Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-08 / 185. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. augusztus 8., csütörtök © iüfeKfe MFf.YEl HilüP Ne menj a ringbe, ha megkötik a kezed! A címben foglalt gondolat „bölcsességéhez” úgy hisszük nem fér kétség, sőt... Annyira nyilvánvaló, hogy szinte dőreség leírni. És mégis. Napjainkban egyre több gazdasági'vezető mondhatja el, ilyen sportszerűtlen bokszmérkőzés vesztes játékosának érzi magát. Záporoznak az — olykor övön aluli — ütések, melyek kivédése egyszerűen képtelenség... A Vésztői Körösmenti Termelőszövetkezet elnöke, Nyilas Károly még nem dobta be a törülközőt, de a gyengébb, kevesebb lábon álló szövetkezetek „játékosainak” (s persze azoknak, akiknek a színeiben versenyeznek) bizony már kevés van hátra a játékból. Egy végső csapás és kezdheti a bíró a rászámo- lást... De maradjunk a vésztői példánál ! Lássuk, hány menetet bírt eddig a helyi szövetkezet! Boksz! Első menet: Sertéspestis. A 1100 kocás sertéstelepről az utolsó állatot is „ki kellett takarítani”. A telep benépesítése az ismert piaci viszonyok miatt azóta sem indult meg. Harminchat ember utcára került. A telepen korábban produkált 16-20 milliós fedezeti eredménytől elesett a szövetkezet. Második menet: Egy másik „sertésvész”: a kistermelőkhöz 7200 sertést helyeztek ki. Már január végén nyilvánvaló, hogy nem tudják nyereséggel eladni az állatokat. A választási malac kilóját 85 forintért vásárolták. Februárban 55 forintot sem fizetnek a sertés kilójáért. Jobb híján, minden tsz-tag ajándékba kap egy sertést. Március. A hízók csak nőnek, gyarapszanak... Augusztus. A piaci viszonyok okozta „sertésvész” végső mérlege: mínusz 14 millió. Harmadik menet: Húsüzem. Alapanyag nincs, igény sincs termékeire. Január 1-től 21 ember marad munka nélkül. Hasonló helyzet alakul ki a faüzemben. Ismét 20 dolgozóval kevesebb. Hol van már a takarmánykeverő két műszakja? Négynapos a munkahét jelenleg, 32 ember elment. A munka hatékonysága egyre romlik. Veszteség: az erkölcsi a legnagyobb... Negyedik menet: A juhászat sincs könnyű helyzetben. A múlt évben a gyapjú ára 20-25 százalékára zuhant. Ez évben már el sem tudják adni... Amit behoztak a bárányok, elvitte az anyaállomány. A végeredmény — a korábbi 20 milliós fedezeti eredményhez képest —: nulla. Január 1-jével a juhászok vállalkozók: övék a falka, a hodály, s a kockázat... Ötödik menet: (Még nehezebben megy a játék.) Az aratást derékba törte a napok óta tartó esőzés. Már ekkor nyilvánvaló: a termelési költségek magasabbra rúgnak, mint amennyi bevétel várható. Ha egyáltalán idejében be tudják fejezni a munkát. Ha nem, az első osztályú búza harmadosztályúvá silányul. Azt meg biztos nem tudják eladni. Pedig a kukorica értékesítése körül ugyancsak problémák várhatók, s a raktározási lehetőségek bizony végesek... Hatodik (remélik utolsó) menet: A napokban ítéletidő tombolt a környéken. A jégverés a szövetkezet 3 ezer hektárját érte. A kár közel 10 millió. Szerencsére a biztosítóval szerződést kötöttek... És most ez az eső... Csak korai fagyok ne legyenek, mert a tenyészidő kissé kitolódott... *** Ennyi. Az erő(pénz)tartalék pedig, melyet a*korábbi esztendőkben gyűjtöttek, fogyóban van. De még talpon vannak. És akad elszánt játékos rajtuk kívül is. Mi, sportrajongók pedig csak azon aggódunk, bírják még egy darabig. Különben sportélmény (s kenyér) nélkül maradunk. Csodamasina Hát kérem, ez a pech: ha van mit, mivel (és nem akármivel!) és kivel betakarítani, de az idő olyan, hogy az emberek fürtökben várakoznak a gépműhely eresze alatt és rázzák az öklüket az ég felé: ha nem áll el az eső, fizetésnél csak cincog a forint a borítékban... Mezőgazdasági kőrútunkat Körösladányban, a Magyar— Vietnami Barátság Termelőszövetkezetben kezdtük. Hallottuk ugyanis, hogy ott igazi csodamasinák dolgoznak: ha nem is sütik meg a kenyeret, de sok mindent tudnak, melyet más gépekkel nem, vagy csak több fordulóban lehetne művelni. A szövetkezet elnöke, Papp Károly szívesen mesél róluk. Olvassák csak! „Jó tíz esztendeje foglalkozunk amerikai traktorokkal. Erre a Challengerre, mely a világ egyik legmodernebb berendezése, négy év garanciát adtak. És mi mindenre képes! Például nem tapossa meg a talajt. A fajlagos taposása a hagyományos, gumikerekes eszközökhöz képest, ha azokat egynek veszem, ez 0,4. És az üzemanyag-fogyasztása is rendkívül jó. A hagyományos gépeken elhasznált gázolajnak csupán egyharmadát fogyasztja a Challenger. Természetesen munkagépeket is vásároltunk hozzá, például egy olyan német munkaeszközt, mely egy menetben lazít, talajt morzsái, vet, és el is gyűrűshengerez. Ez egyébként annyi menet lenne, ahányat elmondtam. Hogy mibe került mindez? Az alapgép 9 millióba, a munkaeszközök darabja mintegy 2,5 millióba. Az országban egyébként rajtunk kívül még két szövetkezet vásárolt ilyen gépet. Békésben van az egyik, Csárdaszálláson. ...Hát kérem, én itt képzelem a versenyképességet, nem ott, hogy kié a föld, ki a gazda, ki a szolga...” „Tehenet vegyek, vagy egyebet tegyek?” Ki tud biztosat mondani Ma- tuska Sándor dilemmájára? Mert ilyen kérdések gyötrik manapság a zsadányi termelő- szövetkezet elnökét, holott azt hinnénk örül az új fejő-tejház átadásának... Amikor 1988-ban célul tűzték ki a minőségi tejtermelést s elkészítették az új létesítmény tervét, senki nem gondolta, hogy néhány esztendő elteltével ilyen válaszút elé kerülnek. Az 50 millió forintos beruházás 1990-ben indult, azóta — július 1 -jén — üzembe helyezték a fejőházat, az 500 vagon kapacitású silótér átadása sem váratott magára sokáig és ez évben fejezik be a 2000 négyzetméteres felhajtóutat, hogy jövőre már csak az istállók átalakítása és a karám maradjon hátra. Hol itt a baj? Kérdezheti most a kedves olvasó, hisz minden jó úton halad. Igen ám, de közben országosan elkezdődött a szarvasmarha-állomány visszafejlesztése. Mi legyen hát? Hiszen ahhoz, hogy a beruházás megtérüljön, már most duplázni kellene a tejtermelést... Vegyenek? Ne vegyenek tehenet? A szövetkezet vezetése mindenesetre reménykedik. Tej, tejtermék biztos kell a jövőben is. Aki jobb minőséget produkál, túléli ezeket a hónapokat, éveket, aki nem, az kihullik a versenyből... Zsadány vállalja a kihívást. Az oldalt írta és szerkesztette Nagy Ágnes. A fotókat készítette Fazekas Ferenc (Archív felvétel) Hogy is volt csak? Mint látják, szeghalmi oldalunk témája ezúttal a mezőgazdaság. (Mi más kínálkozott volna, ilyenkor betakarítás idején?) A főszereplő pedig a föld. A föld, melyről a vésztői Kincses Sándor oly nagy szeretettel beszél, hogy szinte mi is kedvet kaptunk a szántáshoz-vetéshez. „Tudja van két holdam, azon gazdálkodom. Ha kellene, inkább itt a faluban adnám el a házam, de azt nem hagynám semmi pénzért. Nekem nincs nyugdíjam, hat fillért nem kapok sehonnan. Ha ez a föld nem lenne, hát nem tudom miből élnénk meg? Csak a két kezem munkájára számíthatok. így volt ez mindig. Nem is értem azokat, akik azért panaszkodnak, hogy kell a pénz a földműveléshez. Hát kérem régen miből vettek gépet? Semmiből. Hívták itt Vésztőn a Soós Jánost vagy a Tamási Gergelyt, de volt a Bát- kai Bélának is tüzes gépe, aztán terménnyel fizettünk a kölcsön- gépért. Ha itt volt az aratás ideje, kora hajnalban keltünk és késő este feküdtünk. Mindenki tudta mi a dolga, ki etető volt, ki kévevágó, ki rudashordó, ki meg félrészes, ezek a lányok szedték a gép alól a töreket. Lám, itt vannak mind a képen... Nehéz munka volt, mégis szép időszaka az életünknek. És akármilyen fáradtak voltunk, nótaszóval jöttünk haza. Azt énekeltük például, hogy: „Kiskertmegben kanszalonnát mértek; Közepében mozognak a nyüvek; Intéző úr adja a kutyának; Ne adja a szegény summás lánynak!” Aki jó gazdának vallja magát, hazudik? Adathalmazzal kezdi a beszélgetést a Füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet főagronómusa, Papp Gyula. Elmondja miből, mennyit takarít(ottak)anak be, aztán bízva abban, hogy kielégítette a kíváncsiságomat, talán már a kezét is búcsúra nyújtaná... De én tovább kérdezek. — Jó ütemben haladnak a betakarítással, ez kiderült számomra az eddigi beszélgetésből. De mi lesz a gabonával? —- Hatszáz vagonra szerződtünk itt és kétszáz vagonra a Szolnok megyei gabonaipamál. Ezt a mennyiséget szeptember 10-ével elviszik. A fennmaradó 800 vagont — mert az étkezési búzát már mind betakarítottuk —, bizományosi szerződésben kötöttük le. — Látszólag megnyugtató a helyzet, de milyenek a fizetési feltételek? — Sokkal rosszabbak, mint a korábbi években, itt nem csak és nem elsősorban az alacsony árakra gondolok. Régen, ha mondjuk 1300 vagon gabonánk volt, ebből ezernek előre felvehettük az árát. Most váltóval fizetnek, s örüljünk, ha akad, aki elviszi a termést. — Olyan növényeket kell vetni, melyek kelendőek a piacon... — Igen ám, de ki tudja ezt előre kiszámítani? Most tartunk a vetésterv negyedik változatánál, és nincs kizárva, hogy ötödik is készül. Az első változat szerint 4600 hektáron vetnénk gabonát, 800 hektáron cukorrépát, 1000 hektáron napraforgót... — Kérem, kíméljen meg engem és az olvasókat attól, hogy felsorolja az összes változat ösz- szes adatait. Inkább a bizonytalansági tényezőket kellene aSo- korba szednünk. — A piac azt diktálja, csök- kentenünk kell a búzatermő területet. Ez biztos. De, hogy helyette mit vessünk? Mi lesz a legkelendőbb? Borsó? Köles? Fénymag? Olajtök? Mi mindenesetre ezekkel a növényekkel próbálkozunk. — Maradjunk a bizonytalan- sági tényezőknél! — Rendben. Ilyen még nem volt, hogy augusztus elején konkrét írásos szerződésjavaslat még nem volt a kezünkben, így aztán semmi garanciánk arra nézve, hogy jövőre el tudjuk adni, amit termett a föld. Ráadásul számtalan kft. próbál velünk üzleti kapcsolatot létesíteni, ám vigyáznunk kell: legyünk gyorsak, de ne meggondolatlanok. Egy üzlet egy megbízhatatlan gazdasági közösséggel és már úszik is a vagyon. —Az imént azt mondta, lehet, hogy ötödik vetésterv is készül... — Nincs kizárva, a kárpótlási törvény miatt. Számításaim szerint, itt mintegy 1500-1800 hektár földre lesz jogosult. Igen ám, de mire történik valami, a tavaszi munkálatokon is túl leszünk... Négy táblatömböt megjelöltünk erre a célra, jó lenne, ha mihamarabb lezárhatnánk ezt a dolgot, hiszen nem bírjuk el, hogy erre a területre is befektessünk. És tudja mennyi pénzt fektetünk be egy-egy hektárba? 11-12 ezer forintot. — Akkor jó gazdája van a gyarmati földeknek... — Nem mond igazat, aki manapság ezt állítja magáról. Mert ha jó gazda akar lenni, a nyakára lépnek a szabályzók. Ilyen feltételek, ilyen pénzügyi játszadozások mellett nem könnyű gazdálkodni. És ha a gazdálkodás lehetetlenné válik, az emberekkel való törődés sem megy úgy, ahogy kellene. —...De ez már egy másik beszélgetés témája lehetne. Köszönöm az interjút. Uborka-jaj Hát kérem ezt is megértem! A gazda azzal fenyeget, hogy a jószág elé vet. Azt mondja, úgy-' sincs pénze takarmányra. Pedig annyira igyekeztem, hogy megháláljam a sok törődést, az állandó permetezést... Mindent megtettem, hogy szép nagyra nőjek. Már akár a kicsinyítő képzőt is elhagyhatnák a nevem mögül. Úgy hívhatnának: ,,ubor”. Jól hangzik ugye? De szép is volt néhány napja! Becézgettek. Dicsértek, hogy hál’ istennek szép termést hozok. Aztán mikor uborka testvéreimet el akarták adni, kiderült, nem áldás, csapás ez a túlkínálat. A gazda még a permetsze- reknél is mérgesebb volt, amikor a felvásárlóktól hazajött. Filléreket adtak kistestvéreimért. A nagy tesókat meg sem veszik. Engem is átcipeltek a szomszédba, csak úgy, szívességből, de köszönték, nem kértek, mert nekik is sok uborkájuk maradt és nincs annyi üveg a világon, amennyibe beleférnénk. (Mondják, egyébként sem lehet ecetet kapni.) Jöttünk hát haza megint, és most itt búslakodunk az udvar közepén, az esőben. A gazda meg számol, mennyit veszített rajtunk. Malőr Igen. Egy aprócska malőr és a füzesgyarmati termelőszövetkezet maradt „Vörös Csillag”. Barkóczi Istvántól, a tsz elnökétől megtudtuk ugyanis, hogy a februári közgyűlés elé akarták vinni a kérdést — legyen-e keresztelő vagy sem — ám a levezető elnök elfeledkezett e napirendről. így maradt minden a régiben. Mint megtudtuk, utólag nem is bánják, hiszen számításaik szerint mintegy 3-3,5 millió forintba került volna aZ okmányok átírása, a gépkocsik átfestése, a bélyegzők készítése... És ki tudja miként alakul a szövetkezet jövője?
