Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26-27 / 251. szám

1991. október 26-27., szombat-vasárnap © Egy tiszta férfi A HÉT TÉMÁJA Torgyán József a lovát ugratja? T orgyán József tegnap összevonta szemöldökét. Holnap talán már a lovát ugratja. (Vagy az ország népét.) Marad­va a hasonlatnál: a miniszterelnök és két miniszter felje­lentésével felült egy magas lóra, amelynek a természetéről vajmi keveset lehet tudni. Kezd olyan színezete lenni a dolognak, mintha mindegy lenne neki, hogy egyenesen vagy fordítva ül a lovon. A hangoskodó vádaskodás köny- nyen elterelő hadművelet is lehet. Sőt, csapda! Torgyán annak idején maga kérte átvilágítását, de a „látleletet” rejtő borítékot a mai napig sem hajlandó felbontani. A miniszterelnök pedig nem beszélhet tartalmáról, mert ennek nincs törvényes alapja. Ha beszél, hibázik, ha hall­gat, úgyszintén. Ebben a sakkjátszmában már nem a parasztok jelentik a tétet. Valaki vezéráldozatra játszik. Hogy sötét-e vagy világos, ezt az átvilágítás dönthetné el. Ez legalább vilá­gos... Kedden hajnalban ébresztett a hír: a kisgazdapárt parlamenti frakciója megszavazta, hogy dr. Torgyán József pártelnök vall- * jón végre színt. Számoljon be múltjáról, elsősorban arról, hogy volt-e szerepe a múlt rendszer hírhedt II1/III. ügynöki hálózatában és részt vett-e az 1956 utáni vérbírósági tárgyalá­sokon, mint jogász. A parlament folyosóján ked­hadjáratot zúdíthatnak rám, ak­kor vajon hol van a kisemberek védelme?! —Elnök Úr, a nemzetbizton­sági minisztertől kapott levelet október 15-én írták. Miért várt a nyilvánosságra hozatalával egy teljes hetet? — Türelemmel vártam, mert tudtam, hogy egy újabb gyaláza­tot készülnek rámzúdítani a po­litikai ellenfeleim, és lám, ma Az epigramma tömörségű levél így szól: „Tisztelt Elnök Úr! Szabadságomról visszatérve most kaptam kézhez folyó hó 3-án kelt levelét. Válaszom mindhárom kérdésre egyér­telműen: nem.” Budapest, 1991. október 15. Tisztelettel: Gálszécsy András A talányos válasz mindjárt érthető lesz, ha idézzük Torgyán doktor eredeti három kérdését is: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miután természetes személy, de az írott és az elektromos sajtó, köztük külföldiek is, hónapok óta gátlástalanul és következmények nélkül azzal rágalmaznak — hogy én a Belügyminisztérium úgynevezett III/III-as ügyosztályá­nak ügynöke voltam, felkérem Önt arra, hogy szívesked­jék a lehetőségekhez képest mielőbbi választ adni az alábbi kérdéseimre: 1. Állította-e Ön valaha is rólam, hogy én a Belügymi­nisztérium volt III/III-as ügyosztályának, vagy bármilyen más szerv, vagy bármilyen más ügyosztály besúgója vol­tam? 2. Állítja-e Ön jelenleg rólam, hogy én korábban a Belügyminisztérium, vagy más szerv besúgója voltam vagy vagyok? 3. Ismer-e Ön akár egyetlen olyan dokumentumot is, miszerint én, mint ügynök bárkiről, bármikor, bármilyen jelentést is tettem volna akár szóban, akár írásban, vagy akár ráutaló módon is? Budapest, 1991. október 3. Tisztelettel: Dr. Torgyán József országgyűlési képviselő, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt elnöke” den délelőtt elterjedt a hír, hogy dr. Torgyán kezében a bizony­ság: igazolás arról, hogy múltja fehér, mint a hattyú. Megszólí­tottam a pártvezért, akinél vélet­lenül volt egy pár tucat fénymá­solat abból a levélből, melyet dr. Gálszécsy András, tárca nélküli miniszter, a Nemzetbiztonsági Hivatal elnöke írt neki. Ezt a levelet Gálszécsy úron kívül megkapta a miniszterel­nök, a belügyminiszter és a Hon­védelmi Minisztérium katonai elhárítása is. Állunk a parlament folyosó­ján, még egy jovális mosoly bal­ra, egy forró kézfogás jobbra, s aztán felém fordulva a pártelnök máris haragra gerjed. — Én mint magyar állampol­gár, mélységes elkeseredésem­nek adok hangot, hogy a több­párti demokráciában ezt meg lehet csinálni Torgyán József­fel. Hiszen én mégiscsak védel­met élvezek az egyszerű, átla­gos állampolgárokhoz képest. Ha ilyen gyalázatot, rágalom­reggel már megint azzal álltak elő, hogy vallják színt a múltam­ról. Világos a lejáratási szándék. — Csodálom, hogy ezt a mo­stani levelet mégis csak nyilvá­nosságra hozza, hiszen azt a másikat, amit még tavasszal a miniszterelnök úrtól kapott, a feddhetetlenségével kapcsolat­ban, a mai napig sem ismertette. — Persze, hogy nem. Szá­momra elfogadhatatlan, ezt kije­lentettem akkor is, hogy politi­kai ellenfelem minősítsen. — Ezúttal ki az Ön politikai ellenfele? — Ezúttal a miniszterelnök. Koalícióban vagyunk, de ez nem zárja ki, hogy rivalizáljunk egymással abban, hogy melyi­künk pártja lesz a legerősebb politikai erő a következő válasz­tásokon. Félelmetes, hogy vala­ki mint Rodolfó húzza elő a ci­linderéből a tiszta vagy nem tiszta lapokat és ezzel a politikai élet más szereplőit kézben tart­hatja. — A miniszterelnök úr leve­lét, azt a tavaszit, a kisgazda pártvezetés többi tagjának sem mutatta meg. Nem gondolja, hogy ez a párton belül bizalmi válsághoz vezethet? — Ellenkezőleg. Saját maga­mat védtem. Nézze, az aljasság­gal szemben meg kell gondolni, hogy mit tesz vagy válaszol egy tisztességes ember. Egyébként nem volt a birtokomban levél a miniszterelnök úrtól ezzel az üggyel kapcsolatban. Ezt az egész borítékátvételi históriát azért találták ki, hogy engem befeketítsenek. Két brigádot ál­lítottak rám. Egyik a múltamat kutatta, a másik pedig vádakat koholt ellenem. — Önt, amint látom, Gálszé­csy úr egymondatos levele most megerősítette. Mi lesz ezután? Leszámolás? Megegyezés? Mi­kor lesz béke a kisgazdapárt­ban?-— Ahhoz, hogy béke legyen, ennek a pártnak néhány ember­től meg kell válnia. Őket zavar­ják az eredményeim, nem igazi kisgazdák, semmi közük hozzá. —Mi lesz a megválás módja? — Ez a párt fegyelmi bizott­ságának dolga. — Úgy tűnik, hogy a parla­menti frakció és a párt vezetése közötti ellentét nemhogy eny­hülne, egyre jobban kiéleződik. — Nem rajtam múlik, hogy így alakult. Ott tartunk, hogy a világkiállítást elutasító kor­mánydöntésről, melyben kis­gazda miniszterek is részt vet­tek, én a rádióból értesültem. Ez megengedhetetlen. Előírtam a kormánytagjainknak, hogy kö­telesek beszámolni a kormány­ban végzett munkájukról. Ezt ti­tulálták többen sztálinista mód­szernek. Higgye el, hogy pár ember tudatos romboló tevé­kenysége van az egész belvi- szály mögött. „Nem vagyok se Lúdas, se Matyi, de III/III-szor veri ezt kende­ken Torgyán Józsi vissza!” A „keresztre feszített” Ómolnár — Kérem, nevezze meg, kik ők! —- Nem az a feladatom, hogy erről nyilatkozzam. Ezen a sűrű délelőttön eljutott hozzám még egy „bort, búzát, békességet” ígérő levél, melyet kisgazdapárti miniszterek és ál­lamtitkárok írtak alá. Ebben azt firtatják, hogy Torgyán doktor „ultimátum benyomását keltő” elszámoltató levele testületi düntésen alapul, vagy csupán a pártelnök és tanácsadói akartát tükrözi-e? „Sajnos, az Elnök úr levelé­ből — írják a kormány férfiak — az érzékelhető, hogy Ön a pártot képviselő kormánytényezőket nem az előbbiek szerint értékeli, szakmai érdemei alapján minő­síti, hanem pusztán aszerint, hogy hajlandó-e végrehajtó va­zallusként szerepet vállalni a pillanatnyi érdekek szolgálatá­ban.” A miniszterek és államtitká­rok a levél folytatásában nem tágítanak, már megint azt kérde­zik, hogy mi köze volt dr. Tor­gyán Józsefnek a III/III-as ügy­nöki hálózathoz. De további kérdéseink is vannak, például ilyenek: parlament folyosóján prome- nádját tartó magyar sajtó képvi­selői között, a kisgazdafranckió szóvivőjétől, Ómolnár Miklós képviselőtől kérdeztem, hogy szerinte mit bizonyít ez a levél. — Nem bizonyít semmit. Az új Nemzetbiztonsági Hivatal élén Gálszécsy Andrással hiva­talból sosem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A bizalmas akták javarésze a belügyben, kisebb részük másutt, például a Pénz­ügyminisztériumban maradt. Nem értem a logikai összefüg­gést, hogy bármit is bizonyítana pro vagy kontra, Gálszécsy úr levele. Annak idején pártunk ve­zetősége és korábbi elnöksége kérte a Miniszterelnök úrtól, hogy személyre szóló levélben értesítsen bennünket a feddhe­tetlenségünkre vonatkozó doku­mentumokról. Ezt dr. Torgyán József is megszavazta. Együtt mentünk el mind a tizenhármán Antall Józsefhez, így Torgyán doktor is tizenkét tanú előtt vette át a maga borítékját. Kibontotta, és visszaadta azzal, hogy részle­tesebb elemzést kér. Tudomá­som van arról, hogy Antall Jó­zsef ezt a részletesebb elemzést Kihívás — Hogyan minősíti az 1956 utáni vérbíróságokon való rész­vételét? — Kérte-e Ön többször a fel­vételét az Ön által szidalmazott és súlyosan szankcionálandó MSZMP-be, melyen volt tagjai iránt a közelmúltban fokozta kampányát? — Szakított-e véglegesen — a frakcióval történt megállapo­dás szerint azon volt KISZ- és MSZMP-funkcionárius „üzlet­emberekkel”, személyi tanács­adóival, akik értesüléseim sze­rint a mai napig nem akarnak vagy nem tudnak elszámolni az átmentett vagyonnal? —Az úgynevezett országjáró korteskedő kőrútjait, beleértve a repülési költségeket is, miből finanszírozta Ön? Miközben az egymondatos Gálszécsy-levél fénymásolatai percek alatt gazdára találtak a elvégeztette, de Torgyán a rész­letekre már nem volt kiváncsi, mert a miniszterelnök második levelét nem vette át. Mi annak idején kötelezettséget vállal­tunk, hogy a tizenhárom levelet egymás tudomására hozzuk. Hiszen az egésznek az volt a célja, hogy a pártvezetés tagjai bízhassanak egymásban. Az igazságosztás sohasem a hírlapíró dolga. Egy apró logikai összefüggésre azért felhívom a tisztelt olvasó figyelmét. Ha le­vélben fordulok a szomszédom­hoz, s azt kérdezem tőle, látott-e valaha beosonni M. kisasszony­nyal oldalamon a feleségemmel közös lakásunkba, és erre a szomszéd úrnak kategorikus nem a válasza, attól még koránt­sem bizonyos, hogy nem történt meg az osonás... Gazsó L. Ferenc HT Press

Next

/
Oldalképek
Tartalom