Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-21 / 247. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. október 21., hétfő o Találkozzunk ...a Tildy utcán a Béke úti óvodában! A szék ugyanaz, de a feladatok... Beszélik...-Őszi nagytakarítás napja ...volt Szeghalmon a közelmúltban. A városban régi hagyományt elevenített fel az MSZP helyi szervezete az őszi nagytakarítás meghirdetésével. Felhívásukra mintegy hatvan szeghalmi lakos tette szebbé lakókörnyezetét. A munkát a Közszolgáltató Vállalat „teljes erőbedobással” — embereivel és gépparkjával — segítette. Beszélik azt is, hogy legtöbben a Bethlen utcán álltak „csatasorba”, hogy rendezett utcával várják a tél beálltát. Megnyílt a piactér ...Bucsán. Az árusok a jövőben a Kanizsai utcán kialakított községi piactéren kínálhatják portékáikat. (A piaci napokat szerdán, pénteken és szombaton tartják.) Árusítóhely tehát van, csak legyen miből és legyen mit vásárolni... Szerdán avatják ...Körösladányban, az Emlék téren a második világháború körösladányi áldozatainak emlékművét. Ä rendezvény 9 órakor gyászmisével kezdődik a katolikus templomban, majd 9.45-kor a református templomban lesz istentisztelet. Mlado- nyiczky Béla szobrászművész alkotását, az emlékművet 10.30- kor avatja fel Berki Imre polgár- mester. Pályázatot hirdet ...a vésztői képviselő-testület a község címerének és zászlajának megalkotására. Az elképzelések szerint azokat a pályamunkákat díjazzák— 30,20, illetve 10 ezer forinttal —melyek legjobban kifejezik a település sajátosságait. Krimibe illő ...történetről beszélnek Füzesgyarmaton. A rendőrségi bejelentés úgy szólt, hogy egy kommandós ijesztgeti a járókelőket, aki — állítólag — Jugoszláviából jött Füzesgyarmatra. A „kommandós” bizonyára jelmezbálba készült, mert álcaruhában, bajonettel, gázspray-vel, riasztópisztollyal jelent meg a riadt járókelők között. Hogy mégsem táncolt ezen az estén vele senki? Az ok egyszerű, a szeghalmi rendőröket nem találta mulatós kedvükben, ráadásul rossz helyen kereste a táncparkettet, hiszen mint kiderült, póruljárt kommandósunk Püspökladányról keveredett valahogy evidékre. Pechjére a közelmúltban látott napvilágot a kézi lőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről szóló kormányrendelet, melyet új „vendéglátói” bizony nagyon komolyan vettek... Joggal! Horribilis összegek ...folytak el—a szó szoros értelmében is—Szeghalmon a közkifolyókon. Ezért a képviselőtestület tagjai e hónap elejétől 13 kutat lezárattak. Döntésük három hónapig ideiglenesnek tekintendő, ám ha addig nem érkezik reklamáció, a kutak napja végleg leáldoz. Lehet, hogy kissé mulatságos a címben megfogalmazott mondat, de ha hiszik, ha nem, e találkozó helyszíne a való életet, a rendszerváltás felemásságát tükrözi. De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük, ha rendhagyó idegenvezetésre invitálnánk Szeghalmon Kele Józsefet, a Sárréti Múzeum közművelődési előadóját, merre kalauzolna minket? •*,Azt várná az ember, hogy egy ilyen történelmi változástól megpezsdül a város. Hogy vállalkozók hada verseng a lakosság kegyeiért... Nos, utunkat kezdjük az állomásnál! Hamar látható, nehéz innen hazajutni, hiszen az italkimérések valóban gomba módra elszaporodtak. És ezzel kimerült vállalkozóink fantáziája A régiek, a Leyer- félék megizmosodtak ugyan, de tovább semmi. Már elfáradtak? Pedig most jön csak a látnivalók java! Nézzük: azon túl, hogy minden utcasarkon kocsma van, miben változott a város képe az elmúlt években? Már messziről látjuk a romos pártházat — jó lenne tenni véle valamit, mielőbb túladni rajta. Mellette—milyen üdítő látvány — a városképi jelentőségű épületek némelyike végre valami arcot nyert. Igen kérem, a Ladányi cukrászdára és a mellette álló házra gondolok. Ne tessék korán örülni, hiszen ha tovább lépegetünk, s megnézzük a volt községi szállót (ma iskola), bizony ismét elborulhat a kedvünk. Itt kicsit kifújhatják magunkat, hogy lássanak csodát: a Tildy utcán, a Béke úti óvoda előtt állunk. Nem kérem, nincs tévedés! Az utcák közül néhány már új nevet kapott, ám a táblák még a régiek, így lehetséges ez az aprócska zűrzavar. Hogy mely utcák változtak meg? Könnyedén felsorolhatom, nem sok van belőlük. A Lenin útból Széchenyi lett, ahogy száz évvel ezelőtt hívták. Nem így a Tildy utcát, hiszen volt az Béke, Dózsa, Sztálin, Simái, de Tildy utca, amire most keresztelték, soha nem volt... Jobb lett volna a hagyományokat ápolni. Ezt csak önöknek árulom el, akik elkísértek idáig: a volt Május 1. utca új elnevezését sem tartom szerencsésnek, hiszen itt sem vették figyelembe a hagyományokat. Valamikor, aki itt élt, azt mondta: báró Eötvös utcában lakik. És kiről nevezték el az utcát? Nagy Miklósról. Ha már a hagyományok tiszteletét hiányoltam... Amikor az előző rendszerben minden valamirevaló város címert készíttetett magának, Szeghalom is — már a bomlás idején—hamarjában megálmodott egyet. Aztán megjött a rendszerváltás. A városnak két gyönyörű történelmi címeréből lett egy harmadik... De többet erről nem érdemes beszélnünk. Inkább sétáljunk tovább! Nézzünk talán új emléktáblákat? Nem sokat tudok mutatni, esetleg a két Tildy-táb- lát... Vagy az új szobrokat, emlékműveket látogatnák meg inkább? Nos, akkor hamar végeznénk ezzel is. Talán ha a második világháborús emlékmű meglenne már. Hej, ha mindenható lennék... Először is újraértékelném a múzeum felújítási programját. Aztán ismét megnyitnám a sétakertet, ahol éppen járunk. És most forduljunk vissza a másik úton! Lassan kiérünk a „betonszarkofághoz”, melyet egyszer talán szakközépiskolának neveznek majd. Kár, hogy ide építették, hiszen a város legszebb épületét, a leánykollégium kastély- szárnyát fedi el. Es itt van ismét a Kossuth tér. Emlékeznek az Országzászlóra? Itt állt. Ha tehetném, azt is pánikszerűen visszaállítanám... Hát kérem, eddig tartott a séta. Pihenjenek meg itt a téren. Csak a rendőrség felé ne nézzenek, mert akkor bizony megint elborulna a tekintetük. Talán ha sátortetőt húznának az épületre, jobban beleillene a műemléki környezetbe. Szóval van még tennivaló a városban, ha azt akarjuk, hogy lépést tartson küllemében is a rendszerváltással. Remélem kellemesen elfáradtak! A viszontlátásra.” Aki figyelmesen végigolvassa e Szeghalom és vidéke oldalt, láthatja, e vidéken is jócskán akad, aki elégedetlen a rendszerváltással. Ám, hogy azért történt egy s más, ott vannak bizonyítékul a jegyzők... E merőben új cím vajon mennyiben más, mint a régi, a vb-titkári? Erről faggattuk Vésztő jegyzőjét, Kaszai Jánost. Nem véletlen, hogy éppen őt választottuk, hiszen 1968 óta ugyanabban a székben ül, ám mint a beszélgetés során kiderül, a feladatok mások... — Már az is újdonság volt, hogy pályáznunk kellett. Vésztőn csak én indultam, pedig van a testületben más is, aki alkalmas lett volna erre a munkára... —Tehát ön lett a falu jegyzője. Nagy apparátusról lévén szó, munkatársakra is szüksége volt... — Szerencsére az előző évek során mindig arra biztattam kollégáimat, hogy képezzék magukat, s hogy emberségesen dolgozzanak. Talán ezért nem kezdték ki őket, sőt, a képviselő- testület tagjai között is nem egy akad, aki vagy most, vagy korábban ebben az apparátusban dolgozott. Ezt csak azért húzom alá, mert ez is bizonyítja: a lakosság bízik a hivatalban. — Engem most elsősorban a jegyző érdekel... — Nézze! Ezt el kellett mondjam, hiszen én csupán irányító katona vagyok ebben a csapatban. És mit ér egy hadvezér katonák nélkül? — Azért térjünk vissza beszélgetésünk alapkérdésére! Miben más a jegyző tevékenysége. mint a vb-titkáré? — Gyökereiben eltér a két dolog. A testület meghatározó szerepéről már nem csak beszélünk, mint az előző rendszerben tettük... Nem véletlen, hogy a testületi ülésekre akkora paksa- métákkal ülök le. hiszen teljesen kiszámíthatatlan a képviselők döntése, a tanácskozás menete. Ilyenkor vizsgázik csak igazán a jegyző. Úgy kell segítenie a Nem hiszem, hogy van bu- csai ember, aki ne ismémé Fe- nyődi Bélát. Valamikor itt, a faluban született, aztán 1956-ban egy helybéli barátjával útra kelt és meg sem állt Svájcig. Ma is svájci állampolgár, bár szülőfalujában házat, üzemet, vendéglőt épít... „Itt kérem nincs rendszerváltás. A faluban ugyanazok a vezetők, akik korábban is voltak. A polgármester tanúk előtt mondta nekem: ha rajta múlna, én be nem tenném az országba a lábam. Amikor ez az egész elkezdődött, eladtam az autóga- rázst odakint, hogy hozhassam a pénzt és építhessek. Csakhogy itt, az országnak ebben a csücskében nem változott semmi. (Ezért nem kérem a magyar állampolgárságot. egyelőre...) Hacsak azt nem veszem váltómunkát, hogy azért ne ő legyen a főszereplő... , —Ezt hogyan érti? — Nemegyszer elmondtam már testületi üléseinken: Uraim! Én csak a jogszabályt, s nem a véleményemet mondom. A döntés az önök feladata. — De előfordulhat, hogy a véleménye merőben eltér a jogszabálytól... — Nekem akkor is a jogszabályt kell betartatnom. Munkánkat, mint tudja, a köztársasági megbízott ellenőrzi... Véleményem szerint szerencsésebb lett volna a korábbi elképzelés, mely főjegyzőket helyezett volna fölénk. Három megye sok egy megbízottnak... — Talán ezentúl kevesebb lesz a dolguk, hiszen megszülettek a várva várt hatásköri rendelkezések... — Csakhogy soká jöttek és pontatlanok. Vannak például olyan hatáskörök, melyeket a testületekre testáltak, de nincs kellő rálátásuk, ráadásul tömegében sem győzik a feladat ellátását. — Bizonyára itt elsősorban a segélyezésekre gondol... — Arra. De, hogy valami jót is mondjak... Aminek örülök: a jogalkotó immár nem szervezethez, hanem személyhez köti a hatósági ügyeket. Korábban túlságosan arctalan, személytelen volt mindez. És még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet! Sok jegyző nem foglalkozik a gazdasági kérdésekkel, holott ez legalább olyan fontos területe munkánknak, mint bármi más... —Ha összegeznénk az eddig elhangzottakat: könnyebb, vagy nehezebb lett az élete? — Nehezebb. Vannak helyzetek, amikor nincs kihez forduljunk tanácsért. Azaz már van. Létrehoztunk egy jegyzőklubot. melynek éppen az lesz a feladata, hogy lehetőséget biztosítson az eszmecserére. Legközelebb Vésztőn jövünk össze. — Mit is kívánhatnék önöknek? Talán sikeres tanácskozást... zásnak, hogy már nem tartanak nálam házkutatást, nem figyelik minden lépésemet, mint korábban. Szóval építkezni kezdtem Bucsán. Nem magamnak, a gyerekeimnek. Heten vannak, amelyik akar jön, amelyik akar marad. És munkaalkalmat teremtek az itt élőknek is. Segítenék a képviselőknek másban is, hogy vége legyen ennek a nagy elmaradottságnak, de hát nem hiszem, hogy kémének a tanácsaimból. Legszívesebben venném a kalapom, de már annyi pénzt befektettem itt. hogy nem fordulhatok vissza. Pedig tudja, ragaszkodom én ehhez az országhoz. Annak idején Ausztráliába kívánkoztam, aztán maradtam mégis Svájcban. Onnan gyalog is haza tudok jönni. Ez volt az indok..." Szerkesztő: Nagy Ágnes. Fogadóóra: Szeghalom, városháza, csütörtök délelőttönként 10 és 12 óra között. Telefon: (66) 27-844. Kellek ehhez én is? Az új rendszer nekem új, izgalmas munkát hozott. Mint ez oldal olvasói tudják, a szeghalmi és a Szeghalom környéki utakatjárom, s azóta nem egy ismeretlen ismerősöm akadt. Például Köröstarcsán a neonsapkás férfi... Nem éppen diszkrét színű, elmaradhatatlan fejfedőjéről már messziről megismerem, amint az élelmiszerüzlet ajtajának támaszkodik. Csak áll ott, mint a munkanélküliség megtestesült szobra. „Ismerősöm” a körösladányi ABC büfése is, akinek tejszínhabos kávéja mindig jólesik magányos útjaimon. És szívesen eldiskurálok a stopposokkal. A cigány férfival, aki maga lepődik meg legjobban, hogy nő létemre felveszem, s „nem félek tőle”, a viháncoló kamaszlányokkal, akik inkább az „izgi” stoppot választják a „dög unalom” órák után. s a sza- badságos kiskatonával, aki legszívesebben szárnyat adna autómnak, csak már otthon lehetne. Mit ismerősök... Munkatársak... Barátok... Csak egyetlen ismeretlen ismerősöm nem fogadtam barátommá: azt a szeghalmi telefonálót, aki éjjel három órakor csörgette fel életem párját, engem keresve, és mire odataláltam a készülékhez, letette a kagylót. Csak tudnám, miért kellettem ehhez én is? Nagy Ágnes Mint a viccbéli vak ember... Annak idején hírül adtuk. Körösladányban azzal bízta meg a képviselő-testület a polgármesteri hivatal munkatársait, hogy kéijék ki a lakosság véleményét az utcanevek megváltoztatásáról. Egy ajánlás is készült arról, mely utcákat kiről neveznének el. Áz eredmény: a lakosság úgy járt az utcanevekkel, mint a viccbéli vak ember, akit akkor is átvezetnek a túloldalra, ha nem akar átmenni... Az történt ugyanis, hogy a megkérdezettek egy része — ez a jobbik eset — úgy nyilatkozott, neki édes mindegy, milyen utcában lakik. A többség a régi névhez ragaszkodott. A testület e témában azóta ismét „összedugta a fejét”, s megszületett a döntés: tizenegy utca új (régi) nevet kapott. Kérdezhetnék erre, miért döntöttek a megkérdezettek többségének véleménye ellenére ? Az egyik képviselő-testületi tag úgy fogalmazott, nem az egyes utcákban lakók, hanem a falu érdekében kell így határozzanak. Hogy a lakosság mielőbb megbarátkozzon az új nevekkel, a polgármesteri hivatal szórólapokat készít mindazokról, akikről így, utca elnevezéssel kíván méltó emléket állítani a testület. Biharugrán is megkétszereződött a hitoktatásban részesített gyerekek száma az elmúlt esztendőkben. Képünk, az óvodások foglalkozásán készült Az oldalt írta és összeállította Nagy Ágnes. A fotókat készítette Kovács Erzsébet és Fazekas László „Itt kérem nincs rendszerváltás”
