Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-30 / 254. szám
a 1991. október 30., szerda Jelentés a taxinak nézett rendőrautóból KORKÉP A „Pokolgépes” személyi és negyven konyak fogsága Í.RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják Magot vetni a jövőnek... Szülők találkozója Eleken Az eleki református gyülekezeti házban nemrégiben rendeztek szülőknek egész napos találkozót, melyre mintegy 50 édesanya és édesapa jött el. A napot Cs. Kiss Andor gyulai nyugalmazott lelki- pásztor igehirdetése nyitotta meg, amit előadások és csoportbeszélgetések követtek. Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Teológiai Akadémia dékánja, a szociáletika professzora kifejtette: megváltoztak a nevelés, a családi élet körülményei, a régi tekintélyelvű pedagógiai gyakorlat ma már nem működik, azonban nem váltotta fel új, általánosan elfogadott nevelési modell. A nevelési szakirodalom legfeljebb átmeneti segítséget nyújthat az időzavarral küszködő szülőknek. A mesterkélt módszerek lemásolása helyett a szeretet természetes közege és a hiteles erkölcsi mintaadás nyújthat biztonságot a gyermekeknek. Csűri Lajos hittankönyvíró lelkipásztor elmondta: a búzaszem egybeforrt apa- és anyarésze jelképezi a keresztyén nevelés lényegét. A szülőpár teljes, testi-lelki harmóniája válhat az új élet táplálékává. „A búzaszemnek el kell halnia”, azaz a szülőknek magukat kell adniuk gyermekeikért. A krisztusi szeretetminta sok lemondással és áldozattal jár, de megtérül a legnagyobb vállalkozás, az életmagvetés sikerében. A csoportbeszélgetéseken elhangzott gondolatokból kicsendült, bár ma különösen nehéz, mégis érdemes gyermeket nevelni, magot vetni a jövőnek. Csoholczi Lászlóné II. világháborús emlékműről A hölgy áll 40 liter Hamilton Brandy-je mögött a békéscsabai vásárcsarnokban és nem tudja mitévő legyen. Záródnak ugyanis az épület kapui, rendőrök jelennek meg, a gyors pakolásra és eltűnésre semmi esély. Az asszony tudja, hogy kelepcébe szorult, hiszen vállalkozói engedélye nincs, az üvegek viszont bizonyítékként ott magasodnak előtte. Védekezésül annyit hoz fel, hogy ő csak átvette az ámt és haszonként neki alig marad flaskánként 10—20 forint. Hetven rendőr akcióban —Van nekem rendes munkahelyem, de hatezer forintból manapság hogyan lehet megélni? — kérdezi az igazoltató rendőröket. Nekik azonban a törvényt kell szolgálniuk, így megtörténik az adatfelvétel és a hölgy ellen vámorgazdaság miatt feljelentést tesznek. Ezzel az esettel kezdődik a Békéscsaba városára és környékére kiterjedő hétvégi razzia. Mintegy 70 rendőr vesz részt az akcióban, a csabai kapitányság állományán kívül gyulai rendőrök, valamint a Körös-kommandó és a békéscsabai önvédelmi csoport tagjai is besegítenek. Több rendőr a szolgálata lejárta után vállal szerepet a razziában. Mivel a tanyavilágban a közelmúltban számos súlyos bűncselekmény történt — gyilkosság is —, néhány csoport speciális járművekkel ezt a területet járja. Mi azonban a megyeszékhelyen maradunk és a csarnok melletti „betonpiac - cos” piacot pásztázzuk. A helyi adó: szükséges rossz Gyomaendrődön az önkormányzat kezdeményezésével közmeghallgatást tartottak a helyi adók kapcsán. Bevezetőjében dr. Frankó Károly polgár- mester elmondta, hogy a jövő évi gazdálkodást 380 millió forintos keretből kell megoldani az önkormányzatnak, de ebből az összegből sem futja mindenre. Olcsó népszerűség lenne eltekinteni a helyi adók kivetésétől, mégsem ez a járható út. Az adótervezet, amely négy adónemet tartalmaz, még csak javaslat, a lakosságnak lehetősége van kritika alá vonni, megbírálni. A megjelentek éltek is ezzel a lehetőségükkel. Elsőként az építményadóról mondtak véleményt, amely elsősorban az üdülő- és üzlettulajdonosokat érintené majd. A vállalkozók nehezményezték az újabb adóterhet, mondván, az üzletépítéshez, az önerős beruházáshoz mennyivel járult hozzá az önkormányzat?! A magánszemélyek kommunális adója a „kaptárlakások” lakói és a kertesház - beliek között váltott ki heves vitát, mert a rendelet nem tesz kivételt. A vállalkozók kommunális adója — a helybéliek többsége szerint — visszaveti majd a vállalkozó kedvet, növeli a munkanélküliséget. Az idegen- forgalmi adó javaslata sem aratott osztatlan sikert Gyomaendrődön. Abban viszont egyetértett a többség, hogy adókra szükség van, csak a körülmények kedvezőtlenek, hiszen kevés az emberek pénze. A vélemények, javaslatok birtokában a képviselő-testület ismét napirendjére tűzi a helyi adók kérdését. Cs. I. — Főként a külföldi állampolgárokat igazoltatjuk, mert sokan tartózkodnak engedély nélkül a városban és feltehető, hogy közöttük bűncselekmények elkövetői is találhatók — mondja az akciót vezető Ábra- hám Béla, békéscsabai rendőr- kapitány. — Külön figyelmet fordítunk a körözött személyek felkutatására. Míg az ellenőrzés tart, Bús Lászlóhoz, a tíztagú önvédelmi csoport vezetőjéhez fordulunk: — Miért hozták létre ezt a szervezetet és miből áll a munkájuk? — kérdezzük. Lefoglalt nyerőgép — Ha az ember naponta látja, hallja, hogy gyerekeket levetkőztetnek hazafelé az iskolából Az egyes állami vezetők költségtérítésének szabályozása címmel dr. Kis Zoltán SZDSZ- képviselő szeptemberben interpellációt nyújtott be a miniszter- elnökhöz. A címzett nevében — mint köztudott — a munkaügyi miniszter levélben válaszolt. A félig-meddig bizalmas — csak a képviselőkhöz eljuttatott — válasz tartalma sokakat érdekel. A Munkaügyi Minisztérium ugyanis ebben tájékoztatja a honatyákat az állami vezetők vagy idős néniket lefújnak sprayvel és kirabolnak, akkor tudja, hogy tennie kell valamit. Mi a bajba jutottakon szeretnénk segíteni és megelőzni a bűncselekményeket. Ha jogsértő dolgot észlelünk, értesítjük a rendőrséget. Nem régen működünk, de már cserbenhagyásos gázolást és gépkocsirongálást is „kifigyeltünk”. Természetesen tevékenységünket egyszerű állampolgárként végezzük, így nem igazoltatunk, nem intézkedünk. Úgymond társadalmi munkában járjuk a várost és egyelőre a benzinpénzt is saját zsebből fizetjük. Beszélgetésünk itt abbamarad, mert egy nem csupán örömittas öregúr lép a járőrkocsihoz. — Szabad a taxi? — érdeklőjövedelméről, amelyet összevet a gazdasági élet vezetőinek keresetével. Eszerint az állami vállalatok vezérigazgatói átlagosan 90 855 forintot keresnek havonta, közülük a 300 legnagyobb állami vállalat vezetőjének bérátlaga meghaladja a 208 ezer forintot. A szövetkezeti vezetők átlagjövedelme 57 084 forint. Ebben a kategóriában a 300 legnagyobb szövetkezet vezetőinek átlagos bruttó bére 138 232 forint. dik, de az egyenruhás sofőrt meglátva inkább az esti séta mellett dönt. Mi is továbbindulunk és a csabai. vasútállomáson folytatjuk utunkat. A váróban egy igen érdekes személyi igazolványra bukkanunk. A tulajdonosa — egy fiatal leányzó — a Pokolgép együttes nagy-nagy hódolója lehet, mert okmányába a saját neve mellé jó vastagon beírta a banda felállását is. Az állomás után a szórakozóhelyeket nézzük végig. Az Or- gonás presszóban egy játékgép fejezi be pályafutását, mert a rendelkezések ellenére pénznyerő automataként működtetik. A tulajdonos ellen tiltott szerencsejáték szervezése miatt tesznek feljelentést a rendőrök, a masinát pedig lefoglalják. Egyébként az éjszaka csendesebb a városban a hétvégén megszokottnál. — Ha máskor is ennyien járnák a várost, biztosan visszaszorulna a bűnözés — fogalmaz az egyik kocsma törzsvendége. A rendőrök csak mosolyognak és Makót meg Jeruzsálemet emlegetik. Razzia — számokban Rendőrségi razzia Békéscsaba, október 25., péntek. Igazoltattak 500 személyt, ebből 97 fiatal- és gyermekkorú. Két személy ellen büntető, 13 ellen pedig szabálysértési feljelentést tettek. Négy román állampolgárnak megvonták a tartózkodási engedélyét. 134 gépkocsit ellenőriztek és 15 esetben szabtak ki helyszíni bírságot, összesen 16 ezer forint értékben. Nyemcsok László Felmérték az összes gazdálkodó egység — az állami vállalatok, a szövetkezetek, a társulások — vezetőinek átlagkeresetét is. Ez országosan 69 479, a háromszázas „top-é” 186 202 forint. A vállalkozások egyéb vezetőinek fizetései is érdekes arányokat mutatnak. A vezérigazgató-helyettesek és igazgatóhelyettesek havonta 99 043, a főosztályvezetők 85 021, az osztályvezetők 58 567 forintot visznek haza. A Munkaügyi Minisztérium összeállítása megjegyzi, hogy ezzel szemben a minisztériumi főosztályvezetők havi átlagjövedelme 64 554 forint. A képviselőkhöz eljuttatott dokumentum szerint 1991 második felére a fenti kategóriák jövedelme — miután az előbbi adatok a korábbi esztendő kimutatásain alapulnak — a becslések szerint akár 30—40 százalékkal is magasabb lehet az említettnél. Az összeállítás közreadja a legmagasabb fizetésű száz újságíró jövedelmének adatait is. Eszerint a főszerkesztők és helyetteseik bruttó jövedelme 58 299 forint, a szerkesztők és helyetteseik borítéka 51 228 forintot tartalmaz havonta, míg a lapterjesztés vezető munkatársai 56 381 forintot visznek haza — természetesen a levonásokat nem számítva. K.T. Ferenczy—Europress A Békés Megyei Hírlap 1991. október 10-ei számában cikket közöl egyik munkámról, a szeghalmi II. világháborús emlékműről. A cikk — melyben Erdei István lelkész úr, Szeghalom alpolgármestere nyilatkozik — mind hangvételével, mind állításaival bőségesen okot szolgáltat az emlékművel kapcsolatos téves kép kialakítására—a hiteles tájékoztatás érdekében — ezért fontos, hogy reagáljak. — „Hát kérem, ilyen keményen ritkán vágnak át!” — kezdhetném én is e hangon mondanivalómat —, de a cikkbéli nyilatkozatból olyannyira érezhető, hogy inkább az indulat diktálta, mint a tényszerűség —, ezért mellőzve a szenvedélyes stílust, a történetet néhány rövid, objektív pontban foglalom össze. 1. A szeghalmi II. Világháborús Emlékbizottság (megbízó) 1991. nyarán felkérte Eleőd Ákos építészt (tervező) a II. világháborús emlékmű megtervezésére. Az emlékmű célja: több, mint száz szeghalmi áldozat nevének megörökítése, elhelyezése, s az ehhez tartozó kegyeleti térkialakítása. 2. A megbízó további igényei: — az emlékmű álljon a főtéren (Szabadság tér), a város kiemelt pontján; — az emlékmű legyen olyan egyedi, színvonalas alkotás, mely méltó tisztelgés az áldozatok emléke előtt, méltó emlékhely a hozzátartozók számára, méltó köztéri alkotás a szeghalmi közvélemény szemében. 