Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám

© 1991. szeptember 2., hétfő SPORT Két forduló után az NBI-ben: Az újonc Haladás VSE halad az élen! Az első osztályú labdarúgó-bajnokság második fordulójában minden mérkőzést szombaton ren­deztek. Az eredmények láttán a legszembetűnőbb, hogy remekül szerepeltek a vendégcsapatok. Kü­lön is dicséret illeti az újoncokat, elég csak rápillan­tani a táblázatra... Az NB I ^Hbelanka krt. állása: O O Sörök, borok, üdítő italok, égetett szeszek nagyker áron. 1. Haladás VSE 2 2 — 4—1 4 2—3. Újpesti TE 2 1 1 — 4—2 3 2—3. Kispest—Honvéd 2 1 1 — 4—2 3 4. Váci Izzó 2 1 1 — 3—2 3 5—6. BVSC—Mávtr. 2 1 1 — 2—1 3 5—6. Ferencváros 2 1 1 — 2—1 3 7. Pécsi MSC 2 1 1 — 1—0 3 8—10. Vasas 2 1 — 1 3—2 2 8—10. Győri Rába ETO 2 1 — 1 3—2 2 8—10. Siófoki Bányász 2 1 — 1 3—2 2 11. MTK-VM 2 1 — 1 3—3 2 12. Tatabányai Bányász 2 — 1 1 1—3 1 13. Diósgyőri VTK 2 — 1 1 0—2 1 14—15. Veszprém FC 2 — — 2 1—4 0 14—15. ZTE 2 — — 2 1—1 0 16. Videoton-Waltham 2 — — 2 0—4 0 A góllövőlista élén Eszenyi (ÚTÉ) áll 3 találattal.---------------------------i&RÉKÉSMIMIHllAP Békési Start—öröm: Püski István serdülő Eurőpa-bajnok FTC—Vasas 1—0 (0—0) Üllői út, 20 000 néző. V: Varga S. FTC: Balogh — Simon. Telek, Lipcsei, Keller — Kuznyecov, Al­bert, Szenes (Patkós 82.) — Schnei­der, Dz.urják (Koch 76.), Deszatnik. Vasas: Babócsy — Turbék, Juhár, Kecskés, Klink — Sirinbekov (Mé­szöly 54.), Geress, Dozmorov, Szilveszter — Zvara (Coco-Aires 64.), Claude. Gól: Kecskés (60., öngól). A forró hangulatú első játé­krész végén, a szünetben a han­gosanbeszélő arra figyelmeztet­te a nézőket, hogy ne dobálják és köpködjék (!) ajátékosokat (vél­hetően a Vasas futballisták pa­naszkodtak emiatt Varga játék­vezetőnek), mert ellenkező eset­ben a bíró nem hajlandó folytat­ni a találkozót. Szerencsére nem igy történt, a nézők fékezték magukat, és kerek egy órája fo­lyt a mérkőzés, amikor a záporo­zó ferencvárosi rohamok nyo­mán megroggyant a Vasas. A 60. percben ugyanis Schneider kevergetett, jó beadásáról ugyan a belsők lemaradtak, de Kecs­kés 6 m-ről megtette azt a szí­vességet, hogy a saját kapujába perditett, öngól, 1—0. Teljes mértékben rászolgált a két pon­tra a Ferencváros. Jó: Telek, Lipcsei, Schnei­der, Albert, ill. Babócsy, Juhár, Sziveszter. MTK-VM—ZTE 2—1 (1—1) Hungária krt., 2000 néző, V: Szilá­gyi­MTK VM: Zsiborás — Horváth Cs„ Híres, Bognár, Kecskés — Ivanics (Jován), Vancsa, Keresztúri (Talapa), Balog — Hámori, Pölöskei. ZTE: Tóth J. — Dobos, Halápi, Horváth A., Belső — Fújsz, Rózsa, Kovács L., Karbucz- ky (Gyurkity) — Szabó II. Zs., Pálcsa (Horváth J.). Gól: Hámori (11-esből), Belső (öngól), ill. Fújsz. Brit felfogásban kezdett az MTK-VM, amennyiben a kék­fehérek magasan küldözgették a zalai kapu előterébe labdáikat, és azokat hol Pölöskei, hol az óraműpontossággal előrelopa­kodó Híres próbálta Tóth kapuja irányába fejelgetni. A 28. perc­ben Hámori buktatásáért 11 -es járt volna a hazaiak javára, de Szilágyi nem így gondolta. Nem sokkal később, a 31. percben a bíró belopta magát a kék-fehér drukkerek szívébe, akkor ugya­nis olyan esetet ítélt meg bünte­tőnek, ami nem volt az. Hámo­rit ez nem érdekelte, a jobb alsó sarokba küldte a labdát, 1—0. Alig 60 másodperc leteltével Fújsz higgadtan játszott ki gólig egy jobb oldai akciót, 1—1. Úgy tűnt, idegenben pontot szerez a zalai gárda, amikor két perccel a vége előtt Jován lövésébe Belső balszerencsésen ért bele, ezzel az öngóllal kikapott a vendég, 2—1. Az MTK-VM az első félórá­ban fölényben volt, de akkor harcolta ki a két pontot amikor egyenlő ellenfelek küdzöttek a gyepen. Jó: Horváth Cs„ Híres, Há­mori, illetve Tóth J., Fújsz, Róz­sa. UTE-Kispest— Honvéd 2—2 (2-1) Megyeri út, 12 000 néző, V: Németh L. UTE: Brockhauser — Szabó, Sző- nyi, Tomka — Miovecz, Véber (Tóth J.), Kaspar, Szlezák — Cigan, Eszenyi, Zsivótzky. Honvéd: Gulyás — Szaba­dos, Csepregi, Bérczy, Plókai — Ma­rozsán (Halmai), Pisont, Kovács, Cse­hi — Vincze (Vancea), Negrau Gól: Eszenyi, Csepregi (öngól), ill. Marozsán, Halmai. „Mandiner-gólok” örvendez­tették, illetve bosszantották a Megyeri úti villanyfényes mér­kőzés két szurkolótáborát az első félidőben, amely a nem rit­ka hibák ellenére is kellemes csalódást okozott. Kezdődött úgy, hogy az 5. percben Maroz­sán az újpesti védőkről kipattant labdát juttatta a talán későn esz­mélő Brockhauser kapujába, amire csak 27 perccel később érkezett meg a hazaiak válasza. Ekkor Eszenyi tűnt ki szemfü- lességével, s élt azzal a lehető­séggel, amihez a rosszul öklöző Gulyás kapus és gyorsan eszmé­lő csapattársa, Kaspar segítette hozzá. Újabb 8 perc elteltével a 20 m-ről és nem is középről pró­bálkozó Mioveczet már-már megszólták csapattársai, de az­tán ünnepelték, mert a labdába olyan szerencsétlenül tette bele a lábát Csepregi, hogy kapustár­sa, Gulyás semmiképpen sem tudott a Kispesten segíteni, a „pályamódosítás” kifogott raj­ta. Alig negyedórával a lefújás előtt két cserejátékos, Vancea és Halmai összjátéka után utóbbi szép fejessel egyenlített. Baj­nokverést szalasztott el az ÚTÉ, de így sem illetheti kritika, mert a lila-fehérek ezen a mérkőzé­sen olyan jól játszottak, mint az elmúlt bajnokságban csak rit­kán, vagy talán egyszer sem. A Kispest-Honvéd annak köszön­hette a pontszerzést, hogy 1—2 után sem adta fel, végig rohamo­zott, foggal-körömmel küzdött. Jó: Brockhauser, Szabó, Miovecz, ill. Kovács E„ Csehi, Bérczy. Siófoki Bányász—Váci Izzó 1—2(1—0) Siófok, 6000 néző, V: Huták. Siófok: Biró — Keszeg, Zare, Ola­jos, Wolf — Meksz, Fodor, Duró — Gregor (Kámán), Fischer, Menze (Kirhmayer) Vác: Koszta — Perecki, Carlos, Hahn, Szalai—Zombori, Kris- ka, Víg (Simon) — Romanek, Füle, Orosz (Bánfalvi). Gól: Duró, illetve Szalai (11-es- ből), Simon. Igen élénk iramú, változatos 20 perc telt el enyhe hazai fölén­nyel, a 23. percben egy remek hazai támadás és befejezés után vezetést szereztek a siófokiak. A gól után még nagyobb lendü­lettel harcolt a Bányász, remek helyzetek maradtak kihaszná­latlanul mert nem bírtak Kosztá- val és a kiváló védőkkel. Szünet után úgy nézett ki, hogy a hazai csapat ráült az 1— 0-ás vezetésre, és ez megboss- zúlta magát, mert egy 1 l-essel, majd négy perccel a befejezés előtt egy potyagóllal a váciak megszerezték váratlan győzel­müket. A hazai csapat a második félidőben igen gyatrán játszott. Jó: Zare, Olajos, Wolf, Fo­dor, Duró, ill. Koszta, Hahn, Szalai. Tatabányai Bányász— Haladás VSE 0—2 (0—1) Tatabánya, 3000 néző, V: Bog­nár. Tatabánya: Tőkés — Niksi, Udvardi, Lázár (Csanálosi), Hege­dűs — Máté (Kanvok), Simon. Bani- ca — Süveges, Kiszi, Szendre. Hala­dás: Kutasi — Neudl (Nikos), Tala­pa, Nagy, Görög — Marton, Illés, Tóth, Elekes — Schaeffer (Topor), Berbás. Gól: Berbás, Csanálosi (öngól). Már úgy tűnt, a 0—0-ás ered­mény a fordulásig nem változik, amikor a Haladás az első táma­dásából megszerezte a vezetést. Illés középre adott, a felfutó Mártonhoz került a labda, aki a kapu elé ívelt, s az érkező Ber­bás 7 m-ről vetődve a kapu jobb oldalába fejelt, 0—1. A 65. percben újabb gól okozott trau­mát a tatabányai kispadon ülők­ben, Elekes bal oldalról végezte el a szögletet, a rövidsaroknál álló, egykori békéscsabai, Csa­nálosi menteni akart, de a lábá­ról a hálóba perdült a labda, 0— 2 . Tatabányán ezúttal nem úgy sikerült a bányásznap, ahogy azt a közönség várta. A Haladás kellemetlen taktikájával nem tudott mit kezdeni a Tatabánya, ráadásul a mérkőzés befejező koreográfiája is másként ala­kult, hiszen öngól terhelte Tőkés kapuját. Ezzel együtt a szomba­thelyiek győzelme megérde­melt. Jó: Udvardi, Banica, ill. Ele­kes, Illés, Talapa, Kutasi Pécsi MSC— Diósgyöri-VTK 0—0 Pécs, 7000 néző, V: Kovács L. PMSC: Bodnár — Bódog, Balog, Braun — Kónya, Jenei (Mörtel), Kocsis (Ulveczki). Palaczky — Ma­gyar, Czéh, Belansk. DVTK: Knotz — Parhomenko, Bém, Danes, Ker­tész, Szabó — Molnár, Petcu (Far­kas), Csizi, Vitelki — Kiser (Váczi). Meddő pécsi mezőnyfölény volt jellemző a félidő végéig, igen sokat hibáztak mindkét ol­dalon. A szünet után valamivel ves­zélyesebbé vált a továbbra is többet támadó PMSC játéka, de nem tudták gólra váltani fölé­nyüket. A 81. percben a mérkő­zés folyamán először kerültek gólhelyzetbe a vendégek, a cse­reként beállt Váczi lövését Bod­nár a léc alól tenyerelte fölé. A mérkőzés hajrájában még meg­próbálta mozgósítani erőtartalé­kait a PMSC, de végül is nem sikerült bevenni a szívósan vé­dekező Diósgyőriek kapuját. A küzdelmes, de igen sok hi­bával tarkított mérkőzésen, hiá­ba támadott többet a Pécs, ezt a játékot gólra játsszák. Jó: Palaczky, Magyar, ill. Knotz, Kertész Rába ETO— Videoton- Waltham 3—0 (3—0) Győr, 6000 néző, V: Vágner. Rába ETO: Végh — Tóth, Bimbó, Bognár — Csikós, Rugovics, Vaideán (Szán­tó), Virág — Csertői, Plotár. Farkas (Ördögh). Videoton: Mitring — Mol­nár (Paul), László, Kuttor, Vadász — Sallói, Csucsánszky, Kutasi, Bekő — Jónás, Takács (Vajda) Gól: Farkas, Rugovics (11-esből), Plotár. A lehető legjobban kezdett a Rába hazai közönség előtti első mérkőzésén, már a 2. percben vezetéshez jutott. Rugovics jobb oldali beadása még átszállt Plotár feje felett, de Farkas jó­kor jött, és 12 méterről a hálóba lőtt, 1—0. A győriek kezdő len­dülete 10 perc múlva alább ha­gyott, ezzel lélegzethez jutatták *a vendégeket, akik a gól okozta sokkból fokozatosan felocsúd­va, és egyre határozottabban kezdték megközelíteni Végh kapuját. A 26. percben kissé vá­ratlanul növelte előnyét a Rába. Jobb oldalról középre ívelt lab­dába Kutasi kézzel beleütött, s a teljesen jogos büntetőt Rugo­vics értékesítette, 2—0. A má­sodik gól magabiztosabbá tette a Rábát, s egyre több szép táma­dásnak tapsolhatott szurkolótá­bora. Ezek egyikéből a 38. perc­ben Farkas fejese után Plotár a hálóba továbbította csapata har­madik gólját, 3—0. Szünet utánra a fehérváriak rendezve soraikat támadni pró­báltak a szépítés érdekében, de igazából nem túl nagy meggyő­ződéssel tették ezt. A Rába sem túlzottan erőltette a játékot, s ez nem használt a mérkőzés máso­dik 45 percének. A Rába egyfé- lidőnyi magabiztos játékával könnyedén győzött a gyengél­kedő Videoton ellen. Jó: Virág, Rugovics, Csikós. Veszprémi FC— BVSC- Mávtransped 0—1 (0—0) Veszprém, 4000 néző, V: Drigán. Veszprém: Rótt — Varga L., I.antai. Csík, Szécsi, — Csornai, Kiss (Mol­nár), Kelemen — Kénoszt, Sülé, Le- hota (Pál). BVSC: Erdélyi — Kinc­ses, Pintér, Iscsak, Nyikiforov — Kroner, Farkas, Nahóczky, Farkas­házi (Szántó), Húszak (Balogh) — Gracsov. Gól: Balogh. A 71. percben Molnár beadá­sa után Csornai lövését Erdélyi látványosan védte. Már nem sok volt hátra, amikor eldőlt a két pont sorsa. A 83.percben Pintér jobbról ívelt be szabadrúgást, a bal oldalon felfutó Varga közé­pre fejelte a labdát, és a megtor­pant védők közt az ötösről Ba­logh a hálóba kotorta a labdát, 0—1. Jó: Varga L., Lantai, Szécsi, Csík, ill. Farkas, Nyikiforov, Nahóczky, Gracsov. Első ízben rendeztek a serdü­lő korosztályú súlyemelőknek Európa-bajnokságot, amelyre népes magyar küldöttség uta­zott. A Kassán megrendezett viadalra meghívót kapott a Bé­kési Start SE kiválósága, a ko­rosztályos hazai versenyek első számú emelője, Püski István is, aki ugyancsak meghálálta a vá­logatók bizalmát. Balogh János taníványa ugyanis a 75 kilo­grammosok mezőnyében meg­A vasárnap befejeződött atlé­tikai világbajnokságról minden bizonnnyal elsősorban három név marad meg az atlétika hazai híveinek emlékezetében: az amerikai Mike Powellé, aki túlszárnyalta Boh Beamon 1968-ban, a mexikói olimpián felállított, álomvilágcsúcsát, a 890 centit, miután most 895 cen­tire repült. Bagyula Istváné azért, mert a legjobban szereplő magyar versenyző volt a rúdu­grásban 590 centiméteres telje­sítménye nyomán a dobogó má­sodik fokára állhatott fel - ez egysersmind a magyar atlétika eddigi legkiemelkedőbb vb-tel- jesítménye, s végül a szivünké zárhatjuk a szombathelyi Hor­győző fölénnyel nyert. A szakí­tásban még csak két és fél kilo­grammos előnyre tett szert az olasz Galliano, a későbbi össze­tett ezüstérmes előtt, ám lökés­ben ellenállhatatlannak bizo­nyult, Gallianora 15 kilót „vert”, a francia Papóra pedig ötöt. így nemcsak a két fogásnemben bi­zonyult legjobbnak, hanem 250 kilogrammos összteljesítmé­nyével is a békésiek fiatalja áll­hatott a dobogó legfelső fokára. váth Attilát, mert az ő nevéhez fűződik a sportág első magyar érme — 65.32 méterre vetette a diszkoszt, s harmadik lett. Mellesleg a zárónap méltó volt a nagy atlétiaki ünnephez: záróakkordként az Egyesült Ál­lamok 4x100 méteres váltója 37.50 másodperccel új világc­súcsot állított fel. Örülhettek a házigazdák is, első világbajoku- kat ünnepelhették Hiromi Tani- guchi személyében, aki a mara- tonfutásban győzedelmeske­dett, 2:14:57 órával. És, teljesült a jamaikai csodafutónő, Merle- ne Ottey álma is, azzal, hogy szabadtéri világbajnoki címet is nyert, mégpedig hazája 4x100- as váltójának tagjaként. 3. Atlétikai világbajnokság, Tokió Powell, Bagyula István és Horváth Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom