyel nyerni tudtam. Egyik orvos is­merősöm tanácsolta már évek­kel ezelőtt, hogy naponta 3-4 órát szaunázzak, így bírom majd a nagy meleget. Nos, igaza volt. Spártában most negyven fokhoz közeli volt a hőmérséklet, s míg a többiek szenvedtek, izzadtak, én könnyedén futottam a kániku­lában. Háromszoros hős let­tem, de azt hiszem, többet nem indulok ezen a görögországi viadalon. Itt pénz nem jár a győztesnek, csak erkölcsi elis­merés: egy babérkoszorú. Eb­ben az esztendőben a szegedi 12 órás versenyt is megnyer­tem, így bizakodva készültem a Bécs—Budapest szuperma­ratonira. — Bár a szakaszgyőzelme­ket tekintve 3:2 arányban te győztél, az értékes Crysler te­repjárót a tavalyi bajnok, Kis­király nyerte. Mi történt a sorsdöntő negyedik szaka­szon? — Bár nem sok pihenő ma­radt a spártai viadal után, még­is bíztam magamban. Először ugyan elterjedt, hogy a jelen­tős díj miatt a legjobb szovjet és angol futók mellett afri­kaiak is rajthoz állnak, de az­tán ebből nem lett semmi. Kis­király Ernő — akivel egyéb­ként jó a kapcsolatom — a rajt előtt sérülésre panaszkodott, így még inkább bíztam a győ­zelemben. Jól belekezdtem az első résztávon, de sajnos többször eltévedtem. Volt úgy, hogy ötszáz méterrel ve­zettem Ernő előtt, ám mire visszatértem az útra, már ő volt előttem fél kilométerrel. Ekkor villant át először az agyamon, ha valóban sérült lenne, nem tudna ennyire menni. A negyedik napon nem sikerült semmi, amikor Ernő elfutott tőlem, lélekben felad­tam, meg a lábom is nagyon fájt. A Hősök terére elsőként érkeztem bedagadt lábbal. Azóta már kiderült, ínhüvely­gyulladásom van, tíz napra gipsz került a lábamra. — Kik támogatták a részvé­teledet a viadalon? Mi volt a második helyezeti díja? — Ebben az évben sokat se­gített a békéscsabai Thermál Invest, így ezen a versenyen is. A forrói Holdfény Panzió adta a kísérőket, három kerékpáros és egy gépkocsis fiatal szemé­lyében. Ok biztosították az ét­kezést, a gyúrást és az orvosi segítséget. Borsodban az encsi polgármestertől ingyenes uszodabérletet kaptam. Vala­mennyi üknek szeretném meg­köszönni a támogatást. Egyébként nem adom fel. Mi­vel én vagyok a legfiatalabb magyar hosszútávfutó, remé­lem egyszer — bízom abban mielőbb! — győzni tudok ezen a viadalon. Most egy Hi­tachi videokamerát kaptam a második helyért. Jövőre irány Ausztrália —Milyen tervek foglakoztat- nak a jövőt illetően? — Sajnos munkanélküli va­gyok, néhány ezer forint segélyt kapok. Asztalos a szakmám, de nem tudok elhelyezkedni. Igaz, a futás teljes embert kíván. Jó lenne, ha valaki megteremtené a nyugodt felkészülést számomra a versenyzéshez. Naponta sza­kaszosan 60—70 km-t futok. Jövőre szeretnék elindulni a vi­lág legnagyobb futóversenyén Ausztráliában a Sydney—Mel­bourne hipermaratonin. Itt 1080 km a táv, s már 10 éve a görög Kurosz győz. A 36 éves kitűnő futóval már régóta levelezek. Csodálom ezt a remek embert, aki valamennyi 100 km-en felüli távon világcsúcstartó. Már meg­hívást kaptam a világ legjobb harminc hosszútávfutóját felvo­nultató, 640 km-es barcelonai versenyre, amelyet 1992 októ­berében rendeznek. — Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen? — A futás az életem. Másra nem tudok koncentrálni. Ha abbahagyom majd egykor, edző szeretnék lenni. Egyéb­ként az idei spártai versenyen is indultak 70 éven fölüli fu­tók. Remélem nem jön közbe sérülés, s még nagyon sokáig versenyezhetek. Verasztó Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom