Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28-29 / 228. szám
1991. szeptember 28-29., szombat-vasárnap íKÉKÉSMEGYEI HÍRLAPA HÉT TEMAJA © Ami az ÖKI-históriából kimaradt 9? EZ a rendszerváltás nem AZ a rendszerváltás!” Józsa Lajos volt gazdasági igazgatóhelyettes levele A szarvasi Öntözési Kutató Intézet „legújabbkori” történetéről sok minden nyilvánosságra került az utóbbi időben. A kívülálló a hírek alapján egy valamit egész biztosan megállapított: az intézetben a kutatások hovatovább teljesen háttérbe szorultak a személyes viták, ellenségeskedések miatt. Az OKI volt gazdasági igazgatóhelyettese, Józsa Lajos úgy látta, a sajtóban eddig megjelent írások torz képet tárnak az olvasó elé. Ezért feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy néhány, általa nagyon fontosnak tartott információ megjelenjék lapunkban. Józsa Lajosnak a szerkesztőségünkhöz küldött levele mellett néhány, a témához szorosan kapcsolódó levélidézetet is közlünk. Nem zárkózunk el azonban azok véleményének nyilvánosságra hozatalától sem, akik az alábbiakban megszólíttatnak és gondolataiknak helyet kérnek lapunkban. Erre most terjedelmi okokból nem kerülhetett sor. Romulus és Remus rossz testvérek voltak. Egymás életére törtek. Az ÖKI székháza előtt álló szobor árnyéka rávetődik az épületre Fotó: Gál Edit A kárpótlásra várók nap mint nap sort állnak — pontosabban ülnek — a szarvasi illetékhivatal folyosóján. Az egykor őket ért méltánytalanságról talán fel sem tételezik, hogy azok bizony jogszabályokon alapultak. A jog és az igazság persze szerencsésebb pillanatokban azért mégiscsak egymásra talált. Gondoltuk, hogy dr. Kiss Károly házeladási ügyében is meglesznek az ügylet jogszerűségét bizonyító iratok. „Erkölcsi bizonyítványt" pedig nem is kerestünk az iratcsomóban: pedig a baráti szívességek az erkölcs oldaláról hamarább tettenérhetők. Dr. Szabó József, a MÉM osztályvezetője 1984. július 31-ei keltezéssel eljuttatott egy levelet dr. Marjai Józsefnek, az OKI akkori igazgatóhelyettesének. Ez a fénymásolat teremtette meg az 1988-ig hatályos elidegenítési tilalom feloldásának alapját. így dr. Kiss Károly eladhatta a Holt-Körös partjára rúgó kies ingatlanát az egyik helybeli téesz már akkoriban is fizetőképes elnökének. A levélből kiderült, hogy dr. Kiss Károly igazgatót 1984. augusztus I- jével áthelyezték a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. „Erre való tekintettel az intézettől vásárolt házingatlanának eladását (átruházását) a 32/1969. (IX. 30.) Korm. sz. rendelet 12. szakasz (2) bekezdésében foglaltak alapján — személyi körülményeiben bekövetkezett lényeges változásra tekintettel—előzetesen engedélyezem. Felhívom, hogy a házingatlan értékesítése során a hatályos jogszabályokban foglaltak maradéktalan végrehajtására körültekintő gondossággal ügyeljen ”—írta levelében dr. Szabó József. A hivatalban őrzött tulajdoni lapon fekete-fehéren virít az elidegenítési tilalom. MÉM-levél ide, MÉM-levél oda, a tilalom feloldásának se híre, se hamva. Ám az üzlet — természetesen törvényesen — megköttetett. A megyei sajtóban hónapok óta rendszeresen szerepel a szarvasi Öntözési Kutató Intézet. Sajnálatos, hogy ez nem a tudományos eredményeinek, hanem annak köszönhető, hogy éppen itt váltott rendszert a „rendszerváltás szarvasi apostola”, Deme Zoltán úr, a mindenben és mindenkor illetékes országgyűlési képviselő. Ő gondoskodik arról, hogy a pártállam által kinevezett igazgatók és más vezetők helyébe számára is megfelelő emberek kerüljenek. Abszolút természetes dolognak tartom ezt, hiszen ezért vállaltam a képviselőséget. Ha ezt nem tenném, számon lehetne kérni: miért veszem fel a fizetésemet.” (Rendszerváltás Szarvason — akár a miniszter feje felett is.” Békés Megyei Hírlap, 1991. július 20—21.) Még az is lehet, hogy szá- monkérik! Véleményem szerint bizonyos, hogy a kutató intézetben végzett munkájáért díjazást nem érdemel. A vezetőváltás története az ÖKI-ben Történt pedig, hogy az intézet 18 dolgozója, közöttük 16 kutató vizsgálatot kért dr. Sári László igazgató, valamint helyettese ellen a földművelésügyi minisztertől. A közvélemény erről dr. Szalóki Sándor jelenlegi szakszervezeti titkárnak a Délkelethez írt „Kísért a múlt, avagy még nagyobb a lehetőség a zavarosban halászni? írása alapján értesült. A vádak súlyosak: ....az igazgatótanács műk ödése formális, a tudományos tanácsot az elmúlt évben nem hívták össze .felmerült az intézeti vagyon hűtlen kezelésének gyanúja", „...az olajtök termesztéséből kirekesztette az intézet dolgozóit, több millió forinttól fosztja meg a forráshiánnyal küszködő OKI-t”, „...titkosság övezi az igazgató és helyettese jutalmazásait”. (OKI- baki Szarvason” — Délkelet, 1991. április 25.) Majd folytatják: „...az ÖKI jelenlegi vezetése nem áll feladata magaslatán, gyenge és elszigetelődött, az egyéni egyoldalú döntések pedig sokszor diktatórikusak.” („ÓKI: ez a harc nem a végső — Délkelet, 1991. május 23.) A vizsgálat befejezése után a minisztérium az igazgatót és helyettesét megerősítette beosztásában. A vizsgálat eredménye még nem volt ismert, amikor „dr. Szőke-Molnár Lajos... kollégái nevében kijelentette: amennyiben olyan döntés születik, hogy a két vezető maradhat beosztásában. akkor tovább folytatják ellenük a harcot". (Ugyanott.) Hogy világosan értsük, a harc nem valamiért, hanem valakik ellen folyik! Itt jön el az ideje annak, hogy a rendszeváltó képviselő beavatkozzon az események menetébe ......új személyek l éptek színre, s a helyszíni vizsgálatot végzők kizárásával saját beosztottjaik felülbírálták a minisztert.” — nyilatkozta erről Tóth Imre országos listán megválasztott kisgazda képviselő („Kötelességünk tenni valamit” — Békés Megyei Hírlap, 1991. július 27—28.). Deme Zoltán képviselőnek ezzel kapcsolatos mondanivalója: „...keresni kellett megfelelő embereket és találtunk is ilyet a Földművelés- ügyi Minisztériumban.” (Rendszerváltás Szarvason — akár a miniszter feje felett is...”, Békés Megyei Hírlap, 1991. július 25.) A képviselő szerint a miniszter azért erősítette meg az intézet igazgatóját, mert „...talán a földművelésügyi miniszter nem volt igazán jól tájékoztatva erről a kérdésről. A körzetemben listáról bekerült kisgazdapárti képviselő éppen az ellenkezőjéről tájékoztatta a minisztert, mint amiről nekem kellett tájékoztatnom őt”. (ugyanott) Az eredmény: dr. Sári Lászlót és helyettesét mégis leváltják, s 1991. december 31-ig az igazgatói teendők ellátásával dr. Lelkes Jánost bízzák meg. íme így zajlott le a személy- csere az intézetben, ahogyan a közvélemény értesült róla. Feltűnő, hogy a Délkelet csak az igazgatót ért vádakról tudósított, de arról már nem szólt, és az érintettek is hallgatnak, hogy a miniszter első döntése mire alapozódott, és mire a második. Kik harcolták ki a vezetőváltást? A vezetőváltás mögött a régi jó elvtársak, valamint az idős, nyugdíjazástól félő kutatók szervezett akciója áll. Ugyan milyen lehet az a vezetőváltás, rendszerváltás, melynek fő harcosa dr. Szalóki Sándor expárt- titkár és dr. Keresztúrszky János, volt SZB-titkár, aki negyven éven túl, ezelőtt 11-12 évvel érzett olthatatlan vágyat, hogy végre az MSZMP tagja legyen. Nem árt, ha megvizsgáljuk az urak viselt dolgait. Ebben az időben az intézet gazdasági igazgatóhelyetteseként volt szerencsém megismerni az ügy főszereplőit. Ezek az urak és elvtársak — és a 18 aláíróból még néhányan—dr. Kiss Károly igazgató oldalán 1978— 84 között korlátlan urak voltak. Mielőtt másokat vádolnak, nem ártott volna emlékezniük a régi szép időkre. 1982. végén kényszerű távol- létemet használták ki arra, hogy manipulációkkal, jogszabályok megsértésével — másokkal együtt —jelentős összegű pénzre tegyenek szert, jogtalanul. Csak példaként említem, hogy dr. Szalóki Sándor a szolgálati lakását jogtalanul leválasztatta az intézettel — ezzel társasházzá alakította az ingatlant, majd mindkét lakást megvették, így az eredeti vételár a becsült érték 50 százalékáról 30 százalékra Az igazság jelenlegi bajnokai miért nem szóltak akkor, amikor barátjuk, dr. Kiss Károly igazgató 1984-ben a szabadforgalomban egymillió forintos haszonnal túladott csökkent, a tiszta haszna százezer forint lett. Dr. Keresztúrszky János és még öt kutatótársa a lakásukba fölszerelt villanykályhákat jogalap nélkül megfizettették az intézettel. Ez újabb százezer forint. A sort hosszasan folytami lehetne. azon a lakáson, amit az intézettől másfél évvel korábban potom pénzen megvett s ráadásul a lakásra az intézet javára öt éves elidegenítési tilalom volt bejegyezve. Igaza van a párttitkár elvtársnak, amikor írásának ezt a címet adta: „Kísért a múlt, avagy még nagyobb a lehetőség a zavarosban halászni?”, azzal a különbséggel, hogy a kérdőjel helyett felkiáltójelet kellett volna tenni. A mostani rendszerváltóknak, az igazság letéteményeseinek mégsem ezt tartom legnagyobb vétkének, hanem azt a diktatúrát, melyet dr. Szalóki Sándor párttitkár választása után megteremtett. „Rendcsinálás” címszó alatt kíméletlen harcot folytattak azok ellen is, akik csak dolgozni akartak. Intrikák, rágalmak, megfélemlítés, ellenségkeresés, ez volt a vezetés harci módszere. Az eredmény természetesen nem maradhatott el. Dr. Szalóki Sándor párttitkár kijárta, hogy 25—30 dolgozó távozzék az intézet területéről. Dr. Kovács Gábor exigazgató és az akkori hatalmi klikk miatt így bűnhődtek ártatlan, semmivel sem vádolható egyszerű munkásemberek is. A komfortos, Anna-ligeti munkahelyről 1981. telén embertelen körülmények közé, egy tanyára kerültek. A dolgozók munkahelyének kialakítása millió forintokba került, az Anna-ligeti volt munkahelyükből jórészt vendégszobák lettek. De mit számít ez? Az intézetben e tevékenység ellen rajtam kívül hivatalosan senki nem mert szót emelni. A hatalmaskodókkal szemben semmi esélyem nem volt, sőt a maradék egészségem is ráment. A pártállam és az állampárt megvédte az ő hűséges alattvalóit. Meg kell jegyezni, hogy ebben elévülhetetlen „érdemeket” szerzett Vrbovszki György városi elsőtitkár, Csatári Béla megyei titkár, de nem szabad elfeledkeznünk, hogy a háttérben ott állt dr. Kiss Károly igazgató harcostársa, Maróthy László is, őt nem kell bemutatni. Az akkori eseményekről az intézet dolgozói szinte semmit nem tudnak, az ügyek „lerendezése” zárt ajtók mögött történt. A mindezekért felelős kutatók, „hála” a rendszerváltásnak, mai tevékenységük alapján újra tündökölnek. Deme Zoltán képviselő úr elismerően nyilatkozik róluk. .Azok a kutatók képviselték az igazi dolgozói érdekeket...” („Krisztusból merít erőt a rendszerváltás szarvasi apostola” — Délkelet, 1991. augusztus 1.) Mire volt jó az egész? A lefontosabbról mindez ideig nem esett szó. Mert senki ne gondolja nagyon komolyan, hogy a dr. Sári László ellen felhozott vádak igazán fontosak. A lényegét így fogalmazhatnák meg: „Dr. Kersztúrszky János tudományos osztályvezető, dr. Szalókv Sándor és dr. Szőke- Molnár Lajos tudományos fői- munkatársak egybehangzóan állítják, hogy minden baj forrása az, hogy az igazgató egy jövedelmező téeszt akar faragni a kutatóintézetből.” (Öki-baki Szarvason). Tiszta és világos beszéd, de akkor mire volt jó az egész? Erre már dr. Sári László adja meg a választ: „...az idősebb kollégák azért indítottak ellenem akciót, mert attól tartanak, amennyiben a jövőben nem az állami költségvetés támogatja, elvesztik kutatási programjuk pénzügyi finanszírozását" . (Ugyanott.) Magyarul ez azt jelenti, ha más nem jut eszükbe — vehetik a kalapjukat. Világosan felismerték a vezetőváltás szorgalmazói, hogy kutatási programjuk (öntözéses gazdálkodás) pénzügyi finanszírozása lehetetlenné válik, ha dr. Sári László igazgató komolyan veszi a piacgazdaságot, ami felé törekszünk. A szántóföldi növénynemesítés és elitvetőmag-termelés ugyanis a piacgazdasági körülmények között is folytatható költségvetési támogatás nélkül, sőt az ÖKI szervezeti kereteire sincs szükség. A rendszerváltók a szocialista gazdasági rend alapvető tévedését vallják: vegyük el továbbra is az eredményestől a nyereséget s adjuk oda a