Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

1991. október 1., kedd G BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Növekszik a vagyon elleni bűncselekmények száma Beszélgetés abattonyai bíróság elnökével Dr. Petrisor János 1986. március 1-jén került a Battonyai Városi Bíróságra, mint fogalma­zó. 1988 decemberében nevez­ték ki bírónak, majd egy év múl­va megbízták az elnöki teendők ellátásával. Két gyermek édesapja: a fia nyolcéves, a kislánya három. Felesége hitelügyi előadó a me- zőhegyesi takarékszövetkezet­ben, jelenleg gyesen van. A bíróságon összesen 19-en dolgoznak. A jogi munkakörö­ket négy bíró és egy közjegyző látja el. A segédhivatali appará­tus 14 főből áll. A dolgozók át­lagéletkora meglepően ala­csony, a legidősebb bírónak is mindössze hatéves szakmai gyakorlata van. —Nálunk a vezetői beosztás­ba történő kinevezést általában ötéves gyakorlathoz kötik — mondja dr. Petrisor János. — Amikor engem erre a tisztségre felkértek, még nem volt meg az öt évem, így lettem megbízott elnök. Mielőtt elvállaltam volna a munkakört, gondolkodási időt kértem. Számításba kellett ven­nem a gyorsan változó jogsza­bályokat és azokat a plusz terhe­ket, amelyek összefüggnek az akkortájt elkezdődött rendszer- változással. Napjainkra valóban megszaporodtak az 56-os reha­bilitációs, valamint a 68 előtt állam-, illetve közösségellenes izgatás vádjával elítéltek ügyei. — égy gondolom, hogy a tör­ténelmi változások fonákjával, árnyoldalaival önök nap mint nap találkoznak. Milyen új bűncselekmények jelentek meg az utóbbi egy-két évben? —Egy kissé távolabbról kez­dem. A battonyai bíróság illeté­kességi területén mintegy 47 ezer ember él. Falvak tartoznak hozzánk, továbbá kisvárosok: Dr. Petrisor János: „Ügyeink száma nagyon könnyen meg­duplázódhatna” Battonya, Mezőhegyes, Mező- kovácsháza. Ezt azért hangsú­lyozom, mert vidéken jobban érvényesül a kisebb közösségek kontrollja. Itt az emberek isme­rik egymást, s ez önmagában is visszatartó erő. Eves viszonylat­ban 6—700 bűnelkövetővel szá­molhatunk, ez durván az összla­kosság egy-másfél ezreléke. Az országos átlag ennél valamivel rosszabb, de mégsem megnyug­tató a helyzetünk, hiszen a sú­lyos bűncselekmények aránya 25 százalék körül mozog. Sza­porodnak a rablások, gyakori a kifosztás, az erőszakos közösü­lés, sőt a korábbinál több az emberölés is. (Ez utóbbi nem tartozik a Battonyai Városi Bí­róság illetékességi körébe.) Kü­lönösen Battonya, Kevermes és Végegyháza fertőzött bűnügyi- leg. Ügyeink 50 százalékát ez a három település adja. — Battonyáról nekem a ma­gas munkanélküliségi ráta jut eszembe. — A nagymértékű munka- nélküliség valóban a bűn meleg­ágya. Ezzel összefüggésben megjelent például az áramlopás, a gázlopás. A munkanélküli fia­talok ülnek a presszóban, halál­ra unják magukat, kártyáznak, betörnek, lopnak, az is előfor­dul, hogy rablásra vetemednek. .De — részben elvonatkoztatva az itteni munkanélküliségtől — legyen szabad megemlítenem két, tipikusan új bűncselek­ményt. Az egyik a lólopás Ro­mániából, a másik az ember- csempészet. Ez utóbbi a határ­sértés minősített esete. Tavasz óta több ilyen üggyel voltunk kénytelenek foglalkozni. Nyil­vánvalóvá vált számunkra, hogy az embercsempészek központja Aradon működik. Mi itt csak a kis halakat tudjuk elfogni és el­ítélni. — Hadd kérdezzem meg azt is, hogy melyek a kiveszőfélben lévő bűncselekmények? — Például a közösség meg­sértése, az izgatás. — Mire számít a jövőt ille­tően? — Nézze, ha valami csoda folytán a rendőrség és az ügyészség áteresztő képessége elérné a kívánatos mértéket, már akkor megduplázódhatna az ügyeink száma. De hogy a kér­désre válaszoljak: további rom­lás várható, mert romlanak egyes rétegek életkörülményei. Elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények növekedésé­re lehet számítani. Pozitív irá­nyú változást egy esetben tudok elképzelni, akkor, ha javulnak gazdasági viszonyaink. Az ideális állapot az lenne, ha a büntetőbíró munkája során csak azokkal találkozna, akiknek a személyiségük rossz irányba determinált. S ezeknek a száma lényegesen kisebb, mint a mai bűnelkövetőké. • • Ötéves a battonyai gyermekfalu A battonyai S. O. S. Gyer­mekfalu szombaton ünnepelte fennállásának ötödik évforduló­ját. Az ünnepségen a falu lakóin és a meghívott battonyaiakon kívül részt vettek a magyar, az osztrák és a jugoszláv S. O. S. egyesületek képviselői. Jelen volt Flelmut Kutin is, aki Her- man Gmeiner halála után vette át az S. O. S.-Kinderdorf Inter- nacional elnöki tisztét. Az évfordulóra a falu gyer­mekei ünnepi műsorral készül­tek, ezt a közösségi ház mögötti szabadtéri színpadon elő is ad­ták. Tegyük hozzá, sikerrel: a szavalatokat, az énekkari szá­mokat és Varga Gábor zongora- játékát a közönség nagy tapssal jutalmazta. Ugyancsak kijutott az elismerésből a tótkomlósi if­júsági fúvószenekarnak. A gyermekek produkciói közben a felnőttek is többször a mikrofonhoz léptek. Dr. Ben- czédy József egyesületi alelnök ünnepi beszédében kiemelte, hogy a gyermekfalu további fej­lődéséhez adottak a feltételek. Az anyák és segítőik elmélyít­hetik felkészültségüket, tudato­síthatják nevelési eljárásaikat, bővíthetik egészségügyi isme­reteiket, fejleszthetik háztartás­vezetési tudásukat. Az ünnepi beszéd után Flel­mut Kutin szólt a megjelentek­hez, köszönetét mondott a nem­zetközi gyermekfalu-mozga­lom támogatóinak, így Batto- nyának is, többek között azért, hogy a mozgalom megalapítójá­ról, dr. Herman Gmeiner pro­fesszorról utcát neveztek el a városban. Ebéd után igazi születésnapi buli következett. A számos program közül minden bizony­nyal a kecskeméti Ciróka Báb­színház óriási bábukkal előadott produkciója marad a legemléke­zetesebb. A „születésnapi” ünnepség első pillanatai Ismét megnyitják Október 27-én és 28-án ismét megnyitják Battonya és Tornya között a határt. Az időpont kivá­lasztásában mindkét oldalon fi­gyelembe vették a lakossági igé­nyeket. Vasárnap (27-én) kira­kodóvásárt tartanak Battonyán, ez várhatóan sok román állam­polgár érdeklődését felkelti. Battonya és a szomszédos, ma­gyarországi települések lakói közül viszont többen azt kérték, hogy egyszer munkanapon is nyissák meg a most még csak ideiglenes határátkelőhelyet. A kérés mögött természetesen nincs romániai munkavállalási szándék, (be)vásárlási viszont annál inkább. Erre a battonyai- aknak lesz is lehetőségük 28-án, hétfőn. Mivel mindebből elsősorban a kereskedőknek, vendéglátók­nak származik haszna, a város önkormányzata arra kérte őket, hogy a kétnapos határnyitás több mint százezer forintos költ­ségét vállalják magukra. A helyi áfész ezt már meg is tette, s úgy hírlik, hogy a magánvállalkozók is