Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-11 / 264. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. november 11., hétfő © Nemrég avatták Körösla- dányban Beszélik... Gyűjtök, figyelem ! Szeghalmi, füzesgyarmati, bucsai, kertészszigeti, vésztői, okányi, zsadányi, körösladányi, körösújfalui, biharugrai és kö- rösnagyharsányi gyűjtők kereseteinek! Legyen a gyűjtés tárgya bármi — lepke, szalvéta vagy feleség... — írjanak! Értesítsenek akkor is, ha ismeretségi körükben hallottak ilyesmiről! (Békés Megyei Hírlap 5601 Békéscsaba, pf. 111. A borítékra írják rá: „Gyűjtő”.) A legérdekesebb gyűjteményeket a Szeghalom és vidéke oldalon mutatjuk be, a legértékesebb darabokat pedig a szeghalmi Sárréti Műzemban állítják ki a közeljövőben. Felavatták Goromba idő köszöntött Kö- rösladányra a második világháborús emlékmű avatásakor. Ennek ellenére mintegy 600-an gyűltek össze, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Mladonyicz- ky Béla szobrászművész alkotását jórészt lakossági adakozásból készíttették el. Az emlékmű 161 körösladányi áldozatnak állít méltó emléket. Kezdj el élni! Egészségügyi és bibliai témájú előadássorozat indult Bucsán. Péntek, szombat és vasárnaponként este hat órára várják az érdeklődőket a helyi közösségi házba, hogy megismertessék velük a Don Hawley indította „Kezdj el élni!” programot, mely segít abban, hogy az ember okosan előzze meg a betegségeket és megőrizze egészségét. Marad minden a régiben A körösújfalui képviselő-testület nemrég megtartott ülésén úgy döntött, hogy nem vet ki helyi adót 1992-ben, mivel véleménye szerint újabb terheket már nem bírna el a lakosság. A utcanevek megváltoztatásáról is tárgyaltak, s mivel a legutóbbi falugyűlésen a lakosság e mellett volt, úgy határoztak, „nem lesz keresztelő”, azaz az utcák neve marad a régi. Óvoda óda Igen kérem, akár ódát is zenghetnénk a kertészszigeti óvodáról, olyan szépen rendbe tették az épületet a közelmúltban. A polgármesteri hivatal mintegy 140 ezer forintot fordított az épület korszerűsítésére, a fűtés tökéletesítésére. Jöhet a hideg, a 22 gyerek már biztos nem fázik meg. Jegyzöklub Vésztőn tartotta összejövetelét a nemrég megalakult Északközép Békés Megyei Jegyzőklub, november B-án. A rendezvénynek azért éppen Vésztő volt a házigazdája, mert — többek között — az itt bevezetett segélyezési utalványrendszer tapasztalatait ismertették a környéken élő és dolgozójegyzőkkel. Munka — munkanélkülieknek Közhasznú munkán foglalkoztatják a munkanélkülieket Bucsán. A két hónapig tartó munka eredménye: eddig mintegy 400 méter árok, mely nagyban segíti a belvízveszély elhárítását. A tapasztalatok kedvezőek, ezért tervezik, hogy a jövőben is igénybe veszik a munka nélkül maradottak erejét. Az oldalt írta és szerkesztette: Nagy Ágnes. Fogadóóra: Szeghalom, városháza, csütörtökönként 10 és 12 óra között. Telefon: (66) 27-844. A fotókat készítette Kovács Erzsébet. Csodák pedig - vannak „Ufológus” Dévaványán Akik rendszeresen olvassák a szeghalmi oldalakat, bizonyára meglepődnek, hogy „határsértést” követtem el, s átrándultam a dévaványai Tóth Istvánhoz. Mentségemül legyen mondva, „ufológusom” vadászterülete Dévaványa mellett Körösla- dány, s az ugyebár Szeghalom környéki település... Most bizonyára azt gondolják, „ufólesre” invitálom önöket. Idővel ezt is megteszem. Ám ezúttal vizsgálatom tárgya nem a csoda, hanem az, aki hisz abban... Sőt. Meggyőződése, hogy nála is járt földönkívüli lény. „Találkozásukra” így emlékezik: — Én itt a szobában ültem, háttal a konyhaajtónak és éreztem, hogy áll az ajtó előtt, és várja, hogy ránézzek. Az agyam szinte kifordult a helyéből, úgy erőlködtem, nehogy megtegyem, mert ha megláttam volna, talán ki sem bírom ép ésszel... Lassan két esztendeje került kapcsolatba az ufókutató hálózattal, azóta jó pár hasonló esetről hallott. A legérdekesebbekre az elkövetkezendő szeghalmi oldalakon szeretnénk visszatérni, amennyiben e különös találkozások alanyai is készek lesznek élményeik közkinccsé tételére... Természetesen a megye más településein is lehetnek, akik átéltek hasonló izgalmakat, csak élményeikkel nem tudtak kihez fordulni... Nos, Tóth István szívesen meghallgatja őket is... (Címe: 5510 Dévaványa, Sirály út 22.) — Tapasztalataikat továbbítjuk Ózdra, a magyar ufókutató központba, ők Angliába juttatják el a hírt e különös megfigyelésekről, melyek korántsem hasonlítanak egymásra. Hogy miért nem? „Ufológu- sunknak” erre is kész a magyarázata: — A szerkezetek — melyeket értelmes lények irányítanak, s. csak átutazóban vannak Földünkön —;, más-más bolygóról érkeznek. Nem véletlen hát, ha különböző a megjelenésük, a viselkedésük, a hangjuk... Kíváncsiságunk félelemmel elegyedik, ha az ufókról hallunk, pedig Tóth István tapasztalatai azt bizonyítják, nem ellenséges szándékkal látogatnak meg minket az űrbéli vendégek. (Hacsak akaratlanul nem okoznak bajt.) — Ezért helytelen, hogy sokan repülővel üldözik, kővel dobálják őket. Én, ha találkoznék velük, már tudom, mit tennék. Először is meghajolnék, mert úgy gondolom, ez a gesztus számukra is érthető, aztán kézfelemeléssel üdvözölném őket, s várnék, mi történik... Fényvagy egyéb jelekkel bizonyára megpróbálnák a kommunikációt... Hogy mások miként élték meg e találkozásokat? Nos, a közeljövőben felkeressük néhá- nyukat. Ha vállakoznak a beszélgetésre, beavatjuk olvasóinkat is. „Az agyam szinte kifordult a helyéből...” Bacsáék bajban! Csodavárók A képen megismételhetetlen pillanat: együtt a Bacsa család. A cseppnyi Péter élete már nem ilyen felhőtlen. Éjszakánként felsír, édesanyját hívja. Mind-- hiába... A huszonhat éves szeghalmi fiatalasszony nemrég kibírhatatlan fejfájásra ébredt, s mire az orvos megérkezett, nem volt segítség. Két kisgyermeket hagyott maga után s nagy beteg férjét, aki most megrázó elszántsággal harcol. A saját életéért. A keserű férfikönnyek is elapadnak egyszer, hiszen az élet nem áll meg. Csak a tragédiára emlékezve csuklik el a hangja, aztán erejét összeszedve, így folytatja Bacsa János: „Négy éve lettem beteg. Krónikus vesegyulladást állapítottak meg. Azóta hetente háromszor Békéscsabára visz a mentő, műve- sekezelésre. A bajon igazán csak a szervátültetés segítene...” Dehogy gondolt ő idáig kivé- telezettségre! Nyugodtan várta, mikor dobja ki a nevét a számítógép. Csakhogy most változott a helyzet: „A két gyerek miatt nem adhatom fel. Az orvosok szerint, az állapotom olyan, hogy alkalmas lennék a műtétre, de ezt külföldön kellene elvégeztetni, ami kétmillió devizaforintba kerülne.” A Sárréti Tej alkalmazottja volt, mikor beteg lett. Bízik a csodában, embertársaiban, leginkább volt kollégáiban: „ A szeghalmi OTP-nél egy számlát nyitottunk, ha erre elegendő pénz érkezik, meggyógyulhatok.” ♦ ♦♦ Peti nem érti, hová ment anyuka és attól retteg, hogy édesapját is hiába szólítja egyszer. Ugye nem kell félnie? (A szeghalmi OTP-fiók számlaszáma, melyre a műtéthez szükséges pénzt várja a Bacsa család: 625-1031.) Itt még együtt a család Még egy csoda! A „Kígyó” nem csak a bőrét vetette le... Itt vagyok, én vagyok Hát kérem, néhány éve csodaszámba ment volna... És most, ezt is megértem. A szerkesztői szigor, vagy inkább a (sajtó-)divat szeszélye engem is önök elé citált. íme, itt vagyok. Előbb berzenkedtem, hogy az számít, amit gondolok, s amit papírra vetek és nem az, melyet fotós kollégám vet papírra, rólam... Aztán lassan beletörődtem. Sőt. Ha nagyon meggondolom, jó, hogy itt lehetek önök előtt. így. Retusálatlanul(l). Nem kellett fodrászhoz mennem, még csak púdert sem rakattak az arcomra. Pedig lehet, akkor vonzóbbnak tűnnék a tisztelt olvasók előtt... De szépítkeztünk, púdereztünk mi már éppen eleget! Most végre ez kell, a retusálatlan valóság. Mert erre vevő olvasó s szerkesztő egyaránt: látni és láttatni a valóságot. A hamisítatlant. Legyen az az én képmásom, vagy a világ, amely körülvesz minket... Próbálkozni érdemes. Ha ez az ára, hát lássanak! Itt vagyok, én vagyok. Csak azt nem tudtam sírjak, vagy nevessek? Aztán így döntöttem. Egyelőre... • • Ötvenhatot írtunk akkor... ...mikor kertészszigeti riportalanyom beteg lett. Nem volt segítség. Az apjának csak ennyit mondtak: „Vigye haza a kislányát. Van még magának több is.” Telt, múlt az idő, s a kicsi lány — ágyhoz kötve ugyan, de — felnőtt. Ameddig a szülei éltek („így adott az Isten, így szeretünk.”) nem érezte betegnek magát. Egy világ dőlt össze benne, mikor elveszítette őket... „Tudja egy ilyen nyomorult, mint amilyen én vagyok, még a hangyának is ki van szolgáltatva, hát még a gondozóinak. 1984 óta tart a kálváriám. Nagy Lászlóné, az első gondozóm meglopott. Ugyanezt csinálta a második, Juhos Károly né is, csak már családi alapon... Szűcs Ferencnét kértük meg ezután, hogy vállalja el a gondozást. Bár ne tettük volna! Mert kérem, ő sem sokat segített nekem. Volt, hogy napokig nem'jött felém se, vagy ha eszébe jutottam, küldte a nagyfiát. Ez a fiú meg... Durva volt, becsapott. Egyszer megkértem, hogy hozzon kenyeret, mert ami itthon van az penészes. Azt válaszolta: „Jó az, egye meg!” És így ment ez hosszú hónapokon át. Tudja, az a baj, hogy a betegnek kell jeleznie, ha bajban van, ahelyett, hogy egy kicsit ráfigyelne az önkormányzat... Nem mondom, mikor már nagyon féltem az Imitől, a Szűcsné nagyfiától, mikor már nyugtátokat kellett szednem, pedig eddig nemigen éltem vele, akkor segítettek. Most úgy néz ki, végre megtaláltam az igazit. Ferenczi Mihályné szépen gondomat viseli. Tudja, sokat ábrándoztam már azon, ha valami csoda folytán meggyógyulnék, elmennék gondozónak. Ingyen segítenék a hozzám hasonló nyomorultakon.” Bölcsődéből öregek klubja Látszólag nem ebbe az oldalba illik az alábbi írás. Hogy mégis helyet adtunk neki? A magyarázat: e sorok írója csak csodálni tudja — többek között — azok hivatását, akik ilyen-olyan formában felvállalták az öregek gyámolítását... Lássuk hát, mi történt Bucsán! Nos, mint képünk is bizonyítja, átadták a volt bölcsődében az öregek klubját. Természetesen (ha van rá lehetőségük) családi körben érzik legjobban magukat az idős emberek, ám ha a hozzátartozók dolgoznak vagy más településen élnek... Fazekas József né, a klub vezetője erről így beszél: — Nem tanácsos ebben a korban bárkit kiszakítani a környezetéből, ezért örülök, hogy megnyitották ezt a klubot. — Hány jelentkező volt? — Negyven férőhelyes az intézmény, de egyelőre csak 38-an veszik igénybe szolgáltatásainkat. — Mik ezek? — Naponta egyszer meleg étel, barátságosan befűtött szoba, társaság és persze rendszeres orvosi ellenőrzés. —Nem hiányol semmit? — De igen. Egy igazán jó közösséget. De idővel bizonyára ez is kialakul. (Néhai) Kiss Ferenc patiká- rius uram gondolt egy nagyot és merészet: gyógyszertárat nyitott Körösladányban. Tablettákat, injekciókat nemigen tartott, de piócák voltak rendesen, s mellé gyanták, viaszok, gyógynövények... A Szentháromság Patika 11 évig, 1844-ig látta el feladatát, aztán 14 esztendő elteltével más tulaj (az előző fia) más néven próbálkozott ismét... így lett a „Szentháromságból”, „Kígyó”. Csakhogy ez nem akármilyen kígyó, hiszen hosszú évekig (az államosítás után) tetszhalott volt. Aztán egy évtizede ismét feltámadt poraiból... Azóta a körösladányi gyógyszertár ismét a régi nevével és (sajnos) régi épületében „tündökölt”. Eddig! Mert a „Kígyó” most nemhogy régi bőrét vetette le, de újjá is született! Igen, gyógyszertárat avattak Körösladányban. És nem is akármilyet! De erről szóljon Hegedűs János, a gyógyszertár vezetője, akit az ízlésesen megépített, szépen berendezett új intézmény betegfogadó helyiségében találunk meg. — Bizony a régi épület, mely itt állt ennek a helyén, jócskán kiszolgált már. Megérett a lebontásra. Az építkezés másfél évig tartott, addig az állomás mellett, egy ikerlakásban húztuk meg magunkat. — Mennyiért épült fel az új gyógyszertár? — Nyolcmillió forintba került összesen. A gyógyszertár maga 180 négyzetméter, mellette 100 négyzetméter a lakás. — Gondolom sokkal köny- nyebb itt a munka... — Addig, ameddig kollektív bölcsesség kell ahhoz, hogy egy gyógyszert megtaláljunk, nem könnyű. Dehát így van ez minden költözködés után. Persze ha azt nézzük, hogy jóval tágasabb, hogy végre megfelelő szociális helyiségeink vannak, akkor elégedettek lehetünk mind a nyolcán, akik itt dolgozunk. — Tökéletesebb lesz a kiszolgálás is? — Mivel nagyobb helyünk van, jobban tudunk bemutatni, kínálni. Tervezzük, hogy több kozmetikumot is tartunk majd. Hadd teljen az idő!