veszteség pótlására az eredménytelennek. Nos, a jelenlegi kritikus helyzetben olyan igazgatóra volt Józsa Lajos valóságos rendszerváltást szeretne szükség, aki személyében egzisztenciálisan is érdekelt a régi viszonyok fenntartásában. A jövedelmek átcsoportosításával az eddigiekhez hasonlóan próbálják az öntözéses gazdálkodás kutási programjának finanszírozását megoldani. Erre vonatkozóan már fontos intézkedés történt, amikor a föld- használati díjat bevezették, mely egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza a szántóföldi növénynemesítést és vetőmag- termesztést az öntözéses gazdálkodással szemben. íme újra itt az egyenlősdi korszaka, ez az a rendszerváltás, ahogyan a képviselő úr és néhány kutató elképzeli! Az alibi személycserék helyett legyen végre valóságos rendszerváltás! Első lépésben számoltassa el a minisztérium tív évre visszamenően az intézetet’ hogy az elköltött több száz millió forintos költségvetési és egyéb támogatásból mit tud kutatási eredményként az ország asztalára tenni. Ezt követően támogassa a bizonyítottan eredményes kutatást, s aki a követelménynek nem felelt meg vagy kutatási területére nincs szükség, mondjon búcsút az intézetnek. Szakmailag megalapozott intézkedés kell és nem politikai döntés, mert tudjuk, hogy az agazdaság- ban mire vezet. Józsa Lajos Részlet Józsa Lajosnak, a MÉM-hez küldött bejelentéséből: Dr. Szalóki Sándor lakását intézeti költségen leválasztották és egy új fürdőszobát is kialakítottak. A lakás leválasztása kizárólag a bérlő érdekében állt, azt az intézet egyébként sem volt köteles elvégezni, nemkülönben engedélyezni. Az átalakítás költségelszámolása a rendelkezéseknek sem felel meg. Az 1/1971. (II. 8) Korm. sz. rendelet 60. paragrafusa 1. bek. szerint a költségek 25 százalékát a bérlőnek kell fizetni, a 75 százalékát a lakbérbe a bérbeadó beszámíthatja. Dr. Kiss Károly lakásán villanybojlert cseréltetett gázbojlerra. A munka a fentiek szerint nem lett volna elvégezhető. Nincs tudomásom olyan szakvéleményről, hogy a villanybojler javíthatatlan volt. Dr. Szőke Molnár lakásán belső munkákat, villanyszerelést végzett az intézet. A hivatkozott kormányrendelet 54. paragrafusa 1. bek. b) pontja szerint ez a bérlő feladata. A fenti munkák költsége becslésem szerint 30—35 ezer forint. Dr. Dombóvári János, dr. Keresztúrszky János, dr. Lajtos János, dr. Szalóki Sándor, dr. Szlovák Sándor és dr. Vrbovszki Mihály 1980/81 telén elektromos hőtárolós kályhákat szereztek be és állítottak üzembe lakásukon. Ezt saját költségükön, mivel a költségvetési főosztály intézeti eszközökből a megvásárlásra engedélyt nem adott. 1982. nyarán a bérlők tulajdonában lévő kályhák értékét kifizette, a bérlőknek megtérítette. A hőtárolós kályhák értéke 80—100 ezer forint. Az intézet dolgozói az Anna-ligeti területen végeztek 1982. évben fa- kitermelést részesműveléssel. A kivágott és részeiben kiadott fa értékét nem tudom még hozzávetőlegesen sem meghatározni. Az intézet a korábbi évekhez hasonlóan a vetőmagüzem kapacitásának jobb kihasználása érdekében hibridkukoricát állíttatott elő illetményföldön. Az intézet egy nálunk eddig ismeretlen külföldi fajta céltermesztését vállaltáéi. Év közben kiderült, hogy a korábban megszokott magas termésátlagot az illetmény földön a dolgozók nem érik el. Ez a tény a dolgozók között kedvezőtlen hangulatot teremtett. Ezért, valamint az Intézet vezetőinek személyes anyagi érdekeltsége miatt a korábbi felvásárlási árakat 13,6 százalékkal. 100 kilogramonként 300 forinttal felemelték. Az így kifizetett többlet 320—360 ezer forint. Részlet a MÉM válaszából: A szarvasi Öntözési Kutató Intézet 1982. évi gazdálkodását érintő bejelentését megkaptam. Kivizsgálásával a folyamatban lévő revízió foglalkozott. Az intézeti bérlakások elidegenítése, az Anna-ligeti fakitermelés és a hibridkukorica illetményföldön történt termeltetése terén észlelt — bejelentett — hiány osság valóban fennáll. Az ellenőrzés megállapításai a készült jegy zőköny vben felvételre kerültek.
