Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-07 / 235. szám
KÖRKÉP 1991. október 7., hétfő o Tilos Rádió, Budapest Illegális beszélgetés két „kálózzák’ „Szállj, szállj, szállj fel magasra!” Felszállás előtt Légi látvány(osság) Orosházán Nem kis fejtörést okoz néhány fiatal a hatalmi elitnek. Illegálisnak tekintett tevékenység get folytatnak, s ez ugye üldözendő. Kenedi János, a Nyilvánosság Klub egyik ügyvivője megejtő akasztófahumorral annak a véleményének adott hangot, hogy a Tilos Rádió munkatársait „hetek óta különböző, rendőrnek álcázott személyek — de valójában frekvenciaszakemberek — kísérgetik útjaikon”. A Médiahajóra keveredett két Tilos Rádiós fiú elmesélte, hogy eddig csak a fejhallgatóikat tudták lefoglalni. — Tilos-e bemutatkozniuk? — fordultunk hozzájuk. —Nem ajánlatos. Maradjunk abban: a Szabó család vagyunk — utaltak arra, hogy rádiójuk összes munkatársa nemes egyszerűséggel „Szabó” vezetéknéven mutatkozik be. — Zaklatták-e már közvetlenül is Önöket? Elszámoltatásra, elbeszélgetésre, fenyegetésre gondolok.-— Nem tudunk adni. Az adót nem kobozták el eddig, mert ügyesek vagyunk. De amikor adunk, állandóan megjelennek, ugyanis ők technikailag sokkal jobbak. Mi viszont frissek vagyunk és üdék. Van, amikor egész Budapesten fogható műsorunk. Ha rosszabb körülmények között sugárzunk, csak néhány kerületbe jut el a hangunk. Mindig a napi menekülési tervünktől függ a dolog. — Nincs kedvük kiruccanni vidékre? — Meg kell találni azokat az embereket, akik meg akarják csinálni a saját rádiójukat. Van hírünk arról, hogy az országban két helyen is beindul kalózrádió — mondta egyikük, majd amikor társa mutató ujját szája ele kapta, sietve hozzáfűzte: „Nevet, címet persze nem mondhatunk”. — Többen politikai pártokat sejtenek a Tilos Rádió hátterében. Egyáltalán, mi az Önök filozófiája? — Nem több, minthogy saját rádiót szeretnénk. A rendszer- váltás előtt mindenki a civil társadalom szerveződéséről beszélt. De mintha az utóbbi időben erről kevesebbet hallanánk. Sok ilyen rádió kellene, amelyek azt a célt szolgálhatnák, hogy a médiából kiszorult társadalmi csoportok is helyet kapjanak a hullámhosszokon. — Ez társadalomkritika? — Maga a rádió nem. A mi rádiónk csupán átereszteni szeretné azoknak a csoportoknak a hangját, amelyek viszont megfogalmaznak nagyon kemény társadalomkritikát. A magunk műsorában helyet kívánunk a^ni a drogosoknak, az anarchistáknak és a homoszexuálisoknak is. Cigány nyelvű műsorokat is tervezünk. — E csoportok ma ugyanolyan szalonképtelenek, mint korábban voltak? — Nem ez az érdekes számunkra. Mi valójában függetlenek akarunk maradni: adjanak frekvenciákat az ilyen nonprofit, tehát nem közszolgálati, kereskedelmi rádióknak. — Van rádiós gyakorlatuk?-— Senkinek semmi. — Milyen képesítéssel rendelkeznek? — Nagyrészt egyetemet végeztünk, de ez nem áll például azokra, akik majd a cigányműsorokat csinálják. — Milyen időpontokban sugároznak? — Hétfőn, szerdán és pénteken délután 4-től 8-ig tervezünk adásokat. Időnként sikerül is. — Mit válaszolnának arra, ha valaki felajánlaná, hogy ugyanennyi műsoridőt kapnak a Magyar Rádió hullámhosszán? •— Mondták, s ez nagyon rosszul esett nekünk. Ez ugyanis a múlt rendszert idéző gyakorlat. Ajánlottak egy órát az egyik rádióban, csak hagyjuk abba. Nagyon jó, amit csinálunk, mondták, csak hagyjuk abba, mert megütjük a bokánkat. De mi független rádió akarunk lenni. — Adott már valaki magyarázatot arra, hogy egy demokráciában miért nem működhetnek független adók? — Még senki. Eddig úgy tűnt, hogy frekvenciamoratórium van. De erről kiderült, hogy csupán blöff. Szeretnénk, ha az eljövendő médiatörvényben teret biztosítanának az ilyen nonprofit, akár alternatív jellegű adóknak is. — Ha valaki kapcsolatot keres Önökkel, miként teheti? — 1922 Budapest, pf. 150 — mondta szinte egyszerre a dunai hajóra szállt két „kalóz”. K.A.J. Felbőgött a motor, megremegett a gép, majd rövid út után a magasba emelkedett. Szálltunk, repültünk a végtelen felett. A percekkel ezelőtt még ember nagyságú embertársaink eltörpültek a magasból, majd pillanatok alatt szem elől tévesztettük őket. A pilóta éles balkanyarral Orosháza felé vette az irányt, megmutatva e sokat szidott és kritizált város csodálatos panorámáját. Ki hitte volna, hogy a magánarborétum innen, madártávlatból még szebb, még muta- tósabb, mint a földön járva?! 150 méter távolából a tízemeletesek is eltörpültek, mint ahogy semmivé vált a belváros sok aprócska tömbháza. Csupán az egyenes utcák, a kanyargós utak sejtették velünk, no és a templomtornyok, hogy merre visz utunk. Az üveggyári kémények látványa után felüdülésként hatott az OMTK-pálya gyepének, a Mikolay-kert fáinak üde zöldje. A vasúti síneket követve jutottunk el Gyopárosfürdőre, ahol az elnéptelenedett strandra csodálkozhattunk rá, a tavak láttán pedig — némi nosztalgiával — gondolhattunk a hajdani fürdőhely fénykorára. A varázslat mindössze 10 percig tartott. A sétarepülés végén arra kértük pilótánkat, mutassa be gépét! — Lengyel gyártmányú, PZL—101-es típusú repülőgépen csodálhattuk meg városunk látképét — tájékoztat Tóth Zoltán pilóta. — A gép egyébként vitorlázógépek vontatására és utasszállításra is alkalmas. A mai napon ez volt alő. felszállásom, minden alkalommal három utast vittem a magasba. Az önök útitársa volt viszont a legfiatalabb hölgy, akivel ma együtt repülhettem — mondja a társadalmi oktató, rápillantva négyéves barátnőnkre, Brigittára. Halasi Gábort, a Kvasz András Repülő és Ejtőernyős Egyesület titkárát is megtaláljuk a nagy sürgés-forgásban. O vállalkozásukról számol be. — Tavaly, miután a légügyi utasítások kissé enyhültek, mint önfenntartó klub. úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Mi voltunk az elsők Magyarországon, akik sétarepüléssel kezdtünk foglalkozni. Itt, Orosházán augusztus 4-én jártunk először, de az akkori bemutatkozásunkat elmosta az eső. Most az égiek is pártunkat fogták, remek időben több száz embert repíthetünk a magasba. Az emberek érdeklődnek a gépek, a repülés iránt, sokan családi programként szervezték meg ezt a vasárnapot. Békéscsabán egyébként minden nap állunk a repülni vágyók rendelkezésére, sőt, ott még éjszakai felszállás is lehetséges, hiszen repülőterünk a legjobb adottságokkal rendelkezik. Kép, szöveg: Csete Ilona kirakatainál sokkal jobban érdekli a csodálatos tengerpart. Szó mi szó, a férfiszemeket itt a hullámokon és a pálmafákon kívül az úgynevezett monokinis látnivaló is lenyűgözi. Ha egy kicsit befelhősödik az se baj, mert az ember elzarándokolhat Montserratba. a közelben fekvő bencés rendi kolostorhoz. Itt látható a Fekete Madonna szobra, melyet ha megérintünk és közben kívánunk valamit, az a legenda szerint teljesül. Aki könnyedebb kikapcsolódásra vágyik, elutazhat a Lloret de Mar-tói néhány kilométerre lévő Marineland Vízivárosba, ahol többek között delfin- és papagáj-show-val szórakoztatják a turistákat. Az est leszálltával diszkók, zenés-táncos helyek sokasága várja a vendégeket. A tulajdonosok a konkurenciaharc miatt rengeteg ötletet találnak ki, hogy a sétálgatókat az ő üzletükbe édesgessék. 17—18 éves csinos lányok állnak az utcákon tollal kezükben, megállítják a járókelőket, belépőket osztogatnak és ráírják ezekre, hol található meg a helyiség. Ha szükséges, el is kísérik oda a turistát. Az sem mellékes, hogy többségük legalább három-négy nyelven beszél. Elterjedt szokás errefelé a vendéglőkben az „egyet fizet, kettőt kap”, amivel mindenki jól jár. A betérő kevesebbet fizet az ételért-italért, a tulajdonos forgalma viszont a kedvezmények adásával növekszik. Ehhez kapcsolódik az egyik szálloda portásának mondása is, aki igen tömören, de lényegre törően fogalmazta meg a spanyolok vendéglátási filozófiáját: — Nekünk az idegenforgalom olyan, mint az igazi szerelem. Mindent odaadni a másiknak, és mindent megkapni tőle. Nvemcsok László Békéscsabától 2200 kilométerre ilyen az ősz... Bekukucskáltunk a „spanyolfal” mögé Amíg Sevilla a ’92-es világ- kiállítás, Katalónia fővárosa, Barcelona pedig a jövő évi olimpia lázában ég, addig Spanyol- ország egyéb tengerparti üdülőhelyéin a turisták még az idei őszi napsütésben bámulnák. A Costa Braván, Lloret de Mar-ban az utószezonban is telített a szállodák többsége és a külföldiek közül talán a németek érkeznek ide a legnagyobb számban. Ók akkor sem jönnek zavarba, ha egy „nem szeretem” vacsora után vendéglőben kell a gyomor igényeit kielégíteni. Magyar szemmel és zsebbel nézve viszont igen borsosak az árak. Már egy hamburgerért is elkérnek 160—180 pesetát, de az éttermekben, szállodákban drága az üdítő és a sör is. Üveges ivóvízre viszont érdemes 30— 40 pesetát költeni, mert így néhány betegséget megelőzhet az ember. Egyébként 100 peseta 70 forintnak felel meg, és a kinti bankok egy márkáért 62, egy dollárért 105 pesetát adnak. Az üzletekbe is csak vastag pénztárcával érdemes bemenni, hiszen a ruhaneműk, műszaki cikkek sem olcsók. Ha valaki a napi hírekre kiváncsi, sok-sok újság közül válogathat, de vásárolni csak akkor tud, ha minimum 80—100 pesetával rendelkezik. Persze a turistákat a boltok Veszélyben a delfinmagasugrás világcsúcsa A szerző felvételei
