Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

SZARVAS ÉS KÖRNYÉKE 1991. szeptember 19., csütörtök BÉKÉS MEGYEI HÍRLÁp­Örménykút „Bennünket meg kellene fiatalítani!” A napokban ünnepelte fenn­állásának 25. évfordulóját az örménykúti pávakör hagyo­mányőrző művészeti együttes. Benkó András így emlékszik vissza a negyedszázados múlt­ra: — 1965. augusztus 20-án ala­pították együttesünket és még a mai napig is vannak közöttünk olyanok, akik az első összejöve­tel óta rendszeresen járnak kö­zös programjainkra. Pedig az át­lagéletkor már meghaladta a 60 évet is! S hogy mi az, ami élet­ben tartja ezt a lelkes kis csopor­tot? Kossuth szavaival tudok erre válaszolni: „Soha el nem csüggedni, soha el nem monda­ni, s ha kell, mindig, mindig új­rakezdeni.” Bandi bácsi emlékezését egyetértő fejbólogatás kíséri az együttes néhány tagja részéről. Kovács Andrásné, Gulyás Já­nosáé, Molnár Mihály és Klimaj János is régóta itt énekelnek, büszkén mutatják elismerései­ket: az okleveleket, az emlék­plaketteket, serlegeket stb. A falon nagybetűvel, jól olvasható helyen virít az együttes hitvallá­sa: „Dalainkkal életünket szeb­bé, másokét boldogabbá tenni legfőbb feladatunk.” —Ezt szeretnénk folytatni — mondja magyarázatképpen Bandi bácsi —, csak van egy nagy baj! Bennünket meg kelle­ne fiatalítani! A múló idő ellenére a pávakör 17 tagja fiatalos lelkesedéssel készül az újabb fellépésekre is. Szeptember 27-én és 28-án Kós- pallagon és Márianosztrán lép fel az együttes, október 7-én pedig a színjátszók és hagyo­mányőrző együttesek országos fesztiválján mutatkozik be. Kondoros Non-stop ABC a korán kelőknek és a későn fekvőknek A Kondorosi Csárdát üze­meltető betéti társaság gondolt egyet és a kihasználatlan raktár- helyiséget átalakította üzletté. Az egy hónapja nyitva tartó non­stop ABC-t szívesen látogatják a vásárlók, hiszen a falu köz­pontjában, a nap bármely órájá­ban betérhetnek ide. Pataki Ilona, a csárda és egyben az új üzlet vezetője így összegzi a néhány hetes tapasztalatokat: — Úgy gondoltuk, hogy ek­kora lélekszámú településen megélhet egy éjjel-nappal nyit­Pál apostol fenti gondolata jegyében iktatták be a múlt va­sárnap ünnepi istentisztelet ke­retében a szarvasi ótemplomi evangélikus gyülekezet újonnan megválasztott presbitereit, fel­ügyelőjét és lelkészi munkatár­sát. Az ótemplom új lelkésze Demján Sándor, aki együttesen foglalkozik hitoktatói és kántori feladatokkal. Az istentiszteletet megelőző közgyűlésen megerő­sítették a 12 új presbiter szemé­lyét és felügyelőnek válasz­tották Misik Lajost. va tartó bolt. A háziasszonyok véleménye is bennünket igazol. A választék bővítését egyelőre még nem vállalhatjuk, mert a hely szűkös. Vevőcsalogatónak kedvezményes akciókat szerve­zünk, most a Henkel-céggel folytatunk tárgyalásokat az ol­csó mosószer beszerzése érde­kében. Beszélgetésünk közben meg­érkeznek a szállítók is, akiket az éppen műszakban lévő Horcsák Pálné fogad. A fiatalasszony vérbeli kereskedő, számára nem fárasztó a munka, örül, hogy azt csinálhatja, ami a szívéhez a leg­közelebb áll. A vásárlók véle­ményét talán ő ismeri a legjob­ban: — Ahány ember, annyi állás­pont. Van aki örül, mert hétvé­gén is van hova mennie és az esti órákban is megveheti a konyhá- ravalót. Más azt mondja, feles­leges idő- és energiapocsékolás az éjszakai nyitva tartás. Nekem az a meglátásom, ha megismerik a környéken a non-stop ABC-t, akkor a korán kelők, a későn fekvők, sőt az átutazók is meg­keresik majd. A nevezetes „páli ige” dr. Harmati Béla evangélikus püs­pök ajkáról hangzott el az ünne­pi szertartás során. Dr. Harmati Béla e nap folyamán tárgyalt a Szarvasi Szlovák Kör vezetői­vel is. Hír-mix A tavasz folyamán nagy vi­tát váltott ki Békésszentand- ráson a régi „kultúrház” re­konstrukciója. A most elké­szült első szárnyat múlt szom­baton avatták fel egy vállalko­zói vitafórum keretében. Ma este 19 órai kezdettel a DATE Egyetemi Karán,,Gazda­ságpolitikai fórumot" tart dr. Békési László országgyűlési képviselő. A hagyományoknak megfe­lelően a szarvasi PLASTO- LUS, a SZIRÉN és a Vas-, Fémipari Szövetkezet önálló standdal képviselteti magát a hétfőn nyíló őszi BNV-n. Tanácskozó régészek A Magyar Régészeti és Mű­vészettörténeti Társulat ma kez­di meg háromnapos vándorgyű­lését Szarvason. A tanácskozá­son előadás hangzik el a régé­szeti topográfia Békés megyei munkálatairól, a vésztő-mágori Csolt-monostorról, a szarvasi avarkori írásos emlékekről, va­lamint az erdélyi magyar mű­vészettörténeti kutatás kérdé­seiről. Stefanik A Monarchia korabeli béke­időben a Szarvasi Főgimná­ziumba járt egy Stefanik Milan nevű jóeszű diák. Azután az első világháború végén ő lett a Csehszlovák Köztársaság ne­vezetes tábornok-miniszterel­nöke. A Magyar Tanácsköztár­saság északi hadjáratakor Stefa­nik tábornok Itáliából jövet a pozsonyi reptér körzetében le­zuhant. A Szarvasi Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola most Párizs és Prága támogatásával szoborral kíván emlékezni a haj­danvolt szarvasi diákra. A ter­vek szerint október végén avat­ják fel a 94 centiméter magas mellszobrot. „Lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben!” 0 A szarvas—békésszent- andrási holtág 30 kilométe­res szakaszán látnivaló akad bőven. Az üdülővendégek pi­henését, kikapcsolódását biztosító festői környezet mellett természetesen egyéb funkciója is van a Körös holtágának: az intenzív hal­tenyésztés mellett a horgás­zok paradicsoma ez a kör­nyék, a mezőgazdaság szá­mára pedig az éltető öntöző vizet biztosítja. Megyeri Mi­hály, a KÖVIZIG szarvasi szakaszmérnökségének ve­zetője hosszan tudna mesélni a vízi világról, a holtág szép és kevésbé tetszetős részei­ről. Ehelyett inkább bejárás­ra, pontosabban „behajó­zásra” invitált bennünket, győződjünk meg mi magunk e vidék természetadta kin­cseiről. A Szarvasi Kajak Egyesület motorcsónakjával indultunk a vízi kirándulásra. A késő nyári, gászbot jelezte a kitartó házi­gazdák ittlétét. Utunk során találkoztunk a Katalin II. sétahajóval, az uta­sok az arborétumi kikötőben éppen beszálláshoz készülőd­tek. A vízen való ringatózást vá­lasztotta az az édesapa is, akivel néhány kilométerrel odébb ho­Szomszédok: Demeter György és Ruttkai Gyula Újszászról érkezett az Oláh család Szarvasra kora őszi napsütéses idő ellené­re a parton zavartalan csend és nyugalom honolt. A szabadsá­golások ideje már lejárt, a nyara­lókra rácsok, lakatok kerültek, a csónakok békésen pihentek a kertekben. Csupán néhány hor­zott össze a szerencse. Oláh Já­nos fiával vízibiciklizett a nem túl forgalmas folyószakaszon. Az újszásziak egyébként most jártak először az országnak eb­ben a keleti szegletében. Nem így az a salgótarjáni család, akik Orosházán éltek valamikor és abból az időből maradt meg a Körös-part iránti vonzalmuk. — Útolsó napjainkat töltjük itt — mondja a víkendház úrnő­je, miközben megigazítja az összekuszálódott damilokat. Csodálkozó pillantásaink láttán azonnal megmagyarázza a tör­ténteket. — A férjem átment a szom­szédba, én a lányommal őrzöm a horgászbotokat. Nem panasz­kodom, mert kifogtunk már né­hány pontyot, keszeget az idén. Unásig ettük a halat. A motorcsónak négyfős „le­génysége” nem vállalkozik a 30 kilométeres szakasz behajózá­sára, ezért félúton visszafordu­lunk. Az egyik nyaraló kertjéből kíváncsi tekintetek kísérik utun­kat, nosza, mi is megtudhatnánk ezt-azt, ha szóba elegyednének velünk a tulajdonosok! Demeter György portáján minden vendég kedves, még akkor is, ha az a vízről jön egyenesen. — Szarvasi születésű va­gyok, de 1956-ban „fordítva ül­tem...” én is, ezért menesztettek. Budapesten telepedtem le. Nyugdíjas vagyok, minden év­ben öt hónapot töltök a Körösön. Horgászgatok, szomszédolók és egy éve újra rátaláltam az elve­szettnek hitt kedvesre... Képzel­jék el, 45 év után — a háború szakított el bennünket , mind­ketten megözvegyülve újra egy­másra találtunk — meséli ifjúi lelkesedéssel Gyuri bácsi élete boldog óráinak történetét. Az emlékezésnek a szomszéd vet véget. Ruttkai Gyulából árad a keserűség: — Hiába a szép környék, ha rossz a közbiztonság! Fé­nyes nappal lopták el a rádió­mat, mindennapos a horgászbo­tok elemelése is. Nem borzasz­tó?! Nemcsak borzasztó, de bosz- szantó is. Ennek ellenére, ami­kor ismét elindulunk, a vízi világ varázsa feledteti velünk a tolvaj­világot, a csend, a madárcsicser­gés, a nád suhogása elnyomja a motorizáció zajait. Az érzés, a látvány megfizethetetlen. Mit olvasson a későn ébredő? Csütörtök volt, délelőtt 10 óra. Szarvason a postahivatal­ban Békés Megyei Hírlapot akartam vásárolni, de úgy tűnt, a későn kelőre vagy a napköz­ben olvasásra fanyalodóra rossz világ jár. Röviden így hangzott a hivatalnok válasza: elfogyott. Márnap fél 9-kor az ABC-ben tettem kísérletet hír­lapvásárlásra. Próbálkozáso­mat nem kísérte szerencse. — Elfogyott — mondta a pénztárosnő. Jó, jó, nyugtatgat­tam magam, piaci nap van, biz­tosan ez az oka a lap hiányának. Csalódásom szombaton tető­zött: a délelőtti órákban sehol nem találtam a hőn áhított újsá­got, pedig nyakamba vettem a várost! Keresgélésem végál­lomásán, az autóbusz-pályaud­varon a hírlapárus imigyen szólt: — Kedveském, nem ön az első! Volt, aki Szarvas túlsó végéről kerekezett ide me­gyei lapért, de hiába. Hírlap nincs. Röstelltem megkérdezni a bácsitól, hogy ő rendel-e keve­set, vagy ennyire népszerű a megye egyetlen napilapja, vagy netán a posta számolja el magát az olvasók rovására? Csete Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom