Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-06 / 209. szám
KÖRKÉP 1991. szeptember 6., péntek e MÉS MEGYEI HÍRLAPBaksis helyett bakfitty • • Üzenet a Haza Megmentőinek! Avagy: mi szomorítja a Peep-show girl kebelét? (Folytatás az 1. oldalról) alig tudok. Hiába kerestem fel, egyszerűen nem fizetett.” — Nem fizetett ki a sze... — küszködik könnyeivel a felháborodott leányzó. Talán érdekli Önöket, ha további részleteket is elárulunk az ominózus Peep-show kulissza- titkairól. Gondolom, annyi mindenki számára világos, hogy az ilyen helyeken keresendő az élet sűrűje, az érzékek, vágyak és gerjedelmek határozott, célratörő kavalkádja. No de! Ki gondolta volna, hogy a bájaik látványát áruba bocsátó teremtmények napi tíz óra produkciót vállalnak 90 forintos alapórabérért. És még azt sem tudják, hogy hány fülkében figyeli, lesi, habzsolja(zsolná) a kéjre éhes férfinép (gyerek, sise- rehad?) mindazt, amit a természet adott a szebbik nem képviselőinek. Van exkluzív produkció is, amikor egyetlen személynek szól a „tánc”, amiért 150 forintos órabér dukál az életművésznőknek. Sőt, 500 forintos óradíj is elérhető — „erre én sohasem vetemedtem” — jegyzi meg a már említett kislány —, de a sok pénzért keményebb produkció járja. Vibrátoros szerkezettel — amely végső lényegére egyszerűsíti le a férfiúi nemet — kell 60 percen át önkielégítést végezni. — Jelenleg nincs ilyen vibrátoros izénk, de azt mondta a főnök, hogy nemsokára hoznak — jegyezte meg beszélgetőpartnerem, majd folytatta: — Hivatalos szerződést sem kötött velem a főnök, csat úgy zsebből fizetett az első két hétben. A pénzfelvételről valamilyen könyvbe, noteszbe írtam elismervényt, de ki tudja, hol van az a papír? Mondtam neki, hogy nem vagyok 18 éves, de csak nevetett, hogy kit érdekel? Ha belegondolok, letagadhatja, hogy valaha láttuk egymást. Szerencse, hogy olyan a munkánk jellege, hogy szemtanú akad bőven. Szerintem a Köjálnak szintén lehetne szava a Peep-showhoz, ahol se öltöző, se semmi nincs, ami az ilyen helyeken elvárható lenne. Reggelente, amikor bejöttünk, olyan bűz fogadott bennünket, hogy rágondolni is rossz... A lány még mindig sírdogált, s tekintetében látszott, hogy szembesül félresikeredett heteivel, és újra beleélte magát a történtekbe. — Teljesen lealjasultam, és egyszerűen nem fizetett ki, ez mindennek a teteje — kezdett bele ismét a történetébe, mintha bárki is segíthetne a dolgon. Utóirat: szerdán és csütörtökön többször próbáltuk megkeresni a Peep-show vezetőjét (tulajdonosát?), de az üzlet folyamatosan zárva volt. A környékbeliek sem tudtak segítségünkre lenni. Ha valamilyen módon sikerül fölvenni a kapcsolatot az illetékessel, természetesen vele is szívesen beszélgetünk. Hogy nézne ki, hogy a másik fél egy kukkot sem szól... Lovász Sándor Velencébe indult Csizmás Kandúr Tisztelt Magyar Demokrata Fórum Békés Megyei Választmánya! Keddi felhívásuk a demokrácia megmentéséért sajnos nem lepett meg. Eddig azonban azt hittem, az MDF józanabb része nem hajlandó felülni a Csurka úr által meghirdetett keresztes háborúnak. Úgy látszik azonban, mára ez pártjuk hivatalos politikája. Jön tehát az újabb Justítia-terv! A rendtevést természetesen először az MDF soraiban kell elkezdeni (52-ek ügye, „Ilkei-ügy”, békéscsabai MDF kontra Szokolay Z.), ezután jöhetnek az ellenzéki pártok, a sajtó, sőt mostanában már a köztársasági elnök is. Mert ugyan ki más felelne az inflációért, a gazdasági problémákért, a prostitúcióért! Még szerencse, hogy van egy „maroknyi magyar”, aki felveszi a harcot a gonoszok ellen. Őszintén sajnálom, hogy ezt a sziszifuszi küzdelmet a nép egyre kevésbé értékeli. Bizony, az emberek többségét jobban érdekli, hogyan élnek, minthogy van-e korona a címeren. És nem hiszem, hogy ezért kevésbé lennének magyarok. Ismerős szavak, ismerős mentalitás. Természetesen újra akad, aki megmondja, kik a „pokol magyarországi követei”. Tisztelt Demokrata Uraim! Önök tényleg komolyan gondolják, hogy ez a megoldás? Nem inkább értelmes gazdasági törvényeket kellene minél hamarabb hozni a válság leküzdésére? Parlamenti többségük birtokában már rég megtehették volna! A tehetségtelenség és tehetetlenség akkor válik tragédiává, ha ezt nem veszik tudomásul. S erre az MDF-tagság sem mentség. Ennek ellenére remélem, hogy a sajtó továbbra is kritikus lesz Önökkel szemben; remélem, végre sikerül a választásokon Önök által hirdetett célok közül néhányat valóban megvalósítani. És abban is bízom, két fiú-két keréken Mehettek volna vonattal is... Obsuszt András és Szaszák Zsolt nyári élményeikről meséltek hogy ellenzéki pártként a következő választásokig szabadon elvitatkozhatunk, ha nem is értünk egyet. Vitánkat pedig eldönti az újabb parlamenti választás! Hideg Gábor, az MSZP megyei elnöke Hivatal kontra önkormányzat Botladozik az ügyintézés? Akadozik az információ? Obsuszt András és Szaszák Zsolt kinézetre pontosan olyanok, mint a hozzájuk hasonló 18 évesek. Kinézetre — mondom. Mert azért sok mindenben mások. Abban mindenképpen, hogy az érettségi bankett után elhatározták; útnak indulnak és megnézik Velencét. Nem az apuka Ladájával, nem is valamelyik utazási irodával, ahogy a legtöbb társuk. No de a többit mondják el ők: Obsuszt András beletúr apródfrizurás szőke hajába, mielőtt nekikezd: — Ott kezdem, hogy a rokonoktól a ballagásra pénzt kaptunk. Igaz, nem sokat. Összesen 11 ezer forintot. Úgy beszéltük meg Zsolttal, hogy veszünk ezen két lerobbant biciklit. Rendbe hozzuk és azzal útnak indulunk. Két hét telt el az elhatározás és az indulás között. Mehettünk volna vonattal is, de így kalandosabbnak ígérkezett. Felszereltük magunkat hálózsákkal, sátorral, meg egy kevés ennivalóval. — Klágenfurtban megálltunk egy kicsit pihenni — veszi át a szót Szaszák Zsolt. — Pont ott kapott el bennünket egy esős időszak, napokig zuhogott. Csavarni lehetett a vizet a sátorból is, meg belőlünk is... Megsajnálhatott a közelben lévő vendéglő tulajdonosa, mert behívott bennünket. Kaptunk szállást és ennivalót minimális munkáért. Lemostuk a Mercedesét, zöldséget tisztítottunk a konyhában, szóval bagatell volt ahhoz képest, amit ő nyújtott. Elmesélte, hogy ifjúkorában hasonló körülmények között járta ő is az országot. —Mennyi pénzetek volt? Fotó: Gál Edit — Több mint hatszáz márka egy hónapra. — Hát ebből nem sokszor ülhettetek be étterembe! — Naponta három kiló kenyeret és fél kiló vajat ettünk, másra nemigen futotta. — Egy kevés kolbászt is vittünk magunkkal, sokat nem, mert cipelni kellett — csatlakozik barátja mondandójához András. Aztán Zsolt folytatja ismét lelkesen: — Eljutottunk Velencébe, ahova vágytunk. Mit mondjak? Gyönyörű volt! Lekerekeztünk Jesolóba, hogy ott töltsünk 4-5 napot a tengerparton. —Sok, veletek egykorúfiatalember unatkozik itthon, esetleg a strandra jár, de sűrűbben a diszkóba. Ti talán lenézitek a diszkósokat? —Szó sincs róla — tiltakozik Andris.—Csak e nélkül a kirándulás nélkül egy szürke nyár részesei lettünk volna. — Ugye, visszafelé már vonatra ültetek? —Miért tetszik ezt gondolni? — néz rám Zsolt. — Visszafelé is végig bicikliztünk, csakhogy a Balatonnál végképp össze- csuklott a kerékpárom. így aztán a másik kerékpárt a vonatra tettük és úgy jöttünk haza. — Szüléitek hogy viselték a megpróbáltatást, a ti távolléteteket és a bizonytalan helyzeteteket? — Minden második nap telefonáltunk, hogy ne aggódjanak. Sőt, még maradtunk volna, ha a szülők nem izgulnak — zárja a beszélgetést Öbsuszt András, miután végigmutogatta a fényképeket, amiket kerékpárútju- kon készítettek. B.V. Milyen áldás is lenne időnként egy ilyen Csizmás Kandúr! Ő aztán pontosan tudná, mit kell tennie az élet nehéz pillanataiban, és nincs az a rémisztő varázsló, akitől megijedne. Éles macskaszemével pontosan meglátja a gyenge pontokat: a fák félelmét, a szél szabadság- vágyát, a varázsló végtelen hiúságát. Annyi ész költözött e vedlett szőrű egérriogatóba, ameny- nyi meseország egyetlen, de talán összes koponyájába se. így aztán kénye-kedve szerint irányítja a dolgokat, sok-sok bonyodalom után szerencsésen összeboronálva gazdáját, a molnár kisemmizett, legkisebb fiát a királylánnyal. Furcsa egy szerzet ez a macska, nagy „ember” lehetne, ha nem lenne még nála is nagyobb úr a gyomra. Ha kincsre, hatalomra nem is vágyik, azt azért bizonyára örömmel veszi, ha a Jókai Színházat a csütörtök délelőttibemutatón megtöltő nézősereg tapssal jutalmazza fur- fangjait, fintorait. A színházbirodalom aprónépe igazán nem sajnálja a tenyerét. Pontosan tudják a gyerekek, hogy mikor kell izgulni, mikor nevetni, mi-, kor csendben ülni és várni a díszletek változását, mikor közbekiáltani, vagy egyéb módon elősegíteni a történéseket. Hisz nem más ez, mint a játék jól ismert etikettje. Nem véletlen, hogy a színészek zöme szereti a gyermekközönséget; őket a legkönnyebb irányítani, elvarázsolni, részesévé tenni az előadásnak. Kicsit más is a gyerekeknek szóló produkció: erőteljesebb mimikát, határozottabb mozdulatokat, karakteres szerepformálásokat igényel. Mindez „benne van” az előadásban, egyrészt a rendező, Dariday Róbert, másrészt a csapatmunkát végző színészek jóvoltából. Valamennyien hozzájárultak e jól ismert, és minden korban népszerű mese színvonalas megjelentetéséhez: Mészáros Mihály (Csizmás Kandúr) és Kalapos László (Király) szerepe különösen sok lehetőséget kínált, s ők—óvatosan elkerülve a harsányság veszélyét — megragadtak minden alkalmat, hogy gazdag színészi eszköztárukkal hangsúlyozzák az általuk megformált figurák fő jellemvonásait. A fiatalok — Tihanyi Tóth Csaba és Horváth Margit — épp olyanok voltak, amilyennek lenniük kellett: szépek, üdék, romantikusak és szerelmesek. Szántó Lajos, Dariday Róbert, Locskai Andrea epizódjátéka nélkül szegényebb lett volna az előadás, melyet Hajdú Sándor zenéje, Felkai Eszter koreográfiája, Várkonyi Miklós, Dani Tibor díszletei, Valach Mária jelmezei tettek még me- seszerűbbé, maradandó élményt nyújtva az óvodás korú közönség számára, melynek szórakoztatását remélhetőleg hosz- szabb távra felvállalja a Békés megyei Jókai Színház.-■-gubucz— (Folytatás az 1. oldalról) miért tett újabb ígéretet az Ara- misnak testületi felhatalmazás nélkül? — kerestük volna meg a kérdéssel dr. Pocsay Gábor polgármestert, de szabadságon volt. így dr. Erdmann Gyulát, a városfejlesztési bizottság elnökét kértük volna válaszra, de Budapesten tartózkodott. Tőle azt szerettük volna megtudni, Ne feledje! Most olcsóbb...! Három termékig ingyenes! Csak az élelmiszerekre! Közleményét, ha „délig behozza, holnapután olvashatja”! Hétfőtől péntekig várjuk, hogy mi, hol és mennyivel olcsóbb. * A Gyulai Diszkont Áruházmiért csak másfél hónap múlva jutott el a testülethez az Aramis tanulmánya, illetve miért nem tájékoztatott a műszaki átvilágítás eredményéről? Lehet, hogy csupán ügyintézési botlások vannak a háttérben, vagy, mint Danes László mondta, információblokkolás? A rendkívüli ülésről tájékoztatjuk olvasóinkat. Szőke Margit ban — Városház utca — a csemege uborka, apró, 800 ml-es 67,- Ft helyett 51,60 Ft, közepes 65,- Ft helyett 49,80 Ft, közepes, másfél literes 101,- Ft helyett 77,30 Ft, közepes két- és fél literes 136,- Ft helyett 104,80 Ft. Ecetes paprika 800 ml-es 60,- Ft helyett 46,10 Ft. Szeptember Végre, valamiben mindnyájan egyetértünk. Remélem, nincs „ellenszavazat”, talán tartózkodni sem kell a véleménynyilvánítástól, ha azt mondom, áldás ez a szép szeptemberi idő. Igaz, még nagyon az elején tartunk, s bármely pillanatban jöhet a hidegfront, de amíg melegen süt a napocska, örüljünk a simogatásának. Ebből az egyetlen élvezetből egyformán juthat mindenkinek, firtatni se kell, ki az, ki csak a fényben fickándozik, és kinek marad az árnyékos oldal. Persze minden más égi-földi boldogságból is sokkal bővebben markolhatnánk, ha nem terpeszkednefölöttünk a marakodás átka. Legalább valamiféle csak azért- is hangulat lenne már úrrá, mutassuk meg, emberek, hogy összefogással mire megyünk itt, e hazában. Sajna, ez most csak szelíd óhaj, ordas indulatok mérgezik a levegőt, s talán csak annyi már a közös gondolat, hogy megállapítjuk: szép időnk van. Lassan eloson mellőlünk a nyár. Nem panaszkodhatunk, volt részünk rekkenő kánikulában, friss esők áztatták a földeket, újult, zöldült a remény, s ha villámok cikáztak körülöttünk, most nem az égből jött a fenyegetés, földi feszültségek riogatnak. Jó lenne békésebb korban, nyugodt világban megélni ezt az egyszer előforduló életünket, de nincs más, számunkra ez adatott. Itt élned, s élned kell. Mert a sok rossz halálból már éppen elég volt! Kikacag bennünket a világ, elátkoz az utókor, ha ismét elszalasztjuk az alkalmat, s az értelmes cselekedetek helyett, egymás torkát szorongatva, zuhanunk a pusztulás felé. Búza és szőlő bőven termett idén, mégis félő, hogy lesz-e kenyerünk, s borunk. Enni és vigadni tudunk valahányon? Immár szabadon szárnyalhat az ige: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Éppen csak az igaz szeretet, a megértés, az okos bölcsesség kovásza hiányzik még a szavuk mögül. Fájdalmas hiánycikk! Régi, rossz szokásokat követve, könnyebb egymást fenyegetni, ócsárolva hibáztatni, mint kezet nyújtva, közösen keresni a boldogulást. S ha nagyon elszabadultak az indulatok, már a tegnapi szövetségesek is gyanakodva méregetik egymást, gőgös daccal mondogatják: „ezekkel” fogjak én kezet? Még minden lehetséges. Itt remeg körülöttünk a nyár, s ha okosan gazdálkodunk az idővel, nem kell rettegnünk őszi viharoktól, tél jeges szorításától. Most kell feltöltődni egy kis melegséggel, betakarítani mindazt az értéket, amit a nyáron nem herdáltunk el, hogy összebújva, kibírjuk valahogy a telet. Ezek persze csak szavak, önmagunkat biztató szavak, de annyi vigaszunk legyen legalább, hogy biztatjuk magunkat. Nem lehet, karnyújtásnyira a nagy lehetőségtől, amikor végre szerencsésen alakul a csillagok állása, most, amikor megmutathatjuk a világnak, hogy senkinél nem vagyunk alávalóbbak, most, most, most ez egyszer nem lehet sem a tegnapok, sem a tegnapelőtt mintájára élni, marakodni. Erre senkinek sincs felhatalmazása! Aki ma szólni kíván, tessék, mondja ki azt a szót, amely eljut a lelkekbe, és értelmes tettekre sarkallja a dermedt sokaságot. Búcsúzófélben vannak immár a fecskemadarak. Úgy tűnik, vidáman cikáznak körülöttünk, pedig nagy, nehéz út vár rájuk. Igaz, nincs könnyebb sorsunk nekünk, veréb-hűségű embereknek sem. Csak számunkra az van írva az ösztönök könyvében, hogy itt kell eltöltenünk azt az időt, amely kinek-kinek megadatik. Az égi vándoroknak pedig azt kívánjuk, hogy ha tavasszal visszajönnek, el ne menjen a kedvük ettől a vidéktől, s nehogy kiábránduljanak belőlünk. Egyébként pedig áldott legyen minden nap, amelyet ez a szép szeptember ajándékul kínál. És ezerszer áldott, aki megbecsüli a szippantás friss levegőt, amelyet társaival együtt belélegzik. Ahogy a legfőbb parancsolatban írva vagyon. Andódy Tibor Most olcsóbb! Most olcsóbb! Ez itt az ingyenreklám helye „NÉZZ HOSSZAN EGY GYEREKARCRA, ÉS LÁTNI FOGOD: HA VAN SORS, HÁT NAGYON KORÁN ELKEZDŐDIK.” (Anésel Éva)
