Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19-20 / 246. szám
EXKLUZÍV 1991. október 19-20., szombat-vasárnap o «PSnwr Szarvasról indultam... Családias beszélgetés Görbe Nórával Az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévé- film-sorozata a „Linda”. Címszereplője egy bájos, fiatal lány, aki rendőrként a legelszántabb bűnözőket éles kiáltások közepette üti le, szórja szét, győzi le. Linda alakítója, Görbe Nóra e szerepével lett ismert, népszerű színésznő. Szabadságának néhány napját minden évben Szarvason tölti. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy interjút kérjünk tőle. Munkatársunkat egy Jókai utcai ház kertjében fogadta családi körben. A kert füvén, leterített takarón ült „Linda”, karján egy csöppnyi gyermekkel. Szívesen válaszolt, mesélt; nevetett, elkomorult, ha úgy adódott. Egy kellemes negyven perc hangulatát próbálja felidézni ez az interjú. Mindig az volt az álmom, hogy több gyerekem legyen... — Kérem, mutassa be a család tagjait! — Nagyszüleim itt élnek Szarvason, nyugdíjasok. Itt van édesanyám és két gyermekem. A férjem azért nincs itt, mert most is dolgozik. O még nálam is ritkábban tud időt szakítani, hogy elszabaduljon otthonról. — Számomra meglepő volt, hogy két kisgyermeket is találtam itt. Az elsőről tudtunk, nyilatkozott róla többször is. Hogyan szánja rá. magát egy színésznő, hogy két gyereket szüljön, neveljen? — Anna, a lányom most volt első osztályos. A fiam, Márton, másfél éves. Nehéz elmondani, hogyan is lehet e pálya mellett két gyereket is nevelni. Sok-sok napi gonddal, egyeztetéssel. Természetesen van egy segítségem is, aki vigyáz Marcira, hiszen el sem tudnék mozdulni otthonról, ha nem lenne. Tudom, hogy énekesnők, színésznők nem vállakoznak egynél több gyerekre. Nekem mindig az volt az álmom, hogy több gyerekem legyen, hiszen én testvér nélkül vagyok. — Sokszor jár Szarvason. Hogyan kötődik a városhoz? — Szüleim válása után költöztünk ide anyukámmal nagy- szüleimhez. Itt voltam tízéves koromig. Az általános iskola alsó tagozatát itt jártam az 1. Számú Általános Iskola énekzenei tagozatában. Palov Sári néni és Pándi Kornélné, Irénke néni tanított. Én jól tanuló gyerek voltam érettségiig, kitűnővel végeztem. Nem voltak velem bajok soha. Imádtam balettozni, jártam ki a sportpályára, atléti- záltam, hegedülni tanultam. Szerettem tanulni, de sportolni is, így a hegedűt abbahagytam. A balettből művészi torna lett. Későbbi emlékeim a szünidővel kapcsolatosak. Az egész nyarat, a téli szünidőt itt töltöttem. Korcsolyáztam, eveztem, fü- rödtem, kajakoztam. Teljes napokat lenn töltöttem a vízen. Imádok itt lenni. Ez mind olyan gyereknek való. A víz nagyon jó, nem olyan veszélyes, mint egy folyó, nincs sodrása, nincsenek örvények. Az egésznek a szépsége, a természetessége az, ami megragadott. Ma is néztem az arborétumot. A városban örök nosztalgia marad nekünk a jó levegő. A belváros kellős közepén lakunk. Mentem ki a gyerekeimet a szmogból. Amilyen gyakran tudunk, jövünk. Eléggé megnehezíti a dolgot, hogy Anna iskolás. Addig az történt, hogy ha volt két napunk, bepakoltam őket a kocsiba és jöttünk. Karácsonykor mindig jövünk ezután is. Itt szokott összegyűlni a család. Én vagyok az, aki mindig decemberben szülök. Időnként hozok egy gyereket egy kis csomagban: Annát is decemberben szültem. Négyhetes volt, amikor lehoztam egy kis zsákban. Itt nem volt gyerekágy, akkor kihúztunk egy nagy fiókot, szépen körülpárnáztuk, és ő ott aludt. 54 centi volt az egész gyerek. A mai napig emlegetjük, hogy milyen jót aludt a fiókban. Marcinak már itt a kölcsönkért kiságy, de ő is biztosan jól aludna a fiókban. Annának azért is nagy élmény Szarvas, mert kismalacokat nemigen lát sehol. Itt rohangálnak a tyúkok, a kakas, itt vannak a macskák. A fehér macska már Marcinak is tetszik. Aztán itt a disznóvágás karácsony előtt! A fehérpecsenye a kedvence. — Görbe János Kossuth-dí- jas színész lánya. Ezért mint gyereket különleges légkör vette körül? — Nem éreztem megkülönböztetést kicsi koromban. Lehet, hogy csak azért, mert ehhez túl kicsi voltam. Nem éreztették ezt velem úgy, mint későbbi iskoláimban. A gimnáziumban már sokszor emlegették, és ez nagyon rossz volt. Most a sajátomról tudom. Tudom, hogy ez Annának mekkora teher volt már az óvodában. „Linda az anyukád”, „Láttuk az anyukádat a tévében.” Mi már most próbáljuk felvértezni azzal, hogy jön a suli, és én bármit csinálok, az le fog csapódni másnap nála. — Beszéltünk itt Annáról és Marciról, de nem beszéltünk az apukáról. — Gát György rendező az édesapjuk, akivel már a főiskola első éve óta együtt élünk. O volt a szellemi atyja a Linda-sorozat- nak, -figurának, -lemeznek, a most készülő rajzfilmnek. — Ezek szerint jó menedzser. — Én azt hiszem, hogy az egyik legjobb Magyarországon. — Azt a híres-nevezetes sikolyt is ő találta ki? — Igen. Arra gondoltunk, hogy kellene valami olyan hang, amely ezeket a keleti küzdősportokat jellemzi. Gondolkodtunk, hogy mi legyen ez. Amit én a normális hangomon csináltam, az elég vicces volt. Nekem ilyen bölömbika hangom van. Próbálkoztunk, mi lenne az, ami nőiesebb, ami mintegy bélyege a filmnek, amit a néző ha meghall, csak ez a fdm jut az eszébe. Sikerült is sok próba után: nőies is, mert sikítás, de köze van a küzdősportokhoz is, és végül is az enyém. Muszály, hogy az embernek legyen saját világa Én most egy nagyon kellemes beszélgetőpartnert találtam, nem pedig egy „sztárt”, aki valójában mégiscsak sztár. Mit csinál otthon, amikor nem kell sztárként viselkednie? — Szeretem az egyszerűséget. A magánéletemben inkább elzárkózó vagyok éppen amiatt, hogy az egész pályám állandó kitárulkozás. Amikor hazamegyek, borzasztó szükségem van arra, hogy csak a családommal legyek, hogy egy ajtót becsukhassak magam mögött, ahová nem kukucskál senki. Az csak a mi életünk, s az nem tartozik senkire. Muszáj, hogy az embernek legyen saját világa, amely mentes minden olyantól, amit ez a pálya elvár. Amikor a koncerteken vagyok, valóban másképp viselkedem, de az a munka, és az a viselkedés ahhoz a munkához tartozik. Civilben egészen más vagyok. Általában meg szoktak lepődni ezen. Én nem aszerint fogok viselkedni, amit mások elképzelnek rólam. Nem is akarok, mert az nem egészséges. — Pillantsunk be egy kicsit a lakásába! — A belvárosban lakom egy elég nagyméretű ház legfölső szintjén, ami egy úgynevezett padlástér-beépítés. A lakás tágas, ami nagyon jó, mert ugye most már négyen vagyunk, és nem lehet tudni, nem leszünk-e többen is. Az építkezésnél már gondoltunk arra, hogy szép, nagy családunk lesz. Van egy nagy tetőterasz, ami nagyon jó a gyerekek miatt. Ki lehet vinni Anna egy medencét, lehet napozni. Rengeteg virág van a lakásban! És óriási akvárium! Egy 200 literes nálunk, egy kicsi a gyerekeknél. Iszonyatos mennyiségű virág van kint is, bent is. Megpróbáljuk valahogy pótolni a kertet. Óriási leanderek vannak fenn a teraszon dézsákban. Én vagyok az örök locsoló, én vagyok a „mindendohányzótkiza- varó”. A saját egészségemre is vigyázok, de a gyerekekére hisztérikusan. — Nagy a vendégjárás? — Nagyon sokan jönnek, általában munkatársak. Amikor nagyon sok a turné, fáradtabb vagyok, olyankor nem nagyon szeretem, ha ott nyüzsögnek. De így nyáron, amikor lazább a program, szívesebben fogadok vendégeket. Mivel Gyurival pályatársak vagyunk, nagyon jól tudjuk egymásról, mikor van szükségünk csendre és pihenésre. — Feltételezzünk egy olyan hetet, amikor nincs fellépés, nincs turné, nincsenek vendégek. Otthon van. Egy ilyen napját mesélje el! — Szuper lenne egy ilyen! Akkor Annát iskolába visszük nyolcra, vagy Gyuri vagy én. Délelőtt bevásárolok, hazamegyek, Marcit megtízóraiztatom, kiteszem a teraszra a járókába. Olvasok, csinálok valami házimunkát, hisz az mindig van. Az időbeosztásomat a gyerek szabja meg. Etetni kell, foglalkozni vele, fürdetni. Közben Annáért el kell menni. Este vacsora. Aztán Anna mesét néz. Most már elég jól össze tudom egyeztetni a két gyerek programját. Ha sikerül, délután alszom is egy kicsit. Ilyen nyugisán töltöm el az ilyen napokat, ha adódik. Nagyon szeretem ezeket! Csodálkozom azokon, akik éjjel-nappal festve járnak... — Találkoztam már filmről jól ismert színésznőkkel, szíés Marci nészekkel. Ez sokszor elég illúzióromboló volt. Most itt ülök egy barna bőrű csitrivel szemben, akiről tudom, hogy két gyereke is van^Semmi illúzióvesztés. Olyan, mintha most „Lindával” beszélgetnék. Hogy csinálja ezt? — Ez két dolog függvénye. Az egyik az alkat. Hála istennek nem vagyok hízékony. Ez őrült mázli. Mind a két gyerekkel kilenc kilót híztam, annak ellenére, hogy az első terhességem alatt rohangáltam, ugráltam, autót vezettem az utolsó pillanatig, a második gyerekkel pedig a terhességem kétharmadát egy kórházi ágyon fekve töltöttem. Ettől aztán akár száz kilóra is hízhattam volna, mégsem híztam el. Természetesen utána intenzíven tornáztam, hogy izmaim visszanyerjék eredeti rugalmasságukat. A másik része a dolognak: általában nem szeretem a sminket. Csak annyit sminkelek, amennyit muszáj, mert tudom, hogy mennyit árt a bőrnek. Csodálkozom is azokon, akik éjjel-nappal festve járnak. Aztán amikor gyűlnek a szarkalábak, hisztérikusan mennek a kozmetikushoz: most csináljon csodát. Ápolni kell a bőrt, és nem folyton befedni valamivel. Az egész szervezet, a bőr is meghálálja, ha törődünk vele. A jő levegő, a sok mozgás, a sok alvás jót tesz. — Görbe Nóra híres színésznő és vonzó nő. Első éves főiskolás kora óta ugyanazzal a férfival él. Pedig gondolom, körülveszik hódoló férfiak is. —Hát én nem mondom, hogy nem tetszik a Robert Redford. Vagy valamelyik nap kérdezte a lányom: — Van-e Spanyolországnak királya? — Van, mondtam, méghozzá milyen jóképű! — Miért nem mész hozzá feleségül? — Mert nem kért még meg. Különben én lennék a spanyol királyné. Milyen szép lenne! Félretéve a humort: ez a pálya ebből a szempontból is nehéz. Az ember számtalan partnerrel találkozik, akikkel szerelmi jeleneteket játszik. Ez sokszor a magánéletbe is átkerül. Nekem nagy szerencsém van ezzel a kapcsolattal, amelyben élek. Ez egy támasz, egy beton alapzat, amelyre mindig rá lehet lépni. Mikor nehéz időszak van a szakmán belül, ez a betonbiztos családi háttér az, amely ki tud húzni a mélypontokból. Én azt hiszem, a nőknek van szükségük elsősorban arra, hogy legyen egy ilyen, borzasztó erős magánéleti bázisuk, ahova vissza lehet vonulni, ahol erőt lehet meríteni újra. Néha elgondolkozom, mi a jobb: ha valakinek óriási sikere van, aztán hazamegy és egyedül vari, vagy hogyha nincs sikere, de rettenetesen boldog a családi élete. Persze ezt most nagyon sarkítottam. Az a legszuperebb, hogyha valakinek óriási sikerei vannak, aztán otthon halálosan boldog. De én nagyon sok olyan kolléganőmet ismerem, aki látványosan sikeres és borzasztóan boldogtalan, mert magányos. Labilis magánélettel, folyamatosan nagy erőbedobással dolgozni nem lehet. Sziszifuszi munka, amelyet a Linda-sorozatba fektettünk... — Egy sikeres színésznőnek nagyon sok irigye van. Milyen a kapcsolata a kolléganőivel? — Jó! Az irigység természetes, de nem feltétlen rossz, és nem feltétlen női tulajdonság.. Én soha nem éreztem színésznők között, hogy valaki irigy lenne, féltékeny lenne. Ahol ilyesfajta dolgot észleltem, az a zenész szakma köréig voltak, nem színészeké. Ok látják azt a sziszifuszi munkát, amelyet ebbe a sorozatba fektettünk, és azt értékelik. — Nagyon éles kritikát hallottam, olvastam, elsősorban az énekhangjával és a lemezeivel kapcsolatban. Hogy viseli ezeket? — Ma már tökéletesen hidegen hagy. Igazság szerint el sem olvasom ezeket, mert nem érdekel. —Jó az, hogy nem érdekli? — Én olvasok a világsztárokról. Szinte mindegyiknek gondja van a sajtóval. Nem hiszem, hogy ez magyar jelenség lenne. —Most, hogy véget ért a Lin- da-sorozat, milyen viszonyban van „Lindával”? — Részemről mindenképpen lezárt dolog. Utólag úgy értékelem, hogy nagyon sikeres és hasznos sorozat volt. Nekem rengetegeit adott. Nemcsak azért, mert megismerten egy olyan sportot, amelyet különben soha nem ismertem volna meg. Ez eléggé keménnyé formált engem is, és ez hatott a Linda- figurára is. Túl vagyok rajta, nem nosztalgiázom. Ennek lesz egy kifutása, körülbelül egy év, amíg lecseng, aztán el lehet valami egészen mást kezdeni. — Az utóbbi időben sokat koncertezik. — Igen. Az Albatrosz együttessel tartunk egyórás gyermekkoncerteket. A dalokat ők írták, ők kértek föl erre, mert korábban ilyet nem csináltam. Ez egészen más dolog, ami egészen más követelményeket támaszt. 60 percet a színpadon lenni — nagyon kemény próbatétel. A figyelmet ennyi ideig lekötni nagyon nehéz. Különösen a gyerekekét. Ok nem udvariasak. Ha unatkoznak, beszélgetnek, kimennek, kiabálnak. Égy darabig csináljuk ezt, aztán jövőre valami mást. Nagyon jó játék ez, nagyon élvezem. — Görbe Nóra körül mindig forr valami. Volt a nagy „találmány”, a Linda, most ez ü koncert. Mi jön ezután? — Ezt most elárulni nem akarom. Én is szeretném, ha a Lin- da-sorozat hatása lecsengene. Nem szeretnék más szerepben úgy föltűnni, hogy ezt a Linda játssza. Meg kell várni, míg a közönség tudatában elhomályosul, s el tud engem fogadni másként. És én egyáltalán nem vagyok türelmetlen. — Színház? — Az is lesz, természetesen, de erről még korai beszélni. Kutas Ferenc
