Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07-08 / 210. szám
1991. szeptember 7-8., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA Volt egyszer egy rendszerváltás, ami még ma is folyik. A politika hadszíntere mellett a gazdaságban és az élet más területein is formálódik a világ. Becsületes, korrekt elvek és cselekedetek egész sorával kell újraéleszteni a feudális viszonyok közé züllesztett egészségügyet. Talán itt a legnagyobb a társadalom adóssága önmagával szemben, így hát senkinek sem lehet közömbös, hogy miként mennek végbe e téren a változások. Mostani összeállításunk az újonnan létrehozott megyei tisztifőorvosi hivatal vezetőjének kinevezése körüli visszásságokat, az ezzel kapcsolatos problémákat kívánja bemutatni. Maximálisan helyt kell állni Dr. Mátrainé dr. Kiss Viktória: 45 éves, sebész szakorvos, két gyermek édesanyja, férje ügyvéd Gyulán. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karát dicsérettel végezte el 1971-ben. Ezt követően 1976-ig a Békés Megyei Kórház, Gyula I. számú sebészeti osztályán dolgozott, előbb, mint osztályos orvos, majd a sebészi szakképesítés megszerzése után, mint szakorvos. 1976 és ’79 között a Békés Megyei Köjál gyulai járási kirendeltségének vezető főorvosaként tevékenykedett. A járások megszüntetése után a Gyulai Húskombinát üzem-egészségügyi szolgálatának vezetője volt 1991. augusztus 31-éig, amikor is kinevezték megyei tisztifőorvosnak. — Ön hosszú évekig az üzemorvosi szolgálatban dolgozott. Miért döntött úgy, hogy megpályázza a megyei tisztifóorvosi állást? — Úgy gondolom, hogy az egészségügy reformja olyan cél, aminek megvalósításában szívesen részt vennék. A békés rendszer- váltás ezt a területet sem kerülheti el. A népegészségügy tekintetében szükség van egy erős, központi koordináló intézményre, amely szigorúan szakmai szempontok szerint végzi feladatát. —S mi lesz a sorsa a régi szakembereknek? —Természetesen nem kívánjuk mellőzni a jól felkészült, egykori Köjál-os orvosokat és munkatársakat, nem lesz semmiféle leépítés, A szerencse kereke is jobban forog, ha zsírozzák? inkább bővül az alkalmazottak sora. A megyei hálózatban több státus betöltetlen, s ezt mihamarabb meg kell oldani. — A pályázat idején — bár kilencen versenyeztek — igazából csak egy neve merült fel érdemben az Öné mellett. Nem tartott attól, hogy a volt megyei Köjál vezetője, dr. Bereczki Aranka nyeri el a megbízatást? — Természetesen az is benne volt a „pakliban”, hogy vesztek. Ám higgye el, nem estem volna kétségbe, ha nem én futok be. Volt biztos állásom, ahol jól éreztem magam. —Sokan úgy gondolják, hogy az Ön kinevezése sokkal inkább volt politikai gesztus, sem mint szakmai döntés a KDNP országos elnökétől, dr. Surján László minisztertől... — Nézze, nekem megvan a pályázatban előírt szakmai képesítésem. Korábban dolgoztam közegészség- és járványügyi vonalon. Én úgy gondolom, hogy a miniszter úr szakmai és nem politikai döntést hozott. Egyébként az utolsó pillanatig nyitott volt a kérdés. Azt nem várhatja senki, hogy egy pályázó csak azért, mert a koalíciós pártok valamelyikének tagja — vagy vezetője — hátrányt szenvedjen. Biztos vagyok abban, hogy a pártállásom miatt fokozott közületi kontroliban lesz részem, s ez maximális helytállást igényel tőlem. —Milyen a kapcsolata jelenleg dr. Bereczki Arankával? — Nagyon szeretném, ha tudnánk együtt dolgozni. Sokat jelenthetne az ő felkészültsége és tapasztalata. Személy szerint örülnék, ha pályázna a helyettesi beosztásra, és együtt, közösen végeznénk ezt a munkát, ami valójában szolgálat. Mi történt keddtől péntekig? A hét vagy kilenc pályázó közül a kinevezett mellett a másik talpon maradt dr. Bereczki Aranka volt, aki idén szeptember 1-jéig az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Békés Megyei vezetőjeként. 1970-ben szerzett orvosi diplomát Szegeden. 1976-ig Gyulán a Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség vezetője volt, majd a Békés Megyei Köjálhoz került. Itt 1977-ben igazgatóhelyettes, majd 1988-ban igazgató lett. Több tudós társaság tagja. —Mi történt a pályamunka benyújtása után? — Május 26-a és augusztus 21-e között semmi — mondta dr. Bereczki Aranka. — Erre a napra viszont egy nevében írt levélben ' meghívtak dr. Surján Lászlóhoz. Hozzávetőleg 15 percig beszélgettünk a megye jelenlegi közegészségügyi, egészségvédelmi helyzetéről, jövőjéről és elképzeléseimről. A miniszter úr semmilyen döntést nem érzékeltetett. Az volt a beszélgetés végkicsengése, hogy majd kiértesítenek. Ez eddig nem történt meg. — Már túl vannak a tisztifoorvos beiktatásán is. Mi lesz az Ón sorsa? — Dr. Kiss Viktória felajánlotta, hogy amennyiben megpályázom a helyettességet, akkor támogatja. —Mit válaszolt? —Azt, hogy még gondolkodom a dolgon. A tisztifőorvos egyben az ÁNTSZ megyei intézetének igazgatója is. Helyetteseként vélhetően éppen e terület irányítása lehetne a dolgom. A pályázat kiírása és elbírálása két-három hónapot is igénybe vehet. Ez idő alatt kiderülhet, hogy tudunk-e együtt dolgozni. Ha nem, elmegyek. Én ezt a munkát eddig is szolgálatnak tekintettem, ezután is csak ebben tudok gondolkodni. Nem akadályozom az itt folyó munkát, a megye egészségügyének működését. Szeretném, ha a nyugodt munkavégzés feltételei továbbra is megmaradnának az intézetben. — Úgy hallottuk, hogy augusztus végén kapott egy értesítést: Ön nyerte meg a pályázatot. —Augusztus 27-én ért el egy telefonüzenet, melyben a telefonáló azt kérte, hogy szeptember 1 -jén délelőtt 11.00 órára tegyem magam szabaddá. A beszélgetésből kiderült, hogy a beiktatásomról lenne szó. Később más hívások is megerősítették a hírt, de hivatalos értesítést nem kaptam.-—S ezután értesült a sajtóból dr. Kiss Viktória kinevezéséről? — Igen. Nincs beleszólás Amióta megalakultak az úgynevezett dekoncentrált szervezetek megyénkben, szinte állandósult a kérdés: vezetőik kinevezésében pártérdekek vagy szakmai követelmények játszottak elsődleges szerepet. Ugyanez a gondolat vezette be beszélgetésünket dr. Jeszenszky Gézával, a megyei közgyűlés alelnökével, aki személyes meggyőződésével kezdte: 0 — Bennem eddig soha nem merült fel, hogy pártpolitika irányítaná a kinevezéseket. Lehet, hogy naiv vagyok, de nem tételezek fel senkiről ilyesmit. —Akkor sem, ha a tisztiorvos esete nem az első az utóbbi időben? — Akkor sem. Egyébként is, számomra egyetlen feltétel fontos: szakmailag alkalmas, megfelel-e vagy sem. Dr. Kiss Viktóriáról pedig nem tudok egyebet mondani: képzett, tapasztalt orvos, semmi kétségem afelől, hogy jó kezekbe kerül a hivatal. Hozzáteszem, a jogszabály szerint nekünk semmi beleszólásunk a pályázatok elbírálásába, a döntés a miniszter kezében van. Az már talán a mi szerencsénk, hogy az eddig kinevezettekkel példás a kapcsolatunk, szinte naponta beszéljük meg a problémákat, segítünk egymásnak. — A rendelet szerint tehát úgy neveznek ki hivatalvezetőket — akik állandó munkakapcsolatban vannak Önökkel —, hogy még a véleményüket sem kérik. — Igen, de mi éppen a tisztiorvos esetében levélben kértük a minisztertől, hogy tekinthessünk bele a pályázatokba. Nem fontoskodni akartunk, pusztán szerettük volna tudni, kik pályáztak. — Ha Önök is szükségesnek látják, hogy — éppen a jövőbeni együttműködés érdekében — legalább véleményt nyilvánítsanak a pályázatokról, akkor itt egy joghézaggal állunk szemben. — Bízom benne, hogy a gyakorlat idővel korrekciókat vált ki a jogszabályból. Tisztelt Miniszter Úr! Több, centrális alárendeltségben működő államigazgatási szerv létrehozása megtörtént, illetőleg folyamatban van. E szervek vezetőinek kinevezése általában pályázat alapján történik. A megyei szinten létrehozott centrális közigazgatási szervek vezetőinek kinvezéséhez a minisztériumok eddig általában nem igényelték a megyei önkormányzatok véleményét. Az Ón minisztériuma és a megyénk közötti kapcsolatok újjáépítése, fejlesztése érdekében tisztelettel kérem, hogy a megyei tisztifőorovos kinevezését megelőzően biztosítsák részünkre a pályázatok megismerésének, azok véleményezésének lehetőségét. Kérésünk teljesítésétől függetlenül is elő kívánjuk segíteni, hogy a tisztifőorvosi hivatal tevékenységét nagyobb zökkenők nélkül megkezdhesse. Tisztelettel: Dr. Simon Imre Kamarakerülők? Dr. Viski Anna, a Békés Megyei Orvosi Kamara elnöke. Magán- véleménye teljes mértékben egybeesik a kamara elnökségének álláspontjával. —- Kikérték-e a kamara véleményét a megyei tisztifoorvos kinevezése előtt? — Sem a pályázatokat nem láttuk — azt sem tudjuk hányán nyújtották be —, sem a személyekkel kapcsolatban nem kérték a véleményünket—mondta dr. Viski Anna. —Szerencsés ez a gyakorlat? — Egyáltalán nem. Mi, a megyében élő orvosok ismerjük egymást emberileg és szakemberként is. Segíteni tudtunk volna a kiválasztásban. így viszont a megye teljes orvostársadalmának véleménye nélkül döntöttek. —Kik? — Nem tudok rá válaszolni, a jogszabályokban leírtakon túl erről sincsenek ismereteink. Ki nincs észnél? A megyei tisztifőorvost kinevező tárcafelelőstől, dr. Surján László népjóléti minisztertől mindenekelőtt azt kérdeztük, Békés megyében hány pályázó volt, és milyen elvek alapján döntöttek? — Hogy Békésben pontosan hány pályázó volt, azt pem tudom. Talán három vagy négy, fejből nem emlékszem — válaszolt a miniszter. — A pályázóknak kellett egy részletes programjavaslatot készíteni, ezt értékelte először az országos tisztifőorvos, azt követően egy bizottság. A bizottság vagy egyértelmű döntést hozott, vagy nyitva hagyta a kérdést úgy, hogy leszűkítette a pályázóknak a körét, magyarán, kiemelt, mondjuk két embert. Ha nyitott kérdés volt, akkor én a két emberrel elbeszélgettem. Ez történt Békés megyében is, és a beszélgetés alapján kialakult véleményemet még néhány szakemberrel megkonzultáltam, és úgy döntöttem. Tisztelt Elnök Úr! A magam részéről is igen fontosnak tartom, hogy a Népjóléti Minisztérium és a megyék között jó kapcsolat alakuljon ki. Kérését azonban — hogy a megyei tisztifőorvos kinevezését megelőzően biztosítsuk a pályázatok megismerésének és véleményezésének lehetőségét —, sajnos nem áll hivatalosan módomban teljesíteni, mivel ezt a lehetőséget a képviselők többsége a törvény előkészítése során elvesztette. A pályázók nagy része jelenleg az önkormányzatok kötelékében dolgozik, személyiségi jogaikat sértené, ha jelenlegi munkáltatójuk véleményét a tudtuk nélkül kérnénk. A köztársasági megbízottak jogállásáról, hivataláról és egyes feladatairól szóló 1990. évi XC. törvény értelmében a dekoncentrált szerv vezetőjének kinevezéséhez a köztársasági megbízott véleményét kell kikérni. Nagyon köszönöm, hogy — mint levelében írja — kérésük teljesítésétől függetlenül is elő kívánják segíteni a tisztifőorvosi hivatal tevékenységének zökkenőmentes megkezdését. A további jó együttműködés reményében köszönti: Surján László —A megyei képviselő-testület, illetve a megyei orvosi kamara azt kérte Öntől: legyen beleszólásuk a kinevezésbe, illetve, hogy a véleményük valahol jelenjen meg. Erre nem került sor. Miért? — Én minden hozzám eljuttatott véleményt megfontoltam, a törvény azonban világosan rendelkezik, hogy melyek azok a testületek, amelyeknek ebben a kérdésben szerepük van. Törvénysértést vagy törvénymódosítást ne kérjen se képviselő-testület, se kamara. — Vajon a kinevezésben pártpolitikai szempontok nem játszót - tak-e szerepet? — A kinevezésben nagyon szerettek volna pártpolitikai szempontok érvényesülni. Én ezeket a véleményeket magánvéleményként kezeltem, mint az előbb mondtam, minden véleményre odafigyeltem, a döntési folyamatban azonban nem játszottak szerepet. Ha valaki végignézi azt a 19 állást, amit betöltöttünk—egy még üresen maradt —, akkor ebben elég széles és színes képet lát: a teljesen új emberek előkerülését, illetve a régi Köjál-igazgatók megmaradását, régi megyei tisztifőorvos is maradt, de természetesen mentek is el. Tehát, azt gondolom, hogy az egész kép alapján ez a vád elvethető. Olyan világ soha nem lesz, amikor valaki azért kerül hátrányba, mert történetesen ahhoz a párthoz tartozik, amelyikhez a kinevező miniszter. Aki ezt kívánja, az nincs észnél. írták: Kiss A. János, Kőhalmi Endre, László Erzsébet, Si- monffy Ágnes. A fotókat Gál Edit és Kovács Erzsébet készítette. á telefonok Arankának csak ezüst jutott...
