Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07-08 / 210. szám
1991. szeptember 7-8., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Ismerjük meg a Bibliát! A Messiás Kétszáz éve született a legnagyobb magyar Széchenyi és hajózható A messiásvárás szorosan ösz- szefügg mindazzal, amit a Biblia az Isten országának eljöveteléről tanít. Az Ószövetség szerint a történelem Isten országa felé tart, amely meghozza a béke, a szentség, az igazságosság uralmát. Ez az emberiség életét átalakító üdvös állapot — bibliai szóhasználattal élve a megváltás — egyúttal végleges szabadulást hoz a bűntől és a gonoszságtól is. A különböző bibliai szövegek, főként a próféták, képekben hasonlatokkal írják le a megváltott emberiség állapotát. Az Ószövetség kiemelkedő képviselői azt hirdetik, hogy az eljövendő isteni uralom az emberekből kiválasztott közvetítő által fog megvalósulni. Mindazt, amit az Ószövetség az üdvösség közvetítőjéről tanít, ösz- szefoglalóan messiásvárásnak nevezzük. A szentírási szövegek tükrében arról győződhetünk meg, hogy a messiásvárás Izrael hitében fokozatosan bontakozott ki, új meg új vonásokkal megrajzolva az Istentől küldött üdvösségközvetítő személyét és tevékenységének módját. A messiásvárás legősibb és legismertebb képviselője a Messiás, a végső idő királya. A név a héber masiah szóból ered, jelentése: felkent. A névhasználat eredetére az a szokás utal, hogy a királyokat Izraelben a? olajjal való felkenés szertartásával iktatták hivatalukba. A Messiás-király eszméje Dávid király (Kr. e. 1004—965) Személyével függ össze. Isten választása tette őt Izrael királyává, s nemcsak nagy uralkodó, de a hit kiemelkedő tanúja is volt. A Nátán próféta által közvetített isteni üzenet szerint ezért dinasztiája és annak uralma mindörökre fennmarad (2 Sám 7). Az egyes próféták, mint Iza- jás, Mikeás, Jeremiás, Ezekiel és Zakariás egymást kiegészítve egy olyan királyi uralom és uralkodó eszményi, s egyben reményt keltő alakját rajzolták meg, aki ellenképe a szomorú valóságnak. Tanításukból azonban az is kiviláglik, hogy Isten Dávidnak tett ígérete a távoli jövőbe mutat, és az eszményi uralkodó csak a végső idő királyában érkezik el. A próféták tanítása alapján a Messiás-király Dávid házának leszármazottja, Isten küldötte a végső időben: „íme napok jönnek — mondja az Úr—, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban” (Jer 23,5). Isten lelke nyugszik rajta, és megadja neki a bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudás és Isten félelmének adományát (íz 11,2). Az egyetemes béke (íz 9,5; Mik 5,4), az isteni jog és igazság, a szegények és elnyomottak védelme jellemzi uralmát: „Nem aszerint ítél majd, amit lát, s nem aszerint ítélkezik, amit hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorsúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek” (íz 11,3—4). A Messiás személyével megvalósult isteni uralom üdvösséget hoz Izraelnek, de a nemzeteknek is: „ Azon a napon az Izáj (Dávid király atyja) gyökeréből támadt sarj zászlóként áll a népek előtt. Keresni fogják a nemzetek és dicsőséges lesz a nyugvó helye” (íz 11,10). A messiási uralom az eberi közösségen túl a kozmikus valóság megújulását is létrehozza (íz 11,6-9). A Szolga küldetése ártatlanul viselt szenvedésében és halálában válik teljessé. Mint a nép képviselője, áldozati bárányként magára veszi a nép bűneit, hogy azokért engeszteljen és kiérdemelje népe számára az üdvösséget (íz 53). Behelyettesítő szenvedése fordulatot jelent, mert üdvösséget eszközöl Izraelnek, de hatása túlnő népének keretén, mert a nemzeteknek is szól: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. íme, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig” (íz 49,6). Az ószövetségi messiásvárás már az Újszövetséghez vezet. A kereszténység a názáreti Jézust vallja az üdvösség közvetítőiről szóló jövendölések beteljesítőjének, azaz a Megváltónak. Jézus élete, szenvedése, halála és feltámadása összegzi mindazt, amit Isten egykor uralmának eljöveteléről hirdetett. Rózsa Huba, a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Egyetem tanára A 19. század közepén még kevés gőzhajó járt az európai folyókon. De Széchenyi már akkor meglátta, hogy a gőzhajóké a jövő. E felismerést cselekvés követte. Elmaradott közlekedési viszonyainkat vízi utak kiépítésével látta a leggyorsabban és legolcsóbban korszerűvé tenni, s ez egyúttal arra is jó, hogy a nemzetet bekapcsolja az európai kereskedelem vérkeringésébe. De nem csupán az európaiba, hanem az Al-Dunán át a Fekete-tengerig, Levantéra is. A Fekete-tengerig való hajózásnak a lehetőségeit és a Duna szabályozásának körülményeit tanulmányozandó indult 1830- ban első al-dunai hajóútjára, amelyet még számtalan követett. A Dunagőzhajózási Társaság 1832. évi közgyűlésén pedig már kifejtette, hogy az Al-Duna Magyarország természetes élettere, és azt mielőbb alkalmassá kell tenni a hajózásra. A Dunagőzhajózási Társaság ennek szellemében intézett emlékiratot József nádorhoz, és kérte a hajózási akadályok eltávolítását, amikor a szokásos meder- tisztítást és kotrást végzik. A nádor pártfogolta a kérést, és javaslatára az uralkodó 1833- ban kinevezte Széchenyi István grófot a Duna-szabályozás királyi biztosává. Széchenyi ezután beutazta az érintett szakaszt, és óriási erőfeszítéseket tett a szabályozási munkákat gátló akadályok elhárítására. A szerben kívül a román és török hatóságokat is meg kellett győznie a szabályozás szükségességéről. Vásárhelyi Pál mérnökkel elkészíttette a Duna Omoldova és Tumu-Se- verin közti szakaszának térképeit, valamint a költségvetést, amely másfél millió forintot tett ki. Széchenyi tudta, hogy a közvéleményt is maga mellé kell állítania, hogy e roppant munkát sikerre vigye. A Társalkodó című lapban több éven át cikksorozatot indított „Néhány szó a Dunahajózás körül” címmel. Idő közben, amikor esetenként elkeseredett a sok huzavona és értetlenség miatt, ilyeneket jegyzett naplójába: „Előbb fogok-e törökül megtanulni, semmint felszabadul a Vaskapu átjáró?” Amire a török pasa és Niazi bej véleményét idézi: „Megtanul ön addig nemcsak törökül, de még arabusul és perzsául is!” 1834-ben megkezdték az úgynevezett Széchenyi-út építését, amely a Kazán-szorosban, a Traján-úttal átellenben lévő parton tette lehetővé magas vízállásnál a vontatást, alacsony vízállásnál a kocsikra való átrakodást. Háromesztendei szakadatlan munka után, de az út befejezése előtt, a kormány beszüntette a további fizetést. így Széchenyi saját zsebből fizette ki a hiányzó 10 000 forintot a befejezésre. Az utat 1837-ben adták át. A dunai hajózás ügye annyira foglalkoztatta Széchenyit, hogy egyszer Metternich herceg, a kancellár csípős humorral jegyezte meg: „Széchenyi gróf azt képzeli magáról, hogy ő fedezte fel a Dunát”. Pedig Széchenyi nem csupán a Dunára gondolt, hanem a Tiszára is, amely a múlt századi nagy szabályozások előtt áradásaival időnként közel 2 millió hektárt is elborított. Ezért szabályozását már az 1830. évi nagy árvíz után elrendelték. Első lépésként itt is, mint a Dunánál, a „szőke folyót” fel kellett térképezni. E térképek elkészültével, 1845-től Széchenyi, mint a magyarországi közlekedésügy rendezésére a Helytartótanács keretében felállított bizottság elnöke, megbízta Vásárhelyit a szabályozási tervek elkészítésével, s közben beutazta a Tisza- melléket. Megyei és hatósági emberekkel, birtokosokkal tanácskozott, s megírta „Eszmetöredékek, különösen a Tisza- völgy rendezését illetően” című röpiratát. A munkát végül is 1846 augusztusában kezdték el. Széchenyi figyelme azonban nem korlátozódott kizárólag a folyókra, hanem kiterjedt legnar gyobb állóvizünkre, a Balatonra is. 1845 augusztusában látogatott Balatonfüredre, hogy megvizsgálja a gőzhajózás ottani kilátásait. Erről A balatoni gőzhajózás című röpiratában így vall: „Az eszme, Balatonra gőzöst állítani, közvetlen nem enyim...” De mégis ő az, aki az ügyet felkarolta, ugyanis felkel3. vizeink tette a figyelmét az, hogy német és angol útleírások szerzői mérhetetlenül csodálkoztak a tó kihasználatlanságán. Ezenkívül utazásai közben ő maga is tapasztalta, hogy külföldön a tavakat mindenütt hajókon lehet bejárni, „csak az én szegény hazámban nem tudták még annyira vinni...” Széchenyi volt az, aki szakértőkkel is megvizsgáltatta a balatoni hajózás lehetőségeit, külföldi hajógyáraktól—és az óbudaitól—ajánlatokat kért, azután megrendelte a gőzgépet Angliában, a hajótestet pedig Óbudán. Gyakorlatilag őt kell tekintenünk a balatoni hajózás megindítójának. A Balaton első — és sokáig (1886-ig!) egyetlen — gőzhajóját KISFALUDY-ra keresztelték és Széchenyi iránti figyelmességből, szeptember 21-ei születésnapján, 1846-ban bocsátották vízre Füreden. A költő Garay Jánost versre ihlette a gőzös: Egy évezreden át ugarul állót a magyarnak. Tétlen pangásban a gyönyörű Balaton. Széchenyi jött: a tó megijedt a nagy haladóiul, „Ez megigáz!” mondá s keble felháborodott. Hasztalan: a hullámzabolázó gőzös előáll: És a veszteglő tó haladásnak ered!” Dr. Csonkaréti Károly Gőzhajózás (Katzler Vince kőrajza, 1860) Népszerű gyógyító irányzatok, avagy az orvostudomány mellékhajtásai a XVIII—XIX. században Napjainkban számos úgynevezett „természetgyógyász” irányzattal találkozunk, melyek néha segítik az úgynevezett „hivatalos (ortodox) orvostudományt” néha hátráltatják, mert kifejezetten egészségkárosítók! Ezek hátrányos követ- kezményeiről bizony sokszor nagyon nehéz meggyőzni a közvéleményt. Az úgynevezett orvostudományon kívüli ,,pa- ramedicinális” gyógymódoknak történelmi hagyományai vannak. Ezek a XVIII-XIX. században főképpen, mint a német orvostudomány mellékhajtásai kerültek hazánkba. Ezek közül különösen a követke - zők hódítottak hazánkban: az állati gyógydelejesség tana, a hason- szervi gyógymód és a vízzel való gyógyítás. Állati gyógydelejesség tana Megalapítója Franz Anton Mesmer (1734—1815). Tanai szerint az élő állati szervezetet „mágnesesfluidum” hatja át, s a delejesség helytelen eloszlása vagy kóros mennyisége okozza a betegségeket. A gyógyítást ezért az általa átvitt „mágneses erő” átvitelével végezte. Kezdetben nagy sikere volt Bécsben, de 1778-ban botrányos körülmények között el kellett hagynia Bécset és Párizsba költözött, ahol elegáns gyógyítószalonokat nyitott. Ezekben halk zene szólt, kellemes tompított fény világított. A páciensek hipnotikus, félalvó állapotba kerültek, melynek hatására főleg a neurotikus eredetű panaszaik javultak. Később a nagy forgalom kielégítésére Mesmer rátért a nagyüzemi módszerre: a csoportok egy-egy „mágnesezett” kád körül (baquet) foglaltak helyet, ebből áradt a gyógyító fluidum. 1785-ben azonban Párizsban is leszorult a gyógyítás területéről. A mágneses gyógyítás magyar „pápája” gróf Szapáry Ferenc (1804—1875) volt. A jóhiszemű és önzetlen, de zavaros fejű „mágnesező gróf’ előbb abonyi birtokán cselédsége körében foglalkozott eme gyógyítással, majd Drezdában és Párizsban nyitott rendelőintézetet és éveken át Európa-szerte híres eredménnyel gyógyított, főleg idegbetegeket. Később Pesten is orvosokkal együtt hatalmas praxist szervezett. A „magnetoterápia” egyetlen pozitív eredményének tekinthető, hogy felhívta a figyelmet a hipnotizmus tudatos és tudományos alkalmazásának lehetőségére! Hasonszervi gyógymód (homeopátia) Friedrich Hahnemann (1755—1843) találmánya. Lényege: a betegségtünetek összessége, ha ezeket megszüntetjük, meggyógyul a beteg. A gyógyítást olyan gyógyszerekkel kell végezni, melyek az egészséges szervezetben hasonló tüneteket hoznak létre, mint a betegség. Tulajdonképpen ez a „kutyaharapást szőrivel” elv. Tehát, ha valakinek például hasmenése van, olyan gyógyszert kell adni, amely hasmenést okoz! A második alapelve az, hogy a gyógyszerek hatása a hígításuk arányában fokozódik! A homeopátia ezért óriási hígításokban használja gyógyszereit (1:200, sőt még nagyobban is!). Minthogy tüneteket kezeltek, igen aprólékosan és egyénileg tájékozódtak a páciens panaszairól és ennek megfelelően dolgozták ki gyógyeljárásaikat. Sikereiket elsősorban figyelmességüknek, türelmüknek, a felkeltett bizalomnak, és betegeik természetes gyógyhaj- lamainak köszönhetik. Talán ez a legfőbb tanulság a mai orvosaink számára! A homeopátia érdemének tekinthető sok, ma is használt gyógynövény megismerése. Németországban ma is sok homeopátiás orvos és gyógyszer van (gyógyszertári forgalomban). A homeopátia leghíresebb magyar képviselője Almási Balogh Pál (1794—1867), aki a reformkorban Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosa volt. Tanulmányait külföldön végezte (Berlin, Párizs, London, Brüsszel), 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjául választotta. 1865-ben a Hasonszervi Orvosegyesület elnökeJett. Vízzel való gyógyítás (hidroterápia) Már az ókori orvostudományban is igen fontos gyógytényező volt. Igazi fellendülése a laikus ausztriai parasztembernek, Vincent Priesnitz-nek (1799—1851) köszönhető, aki 1831 -ben Crafenberg- ben vízgyógyintézetet alapított, melyet évente több ezer beteg keresett fel. Kitűnő, ösztönös diagnoszta és kétségkívül eredményes terapeuta volt, aki páciensei diétáját, életmódját és szellemi foglalkozását a legapróbb részletekig autokrata módon szabályozta. Különböző idült betegségeket, neurotikus kórképeket sikeresen gyógyított. A kúrák hihetetlen népszerűségében kétségtelenül szerepet játszott Priesnitz karizmatikus személyiségén kívül, a korabeli polgári rétegeknek a természethez való visszatérés romantikus nosztalgiája is. A hidroterápia magyar követője között meg kell emlékeznünk a pozsonyi Kolbány Pálról (1758—1816) és a kassai Ritter Keresztéiről, aki 1836-ban könyvet írt a vízzel való gyógyításról. Ezután kezdett foglalkozni a hivatalos orvostudomány a gyógyvizekkel, gyógyfürdőkkel, és így bontakozhatott ki a balneológia, mint új tudományág. Ebben nagy érdemeket szerzett a bártfai orvos, Chyzer Kornél (1836—1909). Dr. Sonkoly Kálmán
