Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23-24 / 275. szám

A Benkó Dixieland Band Benkóék a tévében is Mise Nyíregyházán, falumentés Sajógalgócon Benkó Sándor neve határon innen és túl egyaránt ismert. Rendkívül sokoldalú egyéniség, nemcsak előadóművész, a csak­nem 35 éve működő, népszerű Benkó Dixieland Zenekar veze­tője, hanem a Budapesti Műsza­ki Egyetem Villamosgépek Tanszékének adjunktusaként egyetemi oktató és sikeres vál­lalkozó is. Sokirányú elfoglaltsága elle­nére a külföldi meghívásokra és a fővárosi fellépések mellett or­szágos turnékra, vidéki koncer­tekre is mindig marad ideje. — Mit jelent ön számára a vidéki közönség? — Úgy gondolom, hogy minden zenekar létkérdése a kö­zönséggel való állandó és jó kapcsolat. Számunkra a közön­ség nemcsak Budapest 2 millió lakosát jelenti, hanem a vidéket is, az ország egészét. Az együt­tesnek évente 250-300 fellépése van. Ennek legalább felét Ma­gyarországon teljesítjük, amiből megközelítőleg 90 a vidéki fel­lépés. Hagyományai vannak a nyári tatai és szegedi dixieland feszti­váloknak. A BMV Dixieland Fesztivál helyszíne a diósgyőri várban volt. Egy falumentő program részeként került sor a Benkó Dixieland Band mű­sorára Sajógalgócon, a néhány házból álló kis faluban. Újdon­ság a Balaton környéki nyári dixieland fesztiválok sorozata: Balatonfenyvesen, M áriafür­dőn, Csopakon. A nyíregyházi Dixieland Fesztivál amerikai sztárokkal a Nyírségi Ősz ren­dezvénye. Zenei érdekességnek, a „Christmas Mass” (Karácsonyi mise) igeliturgia bemutatásának lehet tanúja a közönség Nyír­egyházán december 23-án. — Hallhatnánk a miséről egy kicsit bővebben? — A hagyományos egyházi liturgiák és a New Orleans-i muzsika között a mise kapcsán igyekeztünk kapcsolatot találni. Mi számos esetben játszottunk ilyen misén: a hagyományos néger vallási dalokat játszotta a zenekar. Most az utolsó hangig komponált, méghozzá önálló mű —- Benkó-szerzemény — az egész mise. Nagyon komolyan vettük az egyházzal való együtt­működést, és azt is, hogy ez va­lóban ökumenikus igeliturgia legyen, és több egyház elvárásá­nak feleljen meg. A tervek sze­rint a művet felvételről a televí­zió is közvetíti. A zenei anyagot pedig hanglemezen rögzítjük, tehát a karácsonyi újdonságok között már remélhetőleg talál­kozhatnak vele a zenei érdekes­séget kedvelők. Mérő Éva Természetes kert Családi kertekben, valamint 11 megyében 3000 hektárnyi terüle­ten nagyüzemi méretekben folyik hazánkban bio rendszerű növény- termesztés. Manapság, úgy többé-kevésbé tíz éve. De ha az előzmé­nyeket keressük, akkor sok tíz, sőt sok száz évvel ezelőtti múltba is visszakalandozhatunk. Mint teszik ezt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum A természetes kert című kiállításán. Itt a múzeum barokk szárnyának emeleti körtermében a tárlat két fő témacsoportja ugyanis párhuzamosan fut egymás mellett. Nevezetesen az organikus gazdálkodás múltja és jelene. S e két terület alig-alig különbözik módszerében, eszközei­ben egymástól. Ezért aztán a XVII. század leghíresebb magyar kertjének, a pozsonyi prímáskertnek a makettje áll a terem közepén. A kertet 1614-ben Forgács Ferenc bíboros alapította. Lippay György idején — ő 1642-ben lett érsek — már külföldön is híre ment a pompás kertnek. Lippai János jezsuita szerzetes, aki a kert jó ismerője és gondozója volt, Posoni kert címen, három kötetben örökítette meg a híres prímási kertet. Az érsek unokaöccse pedig a kert madártávlati rajzát készítette el, amelyet Lang Mauritius metszett rézbe. De sokkal korábbi példákra is hivatkozik a kiállítás, ami a hajdani és mai termesztési eljárások hasonlóságára utal. A régmúlt kertész­kedő embere együtt élt a természettel. Pontosan ügyelt a növények összhangjára, igényeire, a Holdhoz és a bolygókhoz való viszonyá­ra. A kert, a növények, a kertészeti tennivalók, valamint a természet jelenségeinek kapcsolatára már az ókori szerzők (Pliniusz, Dioszko- ridész) is felhívták a figyelmet. De idézhetnénk a XVI. századtól magyar nyelven is megjelenő kalendáriumok tanácsait. Hiszen ezekben hónapra, napra, napszakra szóló utalások és utasítások szerepelnek, melyeket kertészkedő, növénytermesztő őseink meg­tapasztaltak és továbbadtak. E máig érvényes tapasztalatokat aztán egy időre elfelejtettük. Ám mára különösen aktuális, hogy újra megtanuljuk. Éppen 11 éve, hogy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN), az ENSZ Környezetvédelmi Program (UNEP) és a Világ Vadvédelmi Szövetség (WWF) kidolgozta a világ természetvédelmi stratégiáját, amely kimondja, hogy az emberiség csak a természettel együttműködve maradhat fenn. A természet része vagyunk, s ezt a tényt minden tevékenységünkben érvényre kell juttatni. Csak így óvhatok meg bolygónk életet fenntartó rendszerei. Ezt szorgalmazza a környezetkímélő gazdálkodási mód. S ez indokolja, hogy a vi­szonylag rövid múltra visszatekintő környezetbarát gazdálkodás múzeumi keretek között is megjelenjen. (kádár) MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1991. november 23-24., Két Erzsébet Eredményesen dacol a divattal Kevés női név dacol olyan eredményesen mindenféle di­vattal, mint az Erzsébet. Egy­aránt kedvelték az elmúlt száza­dokban és napjainkban, uralko­dók és közrendűek, magyarok és más nemzetbeliek. Egyedül magyar királylányok és király­nék közül több mint egy tucat viselte ezt a szép nevet. Közülük V. István magyar király leányát boldoggá, II. Endre és III. Endre Erzsébet nevű leányait pedig szentté avatta az egyház. A három királyleány közül kétségtelenül II. Endre leánya a legismertebb s legnépszerűbb, hazánkban és német földön egyaránt. Árpád-házi szent Erzsébet — akit thüringiainak is mondanak a férje után — 1207-ben szüle­tett Pozsonyban vagy Sárospa­takon. A főrangúaknái dívó ko­rabeli szokás szerint már gyer­mekkorában, négyévesen elje­gyezték II. Endre szövetségesé­nek, a thüringiai őrgrófnak La­jos nevű fiával, s ettől kezdve jövendőbeli otthonában, Wart­burg várában nevelkedett. Eskü­vőjét 1221 -ben tartották. Anyja, Meráni Gertrúd olyan gazdag hozományt adott vele, amilyen­hez hasonló fényes és drága ke­lengyét még sohasem láttak Thüringiában. Boldog házas­ságban élt az őrgróffal. Egy fiú és két — más kutatások szerint három — leánygyermeknek adott életet. Közülük az egyiket, Altenbergi Gertrúdot boldoggá avatták. Erzsébet már kora ifjúságától mérhetetlen szeretettel és bőke­zűséggel fordult a szegények, elesettek, betegek felé, s e jóté­konykodásáról számtalan le­genda szól. Férje megértéssel támogatta alamizsnálkodását. Lajos azonban — mint azok­ban az időkban szokásos volt — elindult az egyik kereszteshad­járattal, s 1227-ben, mint ke­reszteslovag, Otrantónál meg­halt. Erzsébet jótékonykodásait férjének rokonsága egyre ellen­ségesebben szemlélte, mert az akkori birtokharácsolások korá­ban ezt a vallási indítékú buzgal­mat egyszerűen képtelenek vol­tak megérteni. S amikor Erzsé­bet egy eladott birtok ellenérté­két, 64 000 aranyat könyörület- ből szétosztott egy éhínségtől sújtott vidék szegényei között és ápolásukra kórházakat alapított, betelt a mérték. A férje támaszát nélkülöző fiatal özvegyet tél de­rekán gyermekeivel együtt el­kergették Wartburgból. Erzsé­bet három esztendőn át élte a szegény koldusok életét, s kirá­lyi szüleit sem értesítette nyo­morúságáról. Csak három év el­teltével vette magához a bam- bergi püspök-rokon, s intézte el, hogy a thüringiai rokonság adja át Erzsébetnek Marburgot és környékét. Ettől kezdve a szegé­nyek gondozásának és beteg­ápolásnak szentelte életét 1231. november 19-én bekövetkezett haláláig. Sírjánál számos csoda történt, s IX. Gergely pápa már 1235-ben szentté avatta. Még ugyanebben az évben Marburg- ban elkezdték annak az Erzsé- bet-templomnak az építését, amelyből a német gótika leg­szebb és legtisztább emléke lett, s ahova eltemették. Sírhelye azonban, fájdalom, üres, mert a XVI. századi hitújítás egyik ve­zére, Hesszeni Fülöp szétszórat- ta hamvait. Mindez azonban mit sem ártott népszerűségének, a németek még ma is „a legna­gyobb német asszonyának ne­vezik a magyar király leányt, IV. Béla királyunk nővérét. A másik Erzsébet, akiről megemlékezünk, nem magyar földön született. A magyarság mégis szívébe zárta, mint olyan magyar királynét, aki sokat tett magyar népéért. I. Ferenc József felesége megtanult magyarul, mert őszintén vonzódott Ma­gyarországhoz és a magyarok­hoz. Erzsébet 1837-ben, Mün­chenben született a bajor Wit- telsbach Miksa herceg és Ludo- vika bajor hercegnő második leányaként. 1854-ben ment férj­hez a császárhoz, s ez a frigy számtalan magyar szabadság- harcosnak hozott amnesztiát, az országnak pedig az ostromálla­pot megszűnését. 1857-ben járt először Magyarországon. Nem annyira a politika, mint inkább a szíve vonzotta a magyarokhoz. A romantika iránt fogékony képzeletét érdekelte és foglal­koztatta az a nép, amelyet Bécs- ben, az udvarnál annyira gyűlöl­tek. Tanulmányozta történel­münket és irodalmunkat, s egyre jobban érdeklődött a hosszan elhúzódó kiegyezési tárgyalá­sok iránt, s Ferenc József előtt is gyakorta sikerrel pártfogolta a magyarság ügyét. „Ha Olasz­országban rosszul mennek a Erzsébet királyné (1837—1898) A múzeum Bodoki Károlyról kapta a nevét 1974. július 19-én nyílt meg az Alföld első vízügyi múzeuma azzal a céllal, hogy emléket ál­lítson a vízügyi múltnak, s ezen keresztül bemutassa, hogy a honfoglaló őseink óta itt talált őshazánkban, a Körösök vidé­kén milyen feladatokkal kellett megbirkóznia a lakosságnak a pusztításokat okozó vizekkel szemben, illetve az éltető víz előteremtéséért. Ezt a törekvést Széchenyi István így fogalmaz­ta meg: „Hazánk jó részét víz borítja, posvány fedi, melyen ezer famíliák, új nemzetségek élhetnének boldogan, ha nád és zsombék helyett kies mezők, s mosolygó lakhelyek támadná­nak. Csak tőlünk függ, virágzó kerteket, szorgalmasan működő gyárakat, szabad embereket állí­tani oda, ahol még róka és farkas csatangol, s káka tövén szárcsák és egyéb vízimadarak tanyáz­nak...” A múzeum a hosszúfoki szi­vattyútelep két helyiségét tölti meg, ahol az egyikben még a múlt században épült — ma is üzemelésbe állítható, 1 köbmé- ter/sec teljesítményű szivattyú látható, egy Schlick-féle gőz­géppel. Ezzel emelték át a Ket­tős-Körösbe a szántóföldek csa­tornájában összegyűlt csapa­dékvizet. Az egész szivattyúte­lep, különösen a gépészeti be­rendezése a XIX. század techni­kájának műszaki, ipartörténeti emléke is. A másik helyiségben — a boltozatos nyílással kettéosztott — teremben pedig 1700 utáni évekből származó, Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Huszár Mátyás, Bodoki Károly, vízügyi szakemberek által készített és használt térképek láthatók. A tárgyi emlékek közül a vízügyi szolgálatban használatos hidro­lógiai és földmérő műszerek, szögprizmák, a gátőrök és gé­pészek életének tárgyi emlékei, kubikostalicska, suba, ásó, la­pát, bográcsok szolgafákkal, csobolyók, kuttyogtatók talál­hatók. Összességében olyan, a vízügyi életben használatos, gazdag írott és tárgyi anyagok, amiket még az átépített vagy megszűnt gátőrtelepek, elavult gépészeti felszerelések elkalló- dása előtt sikerült összegyűjte­ni, megmenteni a vízügyi múlt bemutatására. Árpád-házi Szent Erzsébet koldusokkal (Holbein metsze­te nyomán) császár dolgai — mondta 1866- ban Andrássy Gyulának —, az nekem nagyon fáj. De ha Ma­gyarországon mennek rosszul, az engem megöl!” Ezen a nyá­ron, a porosz háború idején Bu­dára költözött gyermekeivel egy zugligeti villába. Vitathatatla­nul nagy része volt abban, hogy létrejött 1867-ben akiegyezés a nemzet és uralkodója között. Június 8-ai királynévá koroná­zásakor az egész ország rajong­va ünnepelte. Ezután szívesen és gyakran időzött Magyaror­szágon, utolsó gyermekét Bu­dán szülte, akit csak mint „a magyar leányát” emlegetett. Gödöllő volt — Buda mellett — a másik kedves helye. A csupa jókedv királynéra szörnyű csapásként sújtott le fiának, Rudolf trónörökösnek 1889-ben bekövetkezett, s máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála. Régi vi­dámságát, életkedvét sohasem nyerte többé vissza, csak uta- zott, járta a világot. Fia emlékére Korfu szigetén gyönyörű palotát építtetett, amelyet Achilleion- nak nevezett el, mert a görög hőst is ifjan ragadta el anyja mel­lől a halál. Egyik útján, Genfben érte a méltatlanul vak halál: egy elve­temült anarchista, Luccheni 1898. szeptember 10-én leszúr­ta. Dr. Csonkaréti Károly A múzeum Bodoki Károly­ról, a híres vízrendező mérnök­ről kapta a nevét. Bár a vízügyi múlt bővelkedik kiváló szakem­berekben, a már fentebb említet­teken kívül Sajó Elemér, Bog- dánfy Ödön, Vertics József, Kvassay Jenő, Bodoky Lajos, ezek mellett azonban mégiscsak Bodoki Károly volt az, aki itt sok-sok érdemet szerzett, Gyu­lán lakott és ugyanitt működött, mint a Körös—Berettyó főmér­nöke, 1868. évben bekövetke­zett haláláig. Ez a szép tájon fekvő kis mú­zeum, szerény kezdetként ugyan, ám mégis mint a Körös­vidéki kirándulások egyik cél­pontja, számos látogatót von­zott, az Alföld legelső vízügyi múzeumaként, hogy a még fel­lelhető és a pusztulásra ítélt víz­ügyi emlékek megmentésére szolgáljon az e témák iránt ér­deklődő látogatók számára. Gabnai Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom