Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1991. november 12., kedd A csabai István-malom Az oldalt szerkesztette: Gubucz Katalin Belefulladunk a rezsiköltségekbe? Békéscsaba. — A városi ön- kormányzat jövőre több pénzt kell, hogy biztosítson szociális célokra. Előre látható, hogy egy­re többen nem tudják fizetni a lakbéreket, a magas rezsiköltsé­geket, víz-, gáz- és villany- számlákat. Már az idén hatal­mas összegeket fizetett a szol­gáltató vállalatoknak a rászo­rulók helyett a szociális iroda. Jöjjön falugyűlésre! Újkígyós. — Falugyűlésre hívja polgárait Újkígyós polgár- mesteri hivatala. November 15- én, 18 órakor a művelődési ház­ban kerül sor az eseményre. Maszk nélkül Békéscsaba. — Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas kiváló művész új előadóestje látható a Megyei Könyvtárban november 14-én 18 órától. A „Maszk nél­kül” című műsorban közremű­ködik Szentirmai Ákos zene­szerző. Mit ír a Kígyósi Kurír? Szabadkígyós — Újkígyós. Megjelent a Kígyósi Kurir no­vemberi száma. Az első oldalon Frontemberek címmel a „két Kígyós” polgármesteréről ol­vashatnak rövid írást. Híreket találunk a második oldalon, majd hosszabb cikk emlékezik a múltra Az örökváltság törleszté­sének utolsó szakasza címmel. Bemutatkozik Gera Henrikné, az újkígyósi hímző szakkör ve­zetője, végül sporttal zárják a nyolcoldalas lapot. Vagyonvédelmi kiállítás a könyvtárban Békéscsaba. — A Megyei Könyvtárban kétnapos iroda­gép—vagyonvédelmi kiállítást és vásárt rendez az Irodagép Elektronikai Kisszövetkezet. Ä ma és holnap 10-től 15 óráig nyitva tartó kiállításon írógépe­ket, fénymásolókat, telefaxokat, pénztárgépeket, szövegszer­kesztőket és riasztóberendezé­seket tekinthetnek meg az érdeklődők. T ermészetgy ógyász Békéscsaba. — A Megyei Művelődési Központban ezen a héten Jurij Nyikolájevics Csisz- tyakov természetgyógyász tart szakrendelést. A szovjet orvos- professzor délelőttönként a Ba­lassi nagytermében várja a hoz­zá fordulókat, délutánonként pedig Gyulán rendel. Igen nagy az érdeklődés, eddig Békéscsa­bán mintegy ötvenen jelentkez­tek rendelésére. Ön mire kíváncsi? A helyi televíziózás jövőjéről Kedves olvasóink! Köszön­jük telefonhívásaikat, levelei­ket, sorban minden témát feldol­gozunk. Elsőként a Sallai utcá­ban lakó Benkő Tibornak a kér­dései után jártunk. A Csaba Tv működése és műsorainak fogha­tósága iránt érdeklődik. A fiatal betéti társaság hat tagú: Major Gyula, Szudár László, Bede László, Gyulavári Zoltán, Simándi Béla és Zsilák Pál tartozik a csapatba. Ezúttal Szudár László információit tö- mörítjük: — Gazdasági alapon működő közhasznú televízió­ként dolgozunk. Technikai fel­tételeinket a tagok vagyonából és saját munkánk alapján te­remtjük meg, semmilyen támo­gatást nem kapunk az önkor­mányzatoktól. A belvárosban 24 órás képújságot sugárzunk, kéthetenkénti riportműsorunk a Vasárnapi plusz. Felkérésre kü­lönböző jelentős eseményekről élő adást közvetítünk. Műso­rainkat hamarosan bővítjük a Calypso és a Szív Tv adásaival, ezek szórakoztató és egészség- ügyi műsorok lesznek. Várjuk a születendő rádió és televíziótör­vényt, a sugárzási tilalom felol­dását. Megpályáztuk, hogy 40- 50 kilométeres sugarú körben rádió- és televízióadást nyújt­hassunk a megye lakóinak. A napokban költözünk új helyre, az ifjúsági házból a Fürst Sándor utca 5. szám alá. Az új telefon­számunk november 15-étől él: 27-005. A kábelvonalak tulajdonosa a lakásszövetkezet és az IKV. Békési Gábor, a lakásszövetke­zet műszaki vezetője a lakótele­pek összekapcsolásának lehető­ségéről a következőket nyilat­kozta: — A három rendszer, a Lencsési úti, a Kulich-lakótelep és a belváros nincs összekötve, a technikai és műszaki feltételei ennek nincsenek biztosítva. Ha­talmas összegbe kerülne, ami nincs a birtokunkban és a lakók külön ezért nem fizetnének. Tár­gyalunk egy amerikai kábeltele­víziós társasággal, akinek a korszerű rendszerei már működ­nek néhány magyar városban. Ok viszont a saját műsoraikat közvetítik. A Csaba Tv-t is megkeressük, november 15-étől a közvetítésért bérleti díjat kell fizetniük. Ilyen szerződésünk van már a TV TV-vei, a Szív Tv- vel, az Agro Tv-ével. A műsor­szolgáltatás piaci kérdés, órán­ként 2500 forint a jelenlegi tak­sa. A közszolgálati televíziózás­nak ingyen helyt adunk, ha pél­dául az önkormányzatok köz­hasznú közleményeit kell hírül adni, vagy valaki életveszély­ben van és csak így kaphat segít­séget. Ha a műszaki feltételein­ken változtatni tudunk, megpró­bálunk szabad csatornákat léte­síteni, ezeket szabadversenyes formában adjuk majd bérbe. Minden kislány álma egy ilyen mesés babaszekrény Francia játékadomány Pár nap óta a szép, színes ba­baágy, a fürdetőasztalka, a való­dihoz megszólalásig hasonlító vasalódeszka, a hajszárító, no és persze a kisbicikli a sláger a bé­késcsabai belvárosi óvodában. A belvárosi iskolában is gyor­sabban telik a délután, s talán a Réthy Pál kórház gyermekosz­tályának kis betegei is könnyeb­ben gyógyulnak azóta, mióta megérkezett az a bizonyos fran­cia játékküldemény. A budapesti Kempelen Far­kas Alapítvány jóvoltából ugyanis a Jura cég adománya­ként négy játékgyár szebbnél szebb termékeiből kaphattak a békéscsabai gyerekek. A be­adott pályázatokból négyet fo­gadott el az alapítvány, s ebből hárman megyeszékhelyünkről pályáztak. Áz említett gyermekintézmé­nyek képviselői október elején a Budapesti Nemzetközi Vásáron vehették át az ott kiállító Clair- bois, a Monneret, a Superjonet és a Smoby cég játékait, melye­ket a szétosztás után a napokban vehettek birtokukba a gyerekek. A belvárosi óvoda az ajándé­kokból juttatott az Andrássy úti óvodának is. Tervezik, hogy a szép gesz­tust gyermekrajzokkal, fotókkal viszonozzák, s meghívják az ajándékozókat: nézzék meg, milyen örömet szereztek a csa­bai gyerekeknek. Meglehet, új ötletekkel térhetnek haza, s ez bizony ráférne szegényes fantá­ziájú hazai játékiparunkra is. Békéscsaba: Haan Lajos utca Régi nevei: 1851: Bakos utca, 1910: Haan utca, 1952: Be­loiannisz utca. Haan Lajos (1818—1891). Nógrád megyei kis faluban szü­letett, atyja János, evangélikus lelkész Békéscsabára költözött családjával együtt. Haan Lajos itt nőtt fel, itt élte le élete nagy részét, a várost szinte szülőföld­jének tekintette. Családi hagyo­mányait követve a lelkészi pá­lyára lépett. Külföldön (Jénában és Berliben) végezte egyetemi tanulmányait. Nemcsak teoló­giát tanult, hanem történelemtu­dományokat is. A szabadság- harc alatt nemzetőrként részt vett a délvidéki harcokban. Előbb Nagylakon, majd 1855- ben — apja helyén — Békéscsa­bán választották lelkésznek. Sokat foglalkozott oktatási és pedagógiai kérdésekkel, de fő­leg a történelem érdekelte. Tör­téneti munkái alapvető források Békéscsaba múltjának feltárá­sához. Már iskolás korában a templom ajtaja előtt állva, az öregeket faggatta a régi Csabá­ról. Erről így ír: „...Emlékszem, hogy különösen egy Szekerka Mátyás nevűvel, aki 1830 táján 90 éves korában halt el, néha órák hosszat elbeszélgettem az ilyesmiről.” Haan tudományos eredményeit országosan meg­becsülték és ezért a Történeti Társulat, valamint az Akadémia tagjává választották. Ebben az évben tudományos rendezvé­nyeken, emléktábla-avatással emlékeztünk halálának 100. év­fordulójáról. Dr. Sonkoly Kálmán IQ-klub Békéscsabán Hölgyeim és Uraim, nézze­nek a tükörbe! Ha csillog a sze­mük, ha nem néznek üres tekin­tettel, akkor meglehet, hogy Önök átlagon felüli intelligen­ciaszinttel rendelkeznek. Ha kreatívak, ha jó a humorérzé­kük, akkor méginkább remény­kedhetnek ebben, s egyáltalán nem számít, hány doktorátussal dicsekedhetnek. Az intelligen­cia ugyanis a szakemberek sze­rint velünk születik, s a körülmé­nyek csupán azt befolyásolják: a bennünk lévő képességekből mennyi kerül a felszínre? Érdemes eltöprengeni azon, vajon valóban az • intelligens emberek lendítették előre a világ kerekét? Nem biztos tudniillik, hogy az átlagosnál magasabb intelligenciájú ember morálisan is érzékeny, s hogy képességeit az emberiség javára kamatoztat­ja, bár ennek nagyobb a valószí­nűsége magas, mint alacsony IQ esetén. Ezért oda kell figyelni a külö­nösen intelligens emberekre, hisz tanácsaikkal, ötleteikkel sokat segíthetnek az élet bár­mely területén. Ez a gondolat hívta életre azt a nemzetközi klubot, melynek tagjai csak 148 fölötti IQ értékkel rendelkező emberek lehetnek. Ilyen magas elvárásokkal ter­mészetesen nem léphetett fel a napokban Békéscsabán alakult „kistestvér”. Az ötletgazda iga­zából maga sem tudta, hogyan fogjon a szervezéshez, hiszen az emberek többsége nemigen mé­regeti az IQ szintjét, s az sem biztos, hogy sokan vállalkoznak egy „észségversenyre”. A Me­gyei Könyvtárban összegyűlt 20-25 érdeklődő (többségében fiatal értelmiségi) szándéka azonban mindenképpen tiszte­letreméltó: ötleteikkel, elképze­léseikkel kívánják segíteni a megyeszékhely fejlődését. Az első összejövetelen máris élénk vita alakult ki arról, milyen for­mában működjék a kis csoport, s kik lehetnek a tagjai? Végülis 14-en léptek be a hivatalos kere­tek közt megalakuló egyesület­be, s következő találkozójukon, melyet december 14-én 17 órá­tól tartanak a könyvtárban, vár­ják midazokat, akik átlagosnál magasabb intelligenciájukat hasznosítani kívánják a város, s az itt élő polgárok érdekében. Az oldalt írta: Bede Zsóka, Béla Vali, Gubucz Katalin Fotó: Kovács Erzsébet Hirdet(get) ünk Ahogy színesedik életünk, úgy szapo­rodnak városunk utcáin a különféle ren­dű és rangú hirdetmények. Mert hát hon­nan is tudná másképp a nyájas csabai polgár, hogy a szemközti krimóban tíz forinttal olcsóbb a ciifandli, hogy a szomszéd utcában hétfőtől keddig szinte ingyen adják a gumilábtörlőt, hogy a nagyáruházban ajándéksorsjegyet osz­togatnak minden ezredik pár zokni után. Minderről jó, ha naprakészen tájékozott az ember, s azt sem árt tudni, esténként a város melyik kulturális intézményének színvonalasnál színvonalasabb rendezvényén pihenhetjük ki fárasztó napi teendőinket. A hirdetőtáblák apró, de fontos részei a közéletnek, s egyben befolyásolják a városképet is. Meglehet, némely járókelők épp nemtetszésüket juttatják kifejezésre akkor, amikor egyre-másra betörik a hirdetőtáblák üvegét, letépik a plakátokat, felborogat­ják a megállító táblákat. Habár borulgatnak azok maguktól is, mint azt jól példázza a napokban a Jókai Színház előtt történt eset. A (majdnem) baleset egyben arra is példa, hogy nem veszélytelenek a közterületek eme jelentéktelennek tűnő közka­tonái. Már az ízlésnevelés szempontjából sem, nem beszélve a helyesírási készségek fejlesztéséről. No meg az állampolgári morálról, mint ahogy arra a napokban egyik kiskereskedő ismerősöm hívta fel a figyelmem. Mert ugyebár ő, mint becsüle­tes közterülethasználó, táblájáért fizet a városnak. Am ezt bizony nem teszi meg mindenki, aki az utcán reklámozza ilyen vagy olyan portékáját, nemegyszer szembántó módon. Nem beszélve az ABC-k és egyéb forgalmas középületek falain, vagy épp a köztéri fákon elhelyezett cetlikről. Ezeket aztán morcosán tépdesi a szél, lágyan áztatgatja az eső. Mindaddig, míg nem marad belőlük egyéb, mint olvashatatlan, a várost csúfító papírdarab... ^ Hajléktalanok a Gyár utcában írásunk megjelenésekor re­mélhetően aláírták már azt a szerződést, amely a békéscsabai önkormányzat tulajdonába jut­tatja a Gyár utca 16. szám alatti házat. Az idő ugyanis egyre ke­gyetlenebb és bizony, akinek nincs fedél a feje felett, annak is élnie kell. Önkormányzati kötelesség a hajléktalanok átmeneti otthoná­nak a kialakítása. Erre három és fél millió forintot, az ezévi mű­ködtetésre pedig 100 ezret ha­gyott jóvá a közgyűlés. A Nép­jóléti Minisztériumtól kapott a város másfél milliót erre a célra, amennyiben legalább 1996-ig biztosítják az intézmény létét. A 30 embernek otthont adó szállás némi felújításra szorul, de már decembertől számítanak a mű­ködésére. Sürgős esetben persze azonnal ki tudnak alakítani ben­ne lakható részt. Négyen már jelentkeztek a hajléktalanok közül. A békés­csabai családsegítő szolgálat tartja számon az igényeket (Bé­késcsaba, Szent István tér 9. szám). Az otthonba csak bé­késcsabai hajléktalanokat tud­nak elhelyezni. Akiknek az egészségi állapotuk engedi az itt lakók közül (legalább öt ember), azokat munkába szeretnék állí­tani. Az öt dolgozó részére in­gyen étkeztetést biztosít a Ma­gyar Király Söröző. A kígyósi sírásó Lábos Jani bácsi teker haza­felé. A temetőben járt, mint 22 esztendeje minden nap. — Egyedül vagyok a telepü­lésen sírásó. Maga nem tudhat­ja, de bizony az apámtól örököl­tem ezt a foglalkozást. Amíg 55 éves korában meg nem halt, ő is sírásója volt Újkígyósnak. — Meg lehet ebből élni, Jani bácsi? — Á, ezt csak harmadállás­ban csináltam. A tsz-ben állat- gondozó voltam, de elvállaltam az éjjeliőrséget is. Mellette meg készítettem az utolsó nyughe­lyét azoknak, akik itthagyták ezt a világot. — Azt tartják a sírásók na­gyon isznak, másként nem bírják elviselni ezt a munkát. — Legalább huszonöt üveg pálinka van a kamránkban, amit kaptam. Elég lesz egy évig. En­gem senki nem látott még dülön­gélni. Reggel bekapok egy fe­lest, ezzel kész. A temetőben józannak kell lenni. 3-4 óra amíg például ki­ások egy sírt, bizony nagy mun­ka az... — A halál mindig tragikus. 22 esztendős munkája során melyik volt az Ón számára a leg­tragikusabb temetés? — A második. 1969-ben köz­„A halál mindig tragikus" lekedési baleset áldozata lett egy terhes fiatalasszony, aki itt­hagyott három kisgyereket. Egy két-, egy négy- és egy hatévest. Amikor temettük az asszonykát, a gyerekek sírva könyörögtek: „bácsi, ne temesd el az anyukán­kat”. Hosszú hónapokon, éve­ken át előttem voltak a kicsik. A halál bizony tragikus, de meg kellett, hogy szokjam ennyi idő után. Azt mondogatják — bár nekem még senki sem szólt —, hogy mennem kell, mert valaki magánvállalkozásban átveszi az újkígyósi temetőt. Pedig tudja, nem bírok munka nélkül élni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom