Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-03 / 206. szám

1991. szeptember 3., kedd KÖRKÉP Lelkész úr, szegény-e az eklézsia? II. Evangélikus egyház Csepregi Zsuzsannát, Mező- berény I. kerületi evangélikus egyházközségének lelkészét meglepetésként éri a kérdés. Sosem gondolkodott azon — kezdi a választ, gazdagok va­gyunk-e vagy szegények. Be- rényben nem kellett napi gon­dokkal küzdeni, amire szükség volt, arra mindig került fedezet. Az országos egyház és a német földön élő volt herényiek is segí­tenek, ha kell. Az is igaz, hogy nem szabad semmit elkezdeni — teszi hozzá —, amíg nem vagyunk róla meggyőződve, hogy valóban szükséges. Most éppen egy ravatalozót építenek. Az evangélikus egyház figye­lemmel kíséri lelkipásztorait; aki olyan gyülekezetnél tevé­kenykedik, amely nem tudja el­tartani, de közegyházi érdek, hogy ott munkálkodjon, akkor kiegészítik a jövedelmét. Azt mindenesetre érezni lehet: meg­növekedett társadalmi elvárás­nak kell eleget tenni, amihez a jelenlegi anyagi körülmények sajnos nem biztosítanak alapot. Mindez egy kicsit meghasonu- lás számukra, hiszen nem divat­ba akarnak jönni, értékeket sze­retnének átadni—mondja befe­jezésül. Gyula éppen azok közé az evangélikus egyházközségek közé tartozik, amelyeket köz­egyházi érdekből tartanak fenn — mondja bevezetőül Lackner Pál lelkész. Nincs temetőjük, sem olyan épületük, területük, amit bérbe tudnának adni. Kis gyülekezetről van szó, de a sza­natórium, a kórház miatt szük­ség van lelkipásztorra, hiszen ide nemcsak gyulaiak kerülnek be. A hitoktatás is indokolja mindezt, bár még kevesen vesz­nek részt benne. Azt minden­esetre észre lehet venni — foly­tatja —, hogy a valamikori szlo­vák paraszti háttér a demográfiai mozgások miatt eltűnt, átala­kult. Neki is kiegészítik a fizeté­sét, hiszen a helybeli hívek szá­ma oly kevés, hogy nem tudná­nak eltartani egy papot. A hívek hozzájárulásai, ado­mányai többnyire önkéntesek, így sosem lehet tudni, pontosan mennyi jön össze. Emellett ha- rangoztatást is nagyon ritkán kémek, s az úgynevezett stoláris jövedelem, amely szintén ön­kéntes, elenyésző. Mindezek el­lenére pont az elején elmondot­tak miatt nem szabad lemondani Gyuláról — teszi hozzá búcsú­zóul. Horoszkóp Szeptember 3. SZŰZ (VIII. 24—IX. 23.). Sok munka vár ma Önre, de ne kap­kodjon! Először gon­dolja végig a legfontosabb elin­tézni valóit. Kezdje a halasztha­tatlan feladatok megoldásával. Délután jól fog esni egy kis séta a kellemes őszi napsütésben. Ezen a napon született 1960-ban Rajna András olimpikon, világbajnok, ezüst- és bronzérmes kajakozó MERLEG (IX. 24— X. 23.). Nehéz meg­őrizni optimizmusát ilyen anyagi körülmé­nyek között. A Mérleg belső egyensúlyát bizony keményen próbára teszik a mostani gazda­sági körülmények. SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). A kis Skor­piók még élvezik a nyári beszámolókat, pedig' a felmérők el­árulják, hogy ki mennyit felej­tett. A nagyobbak közül sokan áldozatul estek a hideg regge­leknek, nem árt, ha dupla adag zsebkendőt visznek magukkal. NYILAS (XI. 23— XII. 21.). Sokszor mondták már Önnek: vigyázzon jobban az értékeire. Most mégis elhagyott valamit. Tanuljon sa­ját kárán. Egyéni iratait csak a legszükségesebb alkalmakkor vigye magával. BAK (XII. 22—1. 20.). Jó formában van. Szép álmok, boldog órák várnak önre. Fon­tos, hogy alkalmazkodjon ked­vese szeszélyeihez. Pénz áll a házhoz, és még hasznos taná­csot is kaphat, hogy mire költse. VÍZÖNTŐ (1.21—II. UO 20.). Belső bizonyta- lanságot érez. Ennek oka, hogy nem képes határozott döntéseket hozni. Szerelemben partnere mellett megtalálja a biztonságot. HALAK (II. 21— III. 20.). Tettvágya nő, al­kotóereje fokozódik. Sokat bír és kibír, mégis szüksége van a pihenésre. Újból nagyon szerelmes lehet. KOS (III. 21—IV. 20.). Időzavarban V W 7 szenved, oly sok az 'ZjLs elintézni valója. Se­rénykedik, tüsténkedik, senki sem-képes útját állni. Fontos: ed­zésről, mozgásról ne feledkez­zen meg! BIKA (IV. 21—V. vatmpj 20.). Szerencsecsilla- Vtf) ível- Sok apró öröm éri. Kemé­nyen kell dolgoznia, de ha ezt teszi, a jutalom nem marad el. Egy mindent elsöprő szerelmi érzés hatása alá kerül. IKREK (V. 21—VI. íjfSSSjjl 21.). Hivatásában sze- rencsenapra számít- hat. Tettvágya nem ismer akadályt. Szerencsés uta­zás ígérkezik, vállalkozásait is siker koronázza. RÁK (VI. 22—VII. 22.). Érdemes a mai napját jól beosztania. Ha az időjárás engedi, legyen minél többet a szabad­ban. Este pedig egy jó színházi előadás vagy egy baráti beszél­getés zárhatja napját. OROSZLÁN (VII. 23—VIII. 23.). Ma kénytelen volt elját­szani a békebíró hálát­lan szerepét. Lehet, hogy így mindkét fél haragját kivívta, de fő, hogy lecsillapodtak az indu­latok. Nem olyan fából faragták... „Balhé” a szeghalmi moziban Ifjú ember lép a művelődési központ és a mozi közös elő­csarnokába. A sietségtől még li­hegve fordul hozzánk: „Azt mondják balhé van, meg, hogy a Bartha Sanyit elvitte a rendőr­ség. Igaz ez? Dehát mi történt?” Lám, a hír futótűzként terjed — íme a bizonyíték —, hiszen alig fél órája keresett meg a Mozi presszó volt (...is, lesz is?) bérlője azzal, hogy: „Most me­gyek és viszem a fúrót. Jogos bérlő vagyok, ki akarom nyitni végre a presszómat...” Természetesen dióhéjban elmondta az előzményeket is. Az elmúlt év márciusában há­rom évre kötött bérleti szerző­dést a Kontur Moziüzemeltető Kulturális Vállalattal. Koráb­ban a vállalat alkalmazottja volt. — Azt mondták, vagy bérbe veszem a presszót, vagy elme­gyek. Hát bérbe vettem... Telt, múlt az idő. Ez év feb­ruárjában a vállalat felmondta a bérleti szerződést. Bartha Sán­dort azonban nem olyan fából faragták, aki pakol és megy... Továbbdolgozott. — Sok mindent felhoztak el­lenem, de szerintem a legfőbb baj az, hogy egyre kevesebben járnak a moziba. Már a cigányok se jönnek, olyan magas a helyár. Pedig nekik aztán elég volt az is, ha a vásznat nézhették... Szóval azt gondolják, hogy a presszó miatt nincs közönség és ha be­zárják, az én vendégeim hozzá­juk mennek... Egy szó mint száz, Bartha Sándor továbbra is nyitva tar­tott, fizette a bérleti díjat, míg­nem márciusban... — Hegyesi Zsuzsa, a mozi vezetője az én lakatom mellé felszereltetett egy másikat, hogy ne tudjak bemenni a saját bérle­ményembe. Per pert követett, lassan a nyárnak is vége, és a presszó ajtaja csak nem nyílt meg. Bar­tha Sándor pénze pedig—akár a türelme — egyre fogyott. (Nem­rég született meg második gyer­mekük. Az újrakezdési kölcsön részleteit és a bérleti díjat fizetni kell. Bevétel semmi...) — Legutóbb itt, a szeghalmi bíróságon olyan ideiglenes dön­tés született, hogy a presszót két héten belül ki kell nyitni. Nos, a két hét letelt, úgyhogy most megyek és viszem a fúrót. Jogos bérlő vagyok, ki akarom nyitni végre a presszómat. Rendet csi­nálok és holnap már fogadom a vendégeket. Amikor „kitört a balhé” — hogy a kíváncsiskodó fiatalem­ber szavainál maradjunk —, a művelődési központ igazgatója Szili Géza szólt a rendőrségnek. — Mondtam, hogy ne csinál­ja ezt, de nem tudtam lebeszélni elhatározásáról. Aztán úgy gon­doltam, akár a mozi, akár a mű­velődési ház ajtaját feszegeti, az mégiscsak rongálás.... Ezért szóltam a rendőrségre. Magunkban beszélgetünk, hiszen történetünk főszereplője arra a félórácskára, ameddig „látogatást tesz” a rendőrségen, félbehagyja a „munkát”. — Én nem ezt a megoldást választottam volna — mondja búcsúzóul Szili Géza, majd (megjegyzésemre, hogy ez csak válasz a lakat-megoldásra) hoz­záteszi: azt sem helyeseltem. Szerencsére másnap (igaz, csak telefonon) a mozi vezetőjé­vel is tudtunk beszélni. Lássuk, ő miként vélekedik a történtek­ről! Például a bérleti szerződés­ről... — Ezt a szerződést nem egy­szer megsértette Bartha Sándor. Bajunk volt a tisztasággal, a fe­gyelemmel, tűzvédelmi problé­mák is akadtak... Szóval nyo­mós indokaink voltak arra, hogy felmondjuk a szerződést. Természetesen arról is szó esik: miként fogadta Bartha Sándor legutóbbi, mindenre el­szánt lépését? Véleménye ha­sonló, mint a művelődési köz­pont igazgatójáé, más megol­dást kellett volna választania. A kérdésre, hogy mit tesz most, és, hogy belenyugszik-e a helyzet­be, csak ennyit válaszol: — Azon túl, hogy értesítet­tem a vállalat központját, amíg az üzemelést nem zavarja, nem teszek semmit. Ha igen, úgy kénytelen leszek az előadásokat beszüntetni. Nagy Ágnes Zsákbamacska helyett mezőgazdasági gépek Szarvason, az Öntözési Kuta­tó Intézet műszaki kísérleti tele­pén mezőgazdasági komplex öntöző- és farmergazdasági gépbemutatót tartottak. A meg­nyitó napján Földi István víz- rendezési, talajjavítási szak- üzemmérnököt arra kértük, ka­lauzoljon bennünket, mutassa be a kiállítókat! — Minden évben két alka­lommal rendezünk ilyen jellegű kiállítást, ahol a magyar és a külföldi gyártók bemutathatják legújabb termékeiket. Ez a mos­tani kevésbé sikeres, a tavaszi­hoz képest igen szerény a kíná­lat. A cégek közül kevesen jöt­tek el, állítólag nem kedvező az időpont. Akik itt vannak, azok viszont a legkorszerűbb beren­dezéseiket hozták el. A kisgaz­daságokat kiszolgáló öntözési rendszerek, kerti gépek mellett egy magánzó, egy szarvasi fel­találó is elhozta találmányát, egy merőben új kialakítású föld­nyeső gépet, amely egyaránt al­kalmas durva és finom földmű­vek építésére, meliorációs és földmunkák végzésére. Az itt látható gépek egyébként a hely­színen megvásárolhatók, elője- gyeztethetők és mindezt jóval olcsóbban, mint a szaküzletek­ben. A vásárló nem vesz zsákba­macskát, mert mindent kipró­bálhat. Cs. I. Olvasóink írják! Két igazgató— égy üzemben Kénytelen vagyok reagálni a ,,Két igazgató egy üzemben” című cikkre, mert megállapításai egy-két helyen kiegészítésre szorulnak. Először is: az új igazgató célul tűzte ki, hogy az üzemet új szervezeti, gazdasági egységgé fogja átalakítani. Mindez nagyon szép és jó, de számomra érthetetlen, hogy az általa elvállalt feladatot miért ruházta át egy másik, külső személyre? (Természetesen ez a külső személy is horribilis összeget kap e munkáért.) Másodszor: nem felel meg Nagy Mártonnak az az állítása, hogy nem követi Bátor Árpád tanácsait. Már az igazgatótanács előtti bemutatkozásakor lényegébe véve ugyanazt a programot adta elő, amit Bátori Árpádtól is hallhattunk. ,,Minden dolgozó munkájára szükség van, da ha a dolgozók 10 százaléka nem hajlandó beállni a sorba, azoktól meg kell válni!” (Bátori Árpád ezen a 10 százalékon azokat a dolgozókat értette, akiknek más, önálló véleményeik is voltak.) Vagy: „Minden dolgozó résztulajdonos lesz, de csak azok, akik ezt kiérdemlik, tehát az adott időpontban meglévő létszám mellett." Ehhez azt kívánom még hozzáfűzni, hogy Bátori Árpád igazgatá­sa alatt fekete, bárányként kezelt 10 százalék véleményére Nagy Márton sem volt kíváncsi. Holott a bemutatkozáskor azt mondta, hogy ő mindenki véleményére kíváncsi, és úgy fogja összeállítani az elképzeléseit. Pedig az üzem megfelelő átszervezéséhez—a jelenle­gi létszám megtartása mellett — nekünk is lettek volna elképzelé­seink. Azt pedig kötve hiszem, hogy egy munkahelyen a személyzetis tudja legjobban elbírálni a dolgozók szakmai és emberi rátermettsé­gét. Azt is furcsállom, hogyan törekszik az új igazgató a kiadásokat minimalizálni, ha ekkora összeget emészt fel a munkába járása? Mivel korábban az üzem szállítási részlegének vezetője voltam , és a gépjárműügyek intézése is feladatom volt, tudom azt, hogy a menet­leveleket nem zárhatja el a főkönyvelő elől! Keresztes József, a Közüzemi Vállalat volt munkástanácselnöke Nem meri a döntéseit nyilvánosan vállalni? A Békés Megyei Hírlap 1991. augusztus 14—15-ei számában az Orosházi Közüzemi Vállalatnál kialakult helyzettel foglalkozik a „Két igazgató egy üzemben” című cikk, amelyben Nagy Márton a következőket nyilatkozta: „...kikértem a megyei munkástanács egyik vezetőjének a véleményét, és az érdekvédelmi szervezettel közösen döntöttünk, azaz hozzájárultak a munkástanács elnökének a felmon­dásához" Ez az állítás a tényeknek megfelel. Hogy miért akarok mégis reflektálni? Mert a tényeknek e kiragadott eseményéből sokan azt a következtetést vonhatják le, hogy Nagy Márton úrral a megyei munkástanács egy húron pendül. Nem, erről szó sincs! Keresztes József munkaviszonyának megszüntetésében nem történt köztem és az igazgató úr között cinkosság. Ezért a megjelent két cikkhez a következőket szeretném hozzáfűzni: Bátori Árpád korábbi igazgatóval a munkástanács kapcsolata kifejezetten rossz volt. Az orosházi önkormányzat—bár a jogszabá­lyok ezt nem írják elő — a pályázat elbírálása előtt a közüzemi vállalat érdekvédelmi szervezeteinek véleményét nem kérte ki. A június 3-án hivatalba lépett új igazgató július 11-én értesítette ki az Orosházi Városi Munkástanácsot Keresztes József munkaviszonyá­nak megszüntetéséről. 1991. július 19-én a közüzemi vállalat munkástanácsa — a tagok egyénenként úgy látták, hogy csökken személyüknél a figyelembe vehető negatív szempontok száma egy- gyel, ha nem tagjai többé a szervezetnek — feloszlatta önma­gát. Ezután, július 21-én értesített ki Keresztes József — miután az érdekvédelmi szervezetek tisztségviselői az érdekvédelmi tisztség megszűnte után is még két évig védettséget élveznek —, most már beleegyezik munkaviszonyának a megszüntetésébe, látva a jelenlegi körülményeket, nem akar egy csőd szélén álló üzem tagja maradni, és most könnyebben tud magának olyan munkahelyet találni, amelyből a családját megfelelően el tudja tartani. Ilyen előzmények után július 22-én született meg Keresztes József munkaviszonyát megszüntető közös döntésünk. Meg szeretném je­gyezni még, hogy a közüzemi vállalatnál kialakult jelenlegi helyze­tért az orosházi önkormányzat a felelős. Elgondolkodtató, hogyan kaphatta meg Nagy Márton úr az önkormányzattól a meghatalma­zást, ha már az írásbeli pályázata alapján is lehetett tudni, mennyire tapasztalatlan, felkészületlen. Mikorra fogják fel tisztelt képviselő urak, hogy az orosházi önkormányzatnak nem a város ellenében, hanem annak érdekében, a polgárok közmegelégedésére kell működnie? S aki a döntéseket nem meri a nyilvánosság előtt vállalni, annak magának is takargatni valója van! „ ,, J Seteny Janos, a Békés Megyei Munkástanácsok Szövetsége elnöke Ha van egy felesleges kutyája... Van egy 11 éves fiam és egy 6 éves lányom. A gyerekeimnek van egy nagy vágyuk, amit sajnos anyagi helyzetem nem enged meg, hogy teljesítsem. Bízom benne, hogy akad a megyében egy segítő ember, aki gyermekeim kívánságát teljesíteni tudja. Evek óta szeretnének egy olyan kutyát kapni, ami nagyra nő, komondor vagy bernáthegyi kölyökkutyát. Én sajnos nem tudom megvenni, mert igen magas az ilyen kutyák ára. Kertes házban lakunk és lenne megfelelő helye a mozgáshoz. Kérem Önöket, ha tudnak, segítsenek gyermekeim kívánságát teljesíteni. Ha akad egy olyan jószívű ember, aki kislányom közelgő névnapját szebbé tudná tenni, nagyon örülnék neki. — Név és cím a szerkesztőségben —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom