Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19-20 / 246. szám

EXKLUZÍV 1991. október 19-20., szombat-vasárnap o «PSnwr Szarvasról indultam... Családias beszélgetés Görbe Nórával Az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévé- film-sorozata a „Linda”. Címszereplője egy bájos, fiatal lány, aki rendőrként a legelszán­tabb bűnözőket éles kiáltások közepette üti le, szórja szét, győzi le. Linda alakítója, Görbe Nóra e szerepével lett ismert, népszerű szí­nésznő. Szabadságának néhány napját min­den évben Szarvason tölti. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy interjút kérjünk tőle. Munkatársunkat egy Jókai utcai ház kertjében fogadta családi körben. A kert fü­vén, leterített takarón ült „Linda”, karján egy csöppnyi gyermekkel. Szívesen válaszolt, mesélt; nevetett, elkomorult, ha úgy adódott. Egy kellemes negyven perc hangulatát pró­bálja felidézni ez az interjú. Mindig az volt az álmom, hogy több gyerekem legyen... — Kérem, mutassa be a csa­lád tagjait! — Nagyszüleim itt élnek Szarvason, nyugdíjasok. Itt van édesanyám és két gyermekem. A férjem azért nincs itt, mert most is dolgozik. O még nálam is ritkábban tud időt szakítani, hogy elszabaduljon otthonról. — Számomra meglepő volt, hogy két kisgyermeket is talál­tam itt. Az elsőről tudtunk, nyi­latkozott róla többször is. Ho­gyan szánja rá. magát egy szí­nésznő, hogy két gyereket szül­jön, neveljen? — Anna, a lányom most volt első osztályos. A fiam, Márton, másfél éves. Nehéz elmondani, hogyan is lehet e pálya mellett két gyereket is nevelni. Sok-sok napi gonddal, egyeztetéssel. Természetesen van egy segítsé­gem is, aki vigyáz Marcira, hi­szen el sem tudnék mozdulni otthonról, ha nem lenne. Tudom, hogy énekesnők, színésznők nem vállakoznak egynél több gyerekre. Nekem mindig az volt az álmom, hogy több gyerekem legyen, hiszen én testvér nélkül vagyok. — Sokszor jár Szarvason. Hogyan kötődik a városhoz? — Szüleim válása után köl­töztünk ide anyukámmal nagy- szüleimhez. Itt voltam tízéves koromig. Az általános iskola alsó tagozatát itt jártam az 1. Számú Általános Iskola ének­zenei tagozatában. Palov Sári néni és Pándi Kornélné, Irénke néni tanított. Én jól tanuló gye­rek voltam érettségiig, kitűnővel végeztem. Nem voltak velem bajok soha. Imádtam balettozni, jártam ki a sportpályára, atléti- záltam, hegedülni tanultam. Szerettem tanulni, de sportolni is, így a hegedűt abbahagytam. A balettből művészi torna lett. Későbbi emlékeim a szünidővel kapcsolatosak. Az egész nyarat, a téli szünidőt itt töltöttem. Korcsolyáztam, eveztem, fü- rödtem, kajakoztam. Teljes na­pokat lenn töltöttem a vízen. Imádok itt lenni. Ez mind olyan gyereknek való. A víz nagyon jó, nem olyan veszélyes, mint egy folyó, nincs sodrása, nincse­nek örvények. Az egésznek a szépsége, a természetessége az, ami megragadott. Ma is néztem az arborétumot. A városban örök nosztalgia marad nekünk a jó levegő. A belváros kellős kö­zepén lakunk. Mentem ki a gye­rekeimet a szmogból. Amilyen gyakran tudunk, jövünk. Eléggé megnehezíti a dolgot, hogy Anna iskolás. Addig az történt, hogy ha volt két napunk, bepa­koltam őket a kocsiba és jöttünk. Karácsonykor mindig jövünk ezután is. Itt szokott összegyűlni a család. Én vagyok az, aki min­dig decemberben szülök. Időn­ként hozok egy gyereket egy kis csomagban: Annát is december­ben szültem. Négyhetes volt, amikor lehoztam egy kis zsák­ban. Itt nem volt gyerekágy, ak­kor kihúztunk egy nagy fiókot, szépen körülpárnáztuk, és ő ott aludt. 54 centi volt az egész gye­rek. A mai napig emlegetjük, hogy milyen jót aludt a fiókban. Marcinak már itt a kölcsönkért kiságy, de ő is biztosan jól alud­na a fiókban. Annának azért is nagy élmény Szarvas, mert kis­malacokat nemigen lát sehol. Itt rohangálnak a tyúkok, a kakas, itt vannak a macskák. A fehér macska már Marcinak is tetszik. Aztán itt a disznóvágás kará­csony előtt! A fehérpecsenye a kedvence. — Görbe János Kossuth-dí- jas színész lánya. Ezért mint gyereket különleges légkör vette körül? — Nem éreztem megkülön­böztetést kicsi koromban. Le­het, hogy csak azért, mert ehhez túl kicsi voltam. Nem éreztették ezt velem úgy, mint későbbi is­koláimban. A gimnáziumban már sokszor emlegették, és ez nagyon rossz volt. Most a sajá­tomról tudom. Tudom, hogy ez Annának mekkora teher volt már az óvodában. „Linda az anyukád”, „Láttuk az anyukádat a tévében.” Mi már most próbál­juk felvértezni azzal, hogy jön a suli, és én bármit csinálok, az le fog csapódni másnap nála. — Beszéltünk itt Annáról és Marciról, de nem beszéltünk az apukáról. — Gát György rendező az édesapjuk, akivel már a főiskola első éve óta együtt élünk. O volt a szellemi atyja a Linda-sorozat- nak, -figurának, -lemeznek, a most készülő rajzfilmnek. — Ezek szerint jó menedzser. — Én azt hiszem, hogy az egyik legjobb Magyarországon. — Azt a híres-nevezetes si­kolyt is ő találta ki? — Igen. Arra gondoltunk, hogy kellene valami olyan hang, amely ezeket a keleti küzdő­sportokat jellemzi. Gondolkod­tunk, hogy mi legyen ez. Amit én a normális hangomon csinál­tam, az elég vicces volt. Nekem ilyen bölömbika hangom van. Próbálkoztunk, mi lenne az, ami nőiesebb, ami mintegy bélyege a filmnek, amit a néző ha meg­hall, csak ez a fdm jut az eszébe. Sikerült is sok próba után: nőies is, mert sikítás, de köze van a küzdősportokhoz is, és végül is az enyém. Muszály, hogy az embernek legyen saját világa Én most egy nagyon kellemes beszélgetőpartnert találtam, nem pedig egy „sztárt”, aki va­lójában mégiscsak sztár. Mit csinál otthon, amikor nem kell sztárként viselkednie? — Szeretem az egyszerűsé­get. A magánéletemben inkább elzárkózó vagyok éppen amiatt, hogy az egész pályám állandó kitárulkozás. Amikor hazame­gyek, borzasztó szükségem van arra, hogy csak a családommal legyek, hogy egy ajtót becsuk­hassak magam mögött, ahová nem kukucskál senki. Az csak a mi életünk, s az nem tartozik senkire. Muszáj, hogy az ember­nek legyen saját világa, amely mentes minden olyantól, amit ez a pálya elvár. Amikor a koncer­teken vagyok, valóban másképp viselkedem, de az a munka, és az a viselkedés ahhoz a munkához tartozik. Civilben egészen más vagyok. Általában meg szoktak lepődni ezen. Én nem aszerint fogok viselkedni, amit mások elképzelnek rólam. Nem is aka­rok, mert az nem egészséges. — Pillantsunk be egy kicsit a lakásába! — A belvárosban lakom egy elég nagyméretű ház legfölső szintjén, ami egy úgynevezett padlástér-beépítés. A lakás tá­gas, ami nagyon jó, mert ugye most már négyen vagyunk, és nem lehet tudni, nem leszünk-e többen is. Az építkezésnél már gondoltunk arra, hogy szép, nagy családunk lesz. Van egy nagy tetőterasz, ami nagyon jó a gyerekek miatt. Ki lehet vinni Anna egy medencét, lehet napozni. Rengeteg virág van a lakásban! És óriási akvárium! Egy 200 li­teres nálunk, egy kicsi a gyere­keknél. Iszonyatos mennyiségű virág van kint is, bent is. Meg­próbáljuk valahogy pótolni a kertet. Óriási leanderek vannak fenn a teraszon dézsákban. Én vagyok az örök locsoló, én va­gyok a „mindendohányzótkiza- varó”. A saját egészségemre is vigyázok, de a gyerekekére hisztérikusan. — Nagy a vendégjárás? — Nagyon sokan jönnek, ál­talában munkatársak. Amikor nagyon sok a turné, fáradtabb vagyok, olyankor nem nagyon szeretem, ha ott nyüzsögnek. De így nyáron, amikor lazább a program, szívesebben fogadok vendégeket. Mivel Gyurival pá­lyatársak vagyunk, nagyon jól tudjuk egymásról, mikor van szükségünk csendre és pihenés­re. — Feltételezzünk egy olyan hetet, amikor nincs fellépés, nincs turné, nincsenek vendé­gek. Otthon van. Egy ilyen nap­ját mesélje el! — Szuper lenne egy ilyen! Akkor Annát iskolába visszük nyolcra, vagy Gyuri vagy én. Délelőtt bevásárolok, hazame­gyek, Marcit megtízóraiztatom, kiteszem a teraszra a járókába. Olvasok, csinálok valami házi­munkát, hisz az mindig van. Az időbeosztásomat a gyerek szab­ja meg. Etetni kell, foglalkozni vele, fürdetni. Közben Annáért el kell menni. Este vacsora. Az­tán Anna mesét néz. Most már elég jól össze tudom egyeztetni a két gyerek programját. Ha si­kerül, délután alszom is egy ki­csit. Ilyen nyugisán töltöm el az ilyen napokat, ha adódik. Na­gyon szeretem ezeket! Csodálkozom azokon, akik éjjel-nappal festve járnak... — Találkoztam már filmről jól ismert színésznőkkel, szí­és Marci nészekkel. Ez sokszor elég illú­zióromboló volt. Most itt ülök egy barna bőrű csitrivel szem­ben, akiről tudom, hogy két gye­reke is van^Semmi illúzióvesz­tés. Olyan, mintha most „Lindá­val” beszélgetnék. Hogy csinál­ja ezt? — Ez két dolog függvénye. Az egyik az alkat. Hála istennek nem vagyok hízékony. Ez őrült mázli. Mind a két gyerekkel ki­lenc kilót híztam, annak ellené­re, hogy az első terhességem alatt rohangáltam, ugráltam, autót vezettem az utolsó pillana­tig, a második gyerekkel pedig a terhességem kétharmadát egy kórházi ágyon fekve töltöttem. Ettől aztán akár száz kilóra is hízhattam volna, mégsem híz­tam el. Természetesen utána in­tenzíven tornáztam, hogy iz­maim visszanyerjék eredeti ru­galmasságukat. A másik része a dolognak: általában nem szere­tem a sminket. Csak annyit sminkelek, amennyit muszáj, mert tudom, hogy mennyit árt a bőrnek. Csodálkozom is azo­kon, akik éjjel-nappal festve jár­nak. Aztán amikor gyűlnek a szarkalábak, hisztérikusan men­nek a kozmetikushoz: most csi­náljon csodát. Ápolni kell a bőrt, és nem folyton befedni valami­vel. Az egész szervezet, a bőr is meghálálja, ha törődünk vele. A jő levegő, a sok mozgás, a sok alvás jót tesz. — Görbe Nóra híres színész­nő és vonzó nő. Első éves főis­kolás kora óta ugyanazzal a fér­fival él. Pedig gondolom, körül­veszik hódoló férfiak is. —Hát én nem mondom, hogy nem tetszik a Robert Redford. Vagy valamelyik nap kérdezte a lányom: — Van-e Spanyolországnak királya? — Van, mondtam, méghozzá milyen jóképű! — Miért nem mész hozzá fe­leségül? — Mert nem kért még meg. Különben én lennék a spanyol királyné. Milyen szép lenne! Félretéve a humort: ez a pálya ebből a szempontból is nehéz. Az ember számtalan partnerrel találkozik, akikkel szerelmi je­leneteket játszik. Ez sokszor a magánéletbe is átkerül. Nekem nagy szerencsém van ezzel a kapcsolattal, amelyben élek. Ez egy támasz, egy beton alapzat, amelyre mindig rá lehet lépni. Mikor nehéz időszak van a szak­mán belül, ez a betonbiztos csa­ládi háttér az, amely ki tud húzni a mélypontokból. Én azt hiszem, a nőknek van szükségük első­sorban arra, hogy legyen egy ilyen, borzasztó erős magánéleti bázisuk, ahova vissza lehet vo­nulni, ahol erőt lehet meríteni újra. Néha elgondolkozom, mi a jobb: ha valakinek óriási sikere van, aztán hazamegy és egyedül vari, vagy hogyha nincs sikere, de rettenetesen boldog a családi élete. Persze ezt most nagyon sarkítottam. Az a legszuperebb, hogyha valakinek óriási sikerei vannak, aztán otthon halálosan boldog. De én nagyon sok olyan kolléganőmet ismerem, aki lát­ványosan sikeres és borzasztóan boldogtalan, mert magányos. Labilis magánélettel, folyama­tosan nagy erőbedobással dol­gozni nem lehet. Sziszifuszi munka, amelyet a Linda-sorozatba fektettünk... — Egy sikeres színésznőnek nagyon sok irigye van. Milyen a kapcsolata a kolléganőivel? — Jó! Az irigység természe­tes, de nem feltétlen rossz, és nem feltétlen női tulajdonság.. Én soha nem éreztem színész­nők között, hogy valaki irigy lenne, féltékeny lenne. Ahol ilyesfajta dolgot észleltem, az a zenész szakma köréig voltak, nem színészeké. Ok látják azt a sziszifuszi munkát, amelyet ebbe a sorozatba fektettünk, és azt értékelik. — Nagyon éles kritikát hal­lottam, olvastam, elsősorban az énekhangjával és a lemezeivel kapcsolatban. Hogy viseli eze­ket? — Ma már tökéletesen hide­gen hagy. Igazság szerint el sem olvasom ezeket, mert nem érde­kel. —Jó az, hogy nem érdekli? — Én olvasok a világsztárok­ról. Szinte mindegyiknek gond­ja van a sajtóval. Nem hiszem, hogy ez magyar jelenség lenne. —Most, hogy véget ért a Lin- da-sorozat, milyen viszonyban van „Lindával”? — Részemről mindenképpen lezárt dolog. Utólag úgy értéke­lem, hogy nagyon sikeres és hasznos sorozat volt. Nekem rengetegeit adott. Nemcsak azért, mert megismerten egy olyan sportot, amelyet különben soha nem ismertem volna meg. Ez eléggé keménnyé formált engem is, és ez hatott a Linda- figurára is. Túl vagyok rajta, nem nosztalgiázom. Ennek lesz egy kifutása, körülbelül egy év, amíg lecseng, aztán el lehet va­lami egészen mást kezdeni. — Az utóbbi időben sokat koncertezik. — Igen. Az Albatrosz együt­tessel tartunk egyórás gyermek­koncerteket. A dalokat ők írták, ők kértek föl erre, mert korábban ilyet nem csináltam. Ez egészen más dolog, ami egészen más követelményeket támaszt. 60 percet a színpadon lenni — na­gyon kemény próbatétel. A fi­gyelmet ennyi ideig lekötni na­gyon nehéz. Különösen a gyere­kekét. Ok nem udvariasak. Ha unatkoznak, beszélgetnek, ki­mennek, kiabálnak. Égy darabig csináljuk ezt, aztán jövőre vala­mi mást. Nagyon jó játék ez, nagyon élvezem. — Görbe Nóra körül mindig forr valami. Volt a nagy „talál­mány”, a Linda, most ez ü kon­cert. Mi jön ezután? — Ezt most elárulni nem aka­rom. Én is szeretném, ha a Lin- da-sorozat hatása lecsengene. Nem szeretnék más szerepben úgy föltűnni, hogy ezt a Linda játssza. Meg kell várni, míg a közönség tudatában elhomályo­sul, s el tud engem fogadni más­ként. És én egyáltalán nem va­gyok türelmetlen. — Színház? — Az is lesz, természetesen, de erről még korai beszélni. Kutas Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom