Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

1991. szeptember 10., kedd GYULA ÉS KÖRNYÉKE Októberben adják át először Kitüntetés alapítását határoz­ta el a kétegyházi képviselő-tes­tület. Évente egy személynek adományozzák, annak, aki a legtöbbet tette a faluért. A kitün­tetett nem csak kétegyházi lakos lehet. Az sem törvényszerű, hogy minden évben kiadják: csak akkor, ha valóban érdemi teljesítményt lehet ezzel elis­merni. Kiss László gyulai éremké­szítő alkotását augusztus végén vette át az önkormányzat. Az egyik oldala a címert, a másik a kétegyházi görögkeleti templo­mot ábrázolja. A képviselő-tes­tület szeptemberi ülésén dönt a kitüntetés leírásáról: az adomá­nyozás pontos feltételeiről és hogy jár-e majd vele pénzjuta­lom. Az első kitüntetett az októ­ber 25-ei ülésen veheti át, a ké­sőbbiekben augusztus 20. alkal­mából kerül erre sor. Jelenség - megismétlődhet Gyulavári felöl, reggel hat óra tájban autóbusszal munkába utazók panaszolták, a romániai piacozók miatt elkésnek munka­helyükről. Nem férnek fel a járatokra, hosszú ideig tart a jegyvál­tás, az embertelen utazási körülményekről nem is beszélve. Mind ez épp most történik, amikor senki sem érezheti biztosnak munka­helyét. Tudom, olykor a reggeli órákban gyalogosok százai kelnek át a határon—nem jókedvükből, ám ezzel a problémát a város lakóira zúdítják. A gyulavári híd után felszállók állításához kétség nem férhet, mégis úgy gondoltam, nem árt tapasztalni. Próbaút am nem sok eredménnyel járt, azon az augusztus végi pénteki napon mintegy húsz román állampolgár várakozott a csuklósra. Zsúfolt­ságot nem okoztak, de a nyelvi problémák miatt alaposan elhúzó­dott a jegyváltás. A városból ki- és beközlekedő autóbuszok vezetői megerősítették, lökésszerűen érkeznek csoportok, melyre nem lehet járatot kalkulálni. Azt pedig mondhatják, engedjék előre a bérletes utasokat, úgysem értik... A Körös Volán megyei főhadiszállásán megtudtam, a vállalat nem engedheti meg magának, hogy a kiszámíthatatlan forgalom miatt üresen közlekedjenek járatai: de információik szerint a gyulai üzem — ha az autóbuszvezetők szólnak — küld mentesítő járatokat. Sajnos, egyáltalán nem rózsás a helyzet, világosítottak fel Gyulán. Nyolc óra előtt nincs szabad busz, utána esetleg. Mivel a román állampolgárok többnyire pénz nélkül rohamozzák meg és foglalják el a járatokat, itt a megoldásnak a rendőri közbeavatko­zást találják. A gyulai polgármesteri hivatalban arról tájékoztat­tak, hogy a januári testületi döntés alapján vállalkozásba adják a helyi közlekedést. Mikor? Majd... Egyelőre nagy eredmény, hogy iskolabuszt közlekedtetnek a Volánnal közösen, s legalább a gye­rekek nem szenvednek. Mindenki tud hát mindent. Az illetékesek cselekvésre készülnek. Csak ne sokáig és ne külön-külön, mert ezzel a helybeliek minden­napjait keserítik meg. Egy ismerősöm mondta:,,Gyula szép város, de nem laknék ott, túl közel van a határhoz.” Ilyenkor érzem, mennyire igaza volt! Tisztelgés az Erkel síroknál A gyulai székhelyű Erkel Fe­renc Társaság november 9-én, szombati napon kirándulást szervez tagjainak és az érdeklő­dőknek Budapestre. Amint már az elmúlt évben is tették, ismét ellátogatnak a Kerepesi úti te­metőbe Erkel Ferenc és hozzá­tartozói, leszármazottai sírjai­hoz. Nemzeti zeneszerzőnk szü­letésének évfordulója alkalmá­ból koszorúkat helyeznek el a síremlékeken. A program dél­után a Bartók ház megtekintésé­vel folytatódik, amelyet ugyan­itt a 19. századi magyar zene­szerzők műveiből összeállított koncert követ. A nap a hagyo­mányokhoz híven operaházi előadással zárul. Az érdeklődők szeptember 20-áig jelentkezzenek a gyulai Mogyoróssy Könyvtár zenei részlegében, illetve a polgár- mesteri hivatal kulturális osztá­lyán. Szombaton Gyulán: Dr. Pokoly József emlékülés A Magyarországi Reformá­tus Egyház Doktorok Kollégi­uma Egyháztörténeti Szekciója szeptember 14-én, 10 órakor emlékülést tart. A doktorok tu­dományos testületé, melyben világi történészek is dolgoznak, előadásokkal emlékezik dr. Po­koly Józsefre születésének 125. évfordulóján. Az egykori geszti református lelkipásztor, a ko­lozsvári és debreceni egyete­mek professzora, tanszékvezető egyetemi tanár, rector magnifi- cus, a felsőház tagja egyház- és egyetemes történettel foglalko­zott. Mint Nagy László gyulai esperestől megtudtuk, az emlék­ülést elsősorban lelkészeknek, történészeknek rendezik, de ér­deklődőket is szívesen lámák a Kálvin utca 4. szám alatti refor­mátus gyülekezeti házban. Megnyitó áhítatot dr. Kocsis Elemér püspök tart, előadásokat pedig dr. Csohány János pro­fesszor, dr. Barcza József kutató professzor és dr. Benda Kálmán akadémikus. Az emlékülés résztvevői dél­után Gesztre látogatnak. Csak a neve más? Független szakszervezet alakult Gyulán Alaposan megnövekedtek az idősgondozásban dolgozók ter­hei — hallottuk a gyulai gondo­zási központban. A városban : közel 600 idős emberrel törőd- , nek, s ez a szám a duplája (ese- ; tenként még annál is több!) mint a rendeletben előírt. Többek között ezért alakította meg a dol­gozók többsége a független í szakszervezetet. — Augusztus 7-én alakítot- j tűk meg az Idősgondozásban i Dolgozók Gyulai Független f Szakszervezetét, a Munkácsy u. 9. szám alatt — mondja Vasz- kán Erzsébet szóvivő —, tulaj­donképpen a véletlen folytán. Az augusztusi szakszervezeti nyilatkozatok kitöltése kapcsán vetődött fel, jó lenne más szak- szervezetekkel is megismerked­ni. Független szakszervezeti képviselőt hívtunk, s a tagok többsége emellett voksolt. Mert nem érezték igazán, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének ágazati szerveze­tében érdekeiket képviselnék. A tagok ebben az évben kaptak ugyan némi juttatást, de előző- ! leg—akár az üdültetésben, akár í a segélyezésben — alig-alig. — Akkor ez volt a fő szem­pont? — Kezdetben csak annyit | akartunk, hogy legalább a tagdí­jak itt maradjanak. Úgy osszuk el, hogy mindenkinek nyújtsunk I valamit, ne csak a kivételezet- i teknek. Aztán jöttek az ötletek, ! nem utolsó sorban munkakörül- I ményeink javítására. Gondozó­nőink nagy része ugyanis terüle- ! ten dolgozik. Aki ázik, fázik, I nincs kabátja, mert nem telik a munkáltató által juttatott ösz- szegből, nem kap porszívót, amivel takaríthatna, nem biztos, hogy olyan türelmes az idős emberekkel, ahogyan szeretné. — Egy hónap múltán eljutot­tak a szolidaritás vállalásáig. — Csatlakoztunk a Ligához és keressük a kapcsolatot a váro­si szakszervezetekkel. Segítsé­get szeretnénk adni és kapni. Ahol pedig új típusú szakszer­vezeteket akarnak alakítani a dolgozók, tanácsokat adunk, ho­gyan induljanak el. — Miért szeretnék, hogy rö­vidített programnyilatkozatuk­ból szó szerint idézzünk? — Ne mondják az emberek, ez is olyan, mint a régi, csak a neve más. így talán jobban meg­értik, mit akarunk. Programnyilatkozat (kivonat) „Olyan kollektív szerződés létrehozása, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit alapvetően szem előtt tartja. Megha­tározza a három különböző profilú intézmény (bölcsődék, csa­ládsegítő központ, idősgondozás) működési feltételeit, a gazda­sági hivatallal való viszonyrendszerét (adatszolgáltatási kötele­zettség). Az elavult szabályzatok nem biztosítják a dolgozók részére az alapvető munkafeltételeket sem (munka- és védőruha­juttatás, végkielégítés mértéke stb.). Ezen sürgősen változtatni kell a dolgozók egyetértésével. Tárgyalást kezdeményezünk a munkáltatói kölcsön kapcsán a polgármesteri hivatal tisztségviselőivel. Egyértelművé kell tenni a jogosultak körét, az elbírálás szempontjait, az ezért felelős sze­mélyeket, a szigorú bizonylati fegyelmet, ezt ismertetni kell a dolgozókkal. A népjóléti osztály működési szabályzatában rög­zíteni kell a felügyeleti jogot, ennek véleményezésében részt kívánunk venni. Küzdünk azért, hogy csupán a pénztelenség okán ne érje intéz­ményünket hátrányos megkülönböztetés. A Ligához csatlakozott szakszervezetünk új üdültetési rend­szert vezet be. Kapcsolatokat építünk ki hasonló profilú intézményekkel, azok szakszervezeteivel, ismerkedünk külföldi szakszervezetek munkájával, szakmánk színvonalának emelése érdekében. Elvünk a helyi hatalom politikai összetételétől való független­ség és az önkéntesség. Felhívunk minden felelősen gondolkodó érdekvédelmi szervezetetés politikai erőt, hogy a munkavállalói szabadságjogok védelme érdekében támogassa munkánkat.” * * * Teljes terjedelmében a gyulai gondozási központban olvas­hatják az érdeklődők. Páratlanok a megyében, csak az a mázsa... Győztek a szokások, révbe jut a piac Disznót szállít az önkormányzat Csumpilla István kétegyházi lakos szóvá tette az önkormány­zat legutóbbi ülésén, miért nem engedi a polgármesteri hivatal, hogy más is használhassa a köz­ségi mázsát, miért kell azoknak a szomszéd faluba menni, akik nem az önkormányzati vállalko­zásnak, hanem kft.-knek adják át a disznót? Bár akkor dr. Eisele József rendre válaszolt, úgy éreztük, nem felesleges újra fel­keresni Kétegyháza polgármes­terét. — Mielőtt a kft.-k megjelen­tek Kétegyházán — mondta dr. Eisele József — megbízottjuk felkeresett, hogy használhassák a vasút területén lévő mázsát. Elmondtam: a Gyulai Húskom­binát tulajdona, engedélyt tőlük kell kérni. Mi is kértük ezt. Föl­tételezem, nem kaptak, s a két- egyháziak felé úgy ment tovább a hír, a hivatal nem engedi... — Mi lehet az oka, hogy nem mindenki a helyi önkormányzati vállalkozást választja? — Ez a vállalkozás ugyan­olyan feltételekkel fizet, mint a Gyulai Húskombinát, tehát 90 napra. A kft.-k viszont hama­rabb, s lehet, akiknek az azonna­li kifizetés megfelelőbb, akár áron alul is odaadják. — Az ülésen elmondta, a két­egyházi önkormányzat me­gyénkben egyetlen, amely a túl­súlyos sertések elszállítására vállalkozott. Mi ennek a történe­te? — Kétegyházán éves szinten a háztájik 10 ezer darab sertést termelnek, százszámra tarják a családok. A volt gyulai és sarka- di járás településein együttesen sincs ennyi, mint a mi falunk­ban. Tavaly év vége felé a hús­kombinát szállítási üteme lelas­sult, az emberek nemegyszer sírva jöttek, nem bírják etetni a disznókat, az állatok nem tűrik a meleget. A nyárra 2 ezer darab túlsúlyos sertés és 500 koca várt elszállításra. A kecskeméti Kristály Hús Rt.-vei a téesz nyugdíjas agrármérnöke révén kerültünk kapcsolatba. Először a család, a rokonság disznóit szállították, ám egyre több hely­béli fordult hozzájuk. Levelet kaptam Kecskemétről, amely­ben az önkormányzat segítségét kérték. Nem szerződést kötöt­tünk, hanem megállapodást: bármikor szállíthatunk és napi áron. Ma már a 200 kilogram feletti sertéseket, sőt a kocákat is átveszik tőlünk. — Mekkora üzlet ez az ön- kormányzatnak? Miért vesznek le 50 fillért kilónként a gazdá­tól? — Nem akarunk nyerészked­ni. A kecskemétiektől kilónként 30 fillért kapunk, eddig ez 16 ezer forintot jelent, ebből 5 ezer forintot költöttünk telefonra, levelezésre. A termelőtől 50 fil­lért veszünk le, amiből fizetjük a szállításban, felvásárlásban, összeírásban, pénzügyi lebo­nyolításban dolgozó négy em­bert. Ez nekik 7, illetve 4 ezer forint havi nettót jelent. Nem sok azért, mikor hajnalban kel­nek, hogy még a reggeli hűvös­ben megérkezzen a szállítmány. Az adminisztrációt próbáltuk munkaidő után végeztetni, de az emberek nem akkor jöttek... — A felubeliek jogos kérel­me, hogy a mázsát ne csak a húskombinát és a polgármesteri hivatal használhassa. Ezzel ki­zárják a felvásárlói verseny­helyzetet. — Szeretnénk mihamarabb megállapodni a vasúttal és a húskombináttal, mérhessen mindenki. Ha nem sikerül, a tsz mázsáját kérjük. Volt egyébként Kétegyházán községi mázsa, csak elbontották... Az oldalt írta Szőke Margit, a fotókat Gál Edit készítette Tisztelt Olvasóink, felvéte­lünkön a kétegyházi piacot lát­hatják. A mezőre, aszfaltra szo­rult cucc miatt azonban nem kell a hivatalt okolni. Van ugyanis a sarkon egy tábla, rajta a felirat­tal: „piac 100 méterre”. Rendes elárusító hely, betonpadokkal. Ám a falurendezési elképzelé­sek és az eladói-vevői szokások eddig valahogy nem találkoz­tak. Amint faluhelyen lenni szo­kott, Kétegyházán is a főtéren volt a piac, egészen a hatvanas évekig. A ’70-es években parko­sították a területet, a piacnak mennie kellett. Rendezett, de kevésbé frekventált körülmé­nyek közé, egészen pontosan fogalmazva: nem ment oda sen­ki. Az eltelt húsz év alatt több helyet is kijelöltek árusításra. Bizonyára a kijelöléssel volt a baj, amely messze nem egyezett a helyi szokásokkal. Az embe­rek jó ideje az ABC előtt és a szemközti járda mellett pakol­nak ki, nem kis bosszúságot okozva az itt hagyott szeméttel a bolti eladóknak. A hivatalos személyek pedig zavarukban hol bírságolnak, hol helypénzt szednek. Az önkormányzat most elha­tározta, rendezi a 20 éves ügyet, méghozzá ebben az évben. Az elképzelések szerint a fotó hát­terében látható, az ABC-vel szemközti szabad területre he­lyezi a piacot, itt állítják föl a sokszor költöztetett betonpado­kat. A negyedik hely remélhető­leg mindenki megelégedésére szolgál majd—főleg akkor, ha a polgármesteri hivatal valami olcsó tetőmegoldást is talál az árusok feje fölé...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom