Békés Megyei Hírlap, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-11 / 213. szám
1991. szeptember 11., szerda SARKAD ÉS KÖRNYÉKE Bármennyire is hihetetlen, ez a fotó nem az újszalontai Béke utcát ábrázolja, hanem a görög Akropoliszt, ám innen... ...a szálak Ujszalontára vezetnek Chalkidiki, a természet érintetlen szépsége — olvasom aztán — egy Thesszalonikitől keletre elhelyezkedő görögországi félsziget, csodálatosan kék tengerrel, homokos parttal, öblökkel. A csábító reklámszöveg mellett ott a bűvös mondat is, ami még inkább felkeltheti az olvasó figyelmét: Mindezt igen olcsón élvezheti, ha a Bongó Tourist magán utazási irodát veszi igénybe! A szóban forgó utazási iroda pedig egy alig pár négyzetméteres kis szoba az újszalontai Béke utcán, ahol Szappanos Zoltán irodavezetővel arról beszélgettünk, hogyan jött létre ez a vállalkozás. — Korábban a gyulai, majd a békéscsabai IBUSZ-nál dolgoztam, mint utazásszervező — mondta. — Nap, mint nap bejártam ezekbe a városokba Újsza- lontáról. Nem volt könnyű az ingázás, s egyszer csak azt gondoltam: miért ne próbálnám meg ugyanezt a szervezést itthonról? így váltottam ki tavaly év elején a kisvállalkozási engedélyt. A fiam kitalálta, hogy legyen a nevünk Bongó. Ez egy külön engedélyezési tortúrával járt, mire áprilistól beindulhattunk. — Másfél éve létezik tehát a Bongó, és máris rengetegenfor- dulnak önökhöz. Mit tesznek az ügyfelek megtartásáén? — Mindenekelőtt olcsók vagyunk. Persze ez rengeteg szaladgálással és utazással jár. Az olcsó szállások megszerzéséhez nagyon fontosak a személyes kapcsolatok. Az útjainkat magán- kft.-s buszokkal szervezzük. Itt is pénzt takarítunk meg. Bevásárló külföldi útjainkra nem fogadunk külön idegenvezetőt, hiszen magam is jól ismerem, hol mit lehet kapni. És végül egy-egy úton az én szervezési díjam is kevesebb, mint általában. De úgy vagyok vele, inkább sűrűbben szervezek, és így kis haszonnal is jól járok. Ami pedig ezen túl is vonzó lehet, azok a sorsolási akcióink. Ilyenkor sorsjegyeket adunk el, és a szerencsés kihúzott megkapja a befolyt sorsjegyek árát. Ebből aztán kiállíthat egy újabb külföldi utat. — Mi a fó profiljuk? A kivagy a beutaztatás? — Eddig főként belföldi utakat szerveztünk, vagy a hazaiak számára külföldi kiutazásokat. Ez esetben török, görög és spanyol utak jöttek szóba. Természetesen a közeljövőben szeretnénk külföldiek beutaztatásával is bővíteni a kört. Ez ügyben hirdettünk Amerikában és kapcsolatokat kezdünk kiépíteni a csehszlovákokkal és a románokkal is. — Visszatérve a magyarokhoz. Tapasztalata szerint van-e elegendő pénzük utazgatni az embereknek mostanában? — Az egyösszegű OTP befizetéseket megéreztük. Az emberek kiadták az utolsó tartalékaikat is, így a társas útjaink általában foghíjasak. Mindez tavaly még nem volt jellemző, az autóbuszok mindig megteltek. Persze egy vállalkozónak optimistának kell lenni. Szóval reménykedek, hogy lesz még fellendülés. Ahol a szervezés folyik „Recept” az együttműködésre „Édes” szerződés Nagyváraddal Új piac - kölcsönös előnyökkel Szeptember első napjaiban a Sarkadi Cukorgyár külkereskedelmi szerződést írt alá a Nagyváradi Cukorgyárral. Ennek lényege, hogy szeptember 5-e és október 15-e között minimálisan 30 ezer tonna cukorrépát szállítanak Romániába, amelyet Nagyváradon dolgoznak fel. A répa egyik része a feldolgozási költség ellentételezéseként, a másik része értékesítési céllal marad Romániában. A bérfeldolgozás jellegű szerződés mindkét fél számára előnyös. Mivel nálunk igen nagyarányú a cukorrépatermés, és a korábbi jugoszláv piac (az ottani események miatt) beszűkült, mindenképp feszültséglevezető tény, hogy a magyar répa új piacra talált. Romániában viszont köztudottan kevés a cukor, s a cukorgyárak sem dolgoznak maximális kapacitással. Ez a szerződés azonban enyhít az említett gazdasági problémákon. A szerződéskötés után Kürtösön a MÁV Szegedi Igazgatóságának és három romániai vasúti igazgatóságnak a vezérigazgatói, valamint az érintett cukorgyárak vezetői arról tárgyaltak, hogy a szállítást hogyan lehetne a lehető leggazdaságosabban megoldani. A legfőbb kérdésekben pozitív megállapodások születtek. A Sarkadi Cukorgyár a nagyváradihoz hasonló szerződés aláírását tervezi a Temesvári Cukorgyárral is, ahová körülbelül 50 ezer tonna répát szeretnének kiszállítani. Mit lehetne tenni, hogy az ország- gyűlési képviselők még jobban ismerjék a települések napi problémáit, s parlamenti hozzászólásaikban ezek megoldásának még inkább érvényt szerezzenek? Mit lehetne tenni, hogy az egyes településvezetők még több háttérinformációval rendelkezzenek az országos helyzetet illetően, s hogy ezáltal még inkább tisztában legyenek lehetőségeikkel, kéréseik realitásával, megvalósíthatóságával? E kérdésekre Tóth Imre sarkadi polgármester a következő „receptet” találta ki: Az egyes régiók településeinek vezetői találkozzanak gyakrabban országgyűlési képviselőikkel. Ennek megfelelően már is szervezni kezdte — az akár példaértékűnek is tekinthető! — találkozót a sarkadi térségben. Mint elmondta, ezen a szeptember 20-ai találkozón 11 Sarkad környéki település vezetője, és az itt érintett két országgyűlési képviselő, Pelcsinszki Boleszláv és Kádár Péter vesz részt. Az aktuális gondok mellett ezúttal a kistérségi távközlés fejlesztési lehetőségeiről esik majd szó. Tóth Imre szerint az efféle összejövetelt havonta, kéthavonta szükséges lenne megismételni, sőt ezekre alkalmanként meg kellene hívni a megye többi országgyűlési képviselőjét is. Szegedi Lajos és a sárgabarack Igaz történet a jegyzőről, aki nyugdíjas akart lenni Nem szeretnék sárgabarack lenni Szegedi Lajos, a méhkerékijegyző tányérján. De még körte és szőlőfürt sem. Ezek ugyanis a jegyző úr kedvenc gyümölcsei. Persze nemcsak megenni szereti őket — ahogy találkozásunkkor elmondta —, hanem megtermelni is. Kertes házban lakik Sarkadon, amely tele van szőlőlugassal. Nemrégen pedig gyümölcsöst telepített egy ezer négyzetméternyi területre. — Hatvanöt éves vagyok — mesélte —, és már a nyugdíjas éveimre rendezkedtem be, amikor ezeket telepítettem. Meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek jegyzősködni valahová. Tavaly év végén aztán felhívtak Méhkerékről, nem volna-e kedvem megpályázni az ottani jegyzői állást. Néhány napig gondolkodtam, aztán úgy döntöttem, miért ne. Korábban vb-titkár voltam Sarkadkeresz- túron, s ebben a minőségemben kétszer hosszabb ideig Méhkeréken is helyettesítettem az ottani vb-titkárt. Feltehetően azért ajánlották a pályázati lehetőséget, mert akkoriban elégedettek lehettek velem. — Végül is Méhkerék jegyzője lett. Megbánta? — Nem. Tudniillik tisztában voltam vele, hogy mit vállalok. Tudtam, hogy ebben az átalakulási időszakban a gazdasági, a politikai fordulatok kellős közepén nem lesz könnyű feladatom. Viszont szélesebb a mozgásköröm, mint vb-titkár koromban volt, és biztos vagyok benne, hogy „felülről” nem szólnak bele a helyi ügyekbe. Igaz, mindez több felelősséget is jelent. Nemcsak nekem, mindany- nyiunknak. —Azt mondta, sarkadi. Méhkerék köztudottan román település. Másabb-e, több-e emiatt a munkája? — Ä jogszabályok itt is ugyanúgy érvényesek, mint máshol. A szociálpolitikai feladatok itt is ugyanúgy megnövekedtek, mint bármely más településen. Az emberek itt is ugyanúgy nem látják át a kárpótlás részleteit, mint általában. Szóval a munka ugyanaz. Legfeljebb az okoz egy kis nehézséget, hogy nem beszélem a román nyelvet. Ám ha emiatt „bajba jutok”, a munkatársaim kisegítenek. — A kijárás nem okoz gondot? — Megszoktam. Az előtt 8 évig jártam át Sarkadról Keresztúrra. —Előtte? — Sarkadon voltam tanácselnök. Tizennégy évig. — Mivel telik egy átlagos napja itt Méhkeréken? — A reggeli postabontás után a délelőtt az ügyfelekkel megy el. Azután a folyamatban lévő ügyekkel foglalkozunk munkatársaimmal. Ha elakadunk valahol — mondjuk egy jogszabály értelmezésében —, akkor rendszerint a megyéhez fordulunk. Nagyon sok régi szakember maradt ott, akik szívesen segítenek, mégha nem is vagyunk alá-, fölérendeltségi helyzetben. Para-bol(h)a % W Jt Szabó István (Mezőgyán) I. íme egy ízig-vérig férfi, avagy az abszolút potencia (Cellái Mátyás, Békéscsaba) II. Ez az egy ujjam nem követett még el semmi hibát (Pain Andrea, Kevermes) ❖❖❖ Bujdosó Lajos (Kötegyán) I. Bárcsak annyi gondom lenne, mint ahány ujjam van! (Mázán Tamás né, Békéscsaba) II. Nyugalom, csigavér, a polgármester nem henyél (Szlávik György, Békéscsaba) Kedves Rejtvény fejtő Olvasók! Augusztus 28-ai lapszámunk 5. oldalán négy Sarkad környéki polgármester kezét mutattuk be. A fotórészletek alá (természetesen nem sorrendben) odaírtuk, kik ők. Önöknek az volt a feladatúk, párosítsák össze a kezeket a hozzájuk tartozó nevekkel. Közel száz megfejtés érkezett rejtvényünkre, elsősorban az érintett településekről. El kell mondanom, Önök kitűnően vizsgáztak. A 90 százalékban helyes megfejtésekből úgy tűnik, igen „aprólékosan” ismerik településeik vezetőit. Még nagyobb örömmel tölt el azonban, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben sem hagyta el Önöket a humorérzékük. A rejtvény megfejtésén túl ugyanis kértük, akinek a fotórészleteken látható kézmozdulatokról eszükbejut valami tréfás aláírás, osszák meg azt velünk. Sokan cselekedtek így. Közülük a legszellemesebbeket, a legötletesebbeket most közkinccsé tesz- szük. Mivel a derűre fakasztó képaláírásokat KIZÁRÓLAG A KÉZMOZDULATOK (ÉS NEM A HOZZÁJUK TARTOZÓ SZEMÉLYEK!) ihlették, így kérem az érintett polgármestereket, mosolyogjanak együtt velünk! Végül pedig lássuk a helyes megfejtést: A—2 B—3 C—4 p—1 És a szerencsés nyertes, akinek a nevét kihúztuk: Kiss La- josné, Mezőgyán. A neki járó „stílusos” ajándékot személyesen fogjuk átadni. S hogy ez mi, az a következő sarkadi oldalunkig maradjon titok. Jó lapot kíván: Magyar Mária Az oldal fotóit készítették: Fazekas Ferenc, Gál Edit és Kovács Erzsébet Hanzéros János (Geszt) I. Lóg a lábam, lóg a kezem, de nekem van a legtöbb eszem! (Hegedűs József né, Újkígyós) II. Mindig így áll a kezem, ha nem tartom másként (Z.J., Gyula) Szabó Lajos (Újszalonta) I. Könyörgöm, legalább most az egyszer hagyják, hogy végre valami értelmeset mondjak! (Pain Andrea, Kevermes) II. A pápalátogatás hatása (Seres Mihály né, Geszt) — avagy: Nem járt hiába közöttünk a pápa (Ördögh Ferenc, Szeged)