Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26-27 / 251. szám
1991. október 26-27., szombat-vasárnap © Egy tiszta férfi A HÉT TÉMÁJA Torgyán József a lovát ugratja? T orgyán József tegnap összevonta szemöldökét. Holnap talán már a lovát ugratja. (Vagy az ország népét.) Maradva a hasonlatnál: a miniszterelnök és két miniszter feljelentésével felült egy magas lóra, amelynek a természetéről vajmi keveset lehet tudni. Kezd olyan színezete lenni a dolognak, mintha mindegy lenne neki, hogy egyenesen vagy fordítva ül a lovon. A hangoskodó vádaskodás köny- nyen elterelő hadművelet is lehet. Sőt, csapda! Torgyán annak idején maga kérte átvilágítását, de a „látleletet” rejtő borítékot a mai napig sem hajlandó felbontani. A miniszterelnök pedig nem beszélhet tartalmáról, mert ennek nincs törvényes alapja. Ha beszél, hibázik, ha hallgat, úgyszintén. Ebben a sakkjátszmában már nem a parasztok jelentik a tétet. Valaki vezéráldozatra játszik. Hogy sötét-e vagy világos, ezt az átvilágítás dönthetné el. Ez legalább világos... Kedden hajnalban ébresztett a hír: a kisgazdapárt parlamenti frakciója megszavazta, hogy dr. Torgyán József pártelnök vall- * jón végre színt. Számoljon be múltjáról, elsősorban arról, hogy volt-e szerepe a múlt rendszer hírhedt II1/III. ügynöki hálózatában és részt vett-e az 1956 utáni vérbírósági tárgyalásokon, mint jogász. A parlament folyosóján kedhadjáratot zúdíthatnak rám, akkor vajon hol van a kisemberek védelme?! —Elnök Úr, a nemzetbiztonsági minisztertől kapott levelet október 15-én írták. Miért várt a nyilvánosságra hozatalával egy teljes hetet? — Türelemmel vártam, mert tudtam, hogy egy újabb gyalázatot készülnek rámzúdítani a politikai ellenfeleim, és lám, ma Az epigramma tömörségű levél így szól: „Tisztelt Elnök Úr! Szabadságomról visszatérve most kaptam kézhez folyó hó 3-án kelt levelét. Válaszom mindhárom kérdésre egyértelműen: nem.” Budapest, 1991. október 15. Tisztelettel: Gálszécsy András A talányos válasz mindjárt érthető lesz, ha idézzük Torgyán doktor eredeti három kérdését is: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miután természetes személy, de az írott és az elektromos sajtó, köztük külföldiek is, hónapok óta gátlástalanul és következmények nélkül azzal rágalmaznak — hogy én a Belügyminisztérium úgynevezett III/III-as ügyosztályának ügynöke voltam, felkérem Önt arra, hogy szíveskedjék a lehetőségekhez képest mielőbbi választ adni az alábbi kérdéseimre: 1. Állította-e Ön valaha is rólam, hogy én a Belügyminisztérium volt III/III-as ügyosztályának, vagy bármilyen más szerv, vagy bármilyen más ügyosztály besúgója voltam? 2. Állítja-e Ön jelenleg rólam, hogy én korábban a Belügyminisztérium, vagy más szerv besúgója voltam vagy vagyok? 3. Ismer-e Ön akár egyetlen olyan dokumentumot is, miszerint én, mint ügynök bárkiről, bármikor, bármilyen jelentést is tettem volna akár szóban, akár írásban, vagy akár ráutaló módon is? Budapest, 1991. október 3. Tisztelettel: Dr. Torgyán József országgyűlési képviselő, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt elnöke” den délelőtt elterjedt a hír, hogy dr. Torgyán kezében a bizonyság: igazolás arról, hogy múltja fehér, mint a hattyú. Megszólítottam a pártvezért, akinél véletlenül volt egy pár tucat fénymásolat abból a levélből, melyet dr. Gálszécsy András, tárca nélküli miniszter, a Nemzetbiztonsági Hivatal elnöke írt neki. Ezt a levelet Gálszécsy úron kívül megkapta a miniszterelnök, a belügyminiszter és a Honvédelmi Minisztérium katonai elhárítása is. Állunk a parlament folyosóján, még egy jovális mosoly balra, egy forró kézfogás jobbra, s aztán felém fordulva a pártelnök máris haragra gerjed. — Én mint magyar állampolgár, mélységes elkeseredésemnek adok hangot, hogy a többpárti demokráciában ezt meg lehet csinálni Torgyán Józseffel. Hiszen én mégiscsak védelmet élvezek az egyszerű, átlagos állampolgárokhoz képest. Ha ilyen gyalázatot, rágalomreggel már megint azzal álltak elő, hogy vallják színt a múltamról. Világos a lejáratási szándék. — Csodálom, hogy ezt a mostani levelet mégis csak nyilvánosságra hozza, hiszen azt a másikat, amit még tavasszal a miniszterelnök úrtól kapott, a feddhetetlenségével kapcsolatban, a mai napig sem ismertette. — Persze, hogy nem. Számomra elfogadhatatlan, ezt kijelentettem akkor is, hogy politikai ellenfelem minősítsen. — Ezúttal ki az Ön politikai ellenfele? — Ezúttal a miniszterelnök. Koalícióban vagyunk, de ez nem zárja ki, hogy rivalizáljunk egymással abban, hogy melyikünk pártja lesz a legerősebb politikai erő a következő választásokon. Félelmetes, hogy valaki mint Rodolfó húzza elő a cilinderéből a tiszta vagy nem tiszta lapokat és ezzel a politikai élet más szereplőit kézben tarthatja. — A miniszterelnök úr levelét, azt a tavaszit, a kisgazda pártvezetés többi tagjának sem mutatta meg. Nem gondolja, hogy ez a párton belül bizalmi válsághoz vezethet? — Ellenkezőleg. Saját magamat védtem. Nézze, az aljassággal szemben meg kell gondolni, hogy mit tesz vagy válaszol egy tisztességes ember. Egyébként nem volt a birtokomban levél a miniszterelnök úrtól ezzel az üggyel kapcsolatban. Ezt az egész borítékátvételi históriát azért találták ki, hogy engem befeketítsenek. Két brigádot állítottak rám. Egyik a múltamat kutatta, a másik pedig vádakat koholt ellenem. — Önt, amint látom, Gálszécsy úr egymondatos levele most megerősítette. Mi lesz ezután? Leszámolás? Megegyezés? Mikor lesz béke a kisgazdapártban?-— Ahhoz, hogy béke legyen, ennek a pártnak néhány embertől meg kell válnia. Őket zavarják az eredményeim, nem igazi kisgazdák, semmi közük hozzá. —Mi lesz a megválás módja? — Ez a párt fegyelmi bizottságának dolga. — Úgy tűnik, hogy a parlamenti frakció és a párt vezetése közötti ellentét nemhogy enyhülne, egyre jobban kiéleződik. — Nem rajtam múlik, hogy így alakult. Ott tartunk, hogy a világkiállítást elutasító kormánydöntésről, melyben kisgazda miniszterek is részt vettek, én a rádióból értesültem. Ez megengedhetetlen. Előírtam a kormánytagjainknak, hogy kötelesek beszámolni a kormányban végzett munkájukról. Ezt titulálták többen sztálinista módszernek. Higgye el, hogy pár ember tudatos romboló tevékenysége van az egész belvi- szály mögött. „Nem vagyok se Lúdas, se Matyi, de III/III-szor veri ezt kendeken Torgyán Józsi vissza!” A „keresztre feszített” Ómolnár — Kérem, nevezze meg, kik ők! —- Nem az a feladatom, hogy erről nyilatkozzam. Ezen a sűrű délelőttön eljutott hozzám még egy „bort, búzát, békességet” ígérő levél, melyet kisgazdapárti miniszterek és államtitkárok írtak alá. Ebben azt firtatják, hogy Torgyán doktor „ultimátum benyomását keltő” elszámoltató levele testületi düntésen alapul, vagy csupán a pártelnök és tanácsadói akartát tükrözi-e? „Sajnos, az Elnök úr leveléből — írják a kormány férfiak — az érzékelhető, hogy Ön a pártot képviselő kormánytényezőket nem az előbbiek szerint értékeli, szakmai érdemei alapján minősíti, hanem pusztán aszerint, hogy hajlandó-e végrehajtó vazallusként szerepet vállalni a pillanatnyi érdekek szolgálatában.” A miniszterek és államtitkárok a levél folytatásában nem tágítanak, már megint azt kérdezik, hogy mi köze volt dr. Torgyán Józsefnek a III/III-as ügynöki hálózathoz. De további kérdéseink is vannak, például ilyenek: parlament folyosóján prome- nádját tartó magyar sajtó képviselői között, a kisgazdafranckió szóvivőjétől, Ómolnár Miklós képviselőtől kérdeztem, hogy szerinte mit bizonyít ez a levél. — Nem bizonyít semmit. Az új Nemzetbiztonsági Hivatal élén Gálszécsy Andrással hivatalból sosem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A bizalmas akták javarésze a belügyben, kisebb részük másutt, például a Pénzügyminisztériumban maradt. Nem értem a logikai összefüggést, hogy bármit is bizonyítana pro vagy kontra, Gálszécsy úr levele. Annak idején pártunk vezetősége és korábbi elnöksége kérte a Miniszterelnök úrtól, hogy személyre szóló levélben értesítsen bennünket a feddhetetlenségünkre vonatkozó dokumentumokról. Ezt dr. Torgyán József is megszavazta. Együtt mentünk el mind a tizenhármán Antall Józsefhez, így Torgyán doktor is tizenkét tanú előtt vette át a maga borítékját. Kibontotta, és visszaadta azzal, hogy részletesebb elemzést kér. Tudomásom van arról, hogy Antall József ezt a részletesebb elemzést Kihívás — Hogyan minősíti az 1956 utáni vérbíróságokon való részvételét? — Kérte-e Ön többször a felvételét az Ön által szidalmazott és súlyosan szankcionálandó MSZMP-be, melyen volt tagjai iránt a közelmúltban fokozta kampányát? — Szakított-e véglegesen — a frakcióval történt megállapodás szerint azon volt KISZ- és MSZMP-funkcionárius „üzletemberekkel”, személyi tanácsadóival, akik értesüléseim szerint a mai napig nem akarnak vagy nem tudnak elszámolni az átmentett vagyonnal? —Az úgynevezett országjáró korteskedő kőrútjait, beleértve a repülési költségeket is, miből finanszírozta Ön? Miközben az egymondatos Gálszécsy-levél fénymásolatai percek alatt gazdára találtak a elvégeztette, de Torgyán a részletekre már nem volt kiváncsi, mert a miniszterelnök második levelét nem vette át. Mi annak idején kötelezettséget vállaltunk, hogy a tizenhárom levelet egymás tudomására hozzuk. Hiszen az egésznek az volt a célja, hogy a pártvezetés tagjai bízhassanak egymásban. Az igazságosztás sohasem a hírlapíró dolga. Egy apró logikai összefüggésre azért felhívom a tisztelt olvasó figyelmét. Ha levélben fordulok a szomszédomhoz, s azt kérdezem tőle, látott-e valaha beosonni M. kisasszonynyal oldalamon a feleségemmel közös lakásunkba, és erre a szomszéd úrnak kategorikus nem a válasza, attól még korántsem bizonyos, hogy nem történt meg az osonás... Gazsó L. Ferenc HT Press