3. A megbízó tájékoztatta a tervezőt, hogy — jelenlegi anyagi háttere csekély —, ezért közösen fogalmazódott meg, hogy a fenti szempontoknak való megfeleléshez további komoly szervezőmunkára lesz szükség (társadalmi munka, intézményi hozzájárulások stb.). Felmerült az „alapítvány” lehetősége — szponzorok, mecénások keresésének igénye —, ebben a tervező felajánlotta segítségét. 4. Az elkészült munkát — mind a terv koncepciójának egészét, gondolatkörét, mind a hangsúlyos pontjára komponált szobrot, Czér Péter alkotását — a képző- és iparművészeti lektorátus igen rangos művészeti zsűrije (melyhez az előző nyilatkozat tónusa végképp nem méltó) megtisztelő tetszéssel elfogadta. 5. Szeghalom város jelenlévő képviselői a tervekről szintén pozitívan nyilatkoztak — a felvetett anyagi nehézségeik nyomán kialakuló, maximálisan támogató hangvételű beszélgetés — más települések, más emlékművek tapasztalatait is érintve — a komoly szervezőmunka lehetőségeiről, felelősségéről szólt. 6. Ezen túlmenően, az anyagi nehézségek ismeretében a tervező (ki addigi költségeiért sem kért egy fillért sem — igaz föl sem ajánlott senki) a lektorátusi zsűrit követően levelet írt a megbízónak, melyben megismételte korábbi, szóbeli felajánlását: az emlékbizottság elsődlegesen az emlékmű felállítására koncentráljon, és addig ne is foglalkozzon a tervezői honoráriummal, sőt! Amennyiben a közös „mecénás-keresés” nem vezet a kívánt eredményre, úgy felajánlotta a tervezői honorárium rész- vagy akár egész összegét! 7. Eddig a történet első felvonása — ki-ki ízlése szerint véleményt alkothat róla. Ami azóta történt, az a tervező számára több, mint érthetetlen. (A közös szervezőmunka megindítása, ütemezésről, esetleges költségcsökkentő tényezőkről, lehetőségekről szóló konzultáció helyett látványos kirohanás. Ráadásul olyan hangvételben, olyan szóhasználattal, melyet — furcsamód — pont eltúlzott „hangereje” tompít: annyira érezhető a felgerjesztett indulat, hogy — ezt a kesztyűt fölvéve — nem is szabad tételes elemzésbe bocsátkozni.) Itt azonban sokkal fontosabb dologról van szó: az emlékmű ügyét helyes mederbe visszaterelni — közös felelősség. A tervező tehát visszavárja Erdei István lelkész-alpolgármester urat, ki tíz napja külföldön tartózkodik, visszavárja azt az Erdei Pistát, kit a több éves ismeretség hosszú beszélgetései alatt korrekt partnernek ismert és tisztelt. +1. Végezetül: az október 10-ei írás egy mondata (mely tervezői munkámról és a pénzről szól) annyira rossz csengésű, hogy egy gondolat erejéig mégiscsak teljesen szubjektívan kell reagálnom rá: építész vagyok. Tervezői munkám — alkotói, érzelmi vonatkozásain túl, prózaian: megélhetésemnek is forrása. Ezért nem mindennap fordul elő, hogy egy eszme, egy ügy érdekében — mint pl. a szeghalmi II. világháborús emlékmű esetében — lemondjak a tervezői honoráriumról. Úgy látszik, meg is kapom érte a méltó büntetésem. Eleőd Ákos, oki. építészmérnök A Olcsóbb az új Konix brikett — Változatlan fűtőérték — Kedvezőbb égési tulajdonság — Kisebb koromképződés Konix = nincs korom November 1-jétöl művi kiszolgálás esetén 10%, viszonteladóknak 15% árengedmény. Dorogi Szénbányák Rt. JSb Brikettüzem. Igazoltatásba békéscsabai vasútállomáson Fotó: Fazekas Ferenc Részletek egy félig bizalmas levélből Sokat keres a bér-elit?