hajlanak a dologra. Mire vágyik egy falusi könyvtáros? A kevermesi könyvtár a mű­velődési ház épületében talál­ható. Bálintné Hudák Mária 1989-től dolgozik itt. Mióta a kolléganője elment gyesre, hi­vatalosan ő a falu egyetlen könyvtárosa. Valójában most is van segítője: a munkát közösen végzik Mucsi Ferenccel, a mű­velődési ház vezetőjével. — Tizenháromezer-hétszáz könyvünk van—mondj a a fiatal könyvtárosnő. — Tizenhárom újságot járatunk, ebből három napilap. Fenntartunk egy zenei részleget, idáig 540 hanglemezt vásároltunk. Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet, hi­szen az éves beszerzési kere­tünk mindössze 50 ezer forint. Tanév közben az általános isko­lások gyakran megfordulnak itt énekórán, illetve, ha az órákat az iskolában tartják, akkor tőlünk kölcsönzik a lemezeket. — Más tantárgyak óráit is szokták itt tartani? — Hogyne! A technikaórák rendszerint itt zajlanak a belső teremben, de jönnek rajzórákra is, főleg akkor, ha művészettör­téneti ismeretekkel foglalkoz­nak. Délutánonként pedig a nap­közisek hallgatnak nálunk zenét vagy nézik a videót. — Könyvtárosként mi a leg­hőbb vágya? — Egy nyeregtető. — Meglehetősen furcsa kí­vánság. — Ez itt egy lapostetős épü­let, folyton beázik. Többször foltozgatták már, eredménytele­nül. Az önkormányzat úgy dön­tött, hogy nem kísérleteznek to­vább: a megoldás egy hagyomá­nyos tető. Őszre talán kész lesz... Mi a vágyam? Megvenni a könyvtárnak is és saját ma­gamnak is azokat a könyveket, amelyekre egyelőre nem jut pénz. Se itt, se otthon. Jaltai szuvenír? Fiatalkoromban külföldön kizárólag „Keleten” jártam. Emiatt azonban senki ne ölel­jen a keblére, és ne is gyana­kodjék rám senki. Az elmúlt negyven évben (az életkorom­ról beszélek!) egyszer-kétszer megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy dinárt, lejt, levát vagy koronát vásároljak. A sors különös ajándékának tartom, hogy az ancien régime vége felé két tucat tízrubeles és egy (birodalmi) meghívólevél boldog tulajdonosa lehettem. Ez utóbbit még az Ukrajnához tartozó (!) Krím-félszigeten is respektálták, a (szovjet) rubelt azonban már kevésbé. Számomra itt, Jaltában lett nyilvánvaló, amit akkor rajtam kívül állítólag már minden normális ember tudott. Azt tudniillik, hogy Jaltának egyszer s mindenkorra vége. Ezek után bárki megkérdezheti: mit henceg itt ez a pasas azzal, hogy milyen későn nőtt be a feje lágya!? A kérdés nem sértő, ellenkezőleg: kifejez némi elismerést, azt, hogy (talán) megjött az eszem. Bárcsak így lenne! Akkor e dináros—lejes—levás—koro­nás—rubeles világ csodálatos tájaira, melegszívű embereire emlékeznék. Ehelyett azonban állandóan olyasmin morfondí­rozok, hogy lenn az Adrián a kempingben én segítettem-e ki egy sátorcövekkel a szerb csetniket vagy ő engem. Olyasmin rágódok, hogy iszogathattam-e Zsil-völgyi bányásszal Kons- tancában, hogy parolázhattam-e „magyarfaló” szlovákkal Po­zsonyban. Et cetera, et cetera. Ráadásul kemény valutára egy árva vasam sincs. Maradok itthon, és nézem a parlamenti közvetítéseket, Békés megye déli részén képviselő-testületi ülésekre, politikai gyűlésekre, fóru­mokra járok. És újságokat is veszek... forintért. Hogy forint, az nem zseníroz különösebben, mióta Kupa úr megígérte a kon­vertibilitást. Én készséggel elhiszem neki, hogy lesz szabadon átváltható nemzeti valutánk. De vajon lesznek-e konvertálható együttélési normáink, elfogad-e bennünket a szabadabb világ? Mert, ha nem, irány a „zsibi”, a „KGST-piac”, ahol látszólag még forognak a régi pénzek, viszont valójában már „új” fize­tőeszköz járja. A bankok ezt nem jegyzik, de (például) az édesanyák igen. „Lefordított” statisztika Adatok a battonyai középiskoláról Szeptemberben az általános és középiskolai igazgatóhelyet­tesek „kampányfeladata” az év eleji statisztika elkészítése. Ha belenézünk egy ilyen összesítő­be, mondhatjuk — parafrazálva Shakespeare-t —, hogy szám, szám, szám. De mit mondanak a számok? Az oldal szerkesztője a batto­nyai Mikes Kelemen Gimná­zium és Szakközépiskola „há­romkötetes” anyagából a követ­kezőket olvasta ki: A középiskolában összesen 390 tanuló kezdte meg az új tan­évet. A gimnazisták száma 212, a növénytermesztő gépészeké 82, a műszergyártó és karbantar­tóké pedig 96. A nemek közötti megoszlás érdekessége, hogy a gimnazis­ták között mindössze 20 fiú van. Fordított a helyzet a szakközép­iskolai tanulók esetében: itt a lányok vannak kisebbségben, számuk 22. A beiratkozott tanulók közül hárman külföldi állampolgárok: kettőnek Romániából, egynek pedig a Szovjetunióból települ­tek át a szülei. A gimnáziumban két idegen nyelvet tanítanak: oroszt és an­golt. Újdonság a harmadik osz­tályban bevezetett angol nyelvi fakultáció. A szakközépiskolai osztályok tanulói egy idegen nyelvet tanulnak kötelező jel­leggel, s ez Battonyán az orosz. Kivételt csak a második évfo­lyam 15 tanulója jelent, akik már tavaly is az angol nyelvet vá­laszthatták. A harmadikos és negyedikes gimnazista tanulók a következő fakultációs tárgyak közül vá­laszthattak: biológia, földrajz, történelem, angol, gépírás, ál­lamigazgatás, számítógép-ke­zelés, valamint gépjárműveze­tői és szállítási ügyintézői isme­retek. A kollégisták száma 160, a menzásoké 46, a bejáróké 120. A 390 középiskolás 28 százalé­ka battonyai szülők gyermeke, számuk: 107. Három tanuló az S. O. S Gyermekfalu lakója. Az elsősök beilleszkedését felzárkóztató foglalkozások könnyítik, az érettségi előtt ál­lóknak pedig néhány tantárgy­ból érettségire, illetve felvételire előkészítő órákat is tartanak. Az érdeklődők nyelvi, bioló­giai, képzőművészeti, számítás- technikai szakkörökön mélyít­hetik tudásukat. A városi könyvtár középisko­lai részlegében 7 ezer 496 kötet áll a tanulók rendelkezésére. A diáksportkörön belül lab­darúgó- és atlétikai szakosztály működik. A tantestület létszáma a tava­lyihoz képest nem változott, a kollégiumi nevelőkkel együtt 39. Munkájukat 4 óraadó segíti. Felújítják az artézi kutakat A tervek szerint október 30-áig Battonyán befejezik tíz, Tompa­pusztán pedig három artézi kút fel­újítását. A munkák elkezdődtek, s ezzel összefüggésben a polgármeste­ri hivatal arra kéri a lakosságot, hogy csak a Köjál által megvizsgált kutak vizét fogyassza. Mint megtudtuk, a kútfelújításo- kat a lakosság kezdeményezte. So­kan elégedetlenek a városban a veze­tékes ivóvíz minőségével, mások pe­dig — főleg az állattartók — a vízki­maradástól félnek. Említésre méltó az a körülmény is, hogy a helyreállí­tott régi kutak szükség esetén pol­gárvédelmi célokat is szolgálhatnak. Az oldalt írta és szer­kesztette Ménesi György. Fotó: Gál Edit és Kovács Erzsébet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom