Békés Megyei Hírlap, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

jfiÉKÉS MEGYEI HÍRLAf­KORKEP 1991. október 17., csütörtök Megszűnik egy munkahely Mezőkovácsházi leányvállalat volt: ÉVIG Az EVI(i mezőkovácsházi gyáregységénél év elején tett láto­gatásunkkor még arról számolhattunk be, hogy bár elbocsá­tásokra került sor, mégsem kell félni a gyáregység bezárásától. A bizakodásra az adott okot, hogy a budapesti EVIG-nek sikerült az amerikai Magnetek céggel közös kft.-t alakítani. „Szükség van a leányvállalat munkájára.” — hangzottak az akkori érvek, amit az is alátámasztott, hogy röviddel a kft.-vé alakulás előtt fejeztek be Mezökovácsházán egy jelentős összegű beruházást, valamint egy új szalagrendszert is beindítottak. Azóta eltelt néhány hónap és változtak az idők, Változatuk a feltételek. Ki fizet a végén? Szégyentábla a lépcsőházban — A Magnetek-EVIG Kft. mégsem váltotta be a reménye­ket a mezőkovácsháziak számá­ra? —kérdeztük Rácz Lászlót, a mezőkovácsházi telephely veze­tőjét. — A gyártott termékek piaci kereslete drasztikusan vissza­esett. Az első negyedévet köve­tően mind a bel- és külföldi meg­rendelések elmaradtak. A gyárt­mányok nagy részének előállítá­sa eddig is Budapesten történt, ezért logikus, hogy nem vidékre telepítették a technológiát. Az itteni gépeket, eszközöket elvit­ték az anyavállalathoz, amelyet a meglevő munkaerővel üze­meltetnek. Mindez jelentős költségmegtakarítás (telepbér­let, fűtés, szállítás) a kft. buda­pesti központjának. —Hogyan tovább? — A tavalyi 118 dolgozói létszámmal szemben 13-an va­gyunk novemberig a kft. alkal­mazásában. Az ÉVIG elsődle­ges szándéka a telep értékesíté­se vagy hasznosítása. Amennyi­ben az utóbbi valósul meg, ak­kor a bérmunka terén van még lehetőségünk. Tárgyalunk az EVIG-gel egyfajta szolgáltatási tevékenység bevezetésén. Ez egyrészt állna villanymotorok és elektromos kisgépek javítá­sából, másrészt ezek kereske­delméből. Az ÉVIG gyártmá­nyú motorok teljes körű javítá­sát jelenleg is el tudjuk végezni. Tervezzük még egy ÉVIG min­tabolt nyitását, ahol elektromos gépeket, benzinmotoros áram­forrásokat, villamos motorokat és ezek alkatrészeit forgalmaz­nánk. —Mi lesz, ha mégsem sikerül megegyezni? — A felszámolás után négy (összesen négyezer négyzetmé­ter) üzemcsarnok maradt hasz- nosítatlan, amelyek tárolásra, termelőtevékenységre egyaránt alkalmasak. Mindenféle vállal­kozásra nyitottak vagyunk — fejezi be reménykedve az üzem­vezető. Ha mégsem sikerül? Akkor jöhet a kiárusítás, illetve az üres telep őrzéséről kell gon­doskodni. S hogy mit jelent Mezökovácsházán a telep bezá­rása, arról talán a helyi munka- nélküliekkel foglalkozó hivatal­ban „mesélhetnének” a legér­zékletesebben. (Folytatás az I. oldalról) hogy sok fiatalnak azért nehéz fizetni, mert a gyerekeiket is el kell tartaniuk, az idősebbek pe­dig alig tudnak a kis nyugdíjuk­ból megélni. Hétezer lakás tarto­zik a szövetkezethez, amiből három és fél ezer a központi fű- téses és melegvíz-szolgáltatá- sos. Mind ez idáig toleráltuk a tartozásokat. De el kell, hogy mondjam, amíg 1990. december 31-éig a záróállományunk 2,5 millió forint kintlévőséget mu­tatott, 1991 áprilisában ez már 7,7 millió volt, és augusztusban meghaladta a 14,5 milliót. Hoz­zá kellett hát nyúlnunk a felújí- , tási kerethez. Mert ugye tisztá­ban van vele, hogy nekünk sem Szorosabb kapcsolattartást sürgetnek az anyaország és a tengerentúl élő magyarság kö­zött a Magyar Demokrata Fó­rum Egyesült Államokban és Kanadában járt képviselői. Szi- lasy György és Markó István országgyűlési képviselők szer­dán sajtótájékoztatón számoltak be a saját költségen megtett út tapasztalatairól. Az MDF-párti honatyák egy­becsengő tapasztalata: a világ­ban szétszóródott magyarság rendkívüli módon érdeklődik az óhaza iránt, naprakészen nyo­mon követi a honi rendszervál­tás fejleményeit, s nagy hajlan­dósággal van a gazdasági átala­kulás támogatására. A honatyák szerint vétek lenne ezt a jelentős nemzeti erőforrást kiaknázatla­nul hagyni. Ezzel összefüggés­ben a képviselők némi kritikával adnak gázt, ha nem fizetjük ki a tartozásokat. így adódott, hogy a fűtéses épületek felújítási alap- J ján alig van pénz. — Igaz-e, hogy radikális lé­péseket terveznek? Úgy hírlik, kikapcsolják a fűtést, meleg víz szolgáltatást? — Három variációban kell gondolkodjunk a fentiek miatt: első lépcsőben ritkítjuk a meleg­víz-szolgáltatást, másodikban a fűtést, harmadikként esetleg mindkettőt. Hiszen ha én nem tudok a Dégáz-nak fizetni?! Nincs mese, figyelmeztetni kel­lett a lakókat, hogy ha nem ren­dezik az adósságukat, ezekhez a drasztikus megoldásokhoz kell, hogy folyamodjunk. Úgy dön­illették a kormányzat ebbéli te­vékenységét. Markó István megfogalmazása szerint a hatá­rokon túli magyarsággal foglal­kozó Horváth Balázs tárca nél­küli miniszter és az Entz Géza vezette hivatal eddig nem állt a helyzet magaslatán; feltétlenül szükséges egy aktívabb, hatéko­nyabb kontaktus kimunkálása. Markó István és Szilasy György végezetül meghirdette a „magyar áruk világmozgal­mát”. Ennek lényege: útjukon úgy tapasztalták, hogy a külhoni magyarság kész magyar áruk kizárólagos fogyasztásával fel­lendíteni a magyar gazdaság, mindenekelőtt a mezőgazdaság exportját. Becsléseik szerint a „vásárolj magyart” világmoz­galom egymilliárd dolláros ex­porttöbblettel lendíthetné fel a hazai mezőgazdaságot. töttünk, hogy lépcsőházanként kiadjuk azoknak a nevét, akik nem fizetnek, tudják meg a la­kók, kik miatt kell elviselniük a nem kedvező intézkedéseket. Vannak, akik 131 ezer, 133 és 145 ezer forinttal tartoznak, és 115-en, 20 és 100 ezer forint körüli összeggel adósaink. Persze a nagytartozóknál meg­próbáljuk behajtatni ezt az ösz- szeget, de ezeknél többnyire nincs mit, mert vagy munkanél­küliek, vagy olyan lumpenele­mek, akiknek a zsebében, le­gyen bármilyen pénzről is szó, csak a legközelebbi kocsmáig tart. — Sokan azt kifogásolják, hogy a lakók tartják el Önöket. (Folytatás az I. oldalról) tési osztály javaslatára 130 négyzetméteres családi ház épí­tése mellett döntöttünk. A sors­jegy azonban nem hozta a várt eredményt, az akció 1,3 millió forintos veszteséggel zárult. A regionális vízmű a megállapo­dáshoz híven vállalta a lakásra eső mintegy 650 .ezer forintot. Azóta öt telek kelt el, tehát a sorsjegy ezen az oldalon ered­ményes volt. Dr Pocsay Gábor polgármes­ter: — Tizennégyezer sorsjegy eladását terveztük, négyezer kelt el. Minden üzletben van kockázat. A Gyula-sorsjegyet reklámnak fogjuk fel, amely pénzbe kerül és a későbbiekben térül meg. Az eddigi telekeladá­sok alapján az 1,3 millió forint­ból 1 millió már leépült. — Polgármester úr, érez-e személy szerint felelősséget ab­Mondják, sok az alkalmazott a szövetkezetnél. Mennyi is? — Hogy sok-e, döntse el. Nyolcvannégy fizikai dolgozó látja el a rájuk kiosztott feladato­kat, húsz alkalmazottal, ebbe én is beletartozom, és a művezetők is. Mellesleg az egy főre eső fizetés itt nem éri el az éves loo ezer forintot. Egyre több család lassan kép­telen fizetni a gáz- és vízdíjat. De hát — beláthatják — ez talán nem a Lakásszövetkezet bűne. Más kérdés, hogy a „szégyen táblára kifüggesztés” nem old meg semmit, legfeljebb fölös indulatokat gerjeszt. Azoknak pedig amúgy is bőviben va­gyunk... Béla Vali ban, hogy így alakult a sorsje­gyek eladása? — Nagyméretű kampány folyt, ötven eladó dolgozott üz­letekben, cégeknél. Minden képviselő, hivatali vezető, dol­gozó részt vett benne, plakátok és hangoskocsi hirdette. Nem a szervezésen múlt. Arról sincs szó, hogy az én nevemhez fű­ződne az egész. Sokat beszél­tünk róla, hogyan lehetne a vá­ros 25,5 millió forintos adóssá­gát csökkenteni. Az elmúlt egy év összességében azt mutatja: 7,5 milliót nyertünk, 1,3-at vesz­tettünk, tehát sikerült 6,2 millió forintot ledolgozni. Ezt ered­ménynek érzem. — Szóbeszéd szerint Ön és a közel állók akkor állították elő­térbe a telekügyet, amikor kide­rült, veszteséges lett a sorsjegy. — Elképesztő ötlet, kezde­tektől fogva a telekeladás volt a cél. Szőke Margit H. M. „...A PARASZTOK GAZDAGSÁGA A CÁR GAZDAGSÁGA IS, A PARASZTOK ÍNSÉGE PEDIG A CÁR ELSZEGÉNYEDÉSE.” (Poszoskov) „Vásárolj magyart” világmozgalom Kockázat a Paradicsomban Fiatal iskolaigazgató Uj szellemben az Eötvös téren ostanában gyak­ran tapasztalom, hogy a budapesti metró mozgó­lépcsőjén, bohókás kedvű if­joncok egy-egy forintot, néha akár maroknyi aprópénzt gu­rítanák le a magasból, s köz­ben jókat kacagnak azon, aki kapkod vagy hajlong az égi manna morzsái után. Bárgyú kis szórakozás. Megalázó annak, aki a földről szedegeti a hulladékot — mert fentről hullik alá, ez bizony hulladék —, s aki ilyen módon szórja a pénzt, kiállít magáról egy­fajta lelki szegénységi bizo­nyítványt. Szegénységi bizo­nyítványt. Igazán nem akarok tippeket adni, de csodálko­zom, hogy a kalöcsnikon is sarkantyút viselő dicső ura­ink még nem találták ki a hi­vatalt, amely a legszegé­nyebb páriáknak igazolást ad arról, hogy valóban szegé­nyek, és nem csak mímelik a nyomort. Valójában nem is lehet csodálkozni, ha némely gye­rek nem becsüli a fillért, ami­kor a forint se sokat ér. Kinö­vik a srácok a buta korszakai­kat, s akkor veszik csak észre, hogy mindig akad hatalom, amely az ő életüket, vágyai­kat is tékozlón, szemérmetle­nül szórja a szemétbe. Adná az ég, hogy jöjjön végre egy olyan generáció, amely meg­becsüli önmagát és másokat is elvisel. S amíg ők túljutnak apáik hibáin, nekünk, vének­nek, marad a beismerés, hogy mi sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál. Még a negyvenes évek végén történt, hogy néhányon, tíz év körüli legénykék, egymásra lici­tálva hencegtünk. Bi, bi, az én apukám ez meg ez, az én bátyám meg felmászott a toronyba. Ilye­nekkel. Egyik barátom kijelen­tette, hogy ő olyan gazdag, még egy forint se számít nála. No, ezt már nem hittük. Erre kapta ma­gát, és egy valódi egyforintost Pö, pö feldobott a háztetőre, s a szeme se rebbent. Ez a gyerek meg van buggyanva, szörnyülködtünk. Egy egész forintot eldodni, ami­kor öt fiiléiért már szép darab cukrot lehet kapni, tíz fillérért hosszú cukrot, húszért pedig olyan mennyiséget, ami az em­ber egész napját megédesíti. Másnap persze, kijózanodva a legénykedés mámorából, bará­tommal egy hosszú létra végéről jaj de sokat piszkálgattuk a ház­tetőn lapuló kincset, mire le­pottyant végre. Ebben az időben történt, hogy a temetéseken való ministrálás után, néhány fillér javadalma­zással honorálták a gyászolók a pap mellett segédkező fiúkat. Mivel e szertartások állandó résztvevője voltam, mindig csörgedezett egy kis pénzmag a zsebem mélyén. Egyik alkalom­mal valami krőzüs szenderülhe- tett jobblétre, mert egy-egy fo­rintot adtak a tömjénezőt hurco­ló fiúknak. Ekkora vagyon felett már nem rendelkezhet földi ha­landó, s ezért menten bedob­tam a templom perselyébe. Nagy boldogság fogott el a buzgalmam után, de ilyen tet­tet mégse tarthat magában az ember gyereke. El is meséltem a sekrestyésnek, hogy ha egy nagyobb összeget talál a fillé­rek között, hát tudja meg, azt én dobtam be. A templom szol­gája úgy gondolhatta, hogy jobb helyen lesz nálam az a pénz, ezért felnyitotta a per­selyt és visszaadta a forinto­mat. így aztán kétszer örültem annak a kincsnek. Jó lenne, ha nem csak saját nyomorúságunk árán tanul­nánk meg becsülni a garaso­kat. Ezért is néztem túláradó szeretettel ötéves kisfiámra, aki talált az utcán húsz fillért, gyorsan lehajolt érte, felkapta, és szertartásosan megköpköd­te: ,,pö, pö, apád-anyád ide jöjjön". Arany kis Icölök! Ma még csak rágógumira, esetleg apróbb játékokra kell gyűjte­nie, ezért minden vágya telje­síthető, érdemes megbecsülni a filléreket. De ha most lenne fiatalember, ugyan mennyi reménye volna a boldogulás­ra? Apja-anyja ide nem jön annak a pénznek, inkább el­úszik minden, nyomtalanul. gyik hónapról a másikra megélni is nehéz, hát még gyűjteni, gyara­podni. Persze, az apró kis em­berkék előtt még nyitva a jövő kapuja, éppen csak az szüksé­ges, hogy a vén cerberusok ne vágják be előttük azt a kaput, amely ha nem is a mennyor­szágra, de legalább a purgató- riumra nyílik. Mert a pokolból már éppen elég volt. Andódy Tibor Oroshá­zán, az Eöt­vös Téri Álta­lános Iskola igazgató beosztására kiírt pályázat nyertese Pus­kás Tibor 37 éves tanító. Debrecenben szüle­tett, itt járt iskolába is, s a helyi tanítóképzőben szerezte meg a pedagógusi diplomát. Ezt köve­tően Kismarjára került, s közben munka mellett a nyíregyházi ta­nárképző főiskolán is diplomát szerzett. A mai napig is párton kívüli maradt. Tíz évet töltött a faluban, ahol — miként Puskás Tibor fogalmazott —•, még min­dig jobban tisztelik egymást az emberek, mint a városlakók. Fe­lesége szintén pedagógus, s együtt nevelik két kislányukat, a 10 éves Emesét és a nála két évvel, idősebb Nórát. Tízévi Kismarjában eltöltött idő után családi okok miatt Orosházára költöznek, hisz a pedagóguspár hölgy tagja ide­valósi. Puskás Tibor három évig alsótagozatos osztályt tanít, majd a testnevelési tagozat beindításával csak testneve­lést. — Tavaly az iskolaigazgató ötéves munkaszerződése lejárt, s a tantestület biztatására meg­pályáztam az igazgatói beosz­tást. Mindössze ketten szálltunk versenybe, a régi igazgató és én. Mindketten az utolsó pillanatig kivártunk, mielőtt beadtuk vol­na pályázatunkat. A nevelőtes­tület mellettem döntött, s ezen állásfoglalását a városi önkor­mányzat is megerősítette, így augusztus elsejével öt évig terje­dő időtartamra kineveztek az Eötvös Téri Általános Iskola igazgatójának — idézi fel a tör­ténteket Puskás Tibor. Többen fiatalnak tartották és tartják ma is egy ilyen hatalmas intézmény irányítására. Hat- száznyolcvanhat gyermek tanul 24 osztályban, s az ő napi neve­lésük és gondjaik irányítása nem kis feladat. Negyvenhét tagú nevelőtestület és közel 20 szer­ződéses, valamint óraadó peda­gógus végzi a tanítást, 11 techni­kai és adminisztratív dolgozó támogatása mellett. Az intéz­mény igen jó hírű, tavaly azon kevés iskolák közé tartozott, ahonnan minden nyolcadikos továbbtanult. A tervekről Puskás Tibor az alábbiakat emeli ki: — Az iskolánk új, így a körü­lötte levő építkezés befejezése az elsődleges feladatunk. De­cember 31 -éig át kel 1 adni a több mint 15 millió forintos sportud­vart teljes felszerelésével együtt. Az iskola mellett fedett uszodát építünk, a kivitelezővel a napokban ülünk le tárgyalni. Mindenképpen folytatni kíván­juk az iskolában már jól bevált hagyományokat. Megtartjuk a tagozatokat, a testnevelést, az idegenny elvi-számítógépes szakokat. Távlati tervünk a 6 + 6 rendszerű általános iskolai és gimnáziumi oktatás bevezetése. Tanáraink tudatosan készülnek erre újabb diplomák megszerzé­sével. Bízunk abban, hogy a ta­nulólétszám csökkenésével sem kell elbocsátanunk egyetlenegy munkatársunkat sem — mondja befejezésül az igazgató. PappJános Játsszon, nyerhet! Kérdések Koreáról Közeledik a Koreai Hét meg­nyitójának napja, péntek, így ma is újabb kérdés vár a játszani szerető olvasóinkra. Ne felejtsék: a jövő hétfőn estig postára kell adniuk cí­münkre az esetleg Samsung te­levíziót, vagy Londonba szóló repülőjegyet „érő” helyes vála­szokat. A 4. kérdés: A szöuli olim­pián hány aranyérmet nyert Magyarország? Október 18-24.: Koreai hét Békéscsabán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom