Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-09 / 211. szám

1991. szeptember 9., hétfő KÜLFÖLDRŐL- ITTHONRÓL Genscher: A Nyugat készsége a magyar reformpolitika támogatására semmit sem változott Magyarország a szabadságáért vívott kelet-európai forrada­lom egyik élharcosa volt és ma is az. Természetes, hogy a Nyugat készsége a magyar reformpolitika támogatására semmit sem változott —jelentette ki Hans-Dietrich Genscher német külügy­miniszter a Budapesten működő Ferenczy-Europress sajtóügy­nökség számára adott exkluzív nyilatkozatában. A német politikus megerősítette: az Európai Közösségben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország társult tagságá­ra vonatkozó tárgyalások éppen az ö személyes kezdeményezé­sére — gyorsított ütemben lezárulnak. _ Hogyan ítéli meg Miniszter Úr a jelenlegi európai változá­sokat? Melyek földrészünk sta­bilitásának állandó és változó elemei, milyen régi és új veszé­lyek fenyegetik kontinensünk biztonságát? Melyek Németor­szág Európa-politikájának prioritásai? A közép-, kelet- és dél-euró­pai népeknek a szabadságért vívott forradalmai alapvetően megváltoztatták kontinensün­ket. Ez a folyamat — amelyben Németország visszanyerte nem­zeti egységét—egy olyan Euró­pa látomását vetítette elénk, amelyet a szabadság, a demok­rácia és- az emberi méltóság nagy európai eszméi egyesíte­nek. A kollektivizmus zátonyra futott. A Szovjetunióban végre­hajtott puccskísérlet — amely azért volt eleve bukásra ítélve, mert az emberek soha többé nem engedik meg, hogy szabadságu­kat, emberi jogaikat tankokkal és fegyverekkel elvegyék tőlük — megmutatta, mennyire erős a szabadság eszméje. De nem veszélytelen még az egységes és szabad Európa útja. Kontinensünk azonban rendel­kezik a megfelelő struktúrákkal, hogy szembenézzen az ilyen veszélyekkel. Egész Európa sta­bilitásának kereteként rendelke­zünk a Helsinki Záróokmány­nyal, amely magába foglalja a két észak-amerikai demokráciát is. Ezeket az intézményes kere­teket tovább kell erősíteni. Né­metország síkraszáll egy euró­pai Biztonsági Tanács megte­remtéséért, és európai kéksisa­kos egységek felállításáért csak­úgy, mint természeti létalap­jaink védelmére európai zöldsi­sakos alakulatok létrehozásáért. Másrészt fennáll az a veszély, hogy alábecsüljük a nagy kihí­vást Közép- és Kelet-Európa, valamint a Szovjetunió gazdasá­gi átalakítására, s Európa hosszú időre megosztott marad gazdag és szegény országok között. A gazdasági szakadék áthida­lásához keleti szomszédainknak szükségük van szolidáris támo­gatásunkra. Európa a vasfüg­göny megszűnte után nem vál­hat új megosztó falak áldozatá­vá. Németország ebben az ügy­ben teljesítőképessége határáig elkötelezte magát. Most mások­nak is a vállukra kell venniök a terheket. Az Európai Közösség meg­határozó, stabilitást biztosító térsége lett Európának, s nyitva kell állnia keleti szomszédaink előtt is. A folyamatban lévő tár­gyalások Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelor­szág társulására — kezdemé­nyezésemre — gyorsított ütem­ben zárainak le. Feltűntek a látó­határon a tárgyalások más érde­kelt országokkal is, beleértve a balti államokat. Sohasem hagy­tam kétséget az iránt, hogy a teljes jogú európai közösségi tagság távlatának nyitva kell áll­nia minden ország számára, amely megfelel a politikai és gazdasági feltételeknek: az Eu­rópai Közösség ugyanis nem korlátozódhat csak Nyugat- Európára. Az Ön megítélése szerint mennyire változott Magyaror­szág szerepe a kelet-európai térségben? Hogyan változnak a Nyugat céljai és eszközei Ma­gyarország reformpolitikájá­nak támogatására? Magyarország a szabadsá­gért vívott kelet-európai forra­dalom egyik élharcosa volt, és ma is az. Az egész világ vissza­fojtotta lélegzetét, amikor a tele­víziók képernyői azokat a ma­gyar határőröket mutatták, akik 1989-ben elsőként átvágták a vasfüggöny szögesdrótjait. Fe­ledhetetlenek azok a képek is, amikor Magyarország első or­szágként megengedte az egyko­ri NDK-beli németeknek a telje­sen szabad és háborítatlan kiuta­zást Nyugatra. Abban a beszédemben, ame­lyet 1990. május 24-én, abból az alkalomból mondtam, hogy Horn Gyula egykori magyar külügyminiszter megkapta a nemzetközi Károly-díjat Aa­chenben, e két eseményt megha­tározó váltó-átállításokként ér­tékeltem az egész közép- és ke­let-európai reformfolyamat to­vábbi alakulása szempontjából és Európa egysége egyik alap­kövének tekintettem. Abban a beszédemben kifej­tettem azt is, hogy Magyaror­szág példája mutatja, egy ország hozzájárulása Európa békéjé­hez, szabadságához és jövőjé- hez nem annak nagyságától, hanem attól függ, mennyire te­kinti irányadónak politikai ma­gatartásában a szabadságot és az emberi jogokat. Ez ma épp úgy érvényes, ahogyan akkor érvé­nyes volt, és természetes, hogy a Nyugat készsége a magyar re­formpolitika támogatására sem­mit sem változott. Hogyan ítéli meg Németor­szág szerepét a nemzetközi biz­tonsági rendszer megteremtésé­ben? Egy kooperatív európai biz­tonsági rendszer kereteiben a lényeg a stabilitás és együttmű­ködés összeurópai szerkezeté­nek megteremtése, amely min­den tagjának védelmet kell, hogy nyújtson az erőszak alkal­mazásával szemben. Egy ilyen összeurópai biztonsági struktú­rában a közép- és kelet-európai államoknak másokkal azonos részvételt kell biztosítani. A biz­tonság szempontjából nem le­hetnek különböző övezetek. A biztonság és stabilitás politikája nem szorítkozhat azonban csak katonai vonatkozásokra. Né­metország síkraszáll azért, hogy a biztonság- és stabilitáspoliti­kát mind nagyobb mértékben te­kintsék politikainak, gazdasági­nak, szociálisnak és ökológiai­nak is. Mindaddig, amíg nem sikerül az e területen meglévő nagy egyenlőtlenségeket áthi­dalni, nem lesz biztonság és sta­bilitás sem Európában, sem a világban. Az ilyen értelemben vett biz­tonság- és stabilitáspolitikából adódó feladatok messze túlmu­tatnak Európán. Európában a kétpólusú konfrontáció vége élesebben felvetette a globális kihívásokat, amelyek előtt ma állunk. Lényegében olyan világbé- kerend megteremtéséről van szó, amelyben az Egyesült Nemzeteknek központi szerepet kell játszania. Ez a világbéke- rend azonban csak akkor valósul meg, ha a világ minden térsége kész a kooperatív biztonságpo­litikára; amennyiben a leszere­lés világméretű, ha mindenütt fellépünk az emberi jogokért és az önrendelkezési jogért; amennyiben át tudjuk hidalni az Észak és Dél közötti gazdasági szakadékot, s ha az egész vilá­gon véget ér az emberek háború­ja a természet ellen —jelentette ki Hans-Dietrich Genscher né­met külügyminiszter. Ferenczy-Europress Antall József Japánban Szombaton, helyi idő szerint reggel nyolc órakor Tokióba ér­kezett Antall József kormányfő, akinek látogatását felfokozott várakozás előzi meg magyar részről, és élénk érdeklődés kí­séri a japán partnerek részéről. Értesülések szerint a magyar kormányküldöttség arra számít, hogy Japán megerősíti: hajlandó a jövőben is támogatni pénzügyi eszközeivel a magyárországi gazdaságszerkezeti átalakulást. A kapcsolatok szorosabbra fű­zéséről bőven lesz alkalom tár­gyalni, a kormányfői kíséret tag­jai ugyanis szintén rendkívül zsúfolt programot bonyolítanak le, szinte megmozgatják a japán vezetést a következő napokban. Kupa Mihály pénzügyminisz­ter, Mádl Ferenc, a privatizáció ügyeiben illetékes tárca nélküli miniszter és Surányi György, a Nemzeti Bank elnöke a ma­gyar—japán pénzügyi kapcso­latok szempontjából meghatá­rozó fontosságú intézmények, bankok, minisztériumok veze­tőivel találkozik, és külön prog­ramja lesz a küldöttségben he­lyet kapott államtitkároknak is. Hága Nehéz csütörtök A szombati hivatalos meg­nyitó után csütörtökre hívta ösz- sze a Jugoszlávia-békekonfe- rencia első ülését lord Carring­ton, a tanácskozás egyhangúlag megválasztott elnöke. A volt brit külügyminiszter „enyhén szólva nehéznek” minősítette az előtte álló feladatot. Lord Car­rington a jugoszláv köztársasá­gok külügyminisztereit várja Hágába a folytatásra. Az értekezlet résztvevői elfo­gadtak egy elég általánosságban megfogalmazott közös elvi nyi­latkozatot, amelyben bejelentik a döntőbíráskodási bizottság lét­rehozását, leszögezik, hogy a megoldásnak minden Jugoszlá­viában élő személy érdekeit fi­gyelembe kell vennie, támogat­ják az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet el­veit, elfogadják továbbá, hogy nem ismernek el semmiféle olyan^ határváltozást, amelyet nem békés eszközökkel és nem megegyezés alapján érnek el (ily módon nem zárva ki a határváltozás elvi lehetőségét), s végül lényegesnek nevezik a konferencia sikeréhez a tűzszü­net azonnali és teljes betartá­sát. Szlovákiai magyarok A csehszlovák szövetségi kormány kisebbségpolitikai alapelveinek megvitatás előtt álló tervezete nem szól a kollek­tív kisebbségi jogokról — hívja fel a figyelmet a Szabad Újság című, Pozsonyban megjelenő lap szombati számában Janics Kálmán, a Szlovákiában műkö­dő Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom (MKDM) tiszte­letbeli elnöke. A veterán politikus úgy véle­kedik, hogy a kollektív jogok megfogalmazásának elmaradá­sa esetén Csehszlovákiában „ismét jogfosztás fenyegeti a kisebbségeket”. Janics szerint alkotmányos szinten kell rögzí­teni azokat a jogokat, amelyek a kisebbséget — mint csoportot — megilletik, s amelyek az ele­ve hátrányos kisebbségi hely­zetben lévők számára bizonyos „privilégiumokat”, valójában egyenrangúságot biztosítanak. Csurka István szerint az MDF soraiban árulók van­nak. Pista bácsi:—Ezt én már régen tudom, hiszen a ve­gyespálinkámhoz tőlük vettem a gyümölcsöt. Vigyázat, olcsó árak! Férfi, női félcipők, csizmák és egyéb lábbelik 30—40%-kal olcsóbban, mosószerek, öblítők, samponok, habfürdők diszkontár alatt vásárolhatók 1991. szeptember 10-én 10—19 óráig Szeghalmon, a művelődési központban, 1991. szeptember 11 -én 10—19 óráig Mezőberényben, a művelődési központban, 1991. szeptember 12-én 9—18 óráig Sarkadon, cukorgyári művelődési házban, 1991. szeptember 13-án 9—19 óráig Békésen, a 2. sz. általános iskolában DOMINA GMK. Mellbedobással győzött Ilyen szépségverseny még nem volt Prológus Békés megye első női mellszépségversenye — érthetően — sok embert vonzott csütörtökön este a gyulai Tiamo bárba. Már elővételben elkelt az összes ülőhely, és bőven futottak be nevezések is. Az indulóknak mindössze egy fehér pólót és egy pohár vizet kellett felmutatni — és máris megvolt az esély, hogy mellkirálynő legyen a vállalkozó kedvű hölgy. Első felvonás Kilenc órára volt meghirdetve a verseny. Ennek megfelelően kilenc előtt zsúfolásig megtelt a Tia­mo — elsősorban kíváncsi férfiak és — kisebb számban — kritikus szellemű nők adták a közön­séget. Fokozott várakozás, izgalom uralkodott a nézőtéren, s a hangulatot csak fokozta a füstköd, a villogó fények és a dübörgő zene, majd... megje­lentek a versenyzők. Nagy sikerük volt még egye­lőre ruhában, de többen „Lássuk a medvét!” fel­kiáltással követelték a dolog érdemi részét Fél tízkor azonban jött a bejelentés: a mellfesztivál 11-kor kezdődik. Mellesleg nagy fütty fogadta a közlést, és sokan elindultak, természetesen azzal, hogy ha itt az idő, visszajönnek, mert egy ilyen látványosságot nem érdemes kihagyni. Második felvonás És elérkezett a 11 óra. Újra tömeg, újra fokozott hangulat, füstköd, fények és zene. Lányok — egyelőre — sehol. De ekkor már engedni kellett a népakaratnak, és — nagy ováció közepette — fellibbent a színpadra hat fehér pólós lány. Táncra perdültek, és ismerve a pólók tulajdonságát, ez igen figyelemreméltó cselekedet volt. Utána jött a víz, amivel bőven megöntözték a lányokat, ter­mészetesen azért, hogy minél jobban kirajzolódja­nak idomaik az áttetsző ruha alatt. (Közben vala­hol kiborult egy üveg sör...) A diszkós ekkor egy igen népszerű javaslattal álltelő: ha megszáradtak a pólók, le is lehet venni azokat, egyúttal felkérte a személyzetet, hogy ne öntsenek több vizet a lá­nyokra. Ült az ötlet. Négyen máris félmeztelen tán­coltak, és a lengő didik tűzbe hozták a nézőket is. Miközben egymást taposva igyekezett a közönség minél többet látni, az élelmesebbek rájöttek, hogy a plafonon tükrök vannak, és így mindent lehet látni. Csak fordítva, de mit számít ez ilyenkor! A lányok — néhány perc mell-lóbálás után — elvo­nultak. A zsűrin volt a sor. Harmadik felvonás A sorrendet —jó fél óra gondos mérlegelés után — végül éjfél után hirdette ki a zsűri. Mellbedo­bással harmadik helyre értékelte Szujó Ildikót, aki egy üveg pezsgőt kapott—ezt több eredménytelen kísérlet után végül sikerült a nézők nyakába, és a fotósok gépére önteni. Második lett — bár őt ez cseppet sem vigasztalta, sőt, már-már elsírta megát — Pajkó Beáta — Tiamo-belépőt, kétszemélyes vacsorát nyert. És következett a megye legszebb mellű lánya. Elég egyértelmű volt a dolog, mert Farkas Annamária a közönség és a zsűri egybe­hangzó véleménye alapján tényleg igéző mellek­kel rendelkezik. Ezt tudta ő is, és újból megmutatta bájos kebleit, melyeknek köszönhetően 10 napot fog majd Görögországban tölteni. Epilógus Az esemény után egy meglehetősen lehangolt, ötven körüli úr szólított meg: „Maga újságíró? Remélem, azt is megírja, hogy alig lehetett valamit látni, és nem ilyen produkciót vártam a pénze­mért?!” Arató László Heroin a Trabantban, heroin a Mercedesben Hetek óta három magyar ál­lampolgár van a bolgár bűnül­döző szervek őrizetében kábí­tószer-csempészés gyanújá­val. Az MTI szófiai tudósítójá­nak értesülései szerint a bol­gár vámszervek július 21-én a kalotinai határátkelőhelynél 1,8 kilogramm heroint fedez­tek fel abban a Trabantban, amellyel a 21 esztendős Kár­páti Zoltán és a 17 esztendős Cs. S. budapesti lakosok ér­keztek Törökországból. Ugyancsak a kalotinai határ­átkelő bolgár vámosai augusz­tus 4-én 11 kilogramm heroint találtak a 28 esztendős Pápa Attila pécsi lakos Mercedes tí­pusú gépkocsijában. A közvélemény azért csak most értesülhet a három ma­gyar állampolgár őrizetbe vé­teléről, mert az MTI szófiai irodája június 13-áflól szep­tember 2-áig — a tudósító tá­volléte miatt — nem műkö­dött. A szófiai magyar nagykö­vetség konzulja megerősítette az MTI tudósítójának értesü­léseit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom